Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-26 / 12. szám
Március 27-én - tételezzük fel — a világ minden színházában mielőtt elkezdődne az emberiség legidősebb játékainak egyike, a színházat köszöntik, s benne e játék szabadságának ósiségét. A köszöntések mindenütt utalhatnak majd az időben és térben adott körülményekre, a színművészetet létrehozó a fölött azzal, hogy esténként megidézi, megvizsgálja és a nézőtér ítélőszéke ele állítja őket A mai színház lehetne igazán az emberiség lelkiismeretét ébrentar- tó erő, ha esetenként nem alacsonyítanák le a manipuláló szórakoztatás, a rózsaszínű álmok szintjére. A színjáték maga a változás. Ez a folyamat pedig az emberi teljesség lényege, ezért nem lehet egyetlen színházi produkció sem kinyilatkoztatás, malaszt- teljes áhítat. Komédia és tragédia - a néző számára mindig ezek váltakozása adja az élményt, szüli a katarzist. „Igen“ és „nem “ döntések egymásból kinövő egymást kiegészítve éthoszt teremtő sora adja a színház mindenkori szabadságát A mai néző számára ez a szabadság a gondolkodást kell hogy jelentse, amellyel önállóan azonosítja vagy elhatárolja magát attól, amit a mindenkori színpadon, emelvényen, arénában, vagy akár az utcán, piactéren lát. Ezért sem lehet a színműSZÍNHÁZI VILÁGNAP és befogadó emberi világra. Talán szó esik majd a spanyol Caiderón A nagy világszinház című darabjáról, amely a háromszáz évvel ezelőtti kor vallásos világképét közvetítve, először kötötte össze a világot és a színházat, és fejezte ki örök kapcsolatukat. Még bizonyosabbak lehetünk abban, hogy Shakespeare Ahogy tetszik-jéböl idézik a reneszánsz drámairó korát is profanizáló gondolatait: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő...“ Kor és világkép, színház és a világ lakói. A mai színház, valamennyi kortárs művészethez hasonlóan a világ teljességét, az emberi élet összetettségét, ellentmondásosságát akarja kifejezni. Nem elégszik meg egy koriátok közé szorított magasztos vallásos világkép egyszerűsített kifejezésével. Korunkban lett igazán szabad a színház, nyert hatalmat történelmi idők és terek, letűnt birodalmak és uralkodók, mai embert nyomorító hatalmak vészét langyos közérzetet, álmosító megelégedettséget árasztó tevékenység. Tudjuk, hogy kultúrák, népek és nemzetek békés közeledését is csak úgy szolgálja, ha nem a hamisat, a talmit, hanem — mint szocialista kultúránk — a legjobb értékeket hordozza. Ha a színházi világnap ünnepi perceire gondolunk, óhatatlanul is eszünkbe jut nemzetiségi színházunk két társulata, amelyben a világ több százezer színészéhez hasonlóan ezen az estén is színpadra lépnek azok, akik egész esztendőben megpróbálták estéről estére tudásuk legjavát nyújtani. Ha ezen az estén amolyan köszöntésfélét mondunk, cikkor mindenekelőtt arról az erőről szólunk, amelyet a színművészet egyik legerősebb fegyvere — a nyelv - hordoz. Majd a küldetésről, a szolgálatról, de az esetenként még érezhető művészi terméketlenségről is szólni kellene. Hiszen e köszöntés sem lehet látásvesztés. DUSZA ISTVÁN ÖNMEGMÉRETÉS - TÁVÚTOKKAL A KASSAI (KOSICE) SMER STÚDIÓSZÍNHÁZ VÁLLALÁSAIRÓL A geometrikus díszítmények or- namentális stilizáltságában és ritka színek ízléstelen keveredésében éktelenkedik a szecesszió a kassai (Kosice) SMER Stúdiószínházban, ahol az előadások előtt mindig azt éreztem: a szecesszió képtelen volt ellenállni az ízlés múlandóságának ezért az öncélú szépség hodályában ülök, s ha néhány pillanat múlva nem történik meg a színház, kénytelen leszek a hazug formák, a bizarr falfelületek nyomasztásától az utcára menekülni. Hog^ egyszer sem kellett menekülnöm, az egyrészt annak tulajdonítható, hogy érkezéseimet frontosán a kezdéshez időzítettem, másrészt, hogy a Kassai Állami Színház stúdiószínházát éppen az önmegméretés napjaiban neveztem el képzőművészeti színháznak. De ne vágjak a dolgok elébe Két éve sincs, hogy a kassai szlovák színművészet illetékesei elhatározták: Ladislav Ballek kortárs szlovák író A segéd című regénye színpadi változatának bemutatásával stúdiószínpadot nyitnak A színház igazgatójának, Milan Bobulának e nevezetes rendezése óta hat darab került itt színre, amelyeket március első négy napján egymás után tekinthettek meg a nézők, valamint a szlovák színházi élet teoretikusai. Az utóbbi esztendőkben nem sok jót hallhattunk a Kassai Állami Színházról, holott voltak előadásai, amelyek a színházi semlegesség puha vattájából, vagyis az egyezményes mondanivalótlan- ságból kiszakadva, a kreativitás teremtette formanyelven, lényeges világnézeti és társadalmi összefüggéseket láttattak. Előadásai azonban zömével a nagyszínpad sztereotipizált nyelvén és modorában szóltak, vagyis modellje volt annak a színháznak, amelybe csak egy-egy előadásra érdemes bemenni. Tudja ezt a kassai stúdiószínpad két dramaturgja, Stefan Fejko és Tibor Férko is. Átdolgozásaik mutatják, mindketten érzik, hogy a dramaturgia: jelenidejüség. Nyilvánvaló, hogy ezért is volt egyórás előadás Moliére Don Jüanja, a lengyel Fredro 1822-ben irt Férj és felesége, a kortárs bolgár Sztratyiev Autóbusza. Az alig valamivel hosszabb időtartamú Szlovák tangó, a kortárs Stanislav Stepka müve -, valamint a francia Confortés 1972-ben íródott Mara- tonja — amelynek a házi fesztivál előtt három nappal volt nagysikerű premierje - is ennek a dramaturgiai szellemnek a jegyében készült. Egyetlen kivétel Neil Simon A dalunkat játsszák című darabja, amelynek műsorfüzetében nyilván nem véletlenül nem leltem az említett dramaturgok nevét. Ez a Simon-elóadás kivételként erősíti a szabályt: a kassai SMER Stúdiószínházban olyan radikális munka folyik, amely kiváló alapanyagot szolgáltat rendezőnek, színésznek egyaránt. Csak áttételesen volt erről szó a hétfőtől csütörtök éjszakáig tartó házi fesztiválon, amelyen minden éjszaka heves vita alakult ki az aznap látottakról, s amelyen két szemináriumot is rendeztek Egyiket a rendezők felelősségvállalásáról és lehetőségeiről, másikat a stúdiószínpadok esélyeiről és helyéről a szlovák színikultúrában. A vitákat megnyitó köszöntőjében Milan Bobula, a színház igazgatója a vezetői jószándék hathatós működéséről tett tanúbizonyságot. A Kassai Állami Színház vezetése teljes mértékben támogatja fiatal művészeinek ambícióit. S ezen a ponton hadd említsem meg a fiatal, nagytehetségű rendezőt, Roman Polákot. Sztratyiev Autóbuszát nemcsak ö rendezte, de az átdolgozás tömörítő lényegét kidomborító munkáját is ő végezte el az Örkényi dramaturgia szellemében. Ennek köztudottan a célratörő szerkesztés, a sallangmentes kifejezésmód, a középeurópai kisember modellhelyze- tekben történő megjelenítése a lényege. A helyzetkomikumokra íródott Fredro-komédiát is sikerült je- lenídejüvé formálnia azzal, hogy elvitte a valódi, megszenvedett konfliktusok mechanikusan kapcsolódó világába, s ezzel a tudatban nem rögződő, kegyetlenül gépies ismétlődéssel a humor tragikomikus elemeit sikerült felmutatnia. A stílustiszta előadás egyik telitalálata a terem szecessziós színvilágába vegyülő díszlet és jelmez, amely fölerósítette a kapcsolatok öncélúságát. Jó, mindvégig olvasható kézjegyü ez az előadás, de nincs olyan súlya, mint a Sztratyiev-darabnak, amelyben Polák önmaga Közép-Európa-ké- ptét fogalmazza meg, találó metaforákban. A házi fesztivál másik nagy érdeklődéssel várt előadásáról, Confortés Maratonjáról azt említem meg, hogy Jozef Prazmá- ri rendező nagyon gazdag ötlettárral rukkolt elő, de nem mindig maradt ereje-figyelme a felvetett ötletek kidolgozásához Ennek ellenére figyelmet érdemlő előadás a Maraton, kiváltképp a színészi teljesítményeknek köszönhetően Ha ideírom, hogy a Don Jüannak eleddig talán legjobb színpadi értelmezését Kassán láttam, nem magasztalom fel Stefan Fejko Mo- lieré értelmezését és Miroslav Ko- sicky rendezését. Az előadás anekdotikussága, tempós nyugalma, állóképszerűsége és kemény racionalizmusa jelentős látványesztétikai hatásfokkal bír, amit kiváltképp a végkifejlet után érzünk Ugyanis mind Don Juan, mind szolgája, Sganarel kirohan az utcára, s csak azt halljuk: valamelyiküket elütötte a villamos. Kit? Ki érdemel ilyen véget ebben a darabban7 A kérdés nyitva maradt, s ez ennek az értelmezésnek egyik legnagyobb értéke Martin Péteried rendezésében Stanislav Stepka Szlovák tangóját láthattuk A tisztességesen elkészített előadás erénye a szociális érzékenység, a találó színészvezetés és a remek színpadkép S ha már itt tartok, hadd írjam le, miért kereszteltem képzőművészeti színháznak a SMER-t. Mert színpadképeivel, a színházi tér megtöltésével mindenkor olyan látványban részesített, amely hozzásegített a darab esszéisztikus, vagyis több oldalú értelmezéséhez. Ebben a színházban nem is beszélhetünk a szó szoros értelmében díszlettervezőkről - tér- és látványtervezőkről kell szólnom. Ez a stúdió- színház nemcsak a színészeknek nyújt kiváló lehetőséget kreativitásuk kibontásához, az intimitás ihlette, a néző testközelsége meghatározta színészi megoldások felkutatásához, a szüntelen megújulás kényszerének ébrentartásához, de a látványtervezőnek is értékes feladatmegoldásokat kínál. Ugyanis itt nem színpadteret, hanem színházi teret kell teremtenie Képzömüvészetileg: környezetet. Nem véletlen, hogy egyszer ringben, másszor vívópást szegélyén, vagy -éppen nyakunkban a maratoni futópályával ültünk a SMER minden előadásához átalakított nézőterén. A stúdiószínházak világszerte reneszánszukat élik ott, ahol a színművészek érzik, hogy a ver- baiitásban megfeneklett színházat (s a színházzal a nézőközönséget) el kell juttatni olyan új pszichikai lehetőségek tartományaiba, amelyekben új egyensúlypillanatokat átélve, csökkenhetne helyzettudati melléfogásaik száma Ehhez csak olyan kreativitással juthatunk el, amelyben a színész a tudatilag és érzelmileg fölfogha- tót fizikalitásának teljes föláldozá- sával-bevezetésével jeleníti meg Lubos Záhon, Jozef Úradnik, Peter Rasev, Beáta Znaková, Milan Drotár s néhány társuk képes az ilyen jellegű intenzív munkára. És a vendégszereplö amatőrök is nyilván képesek erre. Mert előadásaikhoz amatőr színészeket is szerződtet a SMER, felfedezve, hogy egyszerre végez így utánpótlás-nevelői munkát, s tart kapcsolatot a hivatásos színjátszás mindenkori hátországával, az amatőr művészettel. SZIGETI LÁSZLÓ A prágai Nemzeti Színház prózai együttese a Tyl Színházban a tragédia atyjának, Aiszkhülosznak legkiemelkedőbb alkotását, az ókori irodalom csodálatos remekművét — az Oreszteiát - tűzte műsorára a közelmúltban. Ez az egyetlen teljességében fennmaradt antik trilógia, eszmei és érzelmi gazdagságával, az ábrázolás mélységével a mai nézőt is elbűvöli. Az argoszi uralkodóház megrendítő sorsát idéző, a bún és a megtisztulás e halhatatlan tragédiaciklusát a prágai Nemzeti Színház fennállása óta harmadik alkalommal újították fel. Evald Schorm vendégrendezö a művet Vladimír Srámek fordításában állította színpadra. Célja - a jelentős alkotás megismertetésén túl - az volt, hogy a mai néző tudatosítsa a dráma maradandó, ma is érvényes gondolati-erkölcsi értékét. Az egyszerű, kifejező díszlet Josef Svoboda nemzeti művész alkotása, Ján Dusek kosztüméi a hagyományos antik kosztümöktől eltérően, csupán Klütaimnésztra és Elektra ruházatával idézik az antik kort. A nézők két nagy színészi teljesítményt láthatnak. Az egyik Jana Hlaváco- váé, aki a gyilkos és bűnhődő, saját magával és környezetével viaskodó Klütaimnésztrát alakítja, a másik Ludék Munzaré, a kétségeivel vívódó Agamemnón szerepében. A Nemzeti Színház újjáépítésének századik évfordulóját megelőző esztendőben a színház dramaturgiája fokozott érdeklődést tanúsít a cseh alkotások iránt is A Nemzeti Színház operatársulata Jósét Bohuslav Foerster nemzeti művész Éva című operáját újította fel, bizonyítva ezzel a feledésbe merült alkotás életképességét. A zeneszerzőt a múlt század végén, Gabriela Pre/ssová társadalmi kritikát tartalmazó realista színműve ihlette az opera megírására. A tragikus falusi történet hősének, Évának belső drámáját tükrözi a cseh zenei realizmus e kiváló alkotása. A tragikus események mélyebb lelki összetevőit feltáró mű drámaisága, zenei szépsége indokolja a felújítást. A hármas szereposztásban Marta Cihelníkovát, Marcela Machotková érdemes művészt, illetve Alena Mikovát, AISZKHÜLOSZTÓL BARTÓKIG A PRÁGAI SZÍNHÁZAK MŰSORAIRÓL Mánek szerepében Josef Rajnát, Zdenék Jankovsky érdemes művészt és Ivó Zidek nemzeti művészt hallhatjuk. Az opera zenei rendezője Jaroslav Krombholc nemzeti művész, a díszlet pedig Miloslav Hermánek munkája. A Zdenék Nejedly Realista Színház Frána Srámek Hold a folyó felett című lírai játékát újította fel. Álmok, vágyak, ifjúkori ideálok és a valóság összeütközésének drámája ez az alkotás. Plasztikus költői nyelve, mesteri jellemformálása a legfőbb erénye. Karel Patous rendező darabértelmezésben hű maradt a szerző szándékaihoz. Jan Hartl kiváló színészi teljesítményt nyújt Vili szerepében. A nagy ógörög gondolkodónak, Szokratésznek mozgalmas élete ihlette a szovjet irodalom középnemzedékéhez tartozó Eduard Radzinszkijt a Beszélgetések Szókratész- szel című drámai mű megírására, melyet a Rokokó Színház tűzött műsorára. A szerző képzelőereje vonzó drámai alkotássá alakította mindazt, amit a filozófus életkörülményeiről diákjai feljegyzéseiből tudunk A néző a hetvenéves halálraítélt bölcselővel találkozik, akit egyetlen hónap választ el attól a perctől, amikor kiissza a méreggel töltött serleget. A halál küszöbén beszélget diákjaival és ellenségeivel. Az utóbbiak közül sokan nemrég még odaadó barátként tündököltek, de a nagy gondolkodóval szembeni kisebbrendűségi érzésük, irigységük gyűlöletté fejlődött Ladislav Vymétal rendezésében a mű Athén hanyatlását is előrevetítő beszélgetések füzérévé áll össze. Nagy teret adott a főhősnek, akit Václav Voska alakít. Václav Kaslík operarendezö és zeneszerző Országút című operája megnyerte a nézők tetszését. Kaslík írta az opera zenéjét és librettóját is, az utóbbit Federico Fellini Országúton című felejthetetlen filmje nyomán. Nyers drá- maisággal idézi meg Zampano és Gelsomina történetét, amelyben a nyomorúságról és a reményről vall. A zenedráma sikeréhez a főszereplők, Antonin Svorc érdemes művész és Marta Bohácová is hozzájárultak. Kaslík művét a Smetana Színházban egyik este Carl Orff Az okos leány, másik este Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című dalművekkel együtt játsszák. MOLNÁR ANGÉLA ÚJ szó 14 1982. III. 26.
