Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-12 / 10. szám
Vasárnap 1982. március 14. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.51, nyugszik 17.38 Közép-Szlovákia: 5.59, nyugszik 17. 46 Nyugat-Szlovákia: ' 6.07 nyugszik 17.46 A HOLD kel - 22.52, nyugszik 8.19 Névnapjukon szeretettel köszöntjük MATILD nevű kedves olvasóinkat • 1882-ben született Wac- law SIERPINSKI lengyel matematikus (+ 1969) • 1912- ben balt meg Pjotr Nyikolaje- vics LEBEGYEV szovjet kémikus (szül. 1866) • 1912- ben született Bohdan LACI- NA festő és grafikus, érdemes művész (+ 1971). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL JELENTŐS SEGÍTŐTÁRS 75 ÉVVEL EZELŐTT JELENT MEG A KASSAI MUNKÁS ELSŐ SZÁMA - STEFAN PYTEL ÍRÁSA A KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK ÉRVÉNYESÍTÉSE A PREROVI GÉPGYÁRBAN J. MÉSZÁROS KÁROLY CIKKE HIGGADTAN ÉS TÜRELEMMEL PROTICS JOLÁN CIKKE KÍNÁLNI IS TUDNI KELL KARDOS MÁRTA RIPORTJA SZÍNHÁZI TÖRTÉNET MATl UNT ELBESZÉLÉSE MEGGYŐZŐ ERŐVEL FÜLÖP IMRE RIPORTJA SZEMÉTDOMB VAGY KINCSESBÁNYA? KESZELI BÉLA RIPORTJA Az egyik munkahelyen így, a másikon úgy ünnepelték a nőnapot, volt ahol Vineával koccintottak a dolgozó nők - lányok és aszAdminisztrál szonyok, feleségek és édesanyák - egészségére, volt ahol konyakkal is. De ajándékot, néhány tíz korona értékben, bizonyára az idén is egyformán kaptak mindenütt a nők: egy abroszt, egy törülközőt, egy csomag zsebkendőt, vagy éppen könyvet. S ezeket bizonyára őszinte szívvel is nyújtották át nekik mindenütt. Egyvalami azonban mégis nagyon zavar engem az egészben. Itt is, ott is hallom a nőktől, hogy miután fölköszöntötték őket és az ,,egy kis figyelmesség jeleként“ adott ajándékot megkapták, nyomban- vagyis ott, azokban az ünnepi pillanatokban - aláírásukkal kellett igazolniuk, hogy az ajándékot valóban átvették. Nem a főnök vitte haza, nem a szakszervezetis, lefizető eszközként sem használta őket senki, hanem igenis, azok kapták meg, eikiknek eredetileg szánták. Nem először találkozom ezzel az enyhén szólva fuaz ünnepelt ra gyakorlattal. Volt szerencsém néhányszor jelen lenni országos amatőr művészeti fesztiválok ünnepélyes eredményhirdetésén, amikor, ugye, a győztesek taps kíséretében fölvonulnak a színpadra, hogy fogadják a díjkiosztó bizottság gratulációját, átvegyék az oklevelet és a velejáró emléktárgyat. Minden megy szépen, de amikor az illető - aki a boldogságtól meg a lámpaláztól azt sem tudja, hol van — indulna vissza a helyére, valaki utánakiabál: ,, gyere, még itt írd alá, hogy átvetted azt a vázát“. És képzeljünk el itt pöttöm gyerekeket is, akik először vesznek át díjat közönség előtt, fenn a magas színpadon. Ha valami ünneprontás, hát ez az. Ha valami illúzió- rombolás, hát ez az. Legyen szó nők, győztes amatőr művészek, bárki más köszöntéséről. Még szerencse, hogy nem mindenütt ez a gyakorlat, van példa rá, hogy elegendő arra a papírra a kitüntető-ajándékozó szerv, intézmény, vállalat felelős képviselőjének az aláírása, a megajándékozottak névlistájával vagy akár anélkül is. Ha általánossá válna ez a bizalmatlanságra, bürokratizmusra valló ünneplési eljárás, még megkérjük, hogy otthon a családban is aláírásokkal igazolt papírt kérünk egymástól, hogy átvettük az ajándékot, például születésnapunk alkalmából. Nem kaptam kosarat Erra akár büszke is lehetnék, hiszen egy nagyon csinos, fiatal kislánytól nem kaptam kosarat egy közönséges hétköznapi délelőtt Bratislava egyik lakótelepének új élelmiszer boltjában. A dolog néhány perces bokázgatással kezdődött a havas járdán. Csupán a zene hiányzott ahhoz, hogy igazi farsangi mulatság kerekedjék a kereskedelem felségterületéről kiszorult sorbanállók népes csoportjának ütemes „táncából“. A hatalmas kirakatokon át'láttuk ugyan hogy odabent a pénztáraknál- több is van belőlük- munkanélküli alkalmazottak ácsorognak karbatett kézzel, de nem tudtuk, mire véljük a már unalomig megszokott látványt.- Árut kaptak! - kurjantott egy idősebb férfi, s megpödörte bozontos bajszát.- Az is lehet, hogy még nem kaptak árut - kontrázta meg a felelőtlen kijelentést egy korosabb hölgy, aki szemlátomást ki akart kezdeni az iménti férfival.- Hagyjuk magunkat meglepni - emelte fel a fejét egy pillanatra a reggeli lapból egy fiatalasszony, aztán folytatta a tájékozódást. Mondanom sem kell, hogy neki lett igaza A nagy tétlenség oka közönséges kosárhiány volt. összesen - mondd és írd - három kosár állt a kedves vevők szolgálatára.- Nofene - dünnyögtem magam elé, hogy végre én is mondjak valamit. - Hiszen nekem csak fél kenyér kell. Azt kosár nélkül is bemutathatom és kifizethetem a pénztárnál - gondoltam, ,s ezzel megindultam az áruval megrakott polcok felé. Éppen a harmadik lépést szándékoztam megtenni, amikor egy jobb sorsra érdemes alt röppent utánam:- Hé, fiatalember, hova megy kosár nélkül?!- Ha ad egy kosarat, becs szóra elárulom- nyertem vissza némi meglepetés után lélekjelenlétemet.- Nincs kosár - jött a hetyke válasz karlendítés kíséretében, amit én — mimóza lelkületű ember lévén- talán túlságosan is komolyan vettem. így maradtam én azon a napon kosár, a családom pedig kenyér nélkül. IDŐSZERŰ GONDOLATOK- Az irodalom egyik fontos szerepe, hogy napjaink és a közeljövő követelményeinek megfelelően formálja az emberek tudatát, életszemléletét. Társadalmunknak olyan dolgozókra van szüksége, akik meggyőződéssel szállnak síkra nagyszabású céljaink valóra váltásáért, nehézségeink és az előrehaladásunkat gátló akadályok leküzdéséért...- Jelenünk és jövőnk szempontjából egyaránt helyénvaló lesz, ha irodalmunk minden területe továbbfejlődik, olvasóink új és színvonalas versesköteteket, regényeket, novellákat olvashatnak, s drámairodalmunk is felzárkózik ehhez a fejlődéshez. Nyilván egyetértenek velem abban is, hogy mozgalmas korunk, eseményekkel teli életünk minden művész számára elegendő ötlettel, témával szolgál. A művészet és a művész érdeklődésének homlokterében mindig az ember állt; életigenlése és az a heroikus küzdelme, amely révén önmagát gazdagította, a természetet pedig saját igényeinek megfelelően próbálta alakítani. Kortárs művészeink egyik legfőbb ihletöje kétségtelenül a szocialista társadalmat építő dolgozó ember, az ő vágya és cselekedete, sokrétű, olykor a drámai elemeket sem nélkülöző élete. Távol áll tőlem, hogy valóságunk megszépítését vagy torzítását kérjem önöktől, hiszen a teljes igazság, a mű igazmondása az alkotó pártosságának és az alkotás értékének egyik legfontosabb fokmérője. Teljes mértékben egyetértünk önökkel abban, hogy az életben felbukkanó konfliktusokat, nehézségeket nem lehet megkerülni, ezekről beszélni kell, ezeket meg kell oldani, tehát nem lenne helyes, ha irodalmunk minderről hallgatna. Érvényes azonban az a követelmény, hogy az alkotókat és műveiket a forradalmi optimizmus — amely a szocializmus építőinek sajátja — hassa át.- Szóltam már arról, hogy az irodalom nem létezhet a valóság kritikus szemlélete nélkül. A kritika társadalmi életünk egyik fontos eszköze. Ennek megfelelően jobban ki kell használnunk a szatirikus műfajokat is. A színvonalas mű az írótól tehetséget, közéleti bátorságot és nagyfokú társadalmi felelősséget követel meg. Költőink és íróink képesek arra, hogy hűen ábrázolják nagyszerű korunkat és hőseit. Minden bizonnyal megvan minden adottságuk ahhoz is, hogy kipellengérezzék és elítéljék életünk rút jelenségeit, a régi polgári erkölcs napjainkban is felbukkanó maradványait. Természetesen a hibák és a nehézségek bírálatának semmi köze sincs a pesszimizmushoz, a szkepticizmushoz és a nihilliz- mushoz, mindezek idegenek a szocialista alkotótól, hiszen az ilyesfajta alapállás egyáltalán nem nevezhető művészeti kritikának, s elítélendő azért is, mert nem segíti elő a kibontakozást és az előrehaladást, hanem ellenkezőleg, eddigi értékeinket és a társadalom alkotó folyamatait kérdőjelezi meg... (Peter Colotkának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZSZK kormányéi nőkének a Szlovákiai írók Szövetsége IV. kongresszusán elhangzott beszédéből.) AKARAT DOLGA Hazulról kapott szárnynak mondja, hogy férje az efsz baggerkezelöje, jól keres, de mivel közös terveik megvalósításához szükségesek az anyagiak, esetenként összehasonlítják: ki mennyit keresett. Fia az alapiskola ötödik osztályos tanulója, önállóan felkészül az iskolába, csak időnként kell ellenőrizni. Édesanyja pedig nagy mértékben megosztja vele a háztartási gondokat, sokat segít.- Ami pedig a munkabrigádtól kapott szárnyat illeti - magyarázza - részben az, hogy szorgalmas, kinek kell segíteni, kit kell bíztatni. Egy pillanatra elhallgat, tekintete szinte villan, úgy mondja:- Nekem nem kell az ajná- rozás, a biztatás. Szólnak, megyek, megteszem. Akarat dolga Nem szólok, hát folytatja.- Legszívesebben persze én is ott dolgozom, ahol kevés erővel is sikeres a munka. Paradicsomszedéskor például künn a szabadban, dalolva, tréfálkozva, aránylag könnyen halad a dolog. Mindenki igyekidssymiK A dercsikai (Jurová) Barátság Efsz kertészete tavaly 116 százalékra teljesítette bevételi tervét. Főként a paradicsomtermesztés volt sikeres, vagyis annak a szocialista munkabrigádnak a munkája, melynek Somogyi Ilona, a Példás dolgozó kitüntetés tulajdonosa is tagja. A járás tíz, paradicsomot is termesztő kertészete közül ők voltak a legeredményesebbek, az elsők. Krascsenits Ágnes, a 21 tagú munkabrigád vezetője ezzel magyarázza a sikert:- Mindenki szorgalmas, ha pedig valami rendkívüli feladat adódik, mindig számíthatunk a munkabrigád „angyalaira“. Csodálkozásom láttán tréfásan mondja:- Úgy szoktam mondani: angyalkáim, most négyen bementek a fóliasátorba, és ott fogtok dolgozni. Ez elég és ők már repülnek is, pedig nem könnyű ott a munka. Somogyi Ilona komolyan helyesel: így van. Perszé, a munkabrigád példamutató kommunistáinak, Németh Máriának, Ambrus Júliának, meg az ezüstjelvényes Vajas Annának a szorgalmát, tettrekész- ségét dicséri, önmagáról csak akkor szól, amikor ezt kérdem:- Mi ad szárnyakat a kertészet angyalainak?- Minthogy így emlegetnek bennünket — kezdi -, szárnyunknak is kell lenni. Mégpedig kettőnek Az egyiket hazulról hozzuk magunkkal, a másikat a munkabrigádtól kapjuk. mi összetartunk, nem lazsálni járunk munkába, csupán eltölteni az időt, így hát megkívánjuk a szervezettséget, mondják meg előre, mikor mit kell tenni, mit fizetnek érte, gondoskodjanak idejében a munkához szükséges eszközökről, dolgokról.- Részben - emlékeztetem. - Másrészt mi bíztató még?- Ismerjük egymást. Tudjuk, ki miben ügyes, mikor és miért szik Fóliasátorban ültetni, kapálni, gyomlálni, öntözni sokkal nehezebb, mert a párás levegőben még lélegezni se köny- nyű Ha odaküldenek, megyek Kicsit túlzás, hogy repülök, de szárnyat ad, hogy nekem, ne mondják kétszer, más vagyok, nem olyan... És megkérdezi:- Érti, ugye?- Hogyne érteném - válaszolok - Akarat dolga. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ SZÚ 2 1982. Ili 12. (A szerző felvétele)
