Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-12 / 10. szám
sl, és megeteti a lovakat... nappali világosság lassan ejtős udvart, az istállóból ub hangja: ä... hó! no... odébb a fa- ézusmária, micsoda lomha le isten átka, hagyod béké- ’! Mi a fenéért türelmetleniognak az állás közepén, ísz körülöttük a villával, it a talicskára. Amint a lo- elötünik a puszta padló, út. Esetlenül kifésüli előbb /ét, aztán Fuksáét. A Fer- i)s szálú és sűrű, a Fuksa ritkította az öregség. Az nűveletet, időnként a gaz- < a fejüket. Gazdájuk jutal- jatja őket durva, kérges ykor szűkszavú becézés isznák... gy, végül is az oktalan )b boldogulni, mint az em- ölcselkedik Jakub, eszébe és szinte belehasítanak fogadsz! Ezeket a szava- gyanannyit nyomtak a lat- tpja csípős ostora, akkor nyja, valahányszor Jakub írása a maga útján akart stor ugyan rég kiesett az nég mielőtt kivitték volna m bírta már a kanalat sem izében, de az anyja hang- yanazt a hatást érte el. sz! - intézte el ót az anyja őtt, amikor Jakub alázato- i neki, hogy megnősül. 3S Jakub távolról sem volt tisztában a nősülés kérdésével, legszívesebben tánc közben figyelte a lányokat a söntésböl, kint pedig lovai széles tomporának oltalmából. Mégis elszántan jelentette ki:- Megnősülök. Az anyja a tűzhelyen kotyvasztott valamit, s úgy tetszett, Jakub szavainak csak a hangzása jutott el hozzá, nem pedig az értelme. Mert megigazította fején a kendőt és megkérdezte:- Mit is mondtál? Jakub nem akarja hinni, hogy az anyja nem hallotta, ezért inkább óvatosan hozzáteszi:- Hiszen maga is tudja, mennyi itt a munka... Áll szemben az anyjával, kezében idegesen ^gyűrögeti a vászonsapkát. Anyja háta mögött ott a hatalmas csempés kályha. Jakubnak a legkisebb esélye sincs.- Úgy... hát én már nem vagyok elég jó a ficskámnak - ereszti ki bősz fúria hangját -, nézzük csak, ő nősülni akar. Az anyja tehát szedje a sátorfáját és menjen a házból. Most majd a menyecs* ke fog terpeszkedni a helyén; az én dunyháim közt fog hemperegni, hiszen tudom én jól, hogy ezeknek a mai riban- coknak másuk sincs, csak a rajtuk való... No,ki vele, melyik az! Jakub nem mondta volna meg, még ha tudja is. De ő, szegény, még csak nem is tudta.- Legalább apádnak, isten nyugosztalja, nem kellett ezt megérnie - siránkozott az öregasszony.- De nem úgy lesz! Én ezt nem tűröm, esküszöm apád emlékére, hogy nem hagyom. Te pedig szót fogadsz, ha mondom. Szót fogadsz nekem, mert én hoztalak a világra. És holnap, szépen elmész a templomba, és meggyónsz! És Jakub a templomban meggyónta bűnös gondolatait, a feloldozásért el kellett mondania tíz miatyánkot és négy üdvözlégyet, ami jóval kevesebb volt, mint azokért a bűnökért, amelyeket, mint gyerek vallott be, csak azért, hogy egyáltalán legyen mit meggyónnia. A mindenható kétségkívül jól tud számolni: hárman a gazdaságban többet tudnának elvégezni, mint Jakub az anyjával. Az istenkísértő gondolattól megriadva Jakub még elmondott egy miatyánkot ráadásként, és sietett kifelé a templomból. így hiúsult meg Jakub házassága még mielőtt menyasszonyt talált volna magának. Még sokszor hangzott el később is anyja szájából a megalkuvást nem tűrő: szót fogadsz! - és Jakub mindannyiszor alázatosan fejet hajtott. Történt egyszer, hogy az anyja krumpliültetés közben elesett, s Jakub arra gondolt, hogy talán már végre meghal. Akkor már a szövetkezet földjeire járt a lovakkal, mert akármennyire is meg van kötve az ember, a haladást meg nem állítja, az anyja pedig többé nem mozdult ki. Reggel fel kell kelni és meg kell etetni a lovakat... S mialatt a nappali világosság elárasztja a lejtős udvart, az istállóból felhangzik Jakub hangja:- Hó, Ferda... hó! A lovaktól jövet Jakub megáll özvegy Konupková ablaka alatt, a rádióból a reggeli zenés műsor hallatszik. Várlak a ligetben, dúdol özvegy Konupková együtt a rádióval. A városba készül. A pályaudvaron rakja át a csomagokat, és aszerint jár haza, mikorra osztják be műszakra. Egyidős lehet Jakubbal; zömök ötvenéves asszony, az agyonmosott overallban kidomborodik hatalmas fara. Jakubnak csak az jár a fejében, mfRbr jön meg a délutáni műszakból az özvegy, akkor megbújik a kapu mögött, ujjai közt égő cigaretta, és vár. A szíve a torkában ver. Alighogy özvegy Konupková feltűnik- a kapuban, előlép, mintha épp arra vinné az útja.- Nahát, gazd'uram - visítja özvegy Konupková -, jól rám ijesztett! S már hallatszik is a bejárati ajtó csa- pódása, megcsikordul a kulcs a zárban. A halkuló lépések elhalnak a sötét lépcsőházban, és odafönt kigyúl a fény. Jakub rettenetesen egyedül van. Egy darabig még topog a sötétben, torkát kimondhatatlan szorongás fojtogatja. Mikor lesz özvegy Konupková megint délutános? Sándor •iusi ifjak ik idejében er csak beszélt, legelsők, kik ik a honért! öl először zászlaját, ól zajunkkal i)l a hazát! y koporsó volt nemzet a halott, is tizennégy öldobogott. egy érzelemmé í a haza, .lelkesülés“, adság“ vala. rép látvány volt, ínül a világ, i unokáknak nagyapák. sn, hírben álltunk, küzdelem, lek, de hírünknek iy hirtelen. ik a csatán, a tenek, koszorúkat, z értenek. / míg a harc folyt, vagy aludt, tiadalnál: láborút! a tiétek s a bér, nem küzdénk mi 3-, sem díjért. nni kell majd, leszünk, ik bajt s tinektek zerezünk. npott hírt, rókát, íi fejetekről izokat. mi jutalmat, ink mi azon. :söség, szón! N léhány évvel a harmadik évezred IN előtt megoldódott az olajválság. Az emberiség föllélegezhetett és a fejlődő államok feltételeinek javítására összpontosított. Vezető körökben azonban már tudtak az új veszélyről. A legborzalmasabbról a földi civilizáció addigi létezése alatt... Amikor a csillagászok először regisztrálták a Kék Csillag megnövekedett aktivitását, még semmit sem sejtettek. Bekapcsolódtak az új jelenség vizsgálatába a világ összes jelentős obszervatóriumai. Két év szakadatlan munka megmutatta, hogy a sugárzás egyetlenegy törvény- szerűsége az állandó, szabálytalan növekedés. Megpróbálták a jelenséget beszorítani valamelyik létező elméletbe, de sikertelenül. Maradt még egy utolsó magyarázat: a világűrt a Kék Csillag bolygóin élő ismeretlen civilizáció szennyezi. A tudósok kiszámították, hogy ha tovább fart a sugárzás növekedése, akkor a Föld megközelítőleg hetven év múlva megsemmisül. Valamiképp figyelmeztetni kellett az idegen civilizációt tevékenységének veszélyeire. A kapcsolatfölvétel legbiztosabb útjaként űrhajónak a Kék Csillaghoz- a Tejút százmilliárdos családja tagjához - történő kibocsátása mutatkozott. A Föld technikai hatalmai két lehetőség kombinálásában egyeztek meg - a legújabb típusú űrhajóra, mely a fénysebesség negyedét is elérhette, önműködő információs rendszert építettek és egyidejűleg megfelelő feltételeket alakítottak ki benne hosszú időtartamú emberi tartózkodáshoz. A legénységre negyvenéves utazás várt. Ilyen hosszú repülés technikailag megvalósítható volt. Az emberi tényezőről viszont keveset tudtak, bár a hosszú távú repülésekből szerzett tapasztalatok ígéreteseknek mutatkoztak. A kísérletek jelezték, hogy a legmegfelelőbb, ha a legénységet egy azonos petéjű ikerpár alkotja. Az anyai ösztönök negatív hatásának kiküszöbölése érdekében csak férfi ikrek jöhettek számításba. Szólt a rádió: „hajoljanak előre, jobb kézzel érintsék meg a bal lábfejüket- egy, kettő - azután bal kézzel a másikat- három, négy...“.- Most a szomszéd beindítja kocsiját és elzúg az ablakok alatt... - keveredett Ádám tudatalattija a műsor hangjaiba.- Ébredj föl végre és gyere tornászni!- rázta Ádámot Gábor, százszázalékos utánzata a takaróba burkolódzott ikertestvérének. Ádám kinyitotta szemét, de rögtön becsukta. Nem bírta a reggeli fény élességét.- A függönyöket nem kellene annyira elhuzigálni... - morogta álmosan.- Itt semmiféle függöny nincs! Szedd össze mágad végre! Nem viccből kapcsolom be minden reggel az ibolyántúli sugárzót. Ha keveset törődsz az egészségeddel, akkor nekem kell azt megtennem. Talán beleszerettél az áthorkolt éjszaka után minket körülvevő bacilus- csordába?! - illette szemrehányó szóáradattal Gábor az ágyból -kikecmergő Ádámot. Testvére megpróbálta áthangolni kedvét a szükséges száraz tárgyilagosságra. Az átváltozásban segített a takarékosan, de célszerűen berendezett űrhajós hálóhelyiségre vetett tekintete. A testvérkének ismét igaza van, gondolta Ádám és a magnószalagot a gyaPÁLSZEGI TIBOR rglI korlat elejére forgatta. Átállította a sebességkapcsolót tizenhatosról négyesre. Végezte az előírt gyakorlatokat Eeegy, kettóöö, hááárom, nééégy... Gábor a szomszéd helyiségben mosolygott a testvér dörzsöltségén. Már nem figyelmeztette. Fölöslegesnek tűnt a sokadszori figyelmeztetés. Inkább ellenőrizte az űrhajó zöldségeskertjét szabályozó műszereket. Meggyőződött, hogy minden rendben van. Aztán átment a központi helyiségbe, ahol az automatikus rendszer volt elhelyezve, készen a legkülönbözőbb helyzetek megoldására. Az éjszakai teljes automatikából átkapcsolta félautomatikába. Nem volt szükséges, de napközben szívesen foglalkozott technikai feladatokkal. Egyébként amúgy sem hitt százszázalékig a gépeknek. Úgy gondolta, egy jól felkészült ember még mindig többre képes, mint a legmodernebb robotok.- Gyere reggelizni! - kiáltott a mikrofonba. Ádám nem jelent meg, nem is jelentkezett. - Ha tudtam volna, hogy ilyen lusta leszel, a nyakad köré tekerem a köldökzsinórt ... Ezekre a szavakra Ádám végre bejött. A tenyerén valamiféle alkatrésszel.- Atszereltem a szexuális automatádat. Biztos megörülsz, ha a Mucikádnak ' melegebbek lesznek a gombjai. Ha keveset törődsz a szórakozásoddal, akkor rám marad a szervezése! - adta vissza a kölcsönt.- Ne bomolj! Hogy akarsz elélni a cél- baérésig, ha elhanyagolod testi és szellemi egészségedet?!- Megingathatatlanul hiszel benne, hogy az élet hossza függ a helyes életviteltől? - piszkálódott tovább Ádám. - Helyes életmód... Bla, bla, bla. Szerintem tisztán a véletlentől függ. És egyáltalán - kezdtek rád allergiás lenni...- Csak ne légy! Kaphatsz... - vett föl fenyegető arckifejezést Gábor. - Megesküdtél, hogy minden eszközzel igyekezni fogsz életben maradni, nem?!- Igaz, hogy miegymásra esküdöztem, de te mindent ellenszenvessé teszel! Értsd meg... Több életstílus létezik...- Én az egészséges életstíluson a kiegyensúlyozottságot, elmélyülést, magamba merülést értem... Amíg a magam módján boldog vagyok, addig az életrevalóság sem hagy el! - állt föl határozottan a reggelitől Ádám és átment a mikrofilmraktárba. Ez a nap, egy a tervezett 14 620 napos kozmikus vándorlásból, nem volt semmiben különleges. Ai ikrek gyakran vitatkoztak jelenléktelen dolgokon. Este beültek a karosszékbe. Gábor éppen visszatért a szexuális automatától és Ádám a tilalom ellenére előállított Ilyen éjszaka után Jakubnak férfiak közé kell mennie. Az öregasszony ágyban fekszik, számára a világ néhány falra tapadt légypiszokká szűkült.- Megyek a borbélyhoz - veti oda Jakub. - Mindjárt jövök. A borbélynál nagy a lárma; tehenekről és lovakról folyik a szó. Olykor a nyúlte- nyésztők is szóhoz jutnak.- Szereztem egy kannyulat - kérkedik a borbély egyik kuncsaftja nem is hinnék, mekkorát ugrik.- És akkor mi van, ha ugrik - ugratják a férfiak -, a fontos az, hogy fedezzen is... Harsogó nevetés tör ki, s egyszercsak elhangzik a kérdés:- Hát te, Kuba? Mikor fogsz hozzá? A krisztusi koron már jócskán túl vagy, hát mire vársz még? Hallod-e, Kuba, ugye, te még nem is tudod, hogy kell azt csinálni...? A férfiak röhögnek, kezükkel a combjukat csapkodják. Jakub a falra mered, ahol bögyös lányok képei függnek, ahogy a borbély - az amatőr festő keze megalkotta őket. Jakub előtt egy alakká olvad össze valamennyi - özvegy Konupková alakjává. A hátán jéghideg veríték csurog le, zihálva lélegzik, mert a fő még csak most következik. t- És micsoda nőstény van Jakub házában.. . csak már végre megművelné. Nincs már mire várni, Jakub megragadja a sapkáját, és uzsgyi, le a lépcsőn. Iszkol elfelé. Beront az ajtón a sötét, nedves lépcsöházba, és özvegy Konupková ajtaja elé csörtet. De az utolsó lépcsőfokon mintha kifogyna belőle a szusz; alázatosan lehajtja a fejét, megfordul, és lassan leballag az anyja légypiszkos szobájába. Egyszer aztán az anyját kihűlve, megmerevedve élettelen találja. Lábai illetlenül szétvetve - halott. Azon a napon Jakub átlépi az utolsó lépcsőfokot is, amely özvegy Konupková szobájába visz, és kinyitja az ajtót. özvegy Konupková elköltözött a városba.. NAGY JUDIT fordítása pálinkából hörpölgetett. Azokról az évekről beszélgettek, amelyek még várnak rájuk, s arról a tízről, amely alatt már nem volt kapcsolatuk a Földdel. Mégis boldogok voltak. Gábor életteli aktivitása és Adám szürke elégedettsége egy pontban érintkezett - a kétféleképpen értelmezett boldogság összekapcsolódott a földi civilizáció boldogulásával. Az űri magányba magukkal vitték mindketten az örökre elhagyott társadalom iránti szeretetet. Eltelt néhány földi év. Adám és Gábor maga mögött tudhatta a Földet a Kék Csillagtól elválasztó távolság háromnegyedét. Már régen szabad szemmel nem különböztethették meg a Napot a többi csillagtól. Kiveszett lábaikból a földi séták emiéke. Lassan felejtettek... Ádám ebédelt. Mint általában - mesterséges ételt. Pálinkával öblögette le. Amikor kiürült az üvege, újabb üveg után kezdett kutatni.- Hova az ördögbe tűntél?! - dülöngélt a hosszú folyosón. - Éppen most nem tudlak megtalálni, amikor végre van mit mondanom. Halló, Gábor! Mássz elő és áruld el, hová dugtad azt a nyomorult üveget? Senki sem válaszolt.- Az a mániákus biztosan a szerelménél lesz... Az utóbbi években belebolondult ... A szexautomatába!... - röhögött részegen Ádám. A helyiségben sötét volt. Ádám nem kapcsolta be a világítást, de a kívülről beszűrődő fényben észrevette Gábort. Nem volt nehéz megállapítania, hogy Mucika megölte öt. Valószínűleg önhibáján kívül.- A fenébe, hol lehet az az üveg... - szitkozódott. Aztán átment a központi kabinba, ahol villogtak a fények és csendes búgás jelezte, hogy az automatika rendben van.- No, ti átkozott gépek, hisz én kibabrálok veletek! Most mutassátok meg, milyen nagyokosok vagytok! - nyomot meg egyszerre néhány gombot, teljesen véletlenszerűen. A főrobot képernyőjén az ürpanoráma helyett vörös fény jelent meg. Néhány másodpercig nem is lehetett mást látni, majd a világűr képe adta hírül, hogy ismét minden rendben van. Még néhányszor megpróbálta Ádám összezavarni a számítógép eszét, de hiába.- Úgy látszik, fölösleges vagyok... Isten veletek, masinák! - mondta. A főbejáratnál fölvette szkafanderét. Belépett a beszögelésbe és szabályozókar megnyomásával bekapcsolta a mechanizmust, mely kiröpítette az űrhajóból a semmibe. A rakéta az automatikus rendszerrel zavartalanul repült tovább. Vitte a Föld üzenetét a Kék Csillag felé.
