Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-21 / 20. szám

ÜJ szú E 1 1 1982. V. 21. A NEMZETISÉGI IRODALOM TÜKRE Megjelent a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon első kötete Ha igaz az, hogy a lexikonok pótol­hatatlan szerepet töltenek be a nem­zeti kultúra és művelődés területén, úgy ez a megállapítás a nemzetiségi kultúránk esetében még inkább így van. Egyébként is úgy vagyunk vele, hogy Apáczai Csere János Magyar Encyklopédiája (Utrecht, 1655) óta a magyar művelődéstörténetben ma­gától értetődő természetességgel igé­nyeljük az enciklopédiákat, lexikono­kat. Ezek - jellegük szerint - a műve­lődés-tájékoztatás igényével készül­nek s az ismeretek tárházát jelentik az érdeklődök számára. Romániai ma­gyar kiadványról lévén szó, joggal említhetjük Bőd Péter Nagyszebenben kiadott Nagy Athenasát (1766), vagy Osvát Kálmán Nagyváradon megje­lent Erdélyi Lexikonét (1928). Ezek mindegyike a példák erejével hat, nem is szólva a legújabb kiadvá­nyokról. Több mint másfél évtizeddel ezelőtt kezdték meg Romániában a magyar irodalmi lexikon adatgyűjtő munkáját és szerkesztését. S bár 1974-ben Balogh Edgár, a lexikon főszerkesztő­je úgy nyilatkozott, hogy a mű néhány hónap múlva napvilágot lát, az ese­mények úgy hozták, a négy kötetre tervezett kiadvány első kötete hét év­vel később, a múlt év végén jelent meg. Túlzás nélkül mondhatjuk, jelen­tős vállalkozásról van szó, s nem véletlen az adatgyűjtéssel, szerkesz­téssel járó időigényesség sem. El­mondhatjuk azt is, a nemzetiség alko­tó géniuszának a bizonyítéka is ez a kötet (és minden hasonló kiadvány), mely nemcsak tájékoztat, hanem a nemzetiségi lét és együttélés bi­zonyságaként az irodalom és művelő­dés fejlődésének olyan tényeit sora­koztatja fel, melyet érdemes ismerni, sőt széles körben ismertté tenni. Az elmúlt évtizedek, különösen a felszabadulás utániak, kiteljesítették a nemzetiségi lét lehetőségeit, politi­kai realitásait. Azt mondhatjuk, a nemzetiséggé formálódás ténye és az öntörvényű fejlődés lehetőségei valójában ezekben az években bon­takoztak ki, mégpedig a szocialista építés eredményeként. Ebből követ­kezően indokolt és szükséges az is, hogy a nemzetiségi szubjektum és identitás tényeit hasonló, összegező jellegű müvek is bizonyítsák. Erénye a kötetnek, hogy az iroda­lom fogalmát nem szűk szakterület­ként értelmezi, hanem amolyan gyűjtő fogalomként fogja fel. Ily módon a művészetek öslapjait képező nép­költészeti, népművészeti vonatkozá­sok éppúgy megtalálhatók benne, mint a rokon területek (publicisztika, történetírás, szociológia, lélektan, filo­zófia) alkotói, akik eszmei hatásukat, tevékenységüket tekintve részét ké­pezik a nemzetiségi kultúrának. A szépirodalom minden figyelemre méltó értéke mellett felvonultatja a le­xikon a társadalom- és természettu­domány, továbbá a műszaki tudomá­nyok képviselőit, valamint a zene-, képző-, film- és színművészet ered­ményeit. A címszavak felölelik a mű­velődési és társadalmi egyesületek tevékenységét éppúgy, mint a külön­böző mozgalmakat. Megkülönbözte­tett figyelmet szenteltek a lexikon szerkesztői a klasszikus magyar iro­dalom és művelődés erdélyi és romá­niai hagyományaira, kapcsolataira, valamint a román és a világirodalom romániai magyar vonatkozásaira, kü­lönös tekintettel a műfordítás-iroda­lom jelentős eredményeire. A klasszi­kus örökséget tekintve említsük meg azokat a címszavakat, amelyek Ady Endre, Apáczai Csere János, Bartók Béla, Bethlen Gábor, Bolyai Farkas és János, Brassai Sámuel, valamint Dózsa György személyével foglalkoz­nak. A címszavak mellőzik az általá­nos értékelést, a nemzeti kultúrához kapcsolódó vonatkozásokat, elsősor­ban a helyi hagyományokra, össze­függésekre utalnak. Külön címszavak foglalkoznak az intézményekkel, iro­dalmi egyesülésekkel, társaságokkal (Ady Endre Emlékmúzeum, Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület, Ady Endre Irodalmi Kör, Arany János Társaság); sajtótörténeti vonatkozá­sokkal (Brassói Lapok, Erdélyi Fiata­lok, Erdélyi Helikon); valamint olyan kérdésekkel, mint például a nagyobb városok és települések irodalmi élete (Bukarest, Brassó, Csíkszereda, Er­dővidék magyar irodalmi élet stb.). Az ilyen fogalmi jellegű szócikkeket is felvették a kötetbe, mint például az abszurd, avantgarde, emlékirat, filoló­giai, folklór, valamint gyűjtő címsza­vakként az almanach, antológia, ate­ista irodalom, békeharc-irodalom, ex libris stb. Megtudhatja az érdeklődő azt is, hogy a csángó irodalomnak - lakhely, történelmi múlt és tájnyelvi sajátosságaik szerint - négy változata van, a moldvai, a bukovinai, a gyimesi és a barcasági irodalom. A lexikon címszavaiból következően szinte ter­mészetes, hogy a forrásművek között főleg romániai magyar forrásokat ta­lálunk. r A lexikonszerkesztés természetes követelménye tájainkon, hogy egy- egy ilyen kiadvány elsősorban saját korunk visszatükrözése legyen. Tehát az enciklopédikus egybefoglalás mel­lett teljesítse a maiság igényét is. Ezért magától értetődő, hogy a múl­tat, történetiséget érintő hagyomány­felmutatás mellett elsősorban az utol­só hat évtized eredményei, esemé­nyei sorakoznak, hisz ez volt a sajá­tos nemzetiségi lét feltételeinek is az alakítója. S mivel a nemzetiségi iroda­lom világirodalmi kapcsolatai, össze­függései kétségtelenek - ezekre is vonatkoztathatók Babits Mihály sza­vai, „az igazi világirodalom ...oly egész .. .amihez mindenestől közünk van, mert a saját kultúránk, a saját irodalmi életünk is hozzátartozik és nélküle meg sem érthető-, ezért eleve természetes, hogy egy-egy személyi szócikk, értékelés utal a hatásokra, kapcsolatokra is. Csehszlovákiai magyar vonatkozá­sú címszóként találkozhatunk a Fábry Zoltán romániai kapcsolatai szócikkel, mely a Keleti Újság, a Genius, Új Genius, a Periszkóp, valamint a Ko- runk-kal való kapcsolatot érinti. Idézi Fábry szavait Gaál Gáborról: „Én forrtam, sisteregtem, ő nevelt. írásai­mat szenvedély fűtötte, őt figyelem vezette, értelmi megállapodottság“. A lexikon személyi címszavai kö­zött szerepelnek egyébként azok az alkotók is, akik később a fasizmus elől menekülve nyugati országokban, vagy Magyarországon telepedtek le, szár­mazásuk, munkásságuk révén azon­ban kötődnek a romániai magyar va­lósághoz (Buday György, ill. Benamy Sándor, Domokos Sámuel, Dési Hu­ber István és mások). A vaskos, több mint negyven íves kötet (650 oldal) egyik tanulsága, hogy a nemzetiségi kultúrák esetében kísértő egyoldalúan humán beállított­ság mellett népes tábora sorakozik fel a társadalom- és műszaki tudomá­nyok képviselőinek, ezzel is bizonyít­va, hogy a nemzetiségi kultúrák is hovatovább kinövik az irodalomköz­pontúságot. S ezek az alkotók - tevé­kenységüknél fogva - ma már joggal követelnek maguknak helyet az iro­dalmi lexikonban is. A Romániai Magyar Irodalmi Lexi­kon első kötete nemcsak anyaggaz­dagságával, sokrétűségével lep meg bennünket, hanem a címszavak tö­mörségével, gyakran esszészerű szabatos megfogalmazásával, nyelvi tisztaságával és igényességével is. A főszerkesztő, Balogh Edgár közlé­séből azt is tudjuk, hogy a közeljövő­ben megjelenő további köteteket ké­sőbb két kötetben, képekkel illusztrál­va is megjelentetik. A mostani nélkü­lözi a képeket. Egyébként csak egyet­érthetünk a lexikon fülszövegének megállapításával: a kötet valóban összefoglalója és tükre „annak a szellemi teljesítménynek, amely a két világháború közötti kisebbségi, majd a felszabadulás után, új társa­dalmi-történelmi körülmények között, nemzetiségi helyzetükben“ - e tájon létrejött. Nem érdektelen megemlíteni, hogy szerkesztés alatt áll - előreláthatólag jövőre jelenik meg - a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Lexikon is. Nem árt utalnunk arra sem, hogy a Madách Kiadó hagyományfeltáró munkája so­rán 1981-ben jelentette meg A ma­gyar irodalmi hagyományok szlováki­ai lexikonát. Ezek a kiadványok - a romániaihoz hasonlóan - a nem­zetiségi lét öntörvényű fejlődésének a bizonyítékai, melyeknek pótolhatat­lan hagyományőrző, ismeretterjesztő és művelődést segítő szerepe van. A vállalkozás nagyságát látva s is­merve az ezzel járó, sokrétű (szerve­ző) munkát igénylő tevékenységet, csak őszinte elismeréssel szólhatunk a bukaresti Kriterion kiadásában megjelent kötetről. Érdeklődéssel vár­juk a folytatást, s úgy tekintünk ezekre a kötetekre - a sajátunkét is beleértve -, mint a kultúra és irodalom javainak hasznos és tartalmas összegezésére. Olyan művek ezek, melyek a szocia­lizmust építő, az internacionalizmus elvei szerint cselekvő szocialista nemzetek és nemzetiségek együtté­lésének eredményes fejlődését bizo­nyítják Nemcsak a tegnapokat mutat­ja, hanem a holnapokra vonatkozóan is jelzi a szocialista együttélés lehető­ségeit, kiteljesedő eredményeit és biztató kilátásait. FÓNOD ZOLTÁN fl Airostav Florian a modern cseh líra egyik IVI legtehetségesebb és legolvasottabb képvi­selője, aki alkotásaival kifejező módon gazdagította az új cseh szocialista költészet kincsestárát. Kritiku­sai egybehangzóan megegyeznek abban, hogy .köl­tészete korunk szocialista emberének sokszínű kró­nikája. Első verseit tizenhét éves korában szülővárosá­ban jelentette meg. Pár évvel később, 1953-ban, már a prágai Ceskoslovensky spisovatel kiadónál jelenik meg Cestou k slunci (Útban a nap felé) című verseskötete, amelynek alapján az olvasó egy őszinte, érzékeny lelkületű, a természet szépségeit és az emberi élet finom rezdüléseit egyaránt érzé­kelő költőt ismer meg. Versei őszinte vallomások legbensöbb világáról, érzéseiről és benyomásairól. Miroslav Flórián számára a környező világ, a való­ság leheletfinom érzékelése kiapadhatatlan forrás. A világ sokrétűségét, látszólag ellentmondó jelen­ségeit dialektikus egységben látja, s ez kifejeződik következő, Otevreny dűm (Nyitott ház) és a Závraté (Szédülések) című, 1957-ben megjelent köteteiben is. Különösen az utóbbiban észlelhető a társadalom és a költészet közti összefüggéseket ábrázoló költő szemléletének újszerűsége. A legegyszerűbb napi élményt, százezrek apró, számtalanszor ismétlődő élményeit emeli a költészet eszközeivel művészi szintre. Miroslav Florian verseinek hangvétele változa­tos: egyszer komoly, máskor játékos, könnyed, bölcs vagy ironizáló. Témáinak gazdagsága szinte felmérhetetlen; költői vénájának a női lélek, a ter­mészet szépsége, a szerelem éppúgy ihlető forrá­sa, mint a prágai Moldva-part, vagy a legbanálisabb tárgyak - írógép, villamos, újság stb. - avagy a világpolitika legégetőbb kérdései, például az atomháború veszélye. Verseskötetei megörökítik felgyorsult korunk izgalmakkal telt légkörét, de a modern idők atmoszférájának megjelenítésekor is az ember áll költészetének fókuszában. Lírai vallomásai továbbfejlesztik a cseh költészet materialista erővonalait. Ez nem csupán a vallásos életszemlélettel folytatott polémiájában (például Záznam o potopé - Feljegyzés a vizözönről, 1963, vagy Svatá pravda - A szent igazság, 1969) fejező­dik ki, hanem abban is, hogy az elvontabb témák­ban is a valóság talaján áll. Társadalmi témájú verseit azzal a tudattal írja, hogy ha az ún. elkötele­zett vers rossz, az többet árt, mint használ. Eddig megjelent versesköteteinek száma már meghaladja a húszat. Olvasgatva őket egyértelmű kép rajzolódik ki előttünk a költőről: Miroslav Florian az emberi haladás, az emberi boldogság igazi énekese, a cseh szocialista költészet legértékesebb hagyományainak továbbfejlesztője. Költő, aki finom szeizmográfként érzékeli milliók életérzését, aki népe sorsát finom szeizmográfként érzékeli milliók életérzését, aki népe sorsát átérezve önti versbe az élet sokszínűségét. Legutóbbi köteteivel - Zítrejsi snéhy (A holnap hópelyhei, 1981), Odliv noci (Az éj apálya, 1980) - ismételten arról győzte meg a szép és tartalmas verseket szerető közönséget, hogy valóban kiforrott, érett költőegyéniség, akinek ver­sei milliók életének részeivé váltak. A Florian- versek az itt és ma élő s alkotó emberek életét, gondolkodását és érzéseit éneklik meg. Költői hitvallása, hogy a költészet elválaszthatat­lan a szocializmustól, s a költői hivatás társadalmi tisztség, mert „a költő szájával ezrek szólnak“. Miroslav Florian költészete külföldön is ismert. A Szovjetunióban tavalyelőtt, a legismertebb szov­jet költők tolmácsolásában, Iniciálék címmel 234 versét tartalmazó kötet jelent meg. A költőt az elmúlt évtizedben Klement Gottwald állami díjjal és a Kiváló Munkáért állami kitüntetéssel jutalmazták. 1975-ben az érdemes művész címmel tüntették ki. Köztársaságunk elnöke a munka ünnepe előes­téjén a cseh szocialista költészet fejlesztése terén szerzett rendkívüli érdemeiért a nemzeti művész címet adományozta Miroslav Flóriánnak. SOMOGYI MÁTYÁS Gály Kati rajza

Next

/
Thumbnails
Contents