Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-21 / 20. szám
a templomban ... Majd szerda nem rontja, de xtra - s közben unk vele? fáról, a legényt it a kutya, ha kkal meg-meg- k, hogy a fejük súrolta. Mivel ;nt tanakodtak. agy ok, cimbora, oa. , hogy nótánk ~ úpját és vágjuk >okol esze! ;kal egy rántás- jpját, és olyan >gy a vén körte- i egyik megra- a lábánál, egy sgyenesre rán-. iba az árokba egetverő viny- ttak, lópatájuk íől még a föld is , mintha a föld ijózanodott, és g az eset, azt a pokolbéliek nszag, a felvert lo meg a púpja e a fa törzséről! liatyánkot meg ég jobban ma- ipogatta az út szedte a cók- meghazudtoló tt, csak a város it köpte, a féleenne. Félelmét tövéhez érve r ki a műhely idott, mitévő is tester nem ok técsolajat. Már nikor útnak in- jposként áll az enesen, akár lesz, bekopog. n éppen nyájas er uram! tester csak az it. én vónék az, z álla a nagy z arc, az való- ! ez a szálfa íti, mint aki ál- e is pillant, az is belemar, de t, akinek feje tillog rá, mint nikor jól kicso- cöccög, bab- emegnek Mabe és vallatóra rolt mit tennie, zta igazságot, m is, az elké- lap nem találja ékben sem bír majd kiveti az j könnyeit úgy onyok, lányok tovább. Ő is jségesen, ami vén körtefáig i tennivalókat, 9t és a sorsára sít az idő. Mivel rövid volt az iznya tartalmát módon ivott, és ad, ébren maisén. Igen ám, főtt füstölt kördalát, így már tsolgatta. Elég <or már az álbortól elindult ; kapaszkodott, >n. ioz híven újból akodták magu- il. :. ,f. Péntek... toló Fürgeujjú I, hogy hát va- ;ámap is lesz! sassaísaíQ-ss« Ettől a fertelmes hangtól a két ördögfajzat majd a pokol tornácáig szaladt!- Hallod pajtás? Hú a sánta luciferit, ki az, aki ilyen fertelmes módon belevartyog a nótánkba?-Ejnye, cimbora, énekeljünk tovább.- Hát ha bírod füllel, én nem bánom - és neki rugaszkodtak újból.- - Péntek.. szombat!.. Péntek. szombat!...- Sej, de vasárnap is lesz!... Sej, de vasárnap is lesz!- Ezer ördög és pokol, mindmegannyi vámpírfogú, egérfarkú, macskapofájú, lápban sanyargatóját! Szétmarcangolni, miszlingekre repegetniü! - bödült szinte egyszerre a két pokolbéli. Nem csoda, mert nemcsak ők, hanem a mester is született botfülű volt. A hangja meg úgy akadozott, úgy nyekergett, mint a vén fűrész a fában. A két ördögfijj azt hitte, hogy menten kidül velük a vadkörtefa. Egy ugrással mindketten a fa alatt termettek, de igencsak meglepődtek a púpos láttán.- Pajtás, jól látok, még egy púpos!- Az, az... - hümmög a másik.- Tegyünk valamit, mert még ide szoknak, aztán fuccs a jó játékunknak!- Hát mondasz valamit, pokolbéli cimborám. Tanakodtak, de nem tudtak zöldágra vergődni. A rakoncátlanabb egészen az akácosig futott mérgében, és akkora köveket rugdosott a mélyárokba, hogy patája is belefájdult, és úgy ordított, hogy még a hegyek is remegve adták vissza hangját. Amikor jól kidühöngte magát, a másik elé állt és így szólt:- Idehallgass cimbora! Itt a patám, ami nem püspök süveg, hogy jól fundáltam ki!- Halljam.- Büntetésből, amiért belerandított a nótánkba, ragadjuk le a fáról az előző legény púpját, és a melléhez csapjuk. Ez a megoldás már tetszett a cimborájának is. Egy rántással lemarták a fáról a púpot, a varga hiába kapálódzott, ordított, könyörgött, a segédje púpja nagy erővel a mellére csapódott, az ördögök meg éktelen vinnyogással nekiiramodtak s a pokol kapujáig meg sem álltak. No, uram fia, már csak ez hiányzott szegény fejének, szabadulni akart élete megkeserítőjétöl, s lám most egy helyett kettő is van belőle. Időbe telt, míg feltá- pászkodott, kerge feje maga sem tudta, merre is vigye. Csak imbolygót, mert elől- hátul húzta terhe, így csak másnap estére vánszorgott haza. Azonnyomban ágynak dóit, hiszen olyan nyomorék lett belőle, hogy a dratyvába sem tudja a cérnát befűzni. Hiába kesergett, verte a fejét a falba, semmire se ment vele. Irigységében és haragjában a segédjét is el akarta csapni, de még mielőtt ezt megtette volna, kilehelte lelkét. Mivel se kutyája, se macskája, semminemű rokonsága nem volt, Mátyásra maradt minden. A legény meg szépen hazaballagott, a falu népe nem kis csodálatára. Hosszú ideig másról sem beszéltek, mint a nagy-nagy szerencséjéről. Ő közben elvett egy magához illő dolgos leányt, és becsülettel, szorgalommal dolgozott tovább. Ha pedig jártában-keltében forradá- sos fát látott, eszébe jutott az ö mesébe illő története. Aki nem hiszi, járjon utána! Ján Smrek Májusi flóta Szarvasként szökve, az eget bökve, csalitok csöndjén, langy esők enyhén, bükkösbe, mélybe, pázsit selymébe, zizegő nyárfák, pity-paty-madárkák dalain túlra, napsugár-húrra, zöld, üde fű között friss fenyőtű közt, patakok felé, barinyáj elé, felhőraj árnyán, habzene szárnyán, liliomokhoz, csillaghomokhoz, kék havasokra, rókavacokra, cserjétől fáig, kakukk szaváig, gallyhintán ülni, elszenderülni, oda, hol hattyúk neszét hallhatjuk, ahol a hangok, ezüstharangok mámorért, ízért, kéjizü vízért, virágért utunk harmatán - futunk szentélyen által, pőrécske lábbal... Simkó Tibor fordítása ★ ★★ Bolgár aforizmák A szavak tettek nélkül csak olyanok, mint a mennydörgés eső nélkül. Két dinnye egyszerre nem fér el a hónod alatt. A betegség hegyként zúdul az emberre, de homokként távozik. A tenger mélysége mérhető, de az emberi szív feneketlen. A fösvény kincseit a bőkezűek költik el. Az öreg borsó fő könnyen puhára. Amikor a telhetetlenség bekopog az ajtón, a boldogság az ablakon át menekül. A zsírtól csöpögő lepény bepiszkítja még a janicsárt is. A Napnak nem kell féltékenykednie a szentjánosbogárra. A szőlőskertnek kapára és nem imádságra van szüksége.-yb- fordítása Szilva József Szeretetben (Hommage á Szabó) című fametszetének közlésével Szabó Gyulára emlékezünk, halálának 10. évfordulója alkalmából. JAMES T. FARRELL A ,,Chicago Questioner" nagy újságkihordó teherautója üvöltve vágta ketté a forgalmat, amint észak felé a Clark híd irányába száguldott. Megrázkódtatta az utcát, kipuffogó csövéből nagy robajjal szénmonoxid gázt engedett ki, majd az egész környéket fellármázva továbbrobogott. Ez volt az első teherautó, amelyet újságkihordásra használtak. Dennis McDermott, aki a kocsi hátsó ajtajában állt egy vastag kötélbe kapaszkodva,- verekedés hírű újságkihordó volt. Nagy darab, izmos jóképű ember, akinek jellegzetes, kihívó arcáról lerítt az önteltség. Nagyon örült a megtiszteltetésnek, hogy őt osztották be az új teherautóhoz , míg kihordó társai a lovaskocsiknál maradtak. A teherautó tompán dübörögve haladt át a Clark Streeti hídon. Dennis képzeletében gyerekkori jelenetek egész sora elevenedett meg. A közeli North Side-on nőtt fel és ennek a városrésznek utcáin nevelkedett. A ,,Holly Name“ katedrális- ban ministrált és az apácák leplezett csodálkozással néztek rá és képtelenek voltak felfogni, hogy egy ilyen intelligens arcú gyereknek, aki ministráns öltözékében olyan jámbornak és odaadónak látszik, - miért van olyan küzdelmes élete. Az iskolából mint hetedéves növendéket harmadszor, de már véglegesen kizárták. Apja ír brvándorló volt, szakképzetlen munkás. Egy szomszédságukban lakó kapitány, aki a ,,Bart Gailivan“ szervezet tagja volt, segített rajta és egy utcaseprői állást kerített számára. Dennis példaképei a helybeli fiatal vagányok voltak és kisfiús hencegésből igyekezett őket mindenben felülmúlni. O lett a vezetőjük különböző felderítő kóborlásaikon, melyeken részegeket raboltak ki és a szomszédos, főleg olasz bevándorlókból alakult banda tagjaival verekedtek. Könnyelműség és meggondolatlan bátorsága teljesen hatalmába kerítette és szívós, kemény legénnyé fejlődött. Verekedésekhez és sztrájtöré- sekhez bérelték fel, taxiháborúknál alkalmazták, majd később a „Questioner“ című lapkiadó vállalat az újságok szét- hordása körüli háborúskodásoknál is felhasználták. Kétszer volt bebörtönözve rablásért. Mindkét esetben Duke Connel, a szomszédságukban lakó államügyész húzta ki Dennist a börtönből. Most ott áll a teherautó hátsó ajtajában újságokat szállítva a régi utcasarokhoz, ahol valamikor ő maga is újságot árult. És éppen úgy, ahogy valamikor őt csapták be verekedés elődjei azzal, hogy a megrendeltnél kevesebb példányszámot adtak, de az egésznek az árát követelték - most ő teszi ugyanezt, ugyanazzal a módszerrel. Amint a teherautó az egyik sarkon bekanyarodott, szorosabban megragadta a tartókötelet. A kocsi megállt egy újságos bódé előtt és Dennis lehajított egy 45 újságpéldányt tartalmazó csomagot.- Mennyi? - kérdezte egy fáradtnak látszó, tizenkét-tizenhároméves kis rikkancsfiú, akinek ballábán levő harisnyáján egy nagy lyuk éktelenkedett.-Amennyit rendeltél, ötven - mondta Dennis a tőle megszokott durvasággal.-Tegnap este csak negyvenöt volt, megszámoltam - felelte a kisfiú, hangjában ideges, bizonytalan, alig észrevehető daccal.- Azt mondtam ötven.- Dehát én átszámoltam - erősködött a kisfiú sírós hangon. Dennis két erős ujjával meghúzta a kisfiú fülét és újra megkérdezte mennyi volt.- Megszámoltam őket - mondta a kisfiú elcsukló hangon. Dennis erre szájon vágta és kijelentette, hogy ötven példány volt. összeszedte az újságokért járó pénzt, és amíg a szi- pákoló kisfiú felbontotta az újságköteget,- felugrott a teherautóra.- Hogy megy az üzlet? - kérdezte Dennis Rocko Martinit, az olasz bevándorló fiát a következő újságos bódénál.- Jól kössz - felelte Ftocko hunyorogva. Mialatt Rocko kibontotta az újságos csomagot, Dennis gyorsan elmondotta neki, hogy szombat este barátjával egy ház kifosztására készülnek és szükség volna valakire, aki őrt áll. Miközben beszélt, fürkészve vizsgálta Rockot és arra a megállapításra jutott, hogy belevaló fiú és megfelel a célnak. Ha Rocko akarja, beveszik őt egynegyed részesedéssel. Rocko beleegyezett és Dennis találkát adott neki munkaidő után, hogy a szükséges bizalmas információkkal ellássa. Néhány eseménytelen megálló után a teherautó egy újságos bódé elé hajtott, ahol két újságárus gyerek veszekedett egymással. Dennis leugrott és csípőre tett kézzel, gúnyos arccal megállt előttük. Észrevette, hogy az egyik szeplős képű kisfiúnál egy köteg ,, The Chicago Clarion“ van.- Hát ez meg mi?- Ez a kölyö’ tönkre akarja tenni a boltomat - felelte a „The Questioner“ fiú. Dennis ránézett a szeplős képű gyerekre, aki egy pár lépést hátrált.- Ugye, Denny ez az én sarkom?- Szerintem ott adhatom el az újságjaimat, ahol akarom. Hiszen ez egy szabad ország, nem?- Szóval erről van szó! - szólalt meg Dennis, megmarkolta a szeplős fiúcska újságjait és az orra előtt hadonászott velük. A gyerek újságjai után kapott, mire Dennis kicsavarta a karját, hátsón vágta, és óva intette attól, hogy még egyszer ezen a sarkon árulja újságjait, összetépte azokat és meghagyta a „The Questioner“ fiúnak, hogy tudassa vele, ha a gyerek visszajön. Dennis, Shorty Ellisnek is szállított újságot, de ezt a gyereket nem szerette. Ellis a „The Questioner"-példányokat mindig a bódé hátsó, eldugott részében helyezte el. Dennis odaszólt a sofőrnek, hogy hajtson a háztömb mögé és leugrott a kocsi hátsó ajtajából. Azután lassan visszasomfordált Ellishez. Rámutatott az eldugott „The Questioner“-példányokra.- Nem megmondtam, hová tedd az újságjainkat?- Igen, de Muggs azt mondta, hogy az ö újságjait tegyem oda.- Szóval ö ezt mondta?- Igen.- Es én mit mondtam neked?- Nem értem, miért nem hagyjátok hogy úgy áruljam az újságjaimat ahogy én akarom?- Szóval Te ezt nem érted? - kérdezte Dennis, miközben fenyegető pillantást fedezett fel Ellis szemében.- Azonnal cseréld ki!- És ha jön Muggs, majd széjjelveri a képemet.- Cseréld ki! Mivel Ellis nem engedelmeskedett a parancsnak, Dennis szájon vágta. Ellis a pofontól kivörösödött arcát tapogatva visszahúzódott, zsebkést rántott elő és védekezőén maga előtt hadonászva, távozásra szólította fel Dennist. Dennis a fiú felé közeledett. Ellis a még mindig maga előtt tartott késsel megkarcolta Dennis csuklóját. Dennis ettől dühbe gurult és a kezében borotva villant fel. Mikor a fiú védekezőén feléje szúrt, Dennis nekiugrott és fültől fülig átmetszette a torkát. A fiú leesett, feje majdnem elvált tötzsétől és vére végigfolyt az utcán. Dennis körülnézett. Senki sem látta a verekedést. Tudta, hogy a fiú hamarosan meghal. Elrohant és felugrott a teherautóra, amely visszaszágu Idott vele a „The Questioner“ szerkesztőségébe. Látta, hogy Kelly Malloy, az éjjeli szerkesztő ott van. Malloy harmincéves, kemény beszédű, de lágy, nőies arcú férfi volt, aki rikkancsból verekedte fel magát. Állását azzal a feltétellel kapta meg, hogy fellendíti a példányszámok forgalmát, amelyben Dennis, mint a legügyesebb újságkihordó, nagy segítségére volt. Mikor Dennis már vagy negyedszer bizonygatta, hogy senki sem látta mikor a fiú torkát elvágta - megkönnyebbülten felsóhajtott. Azután tenyerét összecsapva kijelentette, hogy ez a ,,story“ megér egy különkiadást. Hirtelen óriási tetterő fogta el. Nem sokkal ezután Dennis már visz- szafelé robogott a kocsival egy rendkívüli kiadással az alábbi címfelirattal: MEGGYILKOLTAK EGY RIKKANCSFIÚT. A GYILKOS ISMERETLEN A North-Side-beli fiú torkát borotvával vágták el,a felmerült gyanú szerint egy környékbeli bandával folytatott verekedés közben. Ugyanebben az időben a „The Questioner“ a forgalom növelése érdekében hadjáratot indított a bűnözés ellen. A címlapon feltűnő vezércikkben követelte a szerkesztőség, hogy a rendőrség juttassa érvényre a törvényeket és csökkentse a bűnözést. PERTL ETELKA fordítása
