Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-15 / 2. szám

Bizonyára rengeteg érdekes település van a világon, ám a Bódva mentiek alighanem Luciabányát (Bana Lucia) tart­ják a legfigyelemreméltóbbnak. A stószi és mecenzéfi hegyek forrásainak és erei­nek tiszta vizét összegyűjtő Bódva völ­gyébe Játszó (Jasov) és Mecenzéf (Me- dzev) között több keskeny, ám néhány kilométer hosszú völgynyílás torkollik. Ezek egyikének felső szakaszán rejtőzik el a világ elöl a kicsi település. Házai az északi hegyoldal alsó felében kialakított padkán sorakoznak. Egy sorban, s még­hozzá úgy, olyan közel a hegyhez, hogy a háztetőről szinte a meredek erdőbe léphet az ember. A házak előtt egy kes­keny út szorong, s közvetlen az út men­tén a Bódva irányába mélyedő és széle­sedő völgyöböl, amelynek túlsó oldalán elnyühetetlen dokumentumként ott állnak kopottan és elhagyatva a bányászidökre emlékeztető létesítmények, épületek, zúzok. A környék vasércbányászata már a XIV. században híres volt. E kies völgy­ben 1888-ban éppen Luca-napján tárták fel a Mecenzéf környéki bányarendszer újabb aknáját - innen ered az akkor alapított település neve is. Ma közigazga­tásilag már nem önálló - néhány éve Mecenzéfhez tartozik. Amióta leállították a valamikor ötszáz munkást is foglalkoz­tató bányát, lakosainak száma állandóan apad. Jelenleg 230, a szlovák, a magyar és a német nyelv keverékéhez hasonlító, mánta ajkú ember lakja. Közös jellemző­jük a szerénység és a közösségi érzés. A múlt, a nehéz bányászsors, megannyi emlék összetartó kapcsot jelent ebben a közösségben. A lakosságnak közel a fele - kilencve- nen - nyugdíjasok. A fiatalok többnyire elköltöznek innen, a „világ végéről", az idősebbek viszont maradnak. Ok itt élték le életük javát, itt tudták meg, mi a mun­ka, mi az élet, s itt, az általuk kivájt, de közben már elcsendesedett földalatti ak­nák és tárnák fölött akarnak megpihenni is. Ám nem tétlenül és nem unatkozva. Igaz, a helyi tánczenekar már nem járja a környéket, mint régen, hiszen a bálok, az éjszakázások már ilyen korban fárasz- tóak; az egykor magyar és szlovák nyelvű színműveket, zenés játékokat sorozatban bemutató műkedvelők is pihennek, de „Luciabánya arról volt híres, hogy sokgyerekes, szegény, de ugyanakkor összetartó emberek lakták“ (Hradicky Margit) a fúvószenekar még alkalomadtán összeverődik. Meg aztán van ittaközössé- gi életnek egy olyan szép és hasznos formája, amellyel - legalább is ilyen szin­ten és ilyen eredménnyel-még a Luciabá- nyától jóval nagyobb községekben sem igen találkozik az ember.- Bár nyáron, meg a téli szünidőben elég sok gyerek futkos itt, azért mégis zömmel 'mi, idősebbek alkotjuk a falut- vall a csendes bányásztelepülés jelen­legi életéről Hradicky Margit néni, a nyug­díjasok egyik fáradhatatlan szervezője.- Néhány évvel ezelőtt a helyi iskolát is bezárták, a néhány gyermek Mecenzéf re jár. Akkor született az ötlet, klubot ren­dezni be az üresen maradt iskolaépület­ben. Tudja, - folytatta - Luciabánya arról volt híres, hogy sokgyerekes, szegény, de ugyanakkor összetartó emberek lak­ták. Közösségi élethez vagyunk szokva. Abban nőttünk fel, s ezt aligha lehetne már belőlünk kiirtani... A klub elnökétől, Szakács István bá­csitól azt is megtudtam, hogy ma hatvan­öt tagjuk van, s többségük naponta összejön, naponta találkozik egymással a falucska közepén lévő épületben.- Hogy mivel foglalkozunk itt, mivel telik az idő? Mindig találunk valamilyen szórakozást. Beszélgetünk, újságot olva­sunk, nézzük a televíziót, olykor a társas­játékok is az asztalokra kerülnek, van, aki kézimunkázik, meg aztán megemléke­zünk egymás születésnapjáról, felkö- szöntjük a névnapjukat ünneplő társain­kat... Nyáron gyakran kirándulunk, s egy-egy ilyen közeli kiruccanás során közös ebédet is főzünk a természetben, szalonnát sütünk, dalolgatunk meg szó­rakozunk. Amikor lehet kívülről és belül­ről is szépítjük második otthonunkat, gon­dozzuk a virágoskertet, az út széli lócá­kat. Meg aztán nem feledkezünk meg a betegekről sem, látogatjuk őket. Ott a hegyoldalban - mutat a faluvégi bánya­épületek fölé - szintén idős ember lakik. Hol egyikünk, hol másikunk, de valaki azért mindig felmegy oda, persze nem üres kézzel, hanem legtöbbször teli sza­tyorral, bevásárolva. A luciabányai nyugdíjasok klubjában rendezett kiállítások egyikét volt szeren­csém látni. A helyiek mintegy kétszáz kézimunkája került közszemlére. Nem valami sajátos, nem csupán e tájegység­re jellemző munkák sorakoztak ott. Min­denki egy kicsit magából is adott a hím­zésekbe, kivarrásokba, horgolásokba és faragványokba. Szekula Júlia például a madeira térítők mellett hímzett és hor­golt kézimunkákat is bemutatott. Jozefina Kleinová csomózással készített lakásdí­szeket sorakoztatott fel, Stanik Eszter keresztszemes technikával készült térítő­két, míg a többi munka Frankovics Em­„ Mindig találunk valamilyen szórako­zást“. (Szakács István) (A szerző felvételei) ma, Káposztás Anna, Lukács Valéria, Gizela Beliőáková és még néhány tucat­nyi helyi lakos ügyes kezeit dicsérte. A férfiakat Varhola Mihály képviselte, fafaragványait és üvegfonásait mutatta be. Mihály bácsi - mint elmondta - mun­kához szokott ember volt örök életében, de fafaragással csak akkor kezdett foglal­kozni, amikor egyszer kórházi ápolásra szorult.- Gondolkodni kezdtem, mit is csinál­hatnék. Az ötletek egymás után jöttek, majd hozzáfogtam szobadíszek készíté­séhez. Először csak egyszerű dolgokba kezdtem, később aztán különböző fűré­szeket és vésőket is használtam. Ma már el sem tudom képzelni az életemet fara­gás nélkül. Mindig foglalkoztat valami. A fabrikálás - úgy érzem - edzi a türel­memet, meg aztán örömet is jelent, főleg ha másoknak is tetszik a munkám. Az egy darab fából készített, faragott falánc, a furnérlemezből összeállított csil­lárok, a vésett képek és más fafaragvá- nyok nemcsak Mihály bácsi hétköznapjait tették változatosabbá, hanem az említett kiállítást is. E kis ipari település lakóinak a bányá­szatot ugyan nem sikerült áthozniuk a múltból a jelenbe, ám a testvéri együtt­érzést, a közösségtiszteletet, egymás anyanyelvének, valamint kultúrájának tiszteletben tartását és ápolását majd­nem csonkítatlanul. Életük azt is igazolja, hogy a bányász, a munkásember nem­csak a föld mélyén, nemcsak a munká­ban tud hasznosat, figyelemre méltót al­kotni, hanem a föld felszínén, a közössé­gi élet különböző szakaszain, s még őszülő fejjel is. GAZDAG JÓZSEF A bűnözés, mint a fennálló társadalmi rend alapvető érdekeit sértő magatartás, egyidős az osztálytársadalommal. A történelmi fejlődés során a bűnözést kiváltó okok a társa­dalommal együtt változtak. A szocialista fejlődés végül is eltörölte a létbizonytalanságot, a magántulajdon felhalmozó­dását, az alapvető szükségletek kielégítésének hiányát, azo­kat a tényezőket, amelyek a kizsákmányoló társadalmi rend­szerekben a bűnözés táptalajául szolgáltak. A bűnözés, mint tömegjelenség, még ha jelentős mennyiségi csökkenés és minőségi változás ellenére is, de fennmaradt, és ebben nem kis szerepe van az alkoholfogyasztásnak. Az ismertté vált bűncselekmények közül körülbelül minden harmadik az alko­holfogyasztással van kapcsolatban. Lubomir Hudákot, az I. Város- kerületi Bíróság tanácselnökét az­zal a kérdéssel kerestük fel, hogy valóban megtalálható-e az össze­függés az alkoholfogyasztás és a bűnözés között. Lubomir Hudák elmondta:- Erre a kérdésre határozott igennel kell válaszolnunk, bár né­mi fenntartással. Az összefüggés oka elsősorban az alkohol hatásában kereshető; az érzelmi felhangoltságban, gát- láskiesésben, öntúlbecsülésben, valamint hosszabb távon az érzel­mi élet eltompulásában, az önfe­gyelem, a felelősségérzet elvesz­tésében, a világszemlélet és az értékrend megváltozásában és az intellektuális képességek fokoza­tos leépülésében. Ennek megfelelően az össze­függés elsősorban az erőszakos, a tulajdon elleni és az élet, a testi épség, az egészség elleni bűn- cselekmények elkövetőinél talál­ható meg. Például a garázdaság és a hivatalos személy elleni erő­szak bűntette elkövetőinek három­negyed része volt ittas, és az alko­hol jelen van minden második testi sértésnél is. Az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények száma az álla­mi és a társadalmi szervek minden intézkedése ellenére is gyorsab­ban növekedett, mint általában vé­ve a bűncselekmények száma. Még a néhány éve végrehajtott árintézkedések sem hoztak jelen­tősebb változást. Ez természete­sen összefügg olyan társadalmi folyamatokkal is, mint az abszolút alkoholfogyasztási tilalom alatt ál­ló tevékenységek előfordulásának gyors növekedése. Gondolok itt elsősorban a közlekedésre. Az it­tas járművezetés az összes bűn- cselekmény tíz százalékát teszi ki. márpedig éppen ezen a területen adódhatnak különlegesen súlyos következményei az elkövetők tár­sadalomellenes magatartásának. Az ittas vezetőre jellemző a foko­zottabb agresszivitás. Merészeb­ben vezet, kockázatosabban oldja meg a közlekedési helyzeteket, ugyanakkor lassabban reagál ezekre, és természetesen a meg­engedett sebesség is túlságosan óvatos, megalapozatlan intézke­désnek tűnik előtte. Vannak tehát tipikusan „alkoholos bűncselek­mények". A bűncselekmények második A tőkés társadalomban a létbi­zonytalanság és a hivatásos bű­nözés, a szocialista forradalom után a régi és az új, a fiatal népi állam és a hatalmuktól megfosz­tott kizsákmányoló osztályok közti harc és jelenleg az életszínvonal és a szabad idő növekedése kö­vetkeztében az italozás, mint idő­töltés, mint társadalmilag elfoga­dott szokás. • Milyen helyet foglal el az alkohol a fiatalkorúak bűnözésé­nek alakulásában?- A számadatok itt kedvezőbb képet mutatnak. Több évi átlagból csoportjába sorolhatnánk ezzel kapcsolatban többek közt a rab­lást és a tartásdíjfizetés kötele­zettségének elmulasztását, ame­lyek hátterében gyakran húzódik meg motívumként az, hogy elkö­vetőik pénzre akarnak szert tenni, hogy italhoz jussanak. Számos bűncselekménynek már a jellege is kizárja, hogy az ittas állapot szerepet játszhasson elkövetésében (korrupció, speku­láció stb.). Egyébként, minden kornak megvannak a saját problémái, amelyek bizonyos körülmények közt bűnözést kiváltó tényezők­ként szerepelhetnek, tehát a bű­nözés okaiként tarthatjuk számon. kiindulva elmondhatjuk, hogy a fia­talkorúak közül kb. minden ötödik elítélt követte el a bűncselekmé­nyét ittas állapotban, bár figyelem­be véve azt, hogy a tábla, amely szerint „itt nem szolgálunk ki sze­szes itallal 18 éven aluli személyt“ minden szórakozóhelyen megta­lálható, még ez az arány is túlsá­gosan magasnak tűnik. Az alkohol és a fiatalkorúak bű­nözése kapcsolatának alakulásá­ban rendkívül nagy jelentősége van a családi nevelésnek. A csa­lád az a természetes szociális kör­nyezet, amelyben a gyermek hoz­zájut az első társadalmi tapaszta­lataihoz, ahol először tanulja meg, mi a jó és mi a rossz, ahol érték­rendje kialakul. Nagy hatással van rá a szülők viselkedésmódja, így nem meglepő ha kiderül, hogy a fiatalkorú tettes, aki bűncselek­ményét ittas állapotban követte el, italozó családból származik. Szá­mos felmérés bizonyítja, hogy afia- tal visszaeső bűnözök nagy ré­sze rendezetlen családi körülmé­nyek között nevelkedett. Jellemző adat ezzel összefüg­gésben az is, hogy a visszaesők nagy része fiatalkorúként követi el első bűncselekményét, és hogy körülbelül a felük alkoholista, a fennmaradó részük pedig - úgy­mond - rendszeresen fogyaszt al­koholt. • Milyen eszközökkel rendel­kezik a büntetőjog az alkoholiz­mus elleni harcban?- Büntetőjogunk fő célja, hogy védelmet nyújtson társadalmi ren­dünknek, a szocialista tulajdon­nak, az emberek jogainak és jogos érdekeinek, neveljen az állampol­gári kötelességek pontos teljesíté­sére és a szocialista együttélés szabályainak megtartására. Tehát nem akarja megbosszulni a bűn­cselekményt, hanem megnevelni az elkövetőjét, elősegíteni a társa­dalomba való beilleszkedését, megakadályozni, hogy a jövőben akár ő, akár pedig más újabb bűn­cselekményt kövessen el. Itt el kell mondanom azt is, hogy a büntetés (a szabadságvesztés csak egy a büntetés 10 különböző neme közt) csak akkor kerül alkalmazás­ra, amikor a társadalom már kime­rítette az elkövetővel szemben fel­használható összes más nevelési eszközt, amely visszatarthatná a bűncselekmény elkövetésétől. A büntetéseken kívül a bíróság elrendelhet védőintézkedéseket ÚJ SZÚ 8 1982. I. 15 TEVÉKENY NYUGDÜASKLUB LUCIABÁNYÁN

Next

/
Thumbnails
Contents