Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-11 / 23. szám
L esz mit bejegyeznie Koresog Lászlónak, Ipolynyék (Vi- nica) krónikásának, a község múlt évi, illetve idei eseményeiről. Ha lehetne, bizonyára piros betűkkel írná be a krónikába, hogy a falu a nemzeti bizottságok versenyében kategóriájában az első helyen végzett és megkapta a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya elismerő oklevelének első fokozatát. Dímik Tibor, a hnb elnöke ismerősként üdvözöl. A két évvel ezelőtt közölt Egyidős a szabadsággal című sorozatunkban írtam róla. Jól emlékszem az akkori munkahelyén folytatott beszélgetésünkre. Egy öreg, áruval zsúfolt üzlet vezetője volt és örömmel újságolta, hogy nemsokára egy modem bevásárlóközpontot adnak át, s ott végre korszerű körülmények közt, tágas, világos boltban dolgozhat. Már akkor csodáltam, milyen akaraterő rejlik benne, s hogy felelős munkája mellett a közösségért mennyi szabad idejét képes feláldozni. Akkori vágya teljesült, azonban az új üzletben alig melegedett meg. . Féléves tanfolyamon vett részt s a tavalyi választások óta ő irányítja a községet.- Nem érzem magam a falu fejének - jegyezte meg mosolyogva. - Mert mit érne a fej, ha a lakosság nem állna mögöttem, ha nem támogatna. Szorgalmas, dolgos nép lakik a községben, a többség a helyi Béke Egységes Földmúvesszövetkezet (a járásban az élenjárók közé tartozik) tagja, de sokan dolgoznak az ország különböző ipari üzemeiben. Találó a község szlovák elnevezése, hiszen csaknem valamennyi család szőlőtermesztéssel is foglalkozik, ez a lakosság szabad idejének jelentős részét leköti.- Ennek ellenére, nem panaszkodha- tom. A társadalmi munkából is kiveszi részét - mondotta az elnök. A kitüntetésre, illetve annak előzményeire tereltem a szót. Megtudtam, hogy tavaly október 7-én adták át a község vízvezeték-hálózatát, melynek értéke közel nyolcmillió korona. Létesítése során a lakosság 1800 órát dolgozott társadalmi munkában. Terv szerint haladnak a munkák a 4 millió 670 ezer korona értékű, három tantermes óvoda építésén, melyet a szövetkezet, a zvoleni Bucina vállalat helyi üzeme, valamint a kékkői (Modry Kamen) Jednota fogyasztási szövetkezet a nemzeti bizottsággal közösen épít. Az együttműködés és az anyagi eszközök közös felhasználásának hasznosságára jó példa az említett építkezés. Az sem véletlen, hogy a községben harmincán kapták meg A járás példás építője jelvényt. A több mint 2000 lakosú községben a képviselők ismerik a legjobban az emberek gondjait, problémáit, igyekeznek ezeket megoldani, s így közvetlenebbül nyerhetik meg a lakosságot a közös ügyek támogatására. A falusi pártszervezettel közösen szervezik a pyilvános gyűléseket, hogy a lakosság tájékozott legyen, nemcsak az elért eredményekről, hanem a nehézségekről is tudjon. Mind- annyiuk jövőjéről esik szó ezeken a gyűléseken. így volt ez már a múltban is. Michal Lekyr, a hnb volt elnökének irányításával a község fejlesztése mindig az elsőrendű feladatok közé tartozott. Úgy tűnik, a nyugdíjba vonult elnök önfeláldozó munkájának jó folytatója Dímik Tibor. Nem is volt számára teljesen idegen új munkaköre, ugyanis évekig a hnb alelA hnb elnöke Dobos Géza építésvezetővel az épülő óvodánál (Antalfy Ottó felvétele) nöke, illetve a községi pártszervezet elnöke volt. Jól ismeri a lakosságot, igényeit, elképzeléseit. A jelent és a jövőt szinte lehetetlen kettéválasztani, amikor a község élete kerül szóba.- Sok fiatal azért megy el a faluból, mert építeni szeretne, s mi nem tudjuk telekkiutalási igényüket kielégíteni. Igaz, a belterületeken 75 telket mértek fel, de ezek kisajátítása nem egyszerű, azonkívül hosszadalmas folyamat. A termőföld védelméről szóló előírásokat megtartva új utcát nem létesíthetünk, csupán az említett belterületek kihasználására van lehetőség. De nemcsak a termőföld védelmét tartják fontosnak, hanem annak bővítését is. Igaz, nem könnyű e feladat, mert a szövetkezet igyekszik minden árat hasznosítani, de azért sikerült egy hektár nagy- üzemileg nem művelhető területet négyáranként szétosztani az érdeklődőknek. Sokan kötöttek szerződést a zöldségfelvásárló vállalattal uborkatermesztésre, a termést helyben fogják felvásárolni.- Nagy gondot fordítunk a környezet- védelemre. Két szemétszállító autója van a helyi gazdálkodási üzemnek, mellyel rendszeresen elszállítják a szemetet. Tisztább, szebb a falu és környéke, mint valaha volt - jegyezte meg az elnök. A község fejlesztési tervében a patak szabályozása, a szolgáltatóház tervének előkészítése, két utca portalanítása, a hnb épületének korszerűsítése, s nem utolsósorban a fürdő fejlesztése szerepel. Néhány éve ugyan már kihasználják a 20 fokos termálvizet, medencét, öltözőket, vendéglőt, parkolóhelyet létesítettek, de bővíteni szeretnék a strandot. S a közeljövő legfontosabb feladatai azzal függnek össze, hogy a nagykürtösi (Vel'ky Krtís) járásban egyedül Ipolynyék kapta meg a központi község nemzeti bizottságának jogkörét. S ez szervezési és egyéb többletmunkával is jár. A kitüntetéssel kapott összeg nagy részét (bár több javaslat volt a felhasználására) két szakasz vízvezeték - az iskolához és az állami lakásokhoz - létesítésére fordítják. Ezt tartották a legfontosabbnak.- A kitüntetés átvételekor jártam először a bratislavai várban. Nehéz elmondani benyomásaimat, s azt sem tudom szavakkal kifejezni, amit pártunk és kormányunk legfelsőbb képviselőinek körében éreztem. Tudom, hogy választóim bizalmával nem élhetek vissza. Mindent megteszek a község fejlesztéséért, erre kötelez a kitüntetés is - mondotta búcsúzóul Dímik Tibor. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 9 1942 júniusában csaknem 100 családi házban mintegy ötszáz ember él Lidicén. A falucska takaros házai fölött barokk templom emelkedik. A lidicei férfiak nagy része a közeli Kladnóban dolgozik. A lakosság még mit sem sejt a közelgő tragédiáról. Június 9-én Ruzena Krásová sem sejti, hogy ez az utolsó nap, melyet szeretett családjával tölt. Az első világháború éveiben munkáscsaládban született, gyermek- és ifjúkorának éveire az állandó nélkülözés nyomta rá bélyegét. Annál nagyobb az öröme, amikor férjével és kislányával a sok munka és fáradozás után elkészült új otthonba költöznek. Ezen a napon is az otthon szépítésével, a kert rendbentartásával van elfoglalva. A hétéves Vénceslava a helybeli gyerekekkel együtt a szünidő örömeit élvezi, de már anyjának is segít a házi munkákban. A megszokott esti órákban az édesanya a gyermek ágyánál megvárja, míg az mély álomba merül. Ezután férjével, a kladnói vasgyár munkásával a ház körül foglalatoskodnak, míg tízet nem üt a toronyóra. Már éppen pihenni térnének, amikor közvetlen közelről motorkerékpár búgása hangzik fel, s erős reflektorfény világítja meg a helyiséget. - Hányán laknak a házban? - kérdi nyersen a berontó SS-katonák egyike. - Néhány napra el kell hagyniuk a falut. Vegyenek magukhoz élelmet, pénzt és minden értékes dolgot, nehogy valami elvesszen távollétük alatt. A férfiakat a Horák gazdaság udvarába, a nőket és a gyermekeket a helyi iskolába terelik. Ruzena Krásová még nem tudja, hogy utoljára látja férjét és otthonát. Az álmukból felriasztott gyermekek sírva, az asszonyok kétségbeesetten virrasztva töltik el az éjszakát. Hajnalodik. Ruzena Krásová kitekint az utcára. Az éjszakai rablóhadjárat eredményeként a barokk templom műemlékei, a lidi- ceiek büszkesége - a bányászzenekar hangszerei, rádiók, varrógépek, dunyhák, agyonlőtt háziállatok hevernek az utcákon. Teherautó érkezik az iskola elé. - Felszállni RllliNA KHAIOVA TRAGÉDIÁJA- hangzik az állig felfegyverzett nácik parancsa. A teherautó Kladno felé tart, s elhalad a Horák ház mellett, melynek udvarán az asszonyok még egyszer megpillanthatták arccal a falhoz állított férjüket, fiaikat, apjukat, testvéreiket. Néhány órával később eldörren a kivégzőosztag fegyvereinek sortüze és 173 férfi mártírhalált hal. A legfiatalabb közülük még nincs 15 éves, a legidősebb túl van a nyolcvanon. Röviddel ezután a falu lángba borul. Még felégetett romjait is eltávolítják, hogy jelenthessék a Führernek: a parancs elvégeztetett, Lidice eltűnt a föld felszínéről. A lidicei asszonyokat és gyerekeket szállító teherautó a kladnói gimnázium épülete előtt áll meg. Nemsokára felszólítják az anyákat, váljanak meg gyermekeiktől, „akikkel egy bizonyos helyen hamarosan ismét találkoznak majd“. Venka egyik kezével anyját öleli át, másikkal a nagymamánál keres védelmet. Ne engedj, félek tőlük, nagyon félek... zokogja. Vagy szépszerével átadják őket, vagy... és elrettentésképpen a levegőbe lő az egyik SS- katona. Erőszakkal elszakítanak anyjuktól 105 lidicei gyermeket, hogy „gondos kivizsgálás“ után 88-at közülük a lódzi gyüjtőtábor megpróbáltatásai után a chelmnoi gázkamrában meggyilkoljanak. Köztük volt Vénceslava Krásová is. A többi 17 lidicei gyermeket német náci családokba adják „átnevelésre“, hogy véglegesen elfelejtsék anyanyelvűket, szüleiket, szülőföldjüket. Ruzena Krásovát és a többi lidicei asszonyt a ravens- brücki koncentrációs táborba szállítják. Sok szenvedésben van részük, de a bajtársi szolidaritás a legnagyobb kínokat is segít elviselni. Utánuk százak és ezrek érkeznek a táborba. Ismerik Lidice sorsát, de senki sem akad közöttük, aki a lidicei asszonyoknak elmondaná falujuk tragédiáját, s megölné bennük a reménysugarat, mely segíti elviselni az embertelen körülményeket. 1945-öt írunk, a szovjet hadsereg közeledik, a nácik menekülnek. Szabad mindenki, aki túlélte a tábor és a halálmenet poklát. Három év után szabad Ruzena Krásová is. Kimondhatatlan öröm tölti be a szívét. Gyorsan haza Lidicére, férjéhez, kislányához... Hazai földön elsőként Décínben állnak meg. A helyi lakosság szeretettel köszönti a haláltáborból hazatérőket. - Hová valók? - kérdezik. - Lidicére - hangzik a válasz, mire az emberek hangosan felzokognak, hisz ki ne ismerné Lidice sorsát. A szabadság, béke fölött érzett örömmámorba szívszorító fájdalom vegyül. Röviddel a háború befejezése után megkezdődik Lidice újjáépítése. A csehszlovák hatóságok keresik a Németországba elhurcolt lidicei gyermekeket. Egy-egy gyermek hazatérése elmondhatatlan öröm az egész közösség számára. Ruzena Krásová nincs a szerencsés anyák között... Fájdalmára a munkában talál gyógyírt. A helyi, majd a Kladnói Járási Nemzeti Bizottság dolgozójaként fontos tisztségeket tölt be. Pártmunkából és a társadalmi szervezetek tevékenységéből is bőven kiveszi részét. Ma nyugdíjasként az emlékmúzeum dolgozója. 1947-ben tették le az új Lidice alapkövét. Abban az évben Prága volt a Világifjúsági Találkozó színhelye. Mintegy 800 küldött Lidicére is ellátogatott, hogy lerója kegyeletét a fasizmus áldozatai előtt. Sokan közülük az építkezési, főleg útépítési munkákba is bekapcsolódtak. A segítségükkel felépített útszakaszt Nemzetek Útjának nevezik el. Ahogy a lakások épültek, úgy tértek vissza falujukba a lidicei asszonyok. A felégetett falu helyén ma szép község áll. Terén művelődési otthon, étterem, üzletek, fodrászat, s a fasizmus gyermekáldozatainak emlékműve. Hatalmas, gyönyörűen elrendezett park a lidicei tragédia emlékhelye. Kiváló csehszlovákiai építészek, képzőművészek alkotása. Lidice legrégibb emlékműve a felszabadító szovjet katonák által készített két fatörzsből összeillesztett magas kereszt szögesdrótból formált töviskoszorúval. Négy hektárnyi területen a Béke és Barátság Kertjében csaknem 30 000 rózsabokor nyílik. 17 000 közülük 32 országból érkezett a népek közti barátság, szolidaritás és a fasizmus elleni harc szimbólumaként. Az egymás mellett nyíló különböző színű rózsabokrok a világ népei békés egymás mellett élésének vágyát is kifejezik. A béke az emberiség legnagyobb kincse, megóvása a legfőbb feladata. Erre int Lidice, Ruzena Krásová és a többi lidicei asszony tragédiája negyven év után is. MOLNÁR ANGÉLA 1982. VI. 11. 0000000000 27-én Prágában •»942. máiu. I cseh-Mo™3 Pr? Hevdricb követte* vlvÄ Reinrsaz?seb nemze- »egfőbb **?*'!* z’et az egész cse« szánta e'len,AfS'é^véreS ^heívéül a ,övá‘ tel me^f'eA rnegtor\ás sZ'nb^ga\nV. hael munk* Sös K»adno ros és a torrao delkeZő *°r°* e(ret. jak meg, hogy * vevőit.
