Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-30 / 17. szám
MÁJUS ELSEJE ÉS A MAI FORRADALMI VILÁGFOLYAMAT ÚJ szú 3 1890. május elsején ünnepelték meg először a munka és a dolgozók nemzetközi szolidaritásának ünnepét. Az elmúlt' nem egész száz év alatt a dolgozók az első május elsejék céljai közül sokat megvalósítottak, annak ellenére, hogy a burzsoá kormányok sokszor fegyverrel léptek fel a forradalmi mozgalom ellen. A forradalmi világmozgalom 1890 óta megváltoztatta a világ arculatát. Ehhez az elméleti kiindulópontot azok az alapelvek képezték, amelyeket a marxizmus -leninizmus klasszikusai dolgoztak ki. Marx és Engels megindokolták a munkás- osztály történelmi küldetését a tőkés rendszer megdöntésében és a kommunizmus építésében. Lenin rávilágított az imperializmus, a proletár forradalmak kofszakának, valamint a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet időszakának lényegére. A bolsevik párt Lenin vezetésével győzelemhez vezette Oroszország nemzeteit, ami nagy hatással volt a forradalmi világmozgalom fellendülésére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megteremtette a feltételeket a szocialista forradalom győzelméhez a második világháború után, valamint a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító küzdelem további sikereihez. Lenin elemezte a forradalmi világfolyamatot a két rendszer osztályharcának viszonyai között, jellemezte az osztályok közti erőviszonyokat. A szocialista országokban új tartalmat kapott május elseje, a kizsákmányolásmentes, szabad munka eredményeinek megünneplése lett, alkalmat nyújt, hogy rámutassunk a fejlett szocialista társadalom és kommunizmus fejlesztési terveinek eredményes megvalósitására, a szocialista világrendszer erejének megszilárdítására, a forradalmi világfolyamat fellendülésére. A testvérpártok legutóbbi kongresszusai megerősítették, hogy a KGST keretében folytatott gazdasági együttműködés, a Varsói Szerződés keretében folytatott politikai és katonai együttműködés megszilárdította a világszocializmus befolyását. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán az elmúlt öt évet értékelve leszögezte: ,, Tovább nőtt a Szovjetunió és a szocialista közösség országának ereje, aktivitása és tekintélye. Megszilárdult a szocializmus anyagi-műszaki alapja, a Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista társadalom és a többi szocialista ország a fejlett szocialista társadalmat építi“. A testvérpártok kongresszusai rámutattak az együttműködés konkrét eredményeire is. A szocialista közösség növekvő szerepe és tekintélye, a forradalmi világfolyamatra gyakorolt hatása objektív törvény- szerűség. Ezért az SZKP XXVI. kongresszusa a reális szocializmus országainak szerepét értékelve megállapíthatta: ..A gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a társadalmi viszonyok és a szocialista demokrácia tökéletesítésében, vagyis minden területen a világszocializmus biztosan halad előre“. Az SZKP XXVI. kongresszusa elsőrendű figyelmet szentelt a szocialista világrendszer megszilárdításának, a Szovjetunió és a szocialista országok együttműködése kibővítésének. Brezsnyev elvtárs leszögezte: ..A társadalmi-gazdasági fejlődés összes fontos problémáját és a nemzetközi politikát illetően elvi nézet- azonosság uralkodik közöttünk“.A szocialista országok kapcsolatát a kölcsönös megértés, bizalom és egyetértér ,ellemzi. Ezt bizonyítják a szocialista országok kommunista pártjai vezetőinek rendszeres találkozói - a XXV. kongresszus óta 37 ilyen találkozó volt -, valamint a pártós kormányküldöttségek kétoldalú találkozói is. A kommunista pártok együttműködése ma minden területre kiterjed, hozzájárul a tapasztalatcseréhez, az egyes országok s az egész közösség érdekeinek megfelelően. A tevékenység egybehangolása a Varsói Szerződés keretében is eredményes. Gazdasági téren pozitív tevékenységet fejt ki a KGST, amelynek keretében a szocialista integráció magas szintet ért el. A XXVI. kongresszus megállapította, hogy a szocialista világ fejlődése nem problémamentes, bizonyos nehézségek is felmerülnek. Az intenzív gazdaságfejlesztésre való áttérés, a nagyszabású szociális programok megvalósítása és a kommunista tudat kialakítása a tapasztalatok kölcsönös kihasználását teszi szükségessé. A kapitalizmussal folytatott versengés fontos területe a gazdaság. Tovább kell mélyítenünk a szocialista integrációt, a célprogramok, valamint a népgazdasági tervek egybehangolása és a KGST- országok egész gazdaságpolitikájának koordinációja alapján. A Szovjetunió és a szocialista országok arra törekednek, hogy kapcsolataik minden szempontból előnyösek legyenek. Husák elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a CSKP egész tevékenységében a szovjet kommunisták gazdag tapasztalataira és segítségére támaszkodik, és a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros szövetségben tevékenykedik. A pártjaink és népeink közti kapcsolatok a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei, a közös célok és érdekek alapján fejlődnek. A szocialista országok kollektiven oldják meg a szocialista építés során felmerülő problémákat. A szocialista internacionalizmus elvei alapján segítséget nyújtottak és nyújtanak Vietnamnak a kínai agresszió elleni harcban, támogatják Kambodzsa igazságos küzdelmét és Afganisztán forradalmi harcát. Segítenek Lengyelország problémáinak megoldásában, ahol a szocialistaellenes erők megkísérelték az ellenforradalom kirobbantását. A forradalmi mozgalom sikereket ér el a fejlődő világban is. A nemzeti felszabadító mozgalom, mint a mai forradalmi világfolyamat egyik legfontosabb forradalmi ereje jelentős sikereket ér el. Megszilárdult á haladó demokratikus és imperialistaellenes erők pozíciója. Mindenütt, ahol nemzeti felszabadító harc folyik, a nemzetek újabb sikereket értek el a gazdasági, szociális, politikai felszabadulásért folytatott küzdelemben. Délkelet-Ázsiában megszilárdu It a Vietnami Szocialista Köztársaság, amelynek szembe kell helyezkednie az imperializmus és a kínai agresszorok ellenséges tetteivel. Laosz népe is megkezdte a szocializmus építését. Kambodzsa népe megdöntötte Pol-pot diktatúráját és a szabadság, valamint a szociális haladás útjára lépett. Ezeknek az országoknak a népe az elért sikerek ellenére arra kényszerül, hogy harcoljon pozíciói megszilárdításáért. Sikereik pozitívan hatnak nemcsak a délkelet-ázsiai, hanem az egész ázsiai helyzet alakulására. Afrikában is gyarapodott azoknak az országoknak a száma, amelyek a szociális haladás útjára léptek. Ezekben az '• országokban a nemzetek változásokat értek el politikai, gazdasági és szociális téren. Más országok a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért, a faji megkülönböztetés ellen küzdenek. Latin-Amerikában győzelmet aratott a nicaraguai forradalom, amelynek példáját követik Salvador és más országok nemzetei. A nemzeti felszabadító mozgalom további sikereit az imperializmus és a reakciós rendszerek politikája akadályozza. A Szovjetunió és ez egész szocialista közösség jelenti a fiatal fejlődő országok legszilárdabb támaszát. Politikai, gazdasági és katonai segítségben részesítik őket. Az ilyen internacionalista segítség példája Etiópia, Angola és Afganisztán, ahol az ilyen támogatás nélkül a forradalmi mozgalom vereséget szenvedett volna. Husák elvtárs, a CSKP XVI. kongresz- szusán kijelentette: „Az imperialistaellenes front megerősítése érdekében fejleszteni fogjuk együttműködésünket Ázsia, Afrika és Latin-Amerika haladó és demokratikus erőivel. Megszilárdítjuk internacionalista szövetségünket és barátságunkat mindazokkal az országokkal, amelyek a szocialista fejlődés útját választották, azokkal a szervezetekkel és mozgalmakkal, amelyek következetesen a gyarmati rendszer, a neokolonializmus és a faji megkülönböztetés ellen, az országok teljes felszabadulásáért küzdenek“. Igényes feladatok állnak ma a tőkés világ munkásosztálya és többi dolgozója előtt. A szociális és politikai jogokért és a kizsákmányolás ellen folytatott küzdelmet ma össze kell kapcsolni a nukleáris háború veszélye elleni harccal. Az imperializmus agresszív köreinek politikája miatt a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején kiéleződött a nemzetközi helyzet. Az imperializmus eltávolodott azoktól az eredményektől, amelyeket a nemzetközi feszültség enyhülésében értünk el, állítólag azért, mert azok a szocialista országok, főleg a Szovjetunió érdekeit szolgálják. Az imperializmus stratégiájának és taktikájának megváltozása új hidegháborúhoz és konfrontációhoz vezet, ami alapjában ellentétben áll az egész emberiség érdekeivel. A reakciós imperialista körök mai politikájának okai összekapcsolódnak a forradalmi világfolyamat fejlődésével, a kapitalizmus és a szocializmus közti erőviszonyok megváltozásával, valamint az állammonopolista kapitalizmus keretében végbement változásokkal. Az imperializmus agresszivitásának fokozásával válaszol az utóbbi évek nagy változásaira, főleg a reális szocializmus megszilárdulására. Az imperializmus stratégiájának megváltozását befolyásolja a kapitalizmus általános válsága is. Elmélyült a tőkés rendszer gazdasági válsága, főleg a nyersanyagok és a tüzelőanyag-energetika területén. Az általános válság elmélyült politikai és ideológiai téren is. A gazdasági fejlődés leállt, mélyült a valutarendszer válsága, nőtt az infláció, fokozódik a munkanélküliség, elmélyülnek a kapitalizmus ellentmondásai. Politikai, ideológiai és erkölcsi válság keletkezett. A hadiipari-komplexum fokozza agresszivitását, elmélyülnek az imperialista világ osztályellentétei, a munkásosztály fokozza harcát a monopol-burzsoázia ellen, a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért. Az SZKP XXVI. kongresszusa megállapította, hogy „...a kapitalizmus nehézségei befolyásolják politikáját, többek között külpolitikáját is. Kiéleződött a harc a tőkés országok külpolitikai irányvonalának fő kérdéseivel kapcsolatban Az utóbbi időben észrevehetően fokozták tevékenységüket az enyhülés, a fegyverkezés korlátozásának és a Szovjetunióval való kapcsolatok javításának ellenzői ‘'. Ez a politika megnyilvánul a szovjetelle- nesség fokozásában, a fegyverkezési versenyben, a nukleáris fegyverkezésben, a helyi háborúk kirobbantásában, abban a törekvésben, hogy kiküszöböljék a tőkés rendszer ellentmondásait. Az imperializmus egész politikája a forradalmi világfolyamat erejének helytelen felméréséből és az imperializmus lehetőségeinek túlbecsüléséből indul ki. A mai imperializmus nem ad választ világunk égető kérdéseire. A nemzetközi helyzet kiéleződésével párhuzamosan fokozódik az ideológiai harc is. A burzsoá ideológia alapja az antikommunizmus és aszovjetellenesség, amely a forradalmi világfolyamat elleni ideológiai diverzió fő fegyvere. Kezdeményezői „szovjet veszéllyel“, „nemzetközi kommunizmussal“ ijesztgetik a nemzeteket. Az amerikai elnökök különbözödoktrí-:. nái után Reagan azzal az elmélettel lépett fel, hogy a Szovjetunió támogatja a nemzetközi terrorizmust. A Szovjetunió a valóságban elítéli a nemzetközi terrorizmust, amely a burzsoázia politikai eszköze. Reagan elmélete nem az imperialista államokban uralkodó terrorizmus ellen, hanem a nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányul. Ennek a politikának valódi alapja az a törekvés, hogy az imperializmus katonai erőfölényt szerezzen a szocialista közösség fölött, befolyása alá helyezze a világ fontos területeit, elszigetelje a Szovjetuniót, csökkentse a nemzetközi problémák megoldására gyakorolt hatását, az Egyesült Államok szövetségesei alárendelje az amerikai politikának, aKínai Népköztársaságot felhasználja a nemzetközi forradalmi világfolyamat ellen és gyengítsea nemzetközi kommunista mozgalmat. Az SZKP XXVI. kongresszusa határa-' zottan megcáfolta azokat a koholmányokat, amelyekkel az imperializmus vezetői és ideológusai a forradalmi mozgalmat, elsősorban a Szovjetuniót és a szocialista országokat támadják. A kongresszus beszámolója leszögezte: „az imperialisták és segítőik rendszeresen ellenséges kampányokat szerveznek a szocialista országok ellen. Befeketítenek és kiforgatnak mindent, ami ezekben az országokban történik. Legfontosabb céljuk, hogy az emberek figyelmét elfordítsák a szocializmusról“. A forradalmi folyamat ma a legfontosabb forradalmi erők - a világszocializmus, a tókés országok proletariátusa és a nemzeti felszabadító mozgalom egységét s közös fellépését feltételezi. A szocializmus és a kapitalizmus közti küzdelemben legfontosabb kérdés a szocialista közösség országai erejének megnövekedése. A reális szocializmus hatást gyakorol a forradalmi folyamatra, az imperializmus, a háború és az agresszió elleni küzdelemre. A békéért folytatott harc, a szocializmus és kommunizmus építéséhez szükséges békés feltételek megteremtése kedvező feltételeket alakít ki az egész világ dolgozóinak felszabadító harcához, a nemzetek szociális és gazdasági haladásához. Az imperialista körök nem mondanak le agresszív politikájukról és ezért a testvérpártok kongresszusai hangsúlyozták: a szocialista közösség országainak meg kell szilárdítaniuk katonai erejüket mivel ez szavatolja a forradalmi folyamat elmélyülését, a szocializmus védelmét, a tőkés országokban a munkásosztály harcának fellendülését és a béke ügyének megszilárdulását. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán leszögezte, hogy a szocialista országok katonai, politikai védelmi szövetsége a békét szól- gálja. A szocialista országok hatásának elmélyülése feltételezi a szocialista közösség egységének további megszilárdítását. Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán így értékelte a CSKP hozzájárulását a forradalmi világfolyamat fellendüléséhez: „Az elmúlt időszak megerősítette pártunk külpolitikai irányvonalának helyességét, amely a szocialista közösség békeprogramjának teljesítésére, a nemzetközi élet jelenségeinek következetes osztályszempontú megítélésére irányul. Legnagyobb sikerünknek tartjuk, hogy a világimperializmus minden igyekezete ellenére sikerült megvédeni a békét. Az erő és konfrontáció, a konfliktusok előidézésének és a fegyverkezési hajsza imperialista politikájával szemben a Szovjetunió és az egész szocialista közösség sokoldalú tevékenységének eredményeként sikerült kibontakoztatni az enyhülési folyamatot, megszilárdítani a nemzetközi biztonságot és további sikereket elérni a békéért, a társadalmi haladásért és a nemzetek szabadságáért folytatott harcban". Az idén is, úgy mint 1890 óta minden évben, május elsején a szocialista, a tőkés és a fejlődő országok dolgozóinak milliói tüntetni fognak a szociális igazságért, a társadalmi haladásért és a békéért. Támogatni fogják a Szovjetunió békekezdeményezését és Leonyid Brezsnyev elvtárs konstruktív javaslatait a nukleáris katasztrófa elhárítására, a társadalmi haladás és a béke feltételeinek megteremtésére. Az idei május elsejei ünnepségek résztvevői elítélik az imperialisták fegyverkezési hajszáját, a kapitalista kormányok népellenes politikáját és támogatni fogják a szocialista országok politikáját. Újabb tanújelét adják a dolgozók egységének a Szovjetunió vezette szocialista közösség politikájának támogatásában, a társadalmi haladásért és békéért folytatott harcban. MILAN HRBEK tA*A A'A A A'kAri<i*'AA:'AA:i*A;icAA;ÍK'AAA A AAAAAAA 1982. IV. 30.
