Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-15 / 2. szám
Pusztai a szór Hóban (Bevezető helyett. Eléggé rendhagyó eset, hogy egy portrét a szerző személyes vallomással kezdjen. Hogy most mégis ezt teszem, annak az az oka, hogy gyakran felteszik nekem a kérdést: Nem értik, mi az, ami tetszik nekem az ökölvívásban, és egyáltalán mi lehet szép abban, hogy két ember beáll a kötelekkel övezett négyzet közepébe, és annak rendje és módja szerint hozzálát, hogy egymást püfölje?! Nos, gondolom sokan felteszik másnak vagy maguknak ugyanezt a kérdést, mert ha nem így lenne, és ha a választ is tudná minden felületes szemlélő, akkor sokkal kevesebb ellenzője lenne ennek a férfias sportágnak, amely az újkori „lovagi tornák“ szerepét is betölti, és sokkal ártalmatlanabb, kevesebb sérülést okozó sportág, mint sok más, szemre békésebbnek tűnő testedzési forma. Térjünk rá azonban a válaszra. Megvallom azért foglalkozom most ezzel ennyit, mert egykor, zsenge ifjúkoromban, én is feltettem ezt a kérdést, leginkább azért, mert irtóztam minden verekedéstől. Nos, sokan bizonyára elképednek azon, hogy a legtöbb ökölvívó is ugyanígy van ezzel! Mondom zsenge ifjúkoromban feltettem a kérdést, és kaptam is rá választ egy idős bokszrajongótól, imigyen: „Hidd el, hogy azok, akik a szorítóban mázsás pofonokat adnak egymásnak, talán sokkal jámborabb lelkű fickók, mint amilyen talán te is vagy. Lefogadom, hogy kilencven százalékuk a szorítón kívül sose verekedett, és aki esetleg valaha visszaütött, távolról sem olyat, mint amekkorát tudna. Ezzel szemben bármikor képes bármelyikük akár egy nagyon kis emberi megnyilatkozáson úgy meghatódni, akárcsak egy gyerek. Én mondom, hogy e „pofonok völgyének“ is nevezett négyszögű emelvényen színrelépő társulat a földkerekség legga- lamblelkűbb felekezete, csupa melegszívű, jópofa gyerek...“ Akkor nagyon hitetlenül nézhettem öreg barátomra, akárcsak ma azokra, akik most sem hinnének neki. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert akinek a portréja most következik, arra az iméntiek minden betűje érvényes és ráadásul az ökölvívást olyan szinten műveli, mint a honi szorí- tókban már régóta kevesen.) Mi tagadás, 1976 óta az egyéni országos ökölvívó-bajnokság félnehézsúlyú eredménylistája eléggé egyhangúan alakult. Azóta ugyanis egyfolytában Pusztai András szerzett ebben a súlycsoportban bajnoki címet. Amikor beszélgettünk, még csak a tavalyi bajnokság nyitónapja volt mögöttünk, tehát az 1981-es bajnokság egyben csúcskísérlet is volt Andris számára, de erről majd később... Véleményem szerint aligha fordul elő egy olyan családban, ahol a papa bokszolt, és aztán fölnevelt öt fiúgyereket, hogy ne legyen, aki folytatja a családi sporthagyományokat. Bandi az öt fiú között a sorrendben a középső, s neki jutott e „feladat“, hogy - idestova tizenhárom évvel ezelőtt - az atyai hagyomány folytatója legyen. Akkor került Szináról Kassára (Kosice) géplakatosnak a Vasműbe, hogy aztán a hetvenes évek második felében „egyeduralkodója“ legyen a hazai szorítok félnehézsúlyú mezőnyének. És még nincs vége! Vallomása akár tipikus élsportolói pályafutásnak is tűnhet.- Mindenképpen sportolni szerettem volna, nagyon vonzódtam a kézilabda iránt. Az azonban éppen azidötájt kezdett nagyon eldurvulni... Szinán születtem, és tulajdonképpen szinte törvényszerű volt, hogy Kassán tanulok szakmát, ott fogok dolgozni. És Kassán nemcsak kézilabda van, hanem ökölvívás is. Én sohasem szerettem, ha valaki valamiért mindjárt verekedni akar, ilyenkor mindig nagyon fölment a pumpa... Ez megmaradt akkor is, amikor aztán bokszolni kezdtem, és mindig adtam arra, hogy kívülálló is lássa, hogy én senkit sem akarok „agyonvágni“. Nekem a boksz - sport a szó legnemesebb értelmében. Különben is az ökölvívás - tiszta dráma. Két férfi Viadala puszta kézzel, pontosabban a világ legbékésebb fegyverével: a párnázott ököllel. Amikor az ember már nem tudta problémáit puszta kézzel megoldani, kitalálta a rafináltabb fegyvereket: a nyilat, kardot, ágyút, atombombát... Ennyit erről, meg még talán annyit, hogy ez utóbbiakat nem ártana, ha megszívlelnék a sportág ellenzői! Pusztai Bandi 1951. május 25-én született, és elég későn, tizennyolc éves korában lépett először versenyen is a szorítók közé. Tehetségét bizonyítja, hogy egyszer még így is országos junior bajnok tudott lenni, majd elkövetkezett a felnőttek közötti nagy sorozat. 1979-től sportmester, közben ekkor már négy éve az RH Ústí bokszolója. 1979-ben a kölni EB-n attól a lengyel Skrzecztől kapott ki, aki olimpiai ezüstérmes lett Moszkvában. Pusztai nem rajtolt az olimpián kéztörés miatt. A tavalyi EB-n azonban bronzérmet szerzett, és a népes csehszlovák küldöttségből egyedül ő állt Tampere dobogóján.- Az első meccsen a svéd Persson ellen sima ügy volt: 5:0-ás pontozás. A nyolc között Soltész Jancsit vertem 4:1-re. Majd az elődöntőben a szovjet Krupinnal az első menetet elvesztettem, a másodikban hiába javítottam és hiába nyertem meg biztosan a harmadik menetet, már kevés volt. Kár... Közben megnősült, Karlové Vary-ban házat épített, házasságából egy fiú - András - született. Andris példája hűen tükrözi az élsport buktatóit is:- Jöttek az edzőtáborok - egy hét, két hét, az EŐ előtt egy hónap - aztán azt vettem észre, hogy ráment a házasságom. A nők nem nagyon viselik el - legalábbis nem sokan -, ha sokszor kell egyedül otthon lenni. Most aztán néha megfordul a fejemben, hogy mi lónne, ha hazamennék, de a gyereket fel kell nevelni. Ö semmiről sem tehet. Lehet sok mindent elfelejteni, újra kezdeni, de egy gyereket „leírni“ - azt soha... Egyébként biztos, hogy sokat kaptam a sporttól, de az is biztos, hogy a szakmámból is „futotta“ volna idővel ennyire, mert én nem tudok semmit csak úgy, tessék-lássék csinálni. Legyen az akármi, csak akkor van értelme, ha az ember tiszta szívből csinálja...! Kezdődik a félnehézsúlyú döntő az országos egyéni ökölvívó bajnokságon a mostí sportcsarnokban. Az ellenfél a klubtárs Ligoá, aki ugyancsak kitíínő öklöző. Az első menettől éles,a küzdelem, pontozó legyen a talpán, aki el tudja dönteni, ki volt a jobb. A két fiú között mégis van alapvető különbség. Ligoá erőteljesebb, keményebb, Pusztai tech- nikásabb. Ligos bokszoló, Pusztai ökölvívó ... Harmadik menet. Még semmi sem dőlt el. Ligos erősít. A menet közepéig mintha talán a szőke csapattárs egy árnyalattal jobb lenne. Valahol, Bandi idegrendszerének mélyén megszólal a vészcsengő. Ritmust vált. Ligoá meglepődik, és Bandi fergeteges hajrája ellen nem tud mit kezdeni. Üt ő is, talál is, csakhát Pusztai sokkal többször, és tisztábban. Újra bebizonyosodik: Ligoá sem akárki a szorítóban, de hozzá képest Pusztai művésze a szorítónak, a végén pedig már érdemes sportmester is, csúcstartó is. A döntőben ugyanis - 3:2-re - győz Pusztai. Ligoá az eredményhirdetés után sportolói magatartásból is jelesre vizsgázik. Miután a mérkőzésvezető magasba emelte Pusztai balját, ő is megteszi ugyanezt, majd a hatszoros bajnokot is fölemelik a szorító közepén. Az ünnepélyes eredményhirdetés után pedig az ő kezdeményezésére állnak a fényképezőgépek elé. A bajnok szeme elhomályosul. Az öröm könnyeibe azonban mintha más is vegyülne... ÁBRÁNDOS TEKINTET - PINGPONGÜTŐVEL T askentből érkezett az újvidéki asztalitenisz-világbajnokságra. Azt hiszem, senki sem száll velem vitába következő állításom valósságát illetően: aligha akadt asztalitenisz-szakember széles e golyóbison, aki - ha feltették volna neki a kérdést, hogy a női egyesben ki lesz az a négy európai játékos, aki a legjobb tizenhat közé kerül - Bulatovát is megjelölte volna... Márpedig a világbajnokság női egyéni versenye úgy alakult, hogy a nyolcaddöntő- be mindössze három európai ország négy versenyzője jutott: Va- lentyina Popova, az „ügyeletes“ Európa-bajnok, Ilona Uhlíková, Bettine Vriesekoop, és Fliura Bulatova, a 17 éves szovjet junior Európa-bajnok. Igaz, akkor még az iménti címet csak csapatban mondhatta magáénak Bulatova, aki az ősztől a taskenti egyetem pszichológiaszakos diákja. Jelen pillanatban 23. a világranglistán, s ebben oroszlánrésze van a már említett újvidéki sikernek, amikoris a nyol- caddöntőben Tong Ling búcsúztatta. A világbajnok... Topol'canyban a junior Európa- bajnokság női csapatversenye során mérkőzésről mérkőzésre egyre inkább bebizonyosodni látszott a papírforma: az első számú esélyes a szovjet csapat.- Mondd, Vili, melyik a Bulatova?! - kérdeztem Paneth Farkast, a román csapat edzőjét, aki Bulatova miatt is figyelte a szovjet csapatot, no meg azért, mert várható elődöntőben ellenfelük a szovjet együttes volt (az is lett).- Ott az a kis fekete lófarok- frizurás, aki úgy néz, mintha az életben most látna először pingpongot, s azonfelül ott ülne a hetedik B-osztály utolsó padjában, és most lenne először szerelmes... Fliura Bulatova játék közben Ilyen aprólékos leírás alapján aztán már nem volt nehéz minden kétséget kizáróan „azonosítani“. Bulatova aztán szinte teljesen megváltozott, amikor játszani kezdett. Játéka mintha azt sugallta volna, hogy edző oktatja a reményteljes pingpong-csemeté(A szerző felvételei) két... A csapatverseny során nem kapott ki, és elsősorban az ő játékának köszönhette a szovjet csapat, hogy a Csehszlovákia elleni csapatdöntőn a hazaiaknak semmi reményük sem maradt, és - focinyelven szólva - Hrachováék „nem rúgtak labdába“... Következett az egyéni. A döntőig simán megy minden. A döntő: Hrachová - Bulatova. Az első játszma 21:10 - Hrachovának. Nézzük a második játszmát, mellettem balról Sáth Sándor, a tolnaiak mestere, jobbról Ernest De- metrovic. 16:10 - Hrachovának: „ Megyünk, behútjük a pezsgőt!“ - szólnak a rendezők Demetro- vicnak.- Várjatok! Majd 18-nál... - válaszolja a szövetség elnöke. •- Te kit tippeltél?! - kérdem Sáthot.- Bulatovát!- Tartod?!- Nem nagyon, Hrachová nagyon jól játszik... Csakhogy Bulatova most kezd jól játszani, Hrachová meg ettől egyre idegesebb. Alig két perc és már egálban vannak, tizennyolcnál pedig már Bulatova vezet! 21:18-ra nyeri a második játszmát. A harmadikban már az elején tetemes előnyt szerez, 21:17 a vége. A döntő után a szovjet csapat- vezetők bontanak pezsgőt... Ünnepélyes eredményhirdetés. Az emléktárgyakat egymás után veszik át a győztesek és helyezettek. A szerelést könnyű leírni: trikó, farmer, teniszcipó... Nemre való tekintet nélkül! Amikor aztán a junior leány egyes győztesét szólítják, felszisszen a közönség. Bulatova lép a színpadra, elegánsan, rózsaszín nyári ruhában, tűsarkú cipőben.- Nézd, milyen csinos ez a Bulatova - mondja Paneth „ Vili“ - és milyen szép a lába... . ..ezt egyébként a nézőtér ötödik sorából nem volt nehéz megállapítani. Ünnepi bankett. Villog a fény a kultúrközpont nagytermében, bömbölnek a hangszórók, a lemezjátszón a Bonnie M. Vagy háromszáz tinédzser ugrál, vonaglik a ritmusra. A program: diszkó orrvérzésig. Az ablaknál Bulatova egykedvű mosollyal szemléli társai harsány vigadását, mintha valahonnan távolról figyelné, ami körülötte történik. A bajnokok kevesen vannak, s olykor magányosak... Az oldalt irta: MÉSZÁROS JÁNOS VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8' Fény szedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanovióova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5 telefon- 577-10. 532-64. Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreáie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14 70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kés 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS Ústredná expedicia a dovoz tlaóe, 817 59 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6 1
