Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-19 / 7. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK OLAJBÓL KOMPOSZT Az emberiségnek mintegy ötmillió km3 édesvíz áll rendelkezésére, ami a jelenlegi igények kielégítésére bőven elegendő. De hát akkor miért aggasztja évről évre egyre jobban az emberiséget a vízfelhasználás problémája? Csupán néhány olyan tényt sorolok fel, amely szemléletesen bizonyítja a probléma súlyosságát. Á tokiói Asahi című újság információi szerint a japán ipar évente mintegy 700 ezer tonna, az ipari termelésből származó hulladékot juttat az atmoszférába és az ország természetes vizeibe. Ennek következtében egy új, súlyos betegség terjedt el: az itai-itai. Azok kapják meg, akik kadmiummal fertőzött halat esznek. Amerikai újságok nemrég egy „lángoló folyóról“ adtak hírt. Ez a folyó annyira tetített volt forró hulladékanyagokkal, hogy ha csikket dobtak bele, akkor nyomban fellobbant. Svédországban több mint száz festői szépségű tó került „feketelehet tehát egyeztetni az össze- egyeztethetetlent: a haladást és az egészséges természeti környezetet, a tudományos-műszaki forradalmat és a tiszta vizet. De csak meghatározott feltételek mellett! És ezeknek nem sok közük van a „tiszta" ökológiához... A Moszkva is - miként a világ összes folyója - századokon át kifogástalanul ■ hordta a szemetet, befogadta a csatornákból kifolyó ipari és lakossági hulladékot. A vízbe mindent belehánytak, amire már nem volt szükség. A folyó úgyis elviszi, mondták. De a város növekedett, ipara fejlődött, s míg a folyó mind több tiszta vizet adott - cserébe egyre több szennyvizet kapott... Az ötvenes évek végére huszonnégy óra alatt 1,5 millió köbméter szennyvíz folyt a Moszkva-folyóba. A Moszkva és mellékfolyói vizét több mint kétezer fővárosi üzem, gyár és gépkocsi-közlekedési vállalat, továbbá ugyanannyi megyei ipari és mezőA tiszta víz ára listára“. Ezeket a tavakat higanynyal fertőzik meg: a halakat betegségre utaló fekete foltok pety- tyezik. Egy holland újság, a De Teleg- raaf érdekes fotót közölt, melynek negatívját a Rajna alsó folyásának vizében hívták elő. A német, a francia és a holland ipari konszernek oly sok vegyi anyagot engednek a Rajnába, hogy annak vize ilyen csodára képes. A világóceán, a természet ősi „egészségére" is betegeskedik. Évente hatmillió tonna foszfor és kétmillió tonna ólom kerül a tengerekbe. A világóceánt szennyező vas pedig oly nagy mennyiségű, hogy a világ évi acéltermelésének feléhez elegendő nyersanyagot adhatna. Nem vitás, hogy a természeti környezet „megbetegedése" a tudományos-műszaki forradalommal függ össze. Ám az is tény: szennyezése már jóval korábban elkezdődött. Most érkezett el az a kritikus pillanat, amikor a természet már nem képes megbirkózni a különböző ipari hulladékokkal, amelyek állandóan szennyezik. A MOSZKVA-FOLYÓ ÚJJÁSZÜLETÉSE Az elkeseredettek azt mondják: „Nincs mit tennünk. Vagy az egészséges természeti környezet, vagy pedig a modern civilizáció gyümölcsei. Más választásunk nincs.“ A Moszkva-folyó története cáfolja az ilyen állításokat. Sokan úgy vélik, hogy egy olyan folyóban, amely több millió lakosságú, kiterjedt közműhálózattal és fejlett iparral rendelkező városon folyik keresztül, nem lehet élet. Ezek szerint a Moszkva-fo- lyóra is pusztulás várt, hiszen Moszkvában és Moszkva megyében viszonylag kis körzetben- mindössze 47 ezer km2-en- több mint 14,5 millió ember él! (Különben ez a lélekszám kétmillióval haladja meg az ausztráliai földrész népességét.) Ám a Moszkva-folyó - a főváros és környéke fő vízi ütőere - rácáfolt az eddigi vitathatatlannak tartott tényre. Hatalmas ipart, földeket és gazdaságokat táplál, és nagyon tiszta ivóvizet ad az embereknek. Egy moszkvai lakosra naponta 600 liter víz jut. összehasonlításképpen: Londonban ez a mutató 170, Párizsban 160, Brüsszelben pedig 85 liter. A folyó él és egészséges, sőt mi több, a moszkvai horgász vödrében fogasok ficánkolnak. Az pedig kényes hal. A szakemberek szerint még a legkisebb vízszennyeződésre is igen érzékeny, össze gazdasági vállalat használta. Többségükben semmilyen, vagy csak primitív tisztítóberendezéseik voltak. Egyébként a mi fővárosi folyónk viszonylag kicsi. A Moszkva általános évi vízhozama mindössze 109 rrrVsec. összehasonlításképpen a Temzéé 260, a Szajnáé és a Rajnáé 500, illetve 2500 köbméter másodpercenként. Az ötvenes években senkinek sem jutott eszébe, hogy a rakparton bedobja a csalit. A moszkvaiak emlékeznek azokra az időkre, amikor a folyó vizén pakurafoltok úsztak. A város központjában a folyó még a legnagyobb hidegek idején sem fagyott be - a különböző lúgok és savak miatt nem állhatott be a jegesedés. Ám a Szovjetunióban akkor már egy minőségileg új vízgazdálkodási program körvonalai kezdtek kibontakozni. E program lényege: nem megfontolatlanul, hanem okosan kell gazdálkodni a természeti vagyonnal. Meg kell őrizni, mi több, gyarapítani kell. A szovjet kormány 1960-ban az egész országra érvényes, egységes intézkedési tervet fogadott el abból a célból, hogy szabályozza a vízkészletek felhasználását és fokozza védelmüket. Egyúttal országos és köztársasági szerveket hoztak létre, amelyek azt a feladatot kapták, hogy állandóan ellenőrizzék, miképpen felelnek meg a gazdálkodó szervek az új követelményeknek. 1968-ban megalapították a Szovjet Tudományos Akadémia Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetét. Mindez együtt a Moszkva- és még néhány más folyó újjászületését jelentette. A terv végrehajtásának első szakaszéiban a szennyvízkérdést kellett megoldani. A Moszkva-folyó „gyógyítására" másfél milliárd rubelt szántak, ötszáz kilométernyi új gyűjtőcsatorna-rendszert alakítottak ki, és több szivattyúállomást építettek. Ily módon elvezették a szennyvizeket a folyóból, és külön állomásokon megtisztították. A mederben pedig a lerakódásokat eltávolították. A négyméteres iszaprétegben Mengyelejev periodikus táblázatának csaknem az összes eleme képviseltette magát“! ...Felépítették Európa legnagyobb, kurjanovi víztisztító állomását, amely oxigéncserével frissíti fel a vizet. Ez az állomás napi hárommillió köbméter szennyvíz tisztítására képes. A Moszkva-folyó felső és alsó folyásánál fekvő városokban és kisebb településeken tisztítókat helyeztek üzembe. LECKE - TÁRSADALMI ÖKOLÓGIÁBÓL A Moszkva-folyó sorsát nem csupán városgazdálkodási és állami szervek oldották meg. A különböző tisztítóberendezések üzembe helyezése viszonylag egyszerű volt. Sokkal nehezebbnek bizonyult viszont, hogy a Moszkva-folyó példáját elfogadják. Először meg kellett győzni a gazdálkodó egységek vezetőit és megváltoztatni gondolkodás- módjukat. íme, egy beszédes eset a kezdeti időkből. Az Oroszországi Föderáció vízgazdálkodási minisztériumának egyik felügyelője ellátogatott egy vállalathoz. Be akarta záratni az egyik üzemrészt, mert nem volt tisztítóberendezésük. A gyár igazgatója rögtön a telefonhoz rohant, felhívta a minisztériumot; szerencsére felettes hatósága ugyanabban a városban volt. Az igazgató panaszkodott: így nem tudom teljesíteni a tervet. A minisztérium pedig, természetesen az igazgató mellé állt. Kérte a másik minisztériumot, hogy vonják vissza az ügybuzgó felügyelő rendelkezését. Végül a vállalati vezetők és védenceik megkapták a magukét. Az ok egyszerű volt: felelőtlenül bántak a természeti környezettel. A moszkvai városi tanács, a néphatalom teljhatalmú szerve, a kormányhatározatokra támaszkodva, szigorú ellenőrzést valósított meg. Állandóan figyelemmel kíséri: megtartják-e a természeti kincsek felhasználására vonatkozó normákat. A tanácsnak volt ereje, hogy megküzdjön mind a hivatali szüklátókörúséggel, mind pedig a régi, idejét múlt gazdálkodási normákkal. Országos viszonylatban nehéz mindenütt ugyanilyen hatékonysággal fellépni. De már magában örvendetes az a tény, hogy egyre ritkábban engednek a folyókba hulladékot, szennyvizet, vagy hogy a falusi lakosok nemtörődöm módon használják fel a műtrágyát és a mérgező vegyi anyagokat. Ez nem véletlen. Egyre kevesebb lehetőség adódik arra, hogy megszegjék az előírásokat. Társadalmi szemléletű ökológia alakult ki nálunk. A közvélemény elítéli a környezetszennyezést. És ez talán a legnagyobb eredménye annak a nagy és jelentős fordulatnak, amely napjainkban a környezetvédelem kérdéseiben megfigyelhető. (Szputnyik) Norvégiában az Északi-tenger partján ebben az évben 70 000 zsáknyi olajjal szennyezett moszatot és olajat gyűjtöttek össze. Az olaj a görög „Deifovos“ hajóról került a tengerbe. A norvég szakemberek a SINTEF (ipari kutatási alapítvány) irányításával egyedülálló vállalkozásba kezdtek: megkísérlik a nehézolajat, illetve az olajjal keveredett moszatot komposzttá alakítani. A SINTEF eleinte úgy tervezte, hogy az olajat és az olajas moszatot égetéssel semmisítik meg. Ezt a tervet azonban nem tudták megvalósítani, mivel a' nagy mennyiségű égetendő anyaghoz a kemencék kapacitása kicsinek bizonyult. így az olaj nagy részét oltatlan mésszel stabilizálták, és ezzel egyidejűleg kísérleteket indítottak el az olaj komposzttá alakítására. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a nehézolaj nem tartalmaz olyan mérgező anyagokat, mint a nyersolaj. Adalékként trágyával, fakéreggel, homokkal kísérleteznek, a keveréket 14 naponként megforgatják a levegőztetés érdekében és időközönként ellenőrzik a mikrofauna és mikroflóra alakulását. A SINTEF a Norvég Műszaki Egyetemmel karöltve, Kanadával és az USA-val együttműködve jelenleg olyan módszer kialakításán dolgozik, amellyel a nyersolajat is komposzttá lehetne alakítani. (Norinform) VÍZZEL A VÍZ ELLEN A nagy épületek munkagödreinek készítésekor felmerül a talajvíz elleni védekezés problémája. Szovjet szakemberek a megoldást a víz alkalmazásában találták meg. 10 kPa nyomású vízágyúval készítik a munkagödröt, ami egyidöben agyagos folyadék adagolásával védőréteg létrehozását teszi lehetővé. A vízágyúval 20 m-es mélységig 15 cm széles vágatot lehet készíteni. Az új módszer gyorsabbá teszi az épületek alapozását. Alkalmazása a Moszkvától nem messze fekvő zagorszki hidroakku- mulációs állomás építésénél kerül alkalmazásra. Japánban olyan szuperszámítógépet készülnek építeni, amely másodpercenként néhány százmillió műveletet képes elvégezni. A nagy műveleti sebesség elérése céljából vagy galliumarzenidből készült félvezető elemeket kell alkalmazni - ezek ugyanis gyorsabban dolgoznak a szilíciumnál vagy szupravezető, úgynevezett Josephson-elemeket kell beépíteni. A „Cray I“ a jelenleg legteljesí- tőképesebb számítógép, másodpercenként 80 millió műveletet képes elvégezni. (Forschung und Technik) JÉGÁRAK A MARSON A Mars bolygó csatornáit jégárak váltják ki - állítja az amerikai geológiai szolgálat egyik kutatója a Marsról készült felvételek elemzése alapján. A Nature című tekintélyes angol tudományos folyóiratban megjelent cikkében a jégárak, gleccserek hatására a Földön létrejött képződmények és a Mars-csatornák hasonlóságára hívja fel a figyelmet. Legdöntőbb érve a méretbeli hasonlóság: a jégárak által kivájt csatornák általában nagyobbak, mint a folyamágyak, következésképpen a Mars felszínén megfigyelt csatornák is inkább jégárak, mint folyékony víz termékei. A Mars-csatornák jobbára U-kereszt- metszetüek - ilyen típusúak a földi gleccservölgyek is, amelyekben jégár tör utat magának a sziklaágyban. A Mars-talaj könnycsepp alakú képződményei: a jégárak által kialakított szigetek. Az amerikai kutató úgy véli, hogy a jégárak forrása valóban víz volt, a föld alatti forrásokból származó. A Mars bizonyos területein feltört források jégdómokat hoztak létre, innen indultak el azután a jégárak évente mintegy 20 méteres áramlási sebességgel. (D) REPÜLŐ TARTÁLYOK A gázvezetékeknek vetélytársuk akadt; a kijevi tudósok és tervezők által szerkesztett léghajó. Ez lesz a természetes, könnyű gázzal töltött léggömbtartályok „mozdonya". Egy-egy repülő szerelvény hossza közel 1500 m, haladási sebessége pedig eléri a 100 km/h-t. (t) A Bratislavai Tesla Konszernvállalat tavaly több új termékkel jelentkezett a piacon. Az innovációs folyamatot nem állították le, s az idén újabb rádiókészülékekkel, mindenekelőtt a „torony“ kombinációjú 1036 A készülékkel jelentkeznek: ebben sztereó rádiókészülék, magnetofon és lemezjátszó található. A felvételen az innovációs program keretében készült termékek - rádiókészülékek - egy része (Felvétel: CSTK - VI. Andor)
