Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-05 / 5. szám

Eddig egyetlenegy álma nem telje­sedett be. az, hogy ott lehessen a fel­nőtt világbajnokságon. Hamarosan ez is valóra válik. Stanislav Kropilák a csehszlovák kosárlabda-válogatott kapitányaként részt vesz a kolumbiai világbajnokságon. Legalábbis re­méli... EGY TÖRÉKENY KISFIÚ Amikqr évekkel ezelőtt először lát­tam őt játszani a sárga-fekete mez­ben, megkérdeztem az egyik kosár­labdázó mellettem ülő feleségét: „Ki ez a fiúcska?“ Ismerősöm megmond­ta a nevét, amit a bemondótól már egyébként is tudtam, de én másra voltam kíváncsi... A pályán megjelenő újoncra csöp­pet sem illett ugyan a kicsinyítő képző - hiszen már akkor 208 centiméter magas volt - bennem mégis ezt a képzettársítást váltotta ki. Mozgása, törékeny testalkata valahogy erre em­lékeztetett. Csupa kéz és láb, vékony, mint a nádszál. S mennyit potyo­gott ... Minden esése után felszisz- szentem: „Te jóságos ég, ha ez a gyerek nem törik ketté! De aztán hamarosan meggyőződtem, hogy az izgalom teljesen fölösleges, mert a ti- zenötös számot viselő középjátékos rugalmassága, fürgesége valami egé­szen új és csodálatos. Ml LEGYEK: SlZÓ VAGY ÚSZÓ? ♦ *" « Mi mindent nem csinált az az em­ber! Amikor fölsorolja - fanyar, néha cinikusnak tűnő arckifejezésével, ami miatt sokan elveszett színészi tehet­ségnek tartják, hiszen néha a pályán is el-elfeledkezik magáról - szinte alig tudja követni az ember. Hegyek között, 1955. június 10-én született Kremnicán. Mindenki úgy hitte, ő is a mama, papa, no meg Mária nővére nyomdokaiban halad majd: síző lesz belőle. Nem lett, per­sze, csak versenyzői szinten nem. Mert Stano úgy siklik le a legnehe­zebb sípályán, olyan ügyességgel, mintha „profi“ lenne. Beceneve is a havon ragadt rá. Abban'az időben, amikor az alapis­kolából a kötelező sítanfolyamra utaz­tak, a sportvilág nagy sztárja, a gre- noblei olimpiai bajnok, a francia Jean- Claude Kilty volt. Jankó Plesník, Sta­no osztály-, majd később játékostár­sa, látván a kapuk között cikázó fiút, felkiáltott: „Nézzétek, Killy!“ így lett Stanóból mindenki számára Killy. Mint minden gyerek, ő is játszott hokit, focit (minden labdajátékhoz rendkívüli tehetsége van), asztaliteni­szezett, aztán megpróbálkozott a ma­gasugrással. Ez a sokoldalúság nagy hasznára volt a későbbiekben, az utóbbi például az elrugaszkodásban. A hegyeken kívül másik nagy sze­relme - a víz. (Igaz - s ezt nagyon sajnálja -, az utóbbi időben mindket­tőre egyre kevesebb ideje van). Nem csoda, hiszen csak egy hajszálon mú­lott, hogy nem, lett belőle úszó. Vlasta Wawrová, amikor meglátta őt, így szólt hozzá: „Vékony vagy, magas, gyere hozzám, faragok belőled máso­dik Matthewst." Stano beleegyezett. „KILLY“ A KOSÁR ALATT Hogy is ne tette volna, hiszen jó barát­ja, Mifa Rorko is úszott, méghozzá ő is Wawrovánál. Négy évig rótták együtt a kilométereket az uszodában, aztán az útjaik elváltak (pedig Stano állítólag nagyszerű idÖKet úszott)... Stano beiratkozott a nyomdaipari középiskolába, s ekkor jött a bökkenő: a délelőtti edzésekre nem tudott eljár­ni. Enélkül viszont nem sokat ért az egész... ELBŰVÖLTE A LABDA így lett aztán végérvényesen ko­sárlabdázó. Persze, nem egész „ha más nincs, ez is jó“ alapon. A Kvaőalová utcai alapiskolába járt, ez hivatalosan kosárlabda-sportiskola volt. A gyerekek sok-sok órát töltöttek a tornateremben, bűvölték a narancs- sárga labdát. Gyakran eljárt közéjük Milan Miziőko, a Slávia VÖT edzője, akinek már akkor megakadt a szeme ...és civilben. Átveszi a legjobb kosárlabdázónak járó serleget (Pavol Melué és ÖSTK felv.) a középjátékosnak ideális, 190 centi­méter magas (s még csak 14 éves) Kropilákon. Próbálta magához édes­getni, de Stano hajthatatlan maradt, nem akarta cserben hagyni barátját, edzőjét és a vizet. „Én csak úgy játszogatok, kedvtelésből - mondo­gatta -, az úszás az én igazi elemem.“ Egy szép napon mégis megjelent a Slávia ificsapatának edzésén. S ott­ragadt... Nemcsak ő bűvölte már a labdát, a labda még jobban elbűvöl­te őt. A PÉLDAKÉPEK Bele-belekóstolt a kosárlabda igazi szépségébe, s ráébredt, olyan szép­ség ez, aminek nem lehet ellentmon­dani, ami tökéletes, olyan valami, ami sok mindent sűrít magába, a játékot, a gondolkodást, a gyorsaságot, s meg­annyi apró kis momentumot. Persze, ha azt mesteri, azt mondhatnánk, mű­vészi módon csinálják. Mint a jugosz­láv Kresimir Csoszics. Csodálta ezt a nagyszerű játékost, főként utánoz­hatatlan védelmi munkáját. S arról álmodozott, hogy egyszer talán ő is olyan játékos lesz, mint a példaképe. Megismeri őt az egész ország... Az ificsapatból hamarosan a „na­gyok“ közé került, mozgékonysága, felugrásai, játékstílusa hamar magára vonta a szakemberek figyelmét. Rövi­desen bekerült a junior válogatottba, amellyel kijutott a franciaországi vi­lágbajnokságra. Ez a rendezvény - a csapat szereplésére nem szíve­sen emlékszik vissza - számára vé­gül mégis kellemes meglepetéssel zárult: Petera edző azt a hírt hozta a torna végeztével, hogy a jugoszláv edző beválasztotta őt az amerikai portyára induló Európa-válogatottba. Pár sort firkantott szüleinek, s elbú­csúzott csapattársaitól. r Azóta többször is megfordult a ko­sárlabda hazájában, mégis arra az első látogatásra emlékezik legélén­kebben. Amikor csak ideje engedte, rótta a nagyvárosok utcáit, csodálta az ott kosarazó néger gyerekek zsonglőrködését, s nem tudott betelni a látvánnyal: ahol csak lehet, falon, kapun, garázson, kosarak merednek az ég felé. 4RÁNY KOLUMBIA? Nemcsak az ország, egész Euró­pa, sőt a világ is ismeri Stanislav Kropilákot. Mégis, idei tengerentúli út­ja előtt valami hasonló izgalom kerí­tette hatalmába, mint annak idején, Párizsban, amikor Novoszil kiválasz­totta. Caakhogy most más természetű ez az izgalom: tudja, hogy mehet, hogy mennie kell, de mi lesz, ha a térde nem bírja. Már annyiszor fel­mondta a szolgálatot, s épp a legrosz- szabbkor... az olimpia évében. Feb­ruár hatodikén műtötték a jobb térdét, utána hat hét gyógykezelés követke­zett, s áprilisban (az orvosok nagy csodálatára) olimpiai selejtezőt ját­szott Svájcban. A moszkvai szereplés nem sikerült, de ez nemcsak rajta múlott. Visszatérve mégis szomorú volt. Kerülte az embereket, nem volt kedve magyarázkodni. A sportolók réme, a porcleválás még mindig üldözi. Tavaly a másik térde kezdett fájni, szeptemberben azt is műteni kellett... ha erre terelő­dik a szó, még Stano, az örök optimis­ta, is kedvetlenül legyint: „Ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat még ez a két ócskavasba való térd! Ennek ellenére nem tudom abbahagyni, mert a tehetetlenség szörnyűbb lenne szá­momra, mint a testi fájdalom“. Aztán egy jövendő jogász higgadtságával, vagy inkább egy megszállott makacs­ságával hozzáteszi: „A vb-n úgyis ottleszek!“ ★ ★ ★ Az Inter pályáján látott első mérkő­zés óta sok-sok év telt el, számtalan­szor láttam játszani Stano Kropilákot, méghozzá - nagyszerűen játszani. Válogatottban, klubjában, nevesebb nagyobb ellenfelek ellen, mint akkor először. Az az első meccs mégis sokszor eszembe jut, s ilyenkor örü­lök, hogy ott lehettem Európa egyik legjobb kosárlabdázójának „születé­sénél“. Innen - onnan SEBESSÉG „Az edzésen kicsit bizonytalan voltam... De már akkor éreztem, hogy formámból kihozhatok valamit. Arra viszont nem gondoltam, hogy három másodperc­cel gyorsabb legyek...“ - nyilatkozta a Morzinban aratott lesikló győzelme után az osztrákok jelenleg valóban csúcsformában levő alpesi sízóje, Harti Wei- rather. Pályacsúcsot jelentő teljesítményének értékére jellemző, hogy a 3510 méter hosszú, 860 méteres szintkülönbségű pályán 1:57,20 perces időeredményt ért el. Azaz átlagban 107,784 kilométeres sebességgel száguldott a lejtőn a cél felé... Gondoljuk csak el: városban 60, országúton 90, az autópályán pedig 110 kilométer a megengedett legnagyobb szebesség!... Igaz, a lejtőkön nincs sebességkorlátozás! BORG ÉS A BABONA A teniszkirály Björn Borg felesége, Marianna könyvet ír a teniszről, s főleg férjéről. A kiszivárgott hírek szerint a készülő műből azt is megtudjuk, hogy Borg rettentően babonás. Edzője, Bergelin kénytelen öt mindig egy­azon úton vinni autójával a szállodából a pályára. Az öltözőben és a pálya mellett csak az előre kiválasztott székre ül le. Borg - állítólag a 73-as szám miatt - szigorúan ügyel testsúlyára, s amint hízik csak húsz dekányit is, a fölöslegnek azonnal el kell tűnnie... Vajon mire gondol most Björn Borg? A „VÁD TANÚJA“ A maratoni futó Tom Flory halála nagy megdöbbe­nést váltott ki Angliában, ahol általában meg vannak győződve arról, hogy a maratoni futás a hosszú élet, vagy legalábbis a jó egészség egyik titka. Flory, a middlesborough-i atléta 43 éves volt, amikor egy maratoni verseny után hat nappal, szívroham következtében meghalt. Különösen az volt a meglepő, hogy ezt a tapasztalt futót egy órával a rajt előtt tüzetes vizsgálatnak vetették alá, és a szakemberek kijelentet­ték: szuperformában van. A sport kérlelhetetlen ellen­ségei hivatva érezték magukat a haláleset alapján arra, hogy elriasszanak mindenkit a hosszútávfutástól. Érdekes azonban a törvényszéki orvos véleménye, amely nem támasztja alá ezt a „vádat". íme, a bonco­lási jegyzőkönyv: „A halál utáni vizsgálat bebizonyította a szív megnövekedését, írta az orvos, ez azonban önmagában nem vonja maga után a hypertensiót (na­gyon magas vérnyomás), ez hypertrophiánák (meg- vastagodás) felel meg, amely az erős edzések követ­kezménye lehet. Ezenkívül felfedtek tekintélyes ischae- miát (a vérerek keringésének elégtelensége), valamint a koszorúerek krónikus betegségét is. Ez a való­színű oka a futás után történt eszméletvesztésnek, majd a hirtelen halálnak. Az a véleményem - mondta a törvényszéki szakértő -, hogy ha Flory nem lett volna aktív sportoló, már sokkal előbb meghalt volna.“ ÖTVENEZER ZSÁK Fél évszázaddal ezelőtt, az 1932-ben Los Angeles­ben rendezett nyári olimpia idején még tartó világmére­tű gazdasági válság erősen korlátozta a versenyeken résztvevők számát. Végül mégis 39 ország küldte el sportolóit különféle nehézségek árán a kaliforniai vá­rosba. A brazil kormány például egyetlen cruzeiróval sem tudta támogatni a küldöttség részvételét. Végül egy hajót és ötvenezer zsák kávét bocsátottak az olimpiai bizottság rendelkezésére. Azt ajánlották, hogy induljanak útnak és a kikötőkben próbálják meg eladni a kávét. A rakomány nem nagyon fogyott, de a ver­senyzők - legalábbis egy részük - mégis megérkeztek Los Angelesbe. Rajthoz is álltak, bár egyetlen érmes helyezést sem tudtak szerezni. Az oldal anyagát írta és összeállította: URBÁN KLÁRA VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes fős zerkesztö: Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 50 6-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 577-10, 532-64. Hirdetési iroda a közéleteknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz ttaőe, 817 59 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. Stanislav Kro- pilák akcióban, magasan a töb­biek feje fölött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents