Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-11 / 23. szám
ÚJ szú 3 „Ég a német birodalmi gyűlés épülete!“ 1933. február 27-én éjjel végigszáguld a hír az egész világon. Akkor még sem Varsóban, sem Belgrádban, sem Rotterdamban, sem pedig Coventry ben nem tudta senki, hogy a berlini tűzeset kísértetiesen ezt hirdette: „Ti még nem vagytok soron! De várjatok csak! Hamarosan a ti fejetek felett is lángba borulnak és égve beszakadnak a tetők. Hamarosan végiggomolyog ez a barna füst és zavaros láng egész Európán és tovább, mindig tovább országról országra, tengerparttól tengerpartig, világrésztől világrészig“. Ezt ugyan az emberiség nem tudta, de azért voltak egyesek, akik aggódó előérzettel tekintettek erre a sötét Németországra, amelyből izzó füstfelhő tört a magasba. És ez a valaki, Georgi Dimitrov, a bolgár nép, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő, bátor harcosa volt. A haladó világ e napokban emlékezik születésének 100. évfordulójára. Ez alkalomból közüljük Ernst Fischer A vészjel című könyvéből az alábbi részletet. A könyv a Reichstag felgyújtásával kapcsolatos Dimitrov-perröl szól. A szerző azt is megírja egyebek között, hogyan lett a vádlottból vádló, a német fasizmus vezetőinek vádlója. „Én nem adós vagyok itt, hanem hitelező!“ - mondta Dimitrov október 31-én a birodalmi törvényszék előtt. És egy hónappal később, november 28-án: ,,Mi politikai pert folytatunk. Ezért a dolog politikai hátterének és politikai jellegének kivizsgálását végesvégig el kell végeznünk. Politikai pert akartak. Kapják meg a pert, de mindenestül. Á la guerre comme á la guerre. Ha kívánják a háborút, legyen igazi háború. Minden, vagy semmi!“ Németország politikájának új urai, a nácivezérek, nemcsak azért tartották magukat nagy politikusoknak, mert állati- asabbak, cinikusabbak és felelőtlenebbek voltak, mint valamennyi elődjük, hanem elsősorban azért, mert új varázsszert fedeztek fel: a propagandát. Ennek a propagandának volt a szüleménye a Reichstag-tüz pere is. Azonban hallatlan arányú, igazi politikai perré vált - hála Dimitrov páratlan és hallatlan erejű politikai szenvedélyének. A Reichstag-tüz perének megszervezői számára a politikai nagy hazugság - Dimitrov számára a nagy igazság. És mint kérlelhetetlen hitelező lép fel a jogszerű, politikai és történeti igazság, az ördögi gonoszság ellen, melyet a náci párt boszorkánymesterei propaganda néven mint valami fétist bálványoztak. Megsemmisítő leszámolás ezzel a semmirekellő „propagandával“, midőn Dimitrov zárószavában ezt mondja: „Megengedem, az én beszédem éles és kemény. Az én életem, az én küzdelmem is mindig éles és kemény volt. Ez a beszéd nyílt és őszinte beszéd. A dolgokat a maguk nevén szoktam megnevezni. Én nem vagyok ügyvéd, akinek ügyfelét kötelességszerüen kell védenie. Én a magam személyét védem mint megvádolt kommunista. En a magam kommunista, forradalmi becsületét védem. Én az életem értelmét és tartalmát védem. Ezért minden mondat, melyet a birodalmi törvényszék előtt elmondok, úgyszólván vér a véremből, hús a húsomból. Minden szó legmélységesebb felháborodásom kifejezése az igazságtalan vád ellen, az ellen a tény ellen, hogy egy kommunistaellenes gaztettet a kommunisták számlájára akarnak csempészni“. Az igazság hangja volt ez. Ellenállhatatlanul utat tört magának. A Hitler olcsó sikereitől megzavarodottak és megriasztottak először ébredtek annak tudatára, hogy az igazság erősebb, mint bármely propaganda, hogy a politika velejét nem az erőszak és a csalás képezik, mint ahogy ezt a német birodalmi kancellári hivatal véres dilettánsai elképzelték. Dimitrov a lipcsei birodalmi törvényszék előtt tökéletes megtestesítője volt az antifasiszta szabadságharc egységének, a szenvedélyes hazafiasságnak és a Szovjetunió iránti mélységes szeretetnek. És amint ebben a perben annyi minden, nemcsak magába véve volt jelentős, hanem szimbólummá vált a jövő világának alakulása számára, úgy drámai epizódnál több volt az a körülmény, hogy végre is a Szovjetunió mentette meg a nagy szabadságharcos életét. Dimitrov saját bátorságával és eszével lökte vissza a német hóhéröklöt. Minden országban hatásosan támogatta őt a szabadságszeretó emberek egységfrontja. De az a hatalom, mely végérvényesen kimentette a német gyilkosok barlangjából, a Szovjetunió volt. Illllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll • Georgi Dimitrov ......a nemzetközi munkásmozgalom kiváló ha rcosa, a bolgár nép vezére és a Szovjetunió hű barátja" Dimitrov hatalmas záróbeszédében szembefordult a birodalmi főügyész indítványával, hogy a bevádolt bolgárokat bizonyíték hiányában mentsék fel. „Ezzel azonban - mondta Dimitrov - egyáltalán nem vagyok megelégedve. A dolog nem ilyen egyszerű. Indítványozom a következő határozatot: 1. hogy a birodalmi törvényszék ismerje el ártatlanságunkat ebben a cselekményben és a vádat igazságtalan vádnak nyilványítsa... 2. van der Lubbe eszköznek tekintendő, akivel a munkásosztály ellenségei visszaéltek: 3. az ellenünk irányított jogtalan vádaskodás bűnöseit felelősségre kell vonni: 4. hogy e bűnösök terhére ítéljenek meg nekünk megfelelő kártérítést az elvesztett időért, egészségünk megkároso- dásáért és a kiállott szenvedésekért.“ Elnök: „Ezeket az úgynevezett indítványokat a törvényszék az ítéletről való tanácskozásnál megfelelően tekintetbe fogja venni.“ Dimitrov: „Eljön majd az idő, mikor ezeket az indítványokat kamatostul végrehajtják. . Galileo Galilei, a fizika megalapítója, a tizenhetedik században a szigorú inkvi- zíciós bíróság előtt állt és mint eretneket halálra kellett volna ítélni. A legmélyebb meggyőződéssel és elszántsággal kiáltott fel: „És mindennek ellenére-aföld-mégis mozog!“ És ez a tudományos tétel később az egész emberiség közkincsévé lett.“ (Az elnök nyersen félbeszakítja Dimit- rovot, föláll, veszi az aktákat és menni készül.) Dimitrov (folytatja) „Mi, kommunisták, ma nem kevésbé határozottan mondhatjuk, mint az öreg Galilei: És mégis mozog!.. Dimitrovot felmentették, de nem bocsátották szabadon. Bírói ítélettel nem lehetett megsemmisíteni ezt a csodálatos vádlottat, ezt a felriasztó vádlót. De a fasiszta bestia el volt szánva, hogy a győztest, aki az egész világ szeme láttára végigvert rajta, más módon teszi el láb alól, a törvényesség látszata nélkül. Goring kiadta a parancsot meggyilkolására. 1933. december 22-én az ítéletkihirdetés előtti napon, Wiliam E. Dodd, a berlini amerikai követ, ezt írta naplójába: „Egy újságíró, akinek információját mindig megbízhatónak találtam, de akinek nevét még ebben a naplóban sem merem elárulni, ezen a reggelen hozzám jött és elmondta, hogy egy magasállású német hivatalnok - véleményem szerint Rudolf Diels, a titkos államrendörség főnöke - közölte vele, hogy a birodalmi törvényszék másnap a szeptember óta folyó birodalmi gyűlési gyújtogatási perben van der Lubbe kivételével az összes kommunistákat fel fogja menteni. De Georgi Dimitrovot, a saját hazájából kiutasított bolgár kommunistát, mielőtt Németországot elhagyná, Göring porosz miniszterelnök parancsára meg fogják gyilkolni. Barátom informátora hozzáfűzte: „Tudom, hogy életem veszélyben forog, ha önnel beszélek, de néhány szörnyű éjszaka van mögöttem és tudatni akartam ezt önnel, abban a reményben, hogy ön tehet valamit, ami ezt a parancsot semmivé teszi". Újságíró barátom egészen magánkívül volt, de hivatalos informátorának nevét semmiképpen sem nevezte meg, csak annyit árult el, hogy Dimitrov meggyilkoltatása bizonyos, ha nem teszünk valamit azonnal a világ tájékoztatására.“ Következő nap a meg nem nevezett újságíró közölte az amerikai követtel, hogy az angol és amerikai sajtó közzétette az információt. Mutatott egy, a külföldi sajtóhoz intézett táviratot, melyben Goebbels az egész dolgot letagadta, egyúttal azonban cimboráját, Göringet, tapintatlan célzásokkal kipellengérezte. Göring távollétében utasították a szász rendőrséget, hogy a felmentett vádlottakat porosz terület megkerülésével eszkortálja, mert ott Göring rendelkezett Dimitrov élete vagy halála felett. De Göring változatlanul el volt szánva arra, hogy a törvényszék előtt hangoztatott gyilkos fenyegetését megvalósítja. Dimitrovot Berlinbe hozatta, a titkos államrendörség hírhedt katakombáiba. Ott, egy sötét, földalatti nedves börtönben kellett volna a szabadságharcosnak, akinek egészsége komolyan megrendült, életétől megválnia, mint olyan soknak előtte és olyan soknak ptána. Ez a börtön, melybe élőket taszítottak le és melyből hullákat hordtak ki, egykor, a német civilizáció idejében, a porosz művészeti akadémia pincéje volt. „A művészeti akadémiának - beszélte Dimitrov az Intrasigeant francia újságnak adott interjújában -, egy parányi házban kellett menedéket keresnie, az akadémia épületében pedig hatalmas börtönt rendeztek be. Ebben tükröződik vissza a rendszer egész dicsősége.“ Göring kiűzte a művészeket és a gyilkolást iktatta helyükbe. A Gestapo katakombái az ö közvetlen felügyelete alatt álltak. Dimitrov ki volt neki szolgáltatva. A halál kinyújtotta utána karmait. A Szovjetunió volt az, amely kiragadta a halál karmaiból. A Szovjetunió kormánya 1934. február 15-én a nagy szabadságharcosnak megadta a szovjet állam- polgárságot és követelte szabadon bocsátását. A német hatalmasok nem merték ezt a követelést visszautasítani. De Göring még mindig nem akart lemondani boszúállásáról. Remélte, hogy „északi cselfogással“ elérheti azt, amit a brutális erőszak nem volt képes megszerezni és meghívta foglyát vadászatra, hogy legyen a vendége Germánia jól gondozott őserdőiben - a hóhér vendége, az embervadászat nagymesterének nemesvadja. Ott a sötét bozótban, a Dars melleti hallgatag lápokban, ahol Göring szívesen rendezett valóságos mészárlásokat a szarvasok és vaddisznók között, éppen úgy el lehetett tűnni nyomtalanul, mint a Gestapo börtöneiben. Dimitrov mosolygott halálos ellenségének utolsó otromba kísérlete felett; ismerte a Nibelung-éne- ket és tudta, hogyan gyilkolta meg Hagen Siegfriedet „német hűséggel“, „északi cselvetéssel“. Február 27-én Dimitrovot repülőgépen a Szovjetunióba szállították. Este Moszkvában volt, szabadon. Első szava köszönet volt mindazoknak, akik küzdelmét, heroikus szabadságharcát támogatták: „Az első, amit mondanom kell, a határtalan hála a nemzetközi proletariátus iránt, minden ország dolgozóinak legszélesebb rétegei iránt, a becsületes értelmiségiek iránt, akik megmentésemért küzdöttek. És forró hálát mondok mindenekelőtt szovjet hazánk munkásainak és kollektív parasztjainak." Hála - ezzel az emberiség tartozik Dimitrovnak. Az ő példája, harca és győzelme a lipcsei birodalmi törvényszék előtt, örökké emlékezetes záróbeszéde nem törölhető ki többé az emberiség történetéből. Ez volt a német fasiszta hatalmasok első veresége. Ez volt az első hatalmas bátorítás minden szabadságszeretó ember számára a német demokrácia lélekzetelállító kapitulációja után. Ez volt a nagy szabadságharc első felvillanása: az igazság, a szabadság és a történelmi igazságtétel lángja. • Makszim Gorkij, Georgi Dimitrov és Dimitrov édesanyja, Pa- raskeva anyó a Vörös téren, a Lenin-mauzó- leum melletti tribünön, 1934-ben nini
