Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-12 / 10. szám
HOGYAN TÜKRÖZŐDNEK A NEMZETI SAJÁTOSSÁGOK A SZOVJET TÖRVÉNYEKBEN? — A népeknek a természeti környezethez való viszonya, a politikai, = társadalmi és gazdasági életben szerzett tapasztalatai, valamint az — ezek alapján kialakult ősi szokásaik, hagyományaik jogrendszerükre == is hatással vannak. Hogy ezeket a sajátságokat miként veszi == figyelembe a soknemzetiségű szovjet állam törvényhozása, mely == hagyományokat támogat s melyeket vet el - erről tájékoztat A. = Vengerov, a jogtudorhányok doktora. * Á llamszövetségünk törvényhozása a szocialista társadalmi rend által meghatározott egységes elvekre épül. A szovjet törvények, melyek a Szovjetunió egész területére vonatkoznak és azok is, melyek csak egyes szövetségi és autonóm köztársaságokban vannak érvényben, a szocializmus alapvető értékeit, eszméit és céljait tükrözik. Ez az elvi egység a szovjet jogrendszernek nemcsak tartalmában, de felépítésében is érvényesül. A törvényhozás alapja a Szovjetunió alkotmánya, ez a legmagasabb szintű törvény. Az alkotmányhoz szorosan hozzátartoznak az össz-szövetségi normatív dokumentumok, a Szovjetunió és a köztársaságok kerettörvényei. Ezek is egységesen szabályozzák a társadalom életének legfontosabb területeit - a munkát, az egészségügyet, a közművelődést, a házasságot, a családi életet. A szövetségi és autonóm köztársaságok alkotmányai rögzítik a közös szocialista alapelveket. Ez az egységesség természetesen nem jelenti azt, hogy a szovjet jogrendszer nem veszi figyelembe a különböző köztársasagok gazdasági és kulturális életében megmutatkozó sajátos körülményeket. Mint ismeretes, a Szovjetunióban több mint száz nemzetiség él. 1917 novemberében a forradalom győzelmét követő napokban fogadták el a Népbiztosok Tanácsa kiáltványát Oroszország és Kelet minden dolgozó muzulmánjához. Ebben a szovjet kormány ünnepélyesen szabadnak és sérthetetlennek nyilvánította a muzulmán hit valamennyi formáját és szokását, a muzulmán nemzeti és kulturális intézményeket, engedélyezte a szabad vallásgyakorlatot, kijelentette, hogy minden nép egyenlő, s a szovjet kormány kész megvédeni jogaikat. A Szovjetunió gazdaság- és társadalomfejlesztési politikájában mindig alapvető volt, hogy Oroszország egykori nemzetiségi peremterületeit a nemzeti sajátságok figyelembevételével a központi országrész színvonalához közelítsék. Az SZKP XXVI. kongresszusa megállapította, hogy ezt a feladatot lényegében véve megoldották. Az ország különböző körzeteiben azonban továbbra sem egyformák az életkörülmények. Ezért az egyes köztársaságok - e szuverén szocialista államok - alkotmányai fontos nemzeti sajátosságokat rögzítenek. M inden köztársaságnak van címere, zászlója, himnusza. A szovjet állam- szövetséget alkotó önálló és független köztársaságokat jellemzi, hogy önként léphetnek be a Szovjetunió kötelékébe vagy válhatnak ki onnan, saját területük van, amely hozzájárulásuk nélkül nem változtatható meg; maguk választják meg államhatalmi szerveiket, saját kormányuk és legfelső igazságszolgáltatási intézményeik vannak, lakóik saját állampolgársággal rendelkeznek; szabadon létesíthetnek kapcsolatokat külföldi államokkal, és sok egyéb joggal vannak felruházva. Minden köztársaság alkotmánya rögzíti az állampolgárok sokoldalú jogait és kötelességeit, s szavatolja érvényességüket. Egyebek közt biztosítja a törvény előtti egyenlőséget és a nemek egyenjogúságát. A Kazah SZSZK és más közép-ázsiai köztársaságok alkotmánya egy kiegészítő biztosítékot is tartalmaz az egyenjogúságra. ,,A nők egyenjogúságának megsértését, azaz ami a művelődéshez és a pályaválasztáshoz, valamint az állami, a társadalmi, a kulturális, illetve a családi és a mindennapi életben való részvételre vonatkozó joguk megnyirbálását illeti, a törvény bünteti“ - szögezi le az Üzbég SZSZK alkotmányának 33. cikkelye. A nemzeti nyelv megőrzését és fejlesztését rögzíti az örmény SZSZK alkotmányának 72., a Grúz SZSZK alaptörvényének 75. és az Azerbajdzsán SZSZK alkotmányának 73. cikkelye. E népek történelmi múltját ismerve érthető ez a törekvés. A Kirgiz SZSZK alkotmányának 22. pontja is egy nemzeti sajátosságra vonatkozik. A szocializmus szellemi megújhodást hozott a kirgiz népnek, felvirágzott nemzeti kultúrája, létrejött írásbelisége. Az alkotmányba is bekerült, hogy közelíteni kell a falusi és városi életfeltételeket, gyarapítani és fejleszeni kell a magas hegyekben és távoli legelőkön dolgozó állattenyésztők igényeit kielégítő szolgáltató- és kulturális központokat. A Moldáviai SZSZK alkotmányának 118. cikkelye a Minisztertanács hatáskörének meghatározásánál kiemel egy köztársasági sajátosságot: agráripari integráció és gazdaságközi kooperáció útján biztosítani kell a mezőgazdasági termelés összpontosítását és szakosítását. A köztársasági alkotmányoknak több más jellegzetességük is van. Ezek egyes esetekben a legfelsőbb államhatalmi szervek és irányító hatóságok jogállását szabályozzák (egyes köztársaságokban, köztük az Oroszországi Föderációban egykamarás legfelsőbb tanácsok működnek), más esetekben elnevezésbeli sajátosságokat rögzítenek. Az Üzbég SZSZK alkotmányának 1., 19. és más cikkelyei a parasztot dehkánnak, a 82. pont a falutanácsot aultanácsnak, kislaktanácsnak nevezi; a Kazah SZSZK alkotmányának 50. cikkelyében a templom szó mellett a mecset elnevezést is megtaláljuk. T ermészetesen eltérnek egymástól a különböző köztársasági alkotmányok alapján elfogadott törvények is. Ezek is tükrözik a nemzeti hagyományokat és jellegzetességeket. Ez a helyzet a kitüntető címekkel is: a Kazah SZSZK- ban van Népi Dalnok, a Türkmén SZSZK-ban Érdemes Szőnyegszövő cím. Megfigyelhetők helyi sajátosságok a korai házassággal kapcsolatosan is. Az OSZFSZK-ban a házasságkötési korhatár 18 év, de több köztársaság törvény- hozása csökkentté ezt: az Ukrán és az Üzbég SZSZK-ban a nők számára 17 év a korhatár. Egyes esetekben minden köztársaság helyi hatalmi szervei a nők számára egy-két évvel még lejjebb szállíthatják a korhatárt. Az Üzbég SZSZK természeti kincsei törvénykönyvének 66. és 67. cikkelye előírja a föld alatti vizek tisztaságának megóvását, az elapadás elleni védekezést, 67. cikkelye meghatározza az ellenőrző szervek feladatait. N em minden szokást és nemzeti hagyományt támogatnak a szovjet törvények. Ezek az emberi méltóságot megalázó, antihumánus vagy egészségügyi szempontból káros szokások, mint például a vérbosszú vagy bizonyos családi szokások. Az OSZFSZK és még néhány köztársaság büntető törvénykönyvében van egy külön fejezet Helyi szokások továbbéléséből eredő büntettek címmel. Ide tartozik a férjhez kényszerítés, a menyasszony adásvétele, a házassági korhatárnál fiatalabb személlyel kötött házasság, a többne- jüség. Ahol szükséges, külön intézkedéseket tesznek a társadalomellenes hagyományok ellen. Grúziában például néhány évvel ezelőtt határozatot hoztak a káros hagyományok és szokások elleni harc fokozásáról. A szovjet nép társadalmi, politikai egysége nem jelenti a nemzeti, etnikai különbségek eltűnését. Amíg léteznek különböző nyelvvel, kultúrával, hagyományokkal rendelkező nemzetek, addig a törvényhozásban sem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzeti sajátosságokat. A Szovjetunió új alkotmánya az eddigi nemzetiségi politika folytatásaként kimondja, hogy a Szovjetunió minden állampolgárának kötelessége tisztélni a másik állampolgár nemzeti önérzetét és erősíteni a szovjet állam nemzetisé- 1982 III. 12 geinek barátságát. (Szovjetunió) ÚJ SZÚ Nagy-Britanniában is vannak olyanok, akik nem tanulták meg a történelmi leckét. Míg a Nemzeti Front nevű újfasiszta szervezet gyakorlatilag zavartalanul folytathatja provokatív akcióit, addig a rendőrség brutálisan fellép azok ellen, akik ellenzik tevékenységüket. A felvétel Londonban készült (ŐSTK-felv.) CSATA A LÉGTÉR URALMÁÉRT Milyen érzés lehetett Anglia déli részén élni, miközben az emberek feje fölött folyt az „Angliai csata“? Manapság sokan kérdezik ezt önmaguktól, s egyre többen sietnek nyomtatásban elmesélni, hogy mire emlékeznek abból a 41 évvel ezelőtti hónapból. Olykor a múlt megszépíti az emlékeket, de bárki is, aki rysztalgiával eleveníti fel a múltat, aligha élvezte, hogy bombázták. Létezik ugyan elviselhetetlenebb dolog is, mint a szőnyegbombázás, mint például egy tüzérségi zárótúz, de talán nincs is több hasonló. Azt azonban soha sem fogom elfelejteni, hogy egy kellemes vasárnap London északi részén sétálgattam és megpillantottam egy nem sokkal előbb lerombolt házat. Még most is előttem vannak az összedőlt falak és a berendezési tárgyainak szétszórt maradványai, a szomszédok, amint a sokkos állapotba került túlélőket igyekeznek ellátni. Kezembe jutott annak az asszonynak a naplója, aki - renkívüli módon - „érdekesnek“ találta a bombázásokat. A ,,Messerschmittek aratása, avagy egy hadban álló falu krónikája - 1940“ című könyvében Mary Smith, a postamester falusi tanító leánya a Nagy-Britannia túléléséért, bombázások és légicsaták közepette folyó erőfesz itéseit olyan elbeszélésekkel vegyíti, mint hogy milyen volt az időjárás, a vásárlási lehetőségek, hogy a nagynéni teázni jött délután. Dennis Knight fölhasználta Mary Smith naprakész feljegyzéseit, további részletekkel szolgált az angliai csatáról. Felvázolja az esztendő politikai és katonai eseményeit — ez Nagy-Britannia történetének egyik legfontosabb éve -, ahogy azok Mary Smith lakhelyére, a Kent grófsági Elham falvacskára hatottak. Két egymást követő augusztusi napon így örökített meg feljegyzéseiben a szerző: ,,Szakadatlan bombázás reggel 8 óra 10 perctől egészen délután fél hétig. Bombázták Drealst is. Iszonyúan tüzeltek a légelhárító ágyúk. Tűz alatt tartják Dovert is.“ A következő nap eseményei: „A nagyon távolból hallható puskaropogás ellenére egészen normális nap. Sambo (a macska) párnát csinált a háziköntösömből.“ Az év végére befejeződött az angliai csata, de már nem lehetett minden a régi. Mindkét oldalon legalább 17 repülőgépet lőttek le a parókia területe fölött, sok hős brit pilóta vesztette életét. Két könyv egészen hasonló módon tárgyalja az akkor történteket. Az egyiket, az ,, Egy kísérleti malac történetét ‘ ‘ Geoffrey Page írta. Egyike volt azon keveseknek, akikre Churchill a következő kijelentésében utalt: ,,Sohasem tartozott ennyivel a többség a kisebbségnek.“ Page, aki egy légicsatában komoly égési sebeket szenvedett, leírja azt a két iszonyú évet, amit többnyire kórházakban töltött, mielőtt újra alkalmassá vált arra, hogy harcoljon. Az azonban az érzésem, hogy az ellenséggel folytatott légi párbajok sokkal izgalmasabbak és élvezetesebbek a leírásokban, mint a valóságban voltak. A másik könyv, melyben Page feltűnik, a „Sas napja“, érdekes módon számol be az „Angliai csatáról“. A csata idején egy, a barátjának írt levélben a következőkről számol be: ,,Sokszor elgondolkozom azon, ... hogy, vajon ez az iszonyú háború nem csak egy rémálom, melyből hamarosan felébredünk? Tudom, hogy mindez butaságnak hangzik, nagyon szorult helyzetben vagyok, már csak egy óra van hátra, és hajnalodik... Számomra ez nem jelent mást, mint egy újabb napot, tele mészárlásokkal. .. s ettől igazán hányingerem van. Hová indulunk, és hol fogunk kikötni?“ Nekem inkább ez jelenti a háborút, mint Page rózsaszínű visszaemlékezései. Duncan Smith repülő ezredes szintén élvezte a légi csatákat, a „Spitfirerrel a csatában“ című könyvében leírja, hogyan vezette beosztott pilótáit csatába Nagy-Britannia, Franciaország, Szicília és Olaszország felett. A következőt mondta: Élveztem a háborút. Ez furcsának és megbotránkoztathatónak tűnhet, de ez vált a hajtóerőmmé, mivel volt célja és elfogadtam a kockázatát, a csata izgalmát és a túlélést. “ Csak annyit mondhatok, hogy lent a földön, miközben hullottak a bombák, számomra nem Így tűnt. Kétlem, hogy abban az időben Smith ezredes ugyanezt írta volna. Az angliai csata győzelemmel ért véget - ugyan nem akkorával, mint azt a brit hatóságok beállították, de elég volt ahhoz, hogy megváltoztassa a történelem menetét. s Az akkoriban kiadott adatok hamisak voltak. Mindkét fél beismerte, hogy sok pilótája kétes értékű adatokat adott meg, a Brit Királyi Légierő pedig egyszerűen megszorozta kettővel a németek becsült veszteségeit, mielőtt még közölték volna az újságok. A nácik még túlzóbb adatokat közöltek. Dennis Knight a „Messerschmittek aratásában“ a háború utáni kutatásokra támaszkodva állította össze statisztikai adatait, s ez a következő képet mutatja: A „leírt“ vagy elpusztított német gépek száma 1887, ugyanez az RAF-nél 1026. A Királyi Légierő azért tudott diadalmaskodni, mert a brit pilóták a túlerővel szemben is felvették a harcot, megakadályozták, hogy a nácik ellenőrizhessék a La Manche-csatornát, így Hitler nem tudott támadást indítani. Bizonyos értelemben tehát hatalmas brit győzelem volt. A csata végén az RAF továbbra is uralta a légteret Nagy-Britannia felett. A Királyi Légierő erősebb volt a harc végén, mint annak kezdetén, míg a Luftwaffe meggyengült. Jobban megvilágítja a helyzetet a „Fegyverek az égen“ című könyv. A második háború során a géppuskásoknak 33 százalék esélyük volt a túlélésre, az ó történetüket meséli el a könyv. Egészen másfajta harcmodort ír le „Jellicoe“ című művében Michael Joseph, a tengereken dúló harcot, amelyet nagy ágyúkkal vívtak. Ebben a háborúban nekik jutott a főszerep, illetve a matematikai kalkulációnak. Borzasztó arra gondolni, hogy egy jövőbeni háború esetén a matematikát nem arfa használnák, hogy hajókat süllyesszenek el, hanem hogy városokat, mi több, egész országokat tegyenek a föld felszínével egyenlővé. (Morning Star)
