Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-12 / 10. szám
ÚJ szú 17 1982. III. 12. TUDOMÁNY üiii TECHNIKA ......MOST MÁR VAN KEZEM“ MŰ VÉGTAGOK ÉS MESTERSÉGES BELSŐ SZERVEK FEJLESZTÉSE ÉS KÉSZÍTÉSE A SZOVJETUNIÓBAN Egy vidám szilveszteri éjszakán, amikor Rómában mindenütt mulatságokat és tűzijátékokat rendeztek, Goffredo Zampetti, egy pék fia, petárdát készített. Nem volt szerencséje: a petárda felrobbant, még mielőtt a magasba röppent volna. A fiú mindkét kezét elveszítette. Megkezdődött a költséges és kínos kilincselés a különböző klinikákon és ortopéd intézetekben. Goffredo számára több művégtagot is készítettek, de valamennyi hasznavehetetlen volt: a legegyszerűbb mozdulat is hihetetlen erőfeszítéssel járt... És Zampetti a l’Unitában, az Olasz Kommunista Párt lapjában olvasott egy cikkben arról, hogy a szovjet orvosok műkezeket készítenek. A fiúban új remény ébredt, az Olaszország-Szovjetunió Társaság pedig hozzásegítette megvalósításához: Goffredót meghívták Leningrádba, a Múvég- tagkészítő Kutatóintézetbe. Két hónap múlva elkészült a fiatal olasz műkeze, s megtanították a használatára. Ekkor ezt írta szüleinek küldött levelében Goffredo: „Anya, most már van kezem. Keressetek nekem munkát... Ez nagyon fontos. Bár az emberi gondolat réges- régóta keresi a mükézkészítés módjait, valamennyi szerkezet élettelen fémből való, bonyolult mechanizmus maradt. Csupán a XX. század közepén alakult ki az új irányzat: a bioirányítású művégtagok készítése. 1957-ben a szovjet tudósok elkészítették a kézcsonk-izmok bioáramainak segítségével irányított „bioelektromos kéz“ modelljét. Először a Brüsszeli Világkiállításon mutatták be. A mükéz az emberek ezreit kapcsolta be újra a termelőmunkába a Szovjetunióban és külföldön egyaránt (Anglia, Kanada és más országok vásárolták meg a szovjet licencet). Ez egyelőre nem teszi lehetővé, hogy az illető például nehézatlétikával foglalkozzon vagy zongorázzon, segítségével azonban felemelheti a mindennapi életben használatos súlyos tárgyakat, felöltözhet, nyakkendőt köthet, rajzolhat, írógépen írhat. Sőt mi több: reszelővei és ollóval, csavarhúzóval és csavarkulccsal dolgozhat, rádiót javíthat és gépkocsit vezethet... A bioelektromos kéz tökéletesítése tovább folyik. Szovjet tudósok olyan alkar-protézist készítettek, amely lehetővé teszi, hogy az ember érezze, milyen erővel fogja meg a tárgyat a bioirányítású kézfej ujjaival. A tudósok remélik, sikerül oly tn protézist alkotniuk, amely „érzékeli“ a hőmérsékletet, a keménységet és más tulajdonságokat. A szovjet szakemberek azok sorsának a megkönnyítésén is munkálkodnak, akik lábbénulás vagy -sérülés miatt nem tudnak felkelni, járni. Segítség azoknak, akik elveszítették látásukat vagy hallásukat A vakok száma földünkön eléri a 16 milliót. A látás elveszítése: óriási tragédia. Hiszen a környező vijágra vonatkozó információknak mintegy 90 százalékát az ember a látás segítségével kapja. A Moszkvai és a Rosztovi Egyetemen, a Központi Orvostovábbképző intézetben, a Szovjet Orvostudományi Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézetében sokat ígérő kutatások folynak arról, miként lehet közvetlenül információkat bejuttatni a teljesen vak emberek agykérgébe. Minden jel arra vall, hogy az emberiség néhány év múlva egyedülálló „protézist“ kap a vakok számára - sajátságos miniatűr televíziós kamerákat, amelyek a képeket elektromos impulzusokká alakítják át és továbbítják az „elektronikus recehártyára“. Hasonló sikerrel folyik a munka, amelynek célja az, hogy a gyenge hallásúak számára bioelektronikus berendezéseket szerkesszenek. A nehéz ormótlan hallókészülék, amilyen az jó. negyven évvel ezelőtt volt, mintegy 2 gramm tömegű és 1,5 köbcentiméter térfogatú, miniatűr alkalmatossággá változott. Teljesen elfér a fülkagylóban. Jóval nehezebb visszaadni azoknak a hallását, akik teljesen elveszítették. A ,,Mesterséges fül“ speciális moszkvai laboratórium munkatársai olyan miniatűr berendezést szerkesztettek, amely elektródákat illeszt bele szervesen a belső fülbe. A laboratórium ott tart, hogy hamarosan kísérletet hajthat végre hallási információk közvetlen eljuttatásáról a teljesen süketekhez. Vese... a karosszék támlájában? A mesterséges belső szervek megalkotásának lehetősége napjainkban valóssággá vált. Nézzük például a vesét. A szervezetnek ez a legfontosabb szűrője tisztítja meg a vért az élettevékenység melléktermékeitől - a salaktól. A beteg vese ezt a funkciót rosszul teljesíti, a salak felgyülemlik a szövetekben, és mérgezi a szervezetet. Egyáltalán nem mindig lehet a vesét pótolni, átültetést végezni. A „művesét“ már néhány évtizeddel ezelőtt megalkották, egyelőre azonban csak a megfelelő, erre szakosított központokban használják. De nem lehet-e olyan készüléket szerkeszteni, amely lehetővé tenné hogy az a sok ezer ember, akinek a veséje felmondta a szolgálatot, nyugodt otthoni viszonyok között gyógykezelje magát, s ne kelljen orvosok segítségét igénybe vennie? Az „Egészségügy '80“ nemzetközi kiállításon bemutatták a művese új változatát amelyet szovjet szakemberek fejlesztettek ki. Alakjára nézve kényelmes karosz- székre hasonlít, ennek belsejében vannak az elektronikus berendezések és a műszerek. A beteg állapotának ellenőrzése automatikusan történik. A legközelebbi húsz év távlata: egy olyan miniatűr berendezés létrehozása, amely teljesen beültethető a beteg szervezetébe. Elméletileg bármely „művese“ csekély változtatásokkal mütüdőként is felhasználható - hiszen mindkettő lényegében egy és ugyanazt a munkát végzi: eltávolítja a vérből a szervezet élettevékenységének melléktermékeit. A Szovjetunióban a „mú-has- nyálmirigy“ több fajtáját is kidolgozták - ezt a készüléket a cukorbetegeknek szánják. Moszkvai tudósok néhány év óta dolgoznak egy olyan berendezés létrehozásán, amely egy időre el tudja látni a máj funkcióit. Ehhez járult még nemrég a „műmáj“- ezt a Rigai Orvostudományi Főiskola kísérleti sebészeti és szervpótlási laboratóriumában dolgozták ki. És végül a szív A világon az első műszív 1924- ben kezdett dobogni. Az újságok akkor ezt írták: Élet két órán át szív és tüdő nélkül. Ehhez 0,25 lóerő teljesítményű, két villanymotorra volt szükség“. A kutyaszív funkcióit ellátó gépezetet Sz. Brju- honyenko szovjet tudós találta fel. 1974-ben szovjet és amerikai tudósok speciális együttműködési egyezményt kötöttek. Több mú- szív-modellt dolgoztak ki közösen. Néhány évvel ezelőtt szovjet és Egyesült Államok-beli tudósok Moszkvában, borjakon próbálták ki a kísérleti modelleket (ezeknek a szíve méret és ritmus tekintetében a legközelebb áll az emberéhez). A műtét után a műszívvel ellátott borjak még körülbelül három napig éltek... Japánban, Svájcban, Francia- országban és Angliában is végeztek ilyen kísérleteket. A sajtóközlések szerint, egyes állatok több hónapig éltek múszíwel. Olyan ember azonban, aki műszívvel a mellében akár csak néhány napig is élt volna, egyelőre nincs. Miért? A fő nehézségek Az első nehézség: hiányzanak a megfelelő anyagok. Hiszen a szív 24 óra alatt százezerszer dobban, és az egészséges emberé mégis legalább 70 évig munkaképes marad, összehasonlításul az orvostudománytól távol eső példát idézünk: az autórugót. A kitűnő acélból készült rugó csupán 800 000 ringást bír ki. Még egy követelmény: a műszívhez felhasznált alkotórészeknek nem szabad káros anyagokat kiválasztaniuk, korrodálódniuk vagy oxidálódniuk, főként pedig: nem szabad a veszélyes vérrögök - trombusok- képződését elősegíteniük. A múszív burka szempontjából szóba jöhető két „jelölt" - a dak- ron és a poliuretán - egyelőre nem felel meg teljesen valamennyi követelménynek. A Szovjetunióban és más országokban egyaránt továbbra is keresik a biológiailag egymással összeférő anyagokat. A második nehézség - energetikai. Bár az élő szív energiája mindössze 50 watt, a műszív táplálására alkalmas forrást találni nem olyan egyszerű. Két lehetséges változatot ajánlottak: egy elemekkel működő készüléket, és egy olyat, amely a radioaktív izotópok bomlása során keletkező energiát használja fel. Minthogy az elemekkel működő rendszerek gyakori utántöltést, vagy sebészeti beavatkozás segítségével történő cserét tennének szükségessé, ezeknek nem nagy jövőt jósoltak. Az amerikai Országos Szívkutató Intézet szakemberei a második változatot részesítették előnyben. Ez eleinte a probléma ideális megoldásának látszott. Úgy tervezték, karóra nagyságú motort készítenek, ezt. beültetik a hasüregbe, valamint egy - ökölnyi nagyságú - szivaty- tyút, ez a mellüregbe kerül. Energiaforrásul 40-60 gramm plutóni- um-238 szolgált. Mivel felbomlásának időtartama 87,8 év, ez a gépi szivattyú zavartalan működését gyakorlatilag az ember egész életére szavatolta. Kiderült azonban, hogy túlságosan optimista az a sok-sok kijelentés, amely szerint „az emberek még 1980 előtt atom-műszivet kapnak“. Ráadásul ez az orvositechnikai feladat egy csapásra élesen társadalmi jellegű problémává vált. Ilyesféle kérdéseket tettek fel: „Mi lesz, ha az, ’atomszíwel’ élő embert szerencsétlenség éri?“ „Hány ember hordozza majd magában a radioaktív besugárzás veszélyét nemcsak önmaga, hanem mások számára is?“ „Az izotópszívvel élők nem válnak-e a kitaszítottak kasztjává?“ A tudósok mérlegeltek valamennyi érvet és ellenérvet, és végül elvetették ezt az ötletet. Manapság sok országban folyik a zseblámpaelemeken alapuló rendszerek kidolgozása, és ezek olyan berendezéseket foglalnak magukba, amelyek a bőrön keresztül továbbíthatják az energiát. Egyes kiváló szovjet szakemberek az anyagcsere során a szervezet által kiválasztott energia felhasználását tartják a probléma „legelegánsabb" megoldásának. Másik probléma is felmerül. Az egészséges ember szívének teljesítménye nagyon változó: nyugalmi állapotban percenként 4—5 liter, nagy fizikai megterhelésnél pedig 30-35 liter vért továbbít. A mű- szívnek is pontosan ugyanígy kell viselkednie. Az ehhez szükséges irányítórendszerek létrehozása már sikeresen folyik a Szovjetunióban. Ezek azonban egyelőre nagyméretűek; mikro-miniatürizá- lásuk az eléggé távoli jövő lehetősége. Az emberi szív létrehozásán és tökéletesítésén a természet körülbelül 500 millió évig dolgozott. Az evolúció folyamán a szív valóban egyedülálló mechanizmussá vált. Mi pedig 50-75 év alatt akarunk olyan műszívet alkotni, amely semmiben sem marad el a természetes szív mögött! A tudósok véleménye szerint ezen a téren nincsenek megoldhatatlan nehézségek, s az egész idő kérdése. IZOT LITYINYECKIJ (A Junoszty c. szovjet lapból fordította: G. Gy.) A vráblei Tesla Vállalat dolgozói kifejlesztették a TEMS 80-03 A mikroszámítógépet, amelyet a 8080 mikroprocesszor-rendszert kezelő technikusok oktatása során segédeszközként használnak. Központi processzoregységből, adattárolóból stb. áll. A memóriaegység első része a részeredmények tárolására, második része a konstans programok megőrzésére szolgál. A képen: Peter Miku- sik technikus az új mikroszámítógéppel dolgozik. (Amand Absolon felvétele - ŐSTK) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK VÍZTISZTÍTÓ NÖVÉNYEK A Dnyeper folyót a Donmeden- cével összekötő csatorna a Szovjetunió első mesterséges vízi útja, amelynek vize ugyanúgy öntisztuló, mint a folyóké. Harkovi tudósok alkalmas vízi növényekkel telepítették be a csatornát. A növények gyökérzete megakadályozza a partfalak elmosását, kiüregelő- dését. A mesterséges vízi utak betonfalain gyakran megtelepszenek az algák, bomlásuk szennyezi a vizet. A vízi növények nemcsak az eróziótól védelmezik a csatorna falait, hanem elbontják a vízbe kerülő szennyező anyagokat is. CITROMSAVAT KÉSZÍTŐ GOMBA Nagy mennyiségű citromsavat választ ki fejlődése során a Lett Tudományos Akadémia egyik intézetében kitenyésztett mikroorganizmus-törzs. Felhasználásával mindenfajta beruházás, rekonstrukció nélkül 20 százalékkal több citromsavat állíthatnak elő a meglevő berendezések. A szovjet kutatók vegyszerekkel és ibolyántúli besugárzással kezelték a mikroszkópos méretű Aspergillus ni- ger gombát, megváltoztatva-ezzel öröklődő tulajdonságait. KŐOLAJ HOMOKBÓL Azerbajdzsán kutatók új eljárár sával megkezdhetik azoknak a kőolajlelőhelyeknek a nagyüzemi kiaknázását, amelyek nem folyékony formában őrzik kőolajkészletüket, hanem homokban elnyelődve. Óriás kotrógépekkel termelik ki, majd acéltartályokban, különleges oldószerrel választják el a homoktól a kőolajat. A kísérletek tanúbizonysága szerint ezen a módon a homokban megkötődött kőolaj 95 százalékát kivonhatják. Egyedül Azerbajdzsánban sok tucat millió tonna kőolajhoz juthatnak ezen a módon, a feldolgozott homokot pedig az építőiparban hasznosíthatják. MOCSÁRJÁRÓ TRAKTOR „Tyűmen“ a neve annak az újfajta terepjárónak, amellyel egész éven át szállíthatják majd a kőolajvezetékek építéséhez, a természeti kincsek feltárásához szükséges anyagot, felszerelést Szibériában, a legnehezebb terepviszonyok közepette is. A mocsárjáró jármű alapja a K-170 típusjelzésű szovjet traktor. Az acélszálakkal erősített gumi lánctalpon kívül egy méternél szélesebb acél lánctalpakkal is ellátták, így hóban-jégben is szinte akadálytalanul közlekedhet. Két mocsárjáró egymás mellé csatolásával nagyméretű, nehéz felszereléseket is szállíthatnak. Mindkét járműnek külön-külön hajtóműve van, így ha az egyik elsüllyed a mocsárban, a másik kihúzhatja. (d) A VILÁG LEGNAGYOBB KOMBINÁLT ERŐMŰVE Az amerikai General Electric Co. 560 millió dollár értékű szerződést írt alá a Tokyo Electric Power Co, vállalattal, a világ legnagyobb kombinált erőművének szállítására és szerelésére. A vállalkozó szerint ez háromszor lesz nagyobb minden eddigi kombinált erőműrendszernél. A 2000 MW-os erőmű teljesítményének kétharmadát gázturbinák szolgáltatják. A második lépcsőben az 550 °C hőmérsékletű füstgázok energia- tartalmát hasznosítják gőzturbinákban. A berendezés két MW-os iker egységből áll, melyek mindegyikében hét turbinarendszer működik. Mire felépül, Tokió villamos fogyasztásának 6 százalékát fogja szolgáltatni. A GE szerint 1985-ben lép működésben és ez lesz a világ legtisztább és legjobb hatásfokú olajtüzelésű erőműve. Külön érdekessége, hogy a tokiói öbölben, feltöltött területen épül. (General Elektric Report)
