Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-09 / 14. szám
számos mérőműszert, megszigorították a belépő, a műveletközi és a kilépő ellenőrzést, s eredményesen érvényesítik a hibátlan gyártás szaratovi módszerének az elemeit. Mivel következetesen alkalmazzák a minőségi színvonal emelésének a bevált módszereit, az elmúlt évben a tervezett-0,17 százalékról 0,13 százalékra csökkentették a reklamációs veszteségek részarányát, miközben az üzemen belüli selejtből eredő veszteségek részaránya a tervezett 0,75 százalék helyett 0,68 százalékot ért el az árutermelés teljes értékéből. így több mint 81 ezer koronát takarítottak meg az improduktív termelési költségekből/ Az Autófékgyárban tehát helyes irányban haladnak, amikor mindent fejlesztenek, ami meggyorsítja a termelés intenzi- fikálásának az ütemét. Az elmúlt évben elért eredményeik az egész társadalmunk hasznára váltak, s egyúttal az üzem dolgozóinak a jövedelme is érdem szerint növekedett. Az üzem felsőbb szerve az exportfeladatok túlteljesítéséért,- valamint a pótalkatrészek határidő előtti belkereskedelmi szállításáért 82 000 korona jutalomban részesítette a dolgozókat, s a gazdasági eredményekben való részesedés formájában a tavalyi feladatok sikeres teljesítéséért körülbelül 400 ezer koronát oszthattak el. Az elért eredmények egyrészt a munkások és a technikusok kezdeményező munkájának, másrészt pedig a céltudatos irányításnak köszönhetők. Az irányítás területén azonban ebben az üzemben is vannak még olyan fogyatékosságok, amelyek fölösleges veszteségeket okoznak, s csökkentik az üzem gazdasági eredményeit. Ide tartozik például a kész- letnormatívák több mint 10 millió korona értékű, vagyis több mint 10 százalékos arányú túllépése, valamint a túlórakeret 2559 órával való túllépése. Megdöbbentő jelenség továbbá az improduktív költségek hatalmas összege. Az elmúlt évben ez 995 ezer koronát tett ki, ezen belül az olyan költségeket, mint például az 566 ezer korona összegű bírságok a számlák késedelmes kifizetéséért, vagy a 251 ezer koronás büntetés a vissza nem küldött göngyölegekért, teljesen ki lehetne küszöbölni. Az üzem felelős dolgozói ezekkel a problémákkal már behatóan foglalkoznak, hatékony intézkedéseket készítenek elő az improduktív költségek csökkentésére. Ez a szorgalmas és kezdeményező kollektíva valóban megérdemelné, hogy a jövőben már ilyen negatív jelenségek se rontsák üzemük egészében véve jó termelési és gazdasági eredményeit. MARIÁN FUSEK ! mmrö az mmmkmrn Sár, sár, sár. Csak úgy cuppog a talpam alatt. Tavaszodik. Vrbovén, a kékfestő tenyérnyi udvarában árnyékot vet a nap. Magas, ősz hajú férfi lép ki a műhely gőzfelhőjéből. Ingujjra vetkőzve, kötényben járkál a kékfürdő körül; kérdezem, kit, hol találok, de nem felel. Aztán int, hogy kövessem. Szó nélkül, ráérősen lépked előttem. Szoba nagyságú helyiségbe vezet, ahová két parányi ablakon szökik be a világosság, s ahányat lépünk, annyiszor jajdul fel az olajos padló. A falakon hullófélben a vakolat, a kályhacsö körül hatalmas koromfoltok. Odébb dicsérő oklevelek között szarvas bőg az erdő szélén. Mint öt, tíz, tizenöt évvel ezelőtt. A gép is ugyanott áll, mint régen; neki jut a legtöbb hely a helyiségben. Mikuláá Visnovskyt, a műhely vezetőjét könnyű szóra bírni. Figyelmeztet, nem én vagyok az első, akit érdekel a kékfestő, nemrég filmesek is jártak itt, jó, ha tudom. Kolbászról, kenyérről megfeledkezve áll fel az asztalától és már mondja is a műhely történetét. Ha közbeszólok, ugyanott folytatja, ahol megállítottam.- Biztosan hallotta, hogy Szlovákiában ez az utolsó kékfestő-műhely és ez is csak hosszas kilincselés után maradt meg. Volt idő, amikor ezt is meg akarták szüntetni; azt mondták, nem kell amit csinálunk, úgysem kér belőle a kutya se. Aztán kiderült, egészen más a helyzet. De kezdjük az elején, jó? Szóval 1916- ! ban Karol Miéurec manufaktúrát nyitott a faluban, s feleségével együtt megkezdte az anyagfestést. Amikor meghalt, lánya és annak férje vette át a műhelyt, majd az államosítás után minden a Kroj ipari szövetkezeté lett. Én 1956-ban kerültem ide, inas voltam, nem sok mindenhez konyítottam. De megszerettem ezt a munkát és most már meg sem válnék tőle. Mert a sok rossz mellett sok szépet is átéltem itt. Tízen voltunk akkor is, mint ma, de a munka azért nehezebb volt. És a hatvanas évek elején, amikor majdhogynem teljesen leállt a termelés, még rosszabb volt a sorunk. Olyan keveset festettünk, hogy alig tudtunk megélni. Aztán a divat nagyot lendített rajtunk. Mostanában havonta 18-20 ezer méter pamutvásznat értékesítünk. Érdekli a fes-’ tés is, ugye? Nos, mehetünk, a szomszédos helyiségben folytatom. A Léváról kapott vásznat először kifőzzük, keményítjük és kivasaljuk, majd kézzel vagy géppel rányomjuk az apró mintákat. Ézt követi a kékfürdő, vagyis az indigó, amely haragos zöldre festi az anyagot, végül gyenge kénsavas oldatban mossuk ki, és a világos zöld virágok Mikuláé Víéőovsky: „A divat nagyot lendített rajtunk...“ Andrej Arbet: „Sokat jártunk magyar falvakban is...“ (Milan Moyzes felvételei) Azonban a későbbiek folyamán a gazdasági élet szerkezetváltozásai, a fogyasztói szokások és igények változása, az áruskála bővülése megkövetelte és szükségessé tette a reklámot, és annak állandó fejlesztését. Az ERPO ^ Lényeges változás ezen a téren az ötvenes évek derekán állt be, amikor kormányrendelet határozta meg az egységes reklámpolitikát. A termelés erőteljes felfutása és a már említett gazdasági szerkezetváltozások szükségessé tették a reklámipar megteremtését. 1955 január elsején jött létre és kezdte meg működését Bratislavában az ERPO reklámvállalat, a maga nemében Szlovákiában egyedülálló intézmény. Vállalatok, szervezetek megrendeléseinek tesz eleget. Gyártmányskálája rendkívül széles: plakátok, brosúrák, védjegyek, cégtáblák, neonreklámok, rádió-, tv-, és filmreklámok, propagációs emléktárgyak kerülnek a Bajkál utcai műhelyeiből, nagy mennyiségben. Ezen kívül kiállításokat szervez, rendez, hiszen a kiállítás is bizonyos mértékig a reklám válfajaihoz tartozik. Ján Brzáő az ERPO igazgatója, már több mint 20 éve tölti be ezt a posztot. Úgy jellemzik őt, hogy amit a reklámról 6 nem tud, azt nem is érdemes megtanulni. A Bajkál utcai épület igazgatói irodájának falán oklevelek, a vitrinben plakettek. Az ERPO jelenéről és múltjáról beszélge- ' tünk.- Huszonhét évvel ezelőtt az alapoktól kellett kezdenünk mindent - mondja Ján Brzáő. - Az évek során fokozatosan kellett kiépítenünk a komplex reklámszol- UJ SZÚ gáltatást. Kezdetben mostoha viszonyok közt, több provizórikus jellegű épületben dolgoztunk, amíg megkaptuk ezt a Bajkál utcai épülettömböt. Megrendelőinknek ma már komplex szolgáltatásokat nyújtunk. Partnereinknek - a gazdasági egységeknek - teljes reklámterveket és stratégiát dolgozunk ki. Ezekben a tervekben megrendelőinknek javasoljuk valamennyi tömegmédium, tehát a rádió, a sajtó, a televízió, és a film felhasználását. Együttműködünk Szlovákia csaknem egész nyomdaiparával. Saját foto- és filmműtermeink, hangstúdióink vannak, több műhelyünk is van, mint például az asztalos-, lakatos-, villany-, festő- stb. műhely. A gazdasági egységekkel állandó kapcsolatokat tartunk fenn.- Milyen szakemberek, munkacsoportok állnak az ERPO szolgálatában?- Szakembereink skálája rendkívül széles. Többek közt vannak pszichológusaink, filmrendezőink, operatőreink, kirakatrendezőink. Sok kézművesre is szükség van, alkalmazunk asztalosokat, lakatosokat, festőket stb.- Mi minden történik addig, amíg egy reklám elindul hódító útjára?- Először is megszületik a megrendelés. A megrendelővel megbeszéljük a reklámakció célját és módját. Ez eddig többé-kevésbé a szervezés dolga. Ezt követi a szerzői munka, vagyis a reklám megszületése - papíron. Tegyük fel, egy tv-snittnél először megíródik a forgató- könyv, amelyet igényes bírálatnak vet alá egy bírálóbizottság, amely szakemberekből tevődik össze. A forgatókönyv a jóváhagyás után kerül a műtermekbe, a forgatócsoport „kezébe“. A realizálás után ismét igényes bírálat következik, és csak ezt követően mehet a képernyőre. Ez így van valamennyi reklámfaj esetében, legyen szó rádióreklámról, plakátról vagy éppenséggel egy hatalmas tűzfal reklámcélú festéséről. Az elbírálás folyamán mindenei előtt szigorúan figyelembe vesszük i nyelvi tisztaságot, az esztétikus színvonalat, eszmei beállítottságot és nem utolsósorban azt, hogy a kész ,,mű“ megfelel-e a kitűzött célnak, és egyértelmű tájékoztatást nyújt-e címzettjének.- Kapnak-e valamiféle visszajelzéseket kész reklámjaik hatásmechanizmusáról, egyáltalán, felmérhető ez?- Bonyolult kérdés, de vannak ilyen ismereteink. A prágai Kereskedelmi Kutatóintézet végez felméréseket a reklám- eszközök hatékonyságáról is. Mi, reklámszakemberek, folytonosan figyelemmel kísérjük a rádió és a televízió adásait, és környezetünkön is megpróbáljuk felmérni a hatásfokot. De még jobb, megbízhatóbb tapasztalatokat szerezhetünk különböző szakmai értekezleteken, amelyeken szakemberekkel, gazdasági vezetőkkel találkozhatunk. Bratislavában minden évben megrendezzük a reklámfilmfesztivált. Ez is jó alkotom a hatósugár felmérésére. Persze, ezek a fesztiválok más célokra is jók, például a tapasztalatszerzésre. Az utóbbi években meghívjuk a rendezvényre magyarországi kollégáinkat is, és bemutatjuk az ottani reklámfilmtermés színe-javát. Szakmai berkekben ugyanis közismert, hogy déli szomszédunknál a reklámfilm világszínvonalon van.- Röviden hogyan jellemezné a reklám szerepét társadalmunkban?- A szocialista reklám, alig több mint negyedszázados létezése alatt bonyolult és nagy feladatokat teljesített. Nem feledkeztünk meg munkánkban arról, és ezt mindig is hangsúlyoztuk, hogy a fogyasztás nem lehet társadalmunk célja, kizárólagos célja és értelme, hanem csak eszköz a társadalom harmonikus fejlesztésének folyamatában. Ma a helyzet az, hogy a reklámkészítésben nem csupán az életszínvonal emelésére kell orientálódni, hanem mindenekelőtt a helyes szocialista életmódra való nevelésre. Több mint 25 éves és tegyük hozzá, sikeres tevékenységünk után nem állapodhatunk meg egy helyben. A népgazdaság további dinamikus fejlődésével fehérek lesznek, a sötétzöld alapszín pedig kékre változik. A kézinyomáshoz hatszáz féle mintánk van, ezek nagy része 1916-ból maradt ránk, a többit egy csehországi mester készíti, megrendelésre. Igen, hovatovább egyre többet festünk. Nyáron itt az udvaron, kötélen szárad a sok anyag, mert kevés a hely. Szerencsére rövidesen elköltözünk innét; ha igaz, még ebben az évben új falak között folytathatjuk a munkát. És hozzá még múzeumunk is lesz. Ezek a masinák 1880-ban készültek, így igazán itt az ideje, hogy valami korszerűbb gépsorok álljanak a rendelkezésünkre. A magas, ősz hajú férfi, akit Karol Miéurec lánya csalogatott be a műhelybe: Andrej Arbet. 1945-öt írtak, amikor először lépte át a ház küszöbét, de akkor még ő sem tudta, hogy egész életét itt tölti majd. Mert a mester lánya és az inas megszerették egymást, s amikor meghalt az após, néhány esztendőre minden Andrej bácsi kezébe csúszott át.- Híres mester volt az apósom, nekem elhiheti, én jól ismertem őt. Mindent tudott a kékfestésről, amit egy mesternek tudnia kell. Ismerte az egyiptomi, a kínai és a japán kékfestés hagyományait is, mert ahhoz, hogy önálló műhelyt nyithasson, a kisujjában kellett, hogy legyen a tudomány. És a negyvenes évek végén egészen más formát öltött a termelés. Telenként, emlékszem, mást sem csináltunk, csak mintákat nyomtattunk, a munka nehezét meg nyárra hagytuk, amikor a napfény is besegített. És akkor a választék is nagyobb volt. Ahány tájegység, annyiféle anyag. Aztán jöttek a vásárok, és kocsira ültünk. Apósom, anyósom, a feleségem és én. Volt egy jegyzékünk, arról tudtuk, mikor, hol van vásár, s előtte való napon összepakoltunk, aztán hajnalban útnak indultunk. Megállót csak egyszer szoktunk tartani, éjjel tizenegy felé. Megetettük a lovakat és már mentünk is tovább. A vásárban minden árusnak kijelölt helye volt. Ha nem jött, akkor sem telepedhetett oda senki sem. És volt idő, amikor vásárról vásárra költöztünk. Éppen hogy csak megrakodtunk, már indultunk is tovább, hogy reggelre megérkezzünk az új helyre. Sokat jártunk magyar falvakban is; Galánta környékén mindig jól ment az üzlet. Arrafelé csak a színes anyagnak volt keletje, és az ugye, drágább volt, mint az egyszínű. No, de elmúlt az az idő is. És én megöregedtem. Hatvannyolc éves vagyok. De a műhelytől, látja, még most sem tudok megválni. És addig nem is fogok, amíg át nem adom mindazt, amit másoktól kaptam. Mert bármilyen hóbortos is lesz a divat, a kékfestő munkája mindig tetszetős lesz. Miben fogadunk? Sz. G. L. párhuzamban kell fejleszteni tevékenységünket, műszaki, káder és színvonalbeli vonatkozásban egyaránt. Kell-e a cégér? Azt mondják, hogy a jó bornak nem kell cégér. De tartják ennek fordítottját is: igenis kell. Az igaz, hogy egy jó termék, áru magáért beszél, de napjainkban, amikor igényeink megnőttek, amikorapia- con állandóan új, ismeretlen termékek jelennek meg, tudnunk kell tájékozódni. És ez ma már elképzelhetetlen segítség nélkül. A reklám nyújtja mindenekelőtt ezt a segítséget, a jó, megalapozott reklám. Az igaz, hogy a jó reklám még nem tett kitűnővé egyetlen áruterméket sem. Az igazság az, hogy a jó reklám alapja a kiváló termék és nem fordítva. A szocialista reklám megtalálta önmagát, saját formáját. Korántsem tolakodó, szemtelen és hazug.Tájékoztat abban a nagy labirintusban, amit úgy hívnak: piac. Szükségünk van rá. Mert az informálás korántsem egyszerű feladatát szórakoztatva végzi a reklám. Amikor elbúcsúztam ján Brzáő igazgatótól, egy reklámfüzetet nyomott a kezembe, és mosolyogva hozzáfűzte: tessék, a reklám reklámja. Valóban, a reklámfüzet az ERPO két esztendővel ezelőtti 25 éves jubileuma alkalmából készült, szép, ízléses és ugyanakkor humoros könyvecske. Bevezetőjében egy régi kínai mondás: aki nem tud mosolyogni, az inkább ne nyisson boltot. És ebből a mondásból alkották meg a kiadvány szerzői a reklámszakemberekre illő parafrázist: aki nem tud mosolyogni, az inkább ne csináljon reklámot. Mert a mosoly - olvasom tovább a füzetecskében - a reklám egyik legjobb szövetségese. Hiszen a mosoly topja be magát a legkönnyebben az emberi szívekbe. POLÁK LÁSZLÓ 1982. IV. 9.
