Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-12 / 6. szám
H árom és fél évtizede, boldogult serdülőkoromban játszottam utoljára biliárdot. Vajmi kevés sikerrel. S megfellebbezhetetlenül kedvemet szegte, amikor a bra- tislavai Metropol kávéház játékasztala zöld posztóján kialakult nehéz „pozíció“ látványos megoldása túlságosan is látványossá sikerült. Szándékom az volt, hogy, félig felülve az asztalra, a dákóval a hátam mögött érjek el karambolt, vagyis a három elefántcsontgolyó előírásos ütközését. Az eredmény viszont a dákó ütközése volt az asztalt megvilágító lámpa szép vonalú, de nem elég szilárd búrájával és eléggé ásítozó diákpénztárcám „ütközése“ a fópincér szigorú számonkérésével. A további gyakorlat tehát, amely a mestert teszi - elmaradt. Mégis, mindig szívesen elolvastam erről a játékról mindent, ami csak a kezem ügyébe került. így legalább elméletileg izmosodtam. Sok-sok érdekeset tudtam meg róla. Egyebek között azt, hogy ez a francia eredetű játék századokkal korábban királyok és más nagyurak kedvelt időtöltése volt. De hódolt neki Goethe, Mark Twain és Napoleon is, az Éjszakai kávéház című festményében pedig megörökítette a postimpresszionizmus nagy alakja, a holland Vincent van Gogh. „Felfedeztem“, hogy a játékból később párhuzamosan sport lett. Az első világbajnokságot 1873-ben New York-ban rendezték meg és 1902 óta a nemzetközi sportszövetség által hivatalosan is elismert világbajnokságokat bonyolítanak le. Manapság ennek a sportágnak a legtöbb nyilvántartott játékosa Belgiumban van - huszonnyolcezer. Beszédes tény az is, hogy csak Párizsban ötvenezer biliárdasztalon űzhető ez a szórakoztató játék, vagy ha úgy tetszik, játékos sport. Nálunk is gazdag a múltja az asztali tekejátéknak, amely 1970-től sportágként helyet kapott a Csehszlovák Testnevelési Szövetségben. Hazánk legsikeresebb biliárd testnevelési egylete a bmói, amelynek elődje fél évszázaddal ezelőtt jött létre. Egyik legjobb játékosával, Antonín Fitippel (1947) lapozgatom az egylet gazdag krónikáját és hallgatom magyarázatát:- Több mint száz tagunk van. Mintegy egynegyedük versenyző. Különben az országban 37 biliárdszakosztály működik, ebből Szlovákiában csak Trenőinben. Az első osztályú bajnokságban nyolc háromtagú csapat vesz részt. Eddig csaknem minden évben mi vittük el a pálmát. Ezen kívül a csapatok még másod- és harmadosztályú bajnokságot is játszanak. A februárban záruló csapatbajnokság után tartjuk meg az országos egyéni bajnokságot. Ennek már hosszú évek óta ,,nagymenője“ egylettársam, Kovács Zoltán. Nemsokára ö is itt lesz, majd személyesen többet is elmondhat pályafutásáról. Az egylet klubhelyiségeiben mozgalmas az élet. A nagyteremben a két kis, vagyis 1x2 méter méretű asztalnál hosszú karambolsorozatok követik egymást. Csak a nemzetközi versenyelőírásoknak megfelelő méretű (285,5 x 142,25 cm), a dán Soren Sogard cég nagyasztala maradt gondosan letakarva. Mellette a falra erősített cédula név szerint tünteti fel, hogy ezen az asztalon ki játszhat.- ???- Ezt bizony gondosan óvjuk - veszi észre meglepődésemet előzékeny kísérőm. - A kis asztalt ugyanis idehaza is gyártják és ára mintegy négy-ötezer korona. Ezt a nagyot viszont nem. A CSZTSZ vette számunkra, úgy tudom, ötezer dollárért. Különleges minőségű, tiszta gyapjú posztóját alulról termosztatos villamos hösugárzó tartja azonos hőfokon. Ettől is függ ugyanis, hogyan Szórakoztató játék és játékos sport gurulnak a golyók. Ezt az asztalt naponta hozzávetőleg hét órán át vesszük igénybe, s évente kell rajta cserélni a belga Simonis cég által gyártott posztót. Néhány lépcsővel feljebb a klubnak még két helyisége van, egy-egy kis asztallal. Természetesen ezeken is játszanak. Itt inkább csak a szórakozás kedvéért. Többnyire az egylet idősebb, javarészt nyugdíjas tagjai, de a játékosok között akad fiatal is. Nyilván a falról leolvasható két tréfás jelmondat jegyében. Az egyiknek szövege: „A statisztika szerint a biliárdban fordul elő a legkevesebb haláleset“. A másiké: „A biliárd nemes játéka az ifjúságnak - 16-tól 90-ig". Ez halálbiztos poén... (Kovács Zoltán sportmester a biliárdasztalnál) A közben betoppanó Kovács Zoltán még messze van a felső határtól. Jövőre lesz csak nagyvenéves. Tarsolyában ö is tartogat számomra meglepetést. Folyékonyan beszél magyarul.- Rozsnyón születtem, tulajdonképpen csak az iskolában tanultam meg szlovákul. Tizenhároméves koromban a CSEMADOK klubtermében ismerkedtem meg ezzel a játékkal. Azóta is szeretem. Egy évvel később, apám halála után költöztünk ide, ahová már korábban férjhez- mentek édesanyám lánytestvérei. Először a labdarúgásnál kötöttem ki. Egy évadon át még a Zbrojovka első ligás csapatában is játszottam, de a biliárd csak nem hagyott békét. Tizennégy évesen jelentkeztem az egyletben. Akkori elnöke, Král professzor, meg is mondta: ,,Fiam, az édesanyád beleegyezése is szükséges ehhez... Megkaptam. Azóta, bár talán kissé nehezebben, a feleségemét is.- Kitől tanult a legtöbbet?- Igen sokat köszönhetek a már elhunyt Emanuel Sykorának, a volt ötszörös országos bajnoknak. Tanító- mesteremnek tekintem. De nem kevesebb múlik, más sportokhoz hasonlóan, a szorgalmon. Naponta két-három órát edzettem, és edzek. A bajnokság, a nemzetközi találkozók, a versenyek előtt még többet. Technikusa egy villámhárítókat szerelő és karbantartó üzemnek. Munkaköre lehetővé teszi ideje olyan beosztását, hogy a sportra is jusson. Mert hát, a biliárd távolról sem élvez olyan előnyt, mint több más sportág. Ebben valóban teljes az amatörizmus. Tovább vallatom.- Első ízben 1971-ben lettem országos bajnok. Akkor még kis asztalon. Most már ugyanis csak nagy asztalon játszom. Egy esettől eltekintve, azóta is minden évben bajnokságot nyertem. A történethez illeszkedik, hogy ebben a sportágban az egyéniben négy bajnokság nyerhető. Kettő-kettő a kis, illetve a nagy asztalon. Nos, Kovács Zoltán eddig huszon- kétszer volt országos egyéni bajnok, tizenkétszer pedig a bajnokcsapat tagja. Köztársaságunkban tehát a legjobb. Ennek fényes bizonyítéka, hogy mindmáig a biliárd egyetlen hazai sportmestere. Egyéni csúcsteljesítményei is egyelőre utolérhetetlenek nálunk. Például a nagy asztalon, a megkötések nélküli ún. szabad játékban, egymás után háromszáz karambolt ért el. Ez ugyan még igen messze van a sokszoros világ- és Európabajnok belga Raymund Coulemans teljesítményétől, dehát prófétává válni odahaza - ez sem kevés. S most még bizonyíthat is. Nagy örömére ugyanis sportszövetségünk jóváhagyta részvételét a svájci Luzern- ben március elején kezdődő egyéni Európa-bajnokságon.- Hogy meddig szeretnék még versenyszerűen játszani? Úgy ötvenéves koromig. Mert higgye el, részben fizikailag, de főleg idegileg eléggé kimerítő ez a sport. Utólag bevallom - régi kudarcomra orvosló gyógyírként - szerettem volna a bajnokkal a bűvös nagy asztalnál legalább néhány karambolig menő partit lejátszani. Csakhogy meggondoltam a dolgot. Mert annak idején a lámpabúráért csupán harminc koronával könnyebbült meg a zsebem. Viszont mi lenne - így morfondíroztam -, ha most elkövetném a biliárdosok egyik szarvashibáját és felszakítanám a zöld posztót? Ez a portéka ugyanis nagyjából négy ezresbe kerül... így azután a dákót fájó szívvel inkább a hozzáértőbbek kezében hagytam. GÁLY IVÁN Kereskedők ÚJ szó 9 1982. II. 12. Az ország életében - különösen a tömegekre gyakorolt közvetlen hatása miatt - fontos feladatot tölt be a kiskereskedelem. Leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, a kiskereskedelem irányítja a lakosság hangulatát. Bratislavában a fórévi úton modern épület ahZdroj élelmiszeripari vállalat igazgatósága. Olga Jursovával, a személyzeti osztály vezetőjével a vállalat munkaerőgondjairól beszélgetünk.- A hirdetésekből ítélve gondjaik már- már krónikusak. Elemezték már az okait?- Sokszor. Ha végigjárná a terepet, látná, ahány üzlet, annnyi probléma. Mégis, a leglényegesebb talán az, hogy az élelmiszer-kereskedelemben kevés a férfi. Vállalatunk 1884 dolgozója közül 1462 a nő, vagyis a kereskedők 72,3 százaléka. Ez a gond egyik forrása. Az alapiskolások közül fóleg lányok választják a kereskedői szakmát. Igyekvők, rendesek, megbízhatók. El is végzik rendre az iparitanuló-iskolát. Mivel főleg a Csallóközből és Záhorieról jönnek hozzánk, Somorján szállást és teljes ellátást biztosítunk a számukra. Külön busz hozza be őket a bratislavai üzletekbe. Semmi gond velük, míg férjhez nem mennek - simít végig a homlokán.- Akkor megváltoznak?- Ök nem, de a körülményeik lényegesen. Aki vidékre megy férjhez, végleg búcsút is vesz tőlünk. Aki ittmarad, annak is gond a késői zárás. A legmodernebbül gondolkodó férj is nehezen viseli el, hogy ha hazamegy a munkából, üres lakás várja. Mi ugyanis 18-19 órakor zárunk. Utána még pénztári mérleget készítenek, kitakarítanak. Jócskán benne járnak az estében, mire hazatérnek.- S mi van addig a gyerekkel, illetve a gyerekekkel?- Hacsak lehet, délelőtti műszakra osztjuk be a kisgyermekes anyákat, mert a bölcsődék és óvodák délután öt órakor bezárnak. Persze kérvényeztük már, hogy zárjanak később a gyermekintézmények, de ezt az egészségügy kategorikusan elutasította. Be kell látnunk, hogy igazuk van. Ók a gyermekek testi, szellemi fejlődését tartják szem előtt. Nagy gond, hogy nem tudunk minden édesanyát délelőtti munkára beosztani. Ilyenkor gyakran más munka után néznek.- A vállalat hogyan pótolja a távozókat? Hisz amint mondta, ezek képesített kereskedők.- Megoldást azért találunk. Aki három éve dolgozik becsületesen a kereskedelmi hálózatban, s betöltötte a 22. életévét, egyéves kereskedelmi tanfolyamra jelentkezhet. Ha sikeresen vizsgázik, megkapja a szakmunkás-igazolványt. Évente mintegy harmincán szereznek ezúton képesítést.- A fizetés?- A képesített eladók 1350 koronás alappal kezdenek. Háromévenként emelkedik a fizetésük. Javaslom, nézzen szét, mi a helyzet az üzletekben. INKOGNITÓBAN Belvárosi csemegeüzlet. Ügyes kislányok szeletelik a sajtot, felvágottat, őrlik a kávét, mérik a halsalátát. Az üzletvezető középkorú férfi, bizalmatlanul méreget, míg betessékel az aprócska, túlzsúfolt irodába. Behúzza az ajtót és kihúzza magát. Ingerülten csuklik a hangja, ahogy megkérdezi:- Mi a panasza?- Semmi. Az üzlet munkaerőhelyzete, a dolgozók közérzete, munkaerkölcse érdekel.- Nem nyilatkozom. Az is bolond, aki ma kereskedőnek megy. Oda a szakma presztízse. Nem akarom megbántani, de az az igazság, hogy a sajtó, a rádió és a televízió járatta le a kereskedelmet a lakosság szemében.- Ezt hogy értsem?- Úgy, ahogy mondom. Született még olyan ember, aki nem követ el hibát? Na ugye! Csakhogy a kereskedőnek nem lehet még tévedni sem, mert rögtön fújják a bolhából az elefántot. A kedves vevő két korona, vagy egy ingerült szó miatt fellármázza a tévét, a rádiót, a szerkesztőségeket. És mindig neki van igaza.- Ezt személyesen tapasztalta?- Én nem, de néhány kollégám mesélhetne egyet-mást. Úgyhogy én nem is nyilatkozom. A nevemet se kérdezze.- Szóval berúsnak látja a helyzetet?- Az nem szó.- Gyermeke van?- Két fiam.- Milyen pályát választottak?- A kisebbik még tanul. A nagyobb kereskedő - neveti el magát. Kezet rázunk. A bejáratnál még eszembe jut, az ajtón megnézhetném az üzletvezető nevét. De minek? ÜZLET A SARKON A régi bölcs városatyák a város központjában, forgalmas helyen építették fel a vásárcsarnokot. A ma más célokra használt csarnok sarkán aprócska bolt. Hosszú sor kígyózik az ajtaja előtt, bár szitál a hó. A kilincset egymásnak adják az emberek. Fiatal nő söpri kifelé a boltból az olajos, fekete hómasszát. El sem olvadt a betonon. Az ajtónak háttal, vastag bekecsben, két fiatal lány veri dermedt ujjakkal, megállás nélkül a pénztárgépet. A másik kezük boszorkányos ügyességgel emeli át a kosarakból az árut. Csukódik, nyílik az ajtó, dől rájuk a hideg. A polcok közti közlekedőtér síkos, lucskos. Nagy Béla, a kicsi, de forgalmas üzlet vezetője kimutatások fölött görnyed a kietlen, hideg irodában. Szívesen tájékoztat a gondjairól.- A kereskedelmi dolgozók munkakörülményei érdekelnek. Önöknél mi a helyzet?- Járt az üzletben, láthatja. Délelőtt tíztől este hatig legkevesebb ezer vevőt szolgálunk ki. Tegnap például 37 ezer korona volt a napi bevétel. Az éves terv hat és fél milliót irányoz elő. Ezt jóformán koronánként kell összeszednünk, mert nálunk legdrágább áru a 16,50-es étolaj. Bizony meg kell dolgozni, ha eredményt akarunk felmutatni.- Munkaerőgondjaik vannak?- Az idén a helyzet nagyszerűnek mondható. A tervezett munkaerő száma 8, s mi 7-en vagyunk. Persze volt idő, mikor csak 4-en dolgoztunk. Igaz, az egyik munkatársunk most beteg, mindnyájan áthúltünk, mert az üzlet hideg. Ha bármelyikünk elmenne orvoshoz, rögtön kiírná. Az üzletből behozza a hőmérőt, leteszi elém. A higanyszál 7 fokot mutat.- Ez a helyzet. Egyetlen radiátorunk van. De hajtunk. Hogy mást ne mondjak, naponta ezer liter tejet eladunk. Ami elcsorog és feltörölgetjük, az sem kevés. Nyáron kritizálgatnak is a vásárlók, hogy folyik a tej, bűzlenek a ládák. Igazuk van, bár egy elárusítónő nem csinál egyebet, csak takarít. Takarítónőnk ugyanis nincs. Az eladók maguk takarítanak, havi 150 koronát kapnak érte.- Úgy látom, a gondok ellenére is állják a tél és a vásárlók rohamát.- Ja, az üzlet, az üzlet. Bírálni lehet, sőt kell, de a munkában lazítani nem. Hát még ha elsorolnám a raktározási gondokat! Olyan kicsi és zsúfolt a raktárunk, mint egy heringesdoboz.- Eszerint csupa gond az élete.- Most igen. Ezt a telet megemlegetjük. A nagy hideg, a hó a szállítást is késlelteti, a munkahelyi körülményeket is nehezíti. A két pénztárost, Balázs Júliát és Jolana Kantovát sajnálom leginkább. Egész télen dől rájuk a dermesztő hideg. Igazán nem könnyű, de álljuk a sarat. Ez a kis bolt mindenkinek útbaesik. Nemcsak a városházán, bankokban, a közeli hivatalokban dolgozók vásárolnak nálunk, a városnéző bel- és külföldi turisták is gyakran be-benéznek. Ezért reménykedünk, hogy jövőre bővítik az üzletet, s javulnak a munkakörülményeink. Megérdemelnék, hogy reményeik teljesüljenek. A város rangja is megköveteli, hogy a vásárcsarnok patinás épületében kulturált körülmények közt dolgozzanak az eladók, s vehessük meg mindennapi vajunkat, tejünket, kenyerünket. TOROK ZSUZSANNA
