Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-26 / 8. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1982. február 26. XV. évfolyam 8. szám Ára 1 korona Az Óváros tér ma (ŐTK - felvétel) H azai kommunista mozgalmunk, amely mindig fő kezdeményezője és szervező ereje volt az osztályharcban összekovácsoló- dott munkásosztály, agrárproletariátus és haladó értelmiség szociális, gazdasági, politikai törekvéseinek s küzdelmeinek, aranybetűkkel írta be 1948 februárját történelmünk lapjaira. Csehszlovákia Kommunista Pártja akkori közel három évtizedes fennállása alatt emlékezetes győzelmeket, keserű, de hasznos tanulságokkal járó vereségeket, átmeneti kudarcokat is átélt - azokban a sorsdöntő februári napokban azonban Klement Gottwald vezetésével végérvényes diadalt aratott. Történelmi küldetését teljesítve, megsemmisítő csapást mért a hazai reakcióra, gátat vetett mindennemű kísérletnek, amely népi demokratikus rendszerünk felforgatására és megdöntésére irányult, s megteremtette hazánk szocialista fejlődésének elengedhetetlen feltételeit és szilárd alapjait. Ezekben a napokban emlékezünk meg pártunk, munkásosztályunk, egész dolgozó népünk e feledhetetlen győzelmének 34. évfordulójáról. Nemcsak kerek jubileumait ünnepeljük, évenként megemlékezünk róla. Sokszor mondtuk és írtuk nagybetűs Februári Győzelemnek, Győzelmes Februárnak, jégtörő Februárnak - méltán! mégis mindig szükséges felidézni e nagy horderejű történelmi eseményt, ébren tartani szellemét, eszmei-politikai örökségünkként őrizni tanulságait. Szükséges, mert mint kútforrásból mindig erőt meríthettünk belőlük marxista-leninista világnézeti meggyőződésünk megin- gathatatlanságához, a fejlett szocializmus építéséhez nélkülözhetetlen aktivitásunkhoz. Mert voltaképp miről volt szó 1948 februárjában? Nem szónoki kérdés, mert választ igényel ma is az átgondoláshoz - újragondoláshoz. A II. világháború befejezése után, a nemzetközi fasizmus szétzúzásával kialakult új világpolitikai helyzetben sajátságosán megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. A szörnyű világégés legsúlyosabb terheit elszenvedett Szovjetunió honvédő és felszabadító harcának eredményeképp Közép-Kelet-Európában, a szocializmus pozícióit erősítve, népi demokratikus országok egész sora jött létre, amelyek rendhagyó államformát jelentettek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet megvalósításához. Az imperialista hatalmak - mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok kormánya és vezető politikai körei - vagy régi pozícióik visszaszerzésére, vagy egyenesen világ- politikai hegemóniára törtek. Legfőbb törekvésük a szocializmus továbbterjedésének megakadályozása, minden imperializmus-ellenes, népinemzeti felszabadító és függetlenségi mozgalom elfojtása volt. Ezért a háború után, főleg az 1947-48-as években, a legveszedelmesebb politikai, diplomáciai, gazdaságpolitikai eszközeiket a Szovjetunió és a védelme alatt alakuló-fejlődő népi demokráciák ellen összpontosították. Szinte minden európai népi demokratikus országban megpróbáltak a még teljesen fel nem számolt reakciós erők segítségével káoszt teremteni - útját állni a szocialista világ- rendszer kialakulásának. Csehszlovákia sem volt kivétel, sőt ellentmondásos belső viszonyai kedvező feltételeket látszottak teremteni alapvető céljuk eléréséhez: a München előtti burzsoá köztársasághoz hasonló államforma visszaállításához. Fő politikai bázisuk, a belső reakciót megtestesítő, honi földön visszamaradt burzsoá elemek, a jobboldali, tehát nyílt ellenzéki pártok politikusai és követőik, nem utolsósorban pedig a fasizmus maradék, lappangó alvilágának mindenre elszánt csoportjai készségesen igyekeztek imperialista gazdáik kezére játszani. Befurakodtak a legális, de ellenzéki pártokba, jelentős tisztségeket töltöttek be az állami hivatalokban és a vezető gazdasági szervekben, s egyes kormányhivataloktól kezdve a nemzeti bizottságokig zavarkeltő és felforgató tevékenységet folytattak. A „Minél rosszabb annál jobb“ jelszó értelmében elkeseredett ellenállást fejtettek ki a CSKP politikája és a gottwaldi irányvonal megvalósításával szemben. Különösen élesen nyilvánult meg politikai ármánykodásuk 1947 nyarától kezdve, amely egyúttal a nyílt osztályharc frontjainak kialakulásához vezetett. S ami a Hitler- ellenes koalíció széthullásával, a nyugati hatalmak szovjetellenes hidegháborús politikájának fokozódásával, másfelől az aszályos nyár következményeivel magyarázható. Ebben a kritikus helyzetben ismét a Szovjetunió nyújtott segítséget. 600 ezer tonna gabonát és 200 ezer tonna takarmányt szállított, majd decemberben hosszú lejáratú szerződést kötött Csehszlovákiával. Ezzel megmentette népünket az éhínségtől, s egyben újfent igazolta a gottwaldi jelszó — „örök időkre a Szovjetunióval!“ - mindenkori érvényességét és szükségességét. Miután a hazai reakció és a külföldi ellenséges erők gazdasági válsághoz fűzött reményei szertefoszlottak, döntő lépésre szánták el magukat: ellenforradalmi puccskísérletre. A kormány nemzeti szocialista cseh néppárti és demokrata párti miniszterei 1948. február 20-án beadták lemondásukat, hogy ezzel kormány- válságot idézzenek elő. A CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága azon- nai nyilatkozatot tett közzé, amelyben megvilágította a kormányválság okait és a Gottwald-kormány támogatására hívta fel a népet. Ezekben a vészterhes napokban mutatkozott meg Klement Gottwald rendkívüli politikai érettsége, amely magasan a burzsoá politikusok fölé emelte. Bámulatra méltó aktivitással vetette magát a politikai küzdelmekbe. Naponta tartott óriási hatású beszédeket a tömegekhez s folytatott tárgyalásokat a kormány burzsoá tagjaival. A reakciós erők esetleges fegyveres felkelésével is számolva az üzemek munkássága, A Népi Milícia és a szlovákiai volt partizánok is készenlétbe helyezkedtek. A burzsoá és reakciós erők az országos népi megmozdulások hatására kénytelenek voltak kapitulálni. Benes lemondott köztársasági elnöki tisztségéről, s 1948. február 25-én a Vencel téren tartott hatalmas tömeggyűlésen Klement Gottwald bejelentette, hogy a hazai reakció vereséget szenvedett és megalakult a Nemzeti Front új kormánya. Ezzel végleges győzelmet aratott pártunk, megvalósult a tényleges proletárdiktatúra, s dolgozó népünk előtt kitárultak a szocializmus építésének távlatai. Ma már összehasonlíthatatlanul jobb gazdasági, politikai, szociális körülmények, nagyobb lét- biztonság közepette, a testvéri szocialista országokkal folytatott internacionalista együttműködés keretében munkálkodhatunk fejlett szocialista társadalmunk építésén. Ez Február öröksége és megvalósult igaza, amelynek tanulságait minden időkre meg kell őriznünk. miKUS SÁNDOR ■ FEBRUÁR IGAZA
