Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-23 / 16. szám
öttébb gyanús, hogy az egész lirtelen összeállt, megdermedt, iegalvadt állapot, amiből hangos id: fölvonulnak a szereplők, kör- llapot gömbfalán, s csörtetnek adt hősök, kiknek izmos, vagy , vagy éppenséggel sovány és stük kint rekedt azon a gömbfa- ide, állapot oda, megfellebbez- g, hogy két hete északnyugati irgalássza az utcákat és további 5 adatok, meghatározások, jelek k tömkelegében indult el ez az it, ami szó nélkül, egyszerűen dt, vegyük úgy: gömbben rekedt. em hangulatfestést szolgáló és ő közlés, hogy ami Márton Lacit a sötétkamra légköre, s ami iy piros izzókörte fény- és hőnya- gben nyugtató tizenkilenc fokos ö tűnődve az előhívót fürkészi, ceken belül megjelenik - hiszen sételtetett -, ahol megjelenik' Középkorú nő arcképe. Mikor az matikus időjelző karja a számlap fedi, már kibontakoznak az ívek: a szemöldök, a száj és az orr íajzat kontúrja, az arc mégiscsak it, s ekkor ami föltámad: az t feltöltődik árnyalatokkal, mély- nost már sugárzik. Él már a kép, / és a vegyszerek erejével, (szükebb körben Ma Laci vagy ttan áll szemben az első maga épével. A két napja kiszenvedett ürtávolságú homályból néz, egy lyal a szája szegletében, amit elen képtelen és hogy ráérezzen gére ekképpen magyarázza: iro- I tűnődik, pontosabban árnyék- télkedő mosollyal lép az ember tását elkapod, úgy megesküdöl, befelé néz, vagyis időn és téren lult ereiete, mint egyenletes szél \mint kikapcsolt a félautomatikus reife, s a kép már a rögzítőből is /ízsugár tisztító folyásában forgott, ödermedt csönd szorításában zsu- Laci, azaz Ma Laci. Talán ezen it, hogy 6 jómaga is a gömbben n volt érzékszerveinek hitelt és :erezni, nem tudatosította hol és mond szeme elől tűnt el a honnak zárját nem törte fel a szom- csarnok ritmikus zöreje sem. Úgy j, illetve veszteség érte fényké- >an, ami bizonyos fokon inkább a utalt. Gondolata szorosan azzal a megérzésével, hogy az isen libbent át az árnyékvilágba ázhatatlan dolgokat hagyott ma- nt az elgondolkodó embernek, legtisztelő jelzőt és kellemetlen gára méretezte. De lehet az állás ik túlzott jelentőséget tulajdonít égnek, észrevételnek, ösztönöz- ozdulatra: „Lényegében sosem hallottam róla a mai napig, felhúzásával párhuzamosan léje...“ ásának tükrében pontosan tizen- irckor hármat koppantottak a sö- n. ik öt perc múlva indulnak, mberek elindulnak - értette meg 1 Különben is ki kopogtat?- Az igazgatóhelyettes küldött, Dániel vagyok. Meg akar félemlíteni, gondolta Ma Laci.- Türelem, Dániel úr, a kép már a rámában, díszes, aranymázzal leöntött gipsznyomatos képrámában. Miután kattant a zár, Dániel rábámult a képre.- Ő az! Ilyen volt ő az életben! - a főportás még egyszer magához emelte a fényképet. — Féktelen volt valamiben, isten nyugosztalja, ez tényleg ő,- Az ember sok útra téved, míg értelmet lát a keresésben.- Meg anélkül is - válaszolt a főportás -, siessünk, az emberek... A gyártelep bejáratánál már kígyóként kanyargóit az órára várakozók sora, a berámázott kép fölkerült az ajtó oldalához készített fekete- vásznas állványra, s a ráma fölötti dús aszparáPoór József gusz zuhataga körbefonta Anna Mananandra képét. Ma Laci /nőst már tudta, hogy az örök tavasz birodalmából jött az asszony, könnyedén lépett át ezer kilométereket, olyan könnyedén, mint ahogyan átlépett az árnyékvilágba is.- Anna Mananandra!- Ott van Anna Mananandra.- Szegény Mana. Márton Laciban oldódnak a görcsök, mintha fölengednének a szorítok, megenyhült konoksá- gában és neheztelésében, de a hatások fókuszában olyan elgyötörtnek festett, hogy az élcelődések céltáblájává vált. Állíthatta, hogy mindig is meghatódással állt az új dolgok elvégzése elé, és cselekedte ezt puszta ösztönszerűségből, mígnem később megtanulta, hogy kosárba többet kell raknia az élvezetekből. Mégis gyakori esetként keverte össze az élet és a súlyemelés fogalmát. Mert készült Ma Laci - tudatosan készült - az első fényképének elkészítésére, amit időhiány és másféle elfoglaltságok végett el kellett halasztania, s legtöbbször csak sóvárogva tekintett a sötétkamra kulcsára, és türelemre intette magát. Miután a következő napokban megtudta, hogy az emberek alig ismerték Manát, akár a tizedik emeletről is azt hallhatta, hogy féktelenül ivott, ebből - magyarázta -, adódott, hogy nem ismerhették, igaz, meglehet, hogy már Mananandra sem ismerte önmagát és Ma Laci alábbhagyott kényeskedésével, s elkönyvelte a dolgot: végrehajtott egy munkafeladatot. Ami pedig azt illeti, nem lényeges, hogy első képének tárgya egy halott ember volt. Leült az íróasztala mögé, de még nem döntötte el, hogy elkezdi-e az emlékérem tervezését, vagy elkészíti egy tiltó rendelkezés - DOHÁNYOZNI TILOS! - sablonját, amikor megszokott jelenségként elszólították. Hogy ismét a sötétkamrában ül, s közrefogja az izzólámpa fény- és hőnyalábja, nem hatást keltő tény közlése. Most már fegyelmezi magát, hogy bele ne kezdjen a gombolyag föltekerésé- be, hűen a feladatra gondol, két fényképre mered, amit le kellene fotózni, s majd az előhívott negatívból nagyobbított képet keilene készíteni. Ma Laci tudja, hogy a képek távolról sem azonosak a tulajdonosok jelenlegi vonásaival. Ez a zavaró körülmény pedig elrettenti, s mérlegeli, hogy a képek helyébe az eredeti arcok kívánkoznak. Igaz, hogy az aranymázzal leöntött, díszes mintájú képrámákat kikészítette már, a gyártelep kijáratánál ismét helyén a fekete vásznas állvány, aláhull az aszparágusz dús zuhataga, s gyászjelentés emlékezteti az embereket, de Ma Laci még habozik és bizonytalan... Kíváncsi asszonyok és férfiak állítják meg, de válasza úgy cseng az ürességtől, miképpen üresen ásítozik még a két képráma is. Márton Laci egérutat nyert, s a sötótkamra ajtaja már két órája tartja távol az emberektől, benne őrületes ritmusú dobok zakatolnak, pillantása a két kép rabságában múltját támasztja föl, s jelenét festi, azon a kapcson keresztül, hogy a halott férfiúval kishíján egyazon évében, hónapjában és napján született, s a halott nö tóle öt évvel fiatalabb. Amit már most tesz, az fényes bizonyítéka annak, hogy ismételten elbukott egy vizsgán: Lassan már a városközpontba érkezik, s tudja, hogy a fényképszolgálat vezetője negyed háromra elkészíti a képeket, amelyeket ö életre hozni képtelen. Képtelen, mert rögeszméje lett, hogy a képrámába az eredeti arcképek kívá*i- koznak-kellenek-szükségeltetnek, viszont az lehetetlen, mert a két halott a főváros valamelyik zöld homályú bonctermében fekszik, szétszaggatott testtel, arccal. A géppisztolysorozat fölényesen erőszakot vett a természet alkotóképességén. Másodiknak a férfi múlt ki, amikor a fegyver csövét hasizmaihoz szorította, s a döbbenetes zakatolást felülmúlta a szomszédos helyiségből áthallatszó kétségbeesett, észbontó gyermeksikoltozás. Márton László vállán a főnök elégedett tapo- gatása, a háttérben csöndes, cinikus megértésben a két kép, aláhull az aszparágusz burjánzó zuhataga, Dániel hangja szól: Belevaló fickó, az ám! S a nagyfőnök hirtelen azt mondja: Pihenj meg, Ma Laci. Márton László pedig rohanna, ha az óvoda közelebb lenne ama tizenöt kilométernél, ami elválasztja őt Zsutól, mert okvetlenül tudni akarja, hogy történt-e a lánnyal valami olyan, amit először tett életében. Közben Ma Laci erejéből arra is tellett, hogy egy hősre gondoljon, aki miután bevonult a várába, s meggyőződött arról, hogy a zár nyelve a helyén van-e, meglódította karját, s a kulcsot túlhajította a várfalon. Ekkor Ma Lacit elfogta a nevetés, zabolátlan hangerővel árasztotta el az utcát, végigszáguldott a város felett, s visszhangzott gurgulázó hangja: morajlással, zuho- gással. Akárha a falak omladoznak. Lendvay Tibor- Te vagy az, Bélám?- Én, igazgató elvtárs, én!- Ide figyelj, Béluskám! Van itt egy jelentkezólap előttem. Tanfolyamra kell küldeni valakit a számviteli osztályról. Péntek, szombat, vasárnap. Kit írhatok be?- Hát... így hirtelen nem is tudom... Talán Marosit. Igen, Marosi jó lesz. Ó szokott ilyen helyekre járni. Neki úgyis mindegy, egy hétvégével több vagy kevesebb.- Nem jó Bélám, nem jó. Kifejezetten nőt kérnek!- Akkor Somosiné. Neki már felnőtt gyermekei vannak, nem kell vigyáznia senkire. Legalább kikapcsolódik egy kicsit...- Ő az aki egy kicsit sántít?- igen, ő.- Nem jó, nem jó. Tudod olyan kellene, aki... szaval, aki egy kicsit reprezentálna is bennünket. Olyan, aki tud alkalmazkodni a társasághoz, szóval érted, mire gondolok? Nem küldhetünk oda mégsem egy nyugdíj előtt álló, munkában megfáradt asszonyt annyi fiatal közé.- Értem. Akkor még kettőt ajánlhatok: Kovácsnét meg a kis Halmos lányt. A lány gondolom megfelelne, már ami a reprezentálást illeti. Megvan mindene, ami kell. A múltkor, Albert bácsi, a portás összeütközött vele a bejáratnál. Azóta az öreg fűnek-fának meséli, hogy...- Lányt ne, Bétám, lányt ne! Ha egy mód van rá, akkor mi csak okos, tapasztalt nőt küldjünk. Ez nem zárt intézet szigorú vénkisasszony nevelőkkel. Ki tudja mi történhet három nap alatt. Aztán meg csak nekünk lesz miatta lelkiismeretfurdalásunk. Nem igaz?- Hát jó. Akkor marad Kovácsné. Ó megfelelne, csakhogy a férje nagyon féltékeny. Legutóbb kijelentette, hogy csak akkor engedi el ilyen helyre, ha ö is vele mehet. Nem hiszem, hogy üzemünk megengedhetné magának ezt a luxust.- Más nő nincsen az osztályotokon?- Nincs... Illetve Forgácsné, a takarítónő. De kizárt dolog, hogy ö megfelelne.- Miért?- Dehát ezt az igazgató elvtárs sem gondolhatja komolyan? Forgácsnénak annyi fogalma sincs a számvitelről, mint egy csecsemőnek az atomfizikáról.- Nem is kell. írni tud?-Azt hiszem...- Akkor nincs probléma! Utalj ki neki egy jegyzetfüzetet meg egy tollat és kész. Semmi mást ne csináljon, csak írjon néha a füzetbe. Úgy mint a többiek. Legalább lesz némi elképzelése arról, hogy milyen munka is folyik azon az osztályon, ahol takarít. Úgyis az lenne az ideális, ha dolgozóink ismernének minden munkafolyamatot az üzemben. A kérdés csak az, hogy rá tudod-e venni?- Rávenni éppen rá tudom. A múltkor panaszkodott éppen, hogy mindenkit iskoláznak nálunk csak a takarítónőket nem. Majd azt mondom neki, hogy sikerült elintéznem.- Nagyszerű, Bélám, nagyszerű! Akkor beírhatom?- Be, igazgató elvtárs. Neki is jó lesz, nekünk is!- Jó, Bélám! Akkor szervusz!- Viszonthallásra, igazgató elvtársi nár megszok- í> becsapódott. gy van bizo- jszinteség és Vlás az, ha én iekintettel nem rarjon egy kel- ^s más az, ha / hibát követett I és föld, nem szeretném végre, hogy ki használta a törülközőmet? Kinyílt a fürdőszoba ajtaja, bejött a feleségem, és egy tiszta törülközőt dobott felém.- De most már nyugodj meg végre! Látni akarta a nedves törülközőt.- Kérlek! Sértődötten az orra alá dugtam. Szemei kimeredtek, aztán a mennyezetre tekintett.- Te jó ég! De hiszen ez nem a te törülköződ! Ez a nagymamáé!-Mi?... Hogy?... Én azt gondoltam, hogy... Megfogta és átnyújtotta az enyémet. Az ablak fogóján lógott, és száraz volt.- Már régen ide tettem, külön neked, mert állandóan panaszkodtál!- Ne olyan hangosan - kértem. Volt okom rá. L. T. fordítása Almási Róbert illusztrációja TÖRÖK ELEMÉR Ä | Valami bennem most múlik el Megöregedett füvek között mintha ünnep volna zöttyenő szekérkerekek nyoma madarak hangja zúdul felém bölcsőhelyemre árnyék nyomul a virággal tele szórt Nagyrét felől valami bennem most múlik el hallgatom egyfolytában nyomtalanul ezt a világhódító füttykoncertet hazajöttem újra hogy megidézzem s mint aki álmában mosolyog az útszéli jegenyék levélszagában nyugalommal viszem magammal hattyúmosolyú gyermekkorom ötvenkét évem reményét arcomon nyár suhan át minek is több bizonyosság emlékeim lapulevél alá rejtem ebben a mindennapos szorongásban s betakarom deres hajammal ► Csendes töprengések Hallgatni, nem szólni, Köröttünk fény és homály, Mondjuk ki naponta közönybe dermedten éljünk lényben oszthatatlan felelősséggel: olvasni az idő vagy sötétben? élni akarunk tiszta, mágikus jelekkel teleirt könyvében? Melyik esélyt választjuk, szép emberséggel! a bélyeges jövőtlent? En nem csodát remélek, Torkunkig szisszen Számbavéve a vállalható töprengek, tehát még a bizonytalanság jelent s jövőt, vagyok, keserűsége, készítsük értelmes hitem gyökerei mélyek: tűnődünk árnyékok holnapok jöttét! túlélik a csillagokat. horkanó sűrűjében. • ■ i
