Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-22 / 3. szám

A száguldó szél hátára kapja az apró hópelyheket, magasra emeli, majd az ember arcába vágja. Ez kelle­metlenebb, mint a fagypont alatti 18 fok. A szovjet harckocsizó egység legénysé­ge azonban mindezt észre sem veszi, megszokott harci gyakorlatukat végzik. Szakaszok, századok mérik össze tudá­sukat, tesznek tanúbizonyságot arról, amit elméletben megtanultak.- Kegyetlen idő van - jegyzem meg az egység mellettem álló parancsnokának, akinek piros az arca a hidegtől, no meg a rakoncátlan széltől.- Az, de a kiképzést ez nem befolyá­solhatja, — válaszolja I. I. Jeremcsuk őrnagy. - Katonáink nehezebb körülmé­nyek között is helytállnak, teljesítik harci feladatukat. Ez az egység, amelyhez ellátogattam, háromszor egymás után első lett a kö­zépső hadseregcsoportban. Az idei ki­képzési év kezdetén ők voltak ázok, akik versenyfelhívással fordultak a többi csa­pattesthez. S amint mondják, nem sze­retnék, hogy az elsőséget más vigye el előlük.- Nézzük meg, mit csinálnak az első század katonái - indítványozza Jerem­csuk őrnagy és feleletre sem várva elin­dul a magaslaton álló egyik épület felé. Szapora léptekkel mentem utána, azt gondoltam, hogy bent az épületben me­leg fogad, de tévedtem, ott sem fűtöttek. A század harckocsivezetői felsorakozva álltak a terepasztal előtt. V. P. Putyen- cev százados hosszú pálcával mutatta meg a terepasztalon, hol kell aknamezőn átkelni, milyen terepakadályokat kell le­küzdeni a mintegy 7 kilométeres gyakorló szakaszon. Minden szónak külön hang­súlyt ad, hogy az eligazítás a lehető legérthetöbb legyen. Miután nincs kér­dés, felhangzik a vezényszó.- Harckocsiba. A katonák szaladva teszik meg a száz méteres utat, mi pedig az irányítótorony­ba sietünk, hogy látcsővel kövessük út­jukat.- Az egyes indulásra kész - érkezik az irányító tiszthez az éteren keresztül a je­lentés. Majd a kettes és a hármas is hasonló jelentést továbbít.- Egyes előre!... Kettes előre... hár­mas előre... — adja ki a parancsot a gya­korlatot irányító tiszt. Felbúgnak a hatalmas járművek mo­torjai, s egymás után gyorsan szágulda­nak a hó borította tájon. Színes rakéta repül a magasba, jelezve, hogy ott kez­dődik az aknamező és csak a kijelölt sávon haladhatnak át a harckocsik.- Haraso molodci... — örvendezik a parancsnok, amikor már a második akadályon is túljutottak, majd így folytatja. - A toronyból jól látjuk, hogyan uralkodik a hatalmas jármű fölött a vezető. Figye­lemmel tudjuk kísérni azt is, hogy ki • Terítenek a szakácsok hogyan tartja be az időnormát. A legjob­bak neve a tábori faliújságra kerül. Az akadálysorozat végén van egy tankcsap­da, amelyet csak hozzáértő legénység küzdhet le. Ezeknek a fiúknak ez már nem okoz gondot. Igaza volt. Láttuk a mélybe merülni a harckocsit, majd amint előbukkant, víz fröccsent mindkét oldalra. Amikor újra felsorakoznak, már tudom, hogy M. A. Fausztov példás katona érte el a legjobb időt.- A bevonulás előtt a Kraszna Lúcs-i vaskombinát karbantartó részlegén dol­goztam, mint hegesztő, - mondja, miköz­ben egy meleg teával teli alumínium csészét szorongat a kezében. - Ha le­szerelek, oda megyek vissza dolgozni.- Megkapta a szakminősítési jelvény első fokozatát. Nehéz egy ilyen gyakorló körutat megtenni?- Gyakorlat teszi mesterré az embert. A botkormányt jól meg keli markolni az akadályok leküzdésekor, hiszen a legki­sebb pontatlanság is a jármű felborulásá­val járhat. Egyébként nem boszorkány­ság ez. J. M. Danyilenko közlegényt is csak néhány másodperccel előztem meg.- Holnap majd minden bizonnyal job­ban sikerül nekem is - reprikázik Danyi­lenko közlegény, majd nevetve folytatja: - Egyébként nem az a fontos, hogy én vagy te vagy az első, hanem az, hogy az egész század jól helytálljon. Fausztov közlegény, miközben'fekete overallját igazgatja, mentegetőzve mond­ja, hogy mennie kell, meg kell néznie a motort, mert ó nemcsak harckocsiveze­tő, hanem mechanikus is, és a kisebb javításokat maga végzi el. A többiek, mielőtt újra harckocsiba ülnének, egy kis tűz lángjánál melegednek. Danyilenko közlegény pedig térképvázlatát a kezébe véve az egyik harckocsivezetőnek mutat­ja meg, hol követett el hibát, hol kell majd legközelebb vigyáznia.- Továbbmegyünk? - kérdezi Jerem­csuk őrnagy. Fázó fülemre teszem a kezem, de igenlően bólintok, nem utasíthatom visz- sza a meghívást, meg aztán a kíváncsi­ság sem hagy nyugton. Szeretném látni, hogy a lövészetben hogyan állnak helyt a harckocsizok, akik redukált lövedékkel lőnek az álló és a mozgó célokra. Csak­nem minden lövés talál.- Néhanapján a csehszlovák harcko- csizókkal is összemérjük tudásunkat, ki­cseréljük tapasztalatainkat - újságolja a lövészetet vezető százados. - Egyéb­ként erre jó alkalom lesz a Barátság ’82 közös hadgyakorlat is. Felhörpintem a felkínált meleg teát, de ez sem segít. Fázom. A fiatal katonák pedig vidáman tréfálkoznak. Amint pa­rancsnokuktól megtudom, tizenhat nem­zetiség soraiból kerültek ki, de egy em­• Két harckocsivezető a terepvázlat tanulmányozása közben (A szerző felvételei) • M. A. Fausztov közlegény érte el a legjobb Időeredményt - mutatja a tá­bori faliújságon az egyik tiszt bérként arra törekednek, hogy a harci és politikai kiképzés terén helytálljanak. Megörültem, amikor az egység körlete felé vettük az utunkat, mert az est köze­ledtével még erősebben fújt a szél, hide­gebb lett. Az őrnagy igyekezett minél többet megmutatni a körletből, így a le­génységi szobákat is. Az egyikben kíván­csian álltam meg az eltérő színű takaró­val fedett ágy előtt, amely fölött egy katona fényképe függött.- A. N. Kutarjanszki százados, a Szov­jetunió Hőse - tájékoztat készséggel az ügyeletes altiszt, majd így folytatja: -AT 34-es harckocsizó egység század­parancsnoka volt, s a háború végefelé halt hősi halált. Mi pedig örökös század­taggá fogadtuk. Egyébként egységünk 1943. február 14-én alakult meg. Meglepett a tágas szobák rendje, az egyszerű, de célszerű berendezés, a fa­lon levő virágok. Az egység századai versenyeznek abban, hogy melyiküké a legszebb, a legtisztább szoba. A lenini emlékszoba falain történelmi dokumentu­mok, de az egység legjobb eredményeit elérő katonák arcképe is megtalálható ott, éppúgy, mint a versenyfelhívásuk szövege, a Komszomol közelgő XIX. kongresszusa tiszteletére tett kötelezett­ségvállalásuk. Az ebédlő előtt már vacsorára sora­koztak az alegységek, de megvárták, amíg bent körülnéztünk. A bejáratnál táb­lán olvashattam az aznapi menüt. Az asztalok megterítve várták a katonákat. Amikor Alena Tymalovát, a társada­lomtudományok doktorát a lakásán ke­restem, a lánya jelentkezett. - Az édes­anyám elutazott, de holnap már itthon lesz - mondotta kissé bizonytalan hangon, majd akadozva ugyan, de édesanyja munkahelyének - a prágai Gépipari Technológiai és Gazdasági Kutatóinté­zetnek - a telefonszámát is közölte ve­lem. Találkozásom Alena Tymalovával, ezzel a sokoldalú, tapasztalt asszonnyal tehát a lánya közbenjárásával valósult meg, akiről beszélgetésünk során kide­rült, hogy bár értelmi fogyatékos, egész­séges férfi felesége és már második gyermekét várja.- Kezdetben az egyik prágai alapisko­la tanítójaként a pionírszervezetben tevé­kenykedtem - mondja. - Amikor tudo­mást szereztem kislányom betegségéről, a speciális alapiskolába kértem áthelye­zésemet, ahol szerveztem a pionírcsa­patot. Alena asszony évekig dolgozott ebben a munkakörben, nemcsak azért, hogy a lányát istápolja, hanem mert a többi gyermeknek is segítségére akart lenni. Ennek az elhatározásának megfelelően vett részt az értelmi fogyatékosok támo­gatására létesülő egyesület megalakítá­sában. Kezdetben az egyesület vezető­ségének tagjaként a gazdasági ügyeket intézte, harmadik éve pedig a titkár ön­ként vállalt, tiszteletbeli tisztségét tölti be. A Gépipari Technológiai és Gazdasági Kutatóintézet előadója tehát mindennapi kötelességei mellett az egyesület szerve­zéssel és levelezéssel kapcsolatos teen­dőit is ellátja, annak ellenére, hogy ezért nem jár fizetés. • Indulási parancsra vár a harckocsi- vezető A további nézelődésről lemondtam, mert a konyha ügyeletes altisztje türelmetlenül nézegette az óráját. Minden bizonnyal attól tartott, hogy kifut a vacsoraidőből, így hát búcsúzni készültem.- Maradjon itt estére - marasztal Je­remcsuk elvtárs. - A magasabb parancs­nokságról vendég érkezett. Este kulturá­lis műsorral lepjük meg. A hatalmas teremben a műsor kezdete előtt minden hely foglalt volt. A függöny mögül kíváncsi szemek pásztázták végig a nézőteret. Aztán az a százados, akivel a gyakorlatot irányító toronyban találkoz­tam, ünneplőbe öltözve szavalattal nyitot­ta meg a műsort. Az egyik századpa­rancsnok, aki napközben vezényszava­kat kiabált, népdalokat énekelt. Az egyik zászlós vidám paródiával lépett a közön­ség elé. Az öttagú zenekar egy-két tagja is ismerős volt, a gyakorlótéren találkoz­tam velük, most pedig moldovai népdalo­kat adnak elő. Olyan légkört sikerült te­remteniük, hogy senkinek sem akaród- zott távozni, de a katonai rend, a fegye­lem megtartása kötelező mindenki szá­mára. Közeledett a takarodó. Egy napot töltöttem a hazánkban állo­másozó egyik szovjet harckocsizó egy­ségben. Meggyőződtem arról, hogy nem ijednek meg az időjárás szeszélyeitől, a megnövekedett feladatoktól, arra töre­kednek, hogy negyedszer is elnyerjék a legjobb egység címét. Ezzel az eltökélt­séggel készülnek a közelgő hadgyakor­latra, ahol újra tanúbizonyságot tesznek arról, hogy fegyvereik mesterei. KÜLFÖLDI MINTÁRA Az európai országokban a második világháború után sok intézmény létesült az értelmi fogyatékosok támogatására. A cél a beteg gyermekek szüleinek társu­lása volt, akikhez a szakemberek - orvo­sok, pszichológusok, pszichiáterek, szo­ciális dolgozók stb. - is csatlakoztak. Rövidesen az ENSZ, az UNESCO és a többi nemzetközi szervezet is felfigyelt e humánus mozgalomra, amely az USA- ban, majd az ázsiai, afrikai és dél-ameri­kai országokban is csakhamar elterjedt. Ennek köszönhetően alakult meg 1962- ben az értelmi fogyatékosok támogatásá­ra létesített, ma már 63 orzág 82 nemzeti társaságát tömörítő Nemzetközi Liga. Számos rendezvényén - többek között pl. az idén lezajló 8. világkongresszuson - a legismertebb szakemberek tanács­koznak a szülők képviselőivel a gyerekek helyzete javításának a lehetőségeiről. A CSSZK-ban formálisan 1967-ben megalakult egyesület nem tagja ugyan a Nemzeti Frontnak, s így a Rokkantak Szövetségének sem, ám miután a Be­lügyminisztérium jóváhagyta alapsza­bályzatát, a Munkaügyi- és Szociális Mi­nisztérium vállalt felette védnökséget. Noha állandó székhelye nincs, harminc­tagú központi bizottsága félévenként ta­nácskozik. Elnökségének nyolc tisztelet­beli tagja az egyesület kerületi és járási bizottságaiban teljesít rendkívüli felada­tokat. Az egyesület mintegy háromezer tagja a beteg gyermekeikről otthon gondosko­dó szülőkön és a szakembereken kívül a segítségüket felajánló kívülállókból te­vődik össze. - Egyelőre kevesen hajlan­dók szabad idejüket ennek a humánus Készülnek a Barátság ’82 közös hadgyakorlatra FfflVERM MISTEREI NÉMETH JÁNOS NEM LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY ÚJ SZÚ 8 1982. I. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents