Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-05 / 5. szám

ÚJ szú 3 A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE A szocialista és kommunista társada­lom fejlődése és építése elképzel­hetetlen a munkásosztály és marxista-le­ninista pártjának vezető szerepe nélkül. A pártnak az elmúlt időszakok társadalmi folyamatainak irányításában szerzett ta­pasztalatai politikai tőkét képeznek irá­nyító és vezető helyzetének megszilárdí­tásához a társadalmi fejlődés egész fo­lyamatában. A kommunista pártnak azt a szerepét, amelyet a társadalom forradalmi átalakí­tásáért folytatott harc vezető és irányító erejeként tölt be, a munkásosztálynak a termelési rendszerben és a társada­lomban elfoglalt helye határozza meg, amely a szocialista fejlődés fő mozgató és vezető ereje. A munkásosztály a kom­munista párt által hat az új társadalom formálására és fejlődésére, amely a tár­sadalmi fejlődés objektív törvényszerűsé­geinek ismerete alapján a munkásosztály mozgalmát tervszerűvé, szervezetté és tudományosan indokolttá teszi. Éppen a munkásosztály pártja s annak politikai vezetése képezi az öntudatosság legma­gasabb formáját a társadalmi fejlődés­ben, a szocializmus és a kommunizmus építésében. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusa ebből a tényből indult ki, amikor leszögezte: ,,A párt társadal­munk becsületét és lelkiismeretét testesí­ti meg. A pártról való gondoskodás, mar­xista-leninista egysége és akcióképes­sége megerősítése, a kommunisták nagy hadserege alkotó energiájának helyes irányba terelése a szocializmus további fejlesztéséért és népünk jövőjéért, ez a legnagyobb felelősség. Klement Gott- wald szavaival mondva, ez minden fel­adatok feladata, melyet egy pillanatra sem szabad elhanyagolnunk“. A munkásosztály érdekei a szocializ­musban lényegében az egész szocialista társadalom, vagyis az összes dolgozó érdeke. A szocialista társadalom sokrétű­sége mellett az alapvető célok és érde­kek egységét alkotja, ezért a kommunista párt mint a munkásosztály élcsapata a szocializmusban az egész társadalöm vezető ereje. Soraiban eggyé kovácsolja /az összes osztályok, rétegek haladó kép­viselőit, elsősorban azonban a munkás- osztályra támaszkodik most is és a jövő­ben is. AZ EGYSÉG A SIKEREK ZÁLOGA A párt vezető szerepe biztosítása szempontjából alapvető követelmény a párt egységének kérdése. A proletár F>ártról szóló lenini tanításban az egység kérdése rendkívüli helyet foglal el. Lenin a párt ereje egyik feltételének az egysé­get tekintette. A pártfegyelem megbontá­sának, aláásásának, meggyöngítésének bármifajta kíséretét a legnagyobb bűnnek tartotta, és hangsúlyozta:,,Bárki bármifé­leképpen meggyöngíti a proletárpárt vas­fegyelmét (főként a proletárdiktatúra idő­szakában), az alapjában véve a burzsoá­ziát segíti a proletariátussal szemben“. A párt egysége nem öncélú követel­mény. A párt egysége a munkásosztály, a kizsákmányolás elleni osztályharc akció­egysége biztosításának követelményé­ből ered. Ez olyan általános törvénysze­rűség, mely nemcsak a munkásosztály hatalmáért folytatott harc, hanem a Hata­lom gyakorlása időszakában is érvényes. A párt csak abban az esetben biztosíthat­ja a munkásosztály vívmányainak védel­mét, a társadalom gazdasár', szociális­politikai átalakulásának alapvető felada­tát, ha biztosítja az eszmei és cselekvő egységet az opportunizmussal szemben folytatott kibékíthetetlen harcban. Napjaink feszült nemzetközi helyzete, a nemzetközi imperializmus részéről in­dított erőszakos politika, a nemzetközi reakció támadása a világ kommunista és munkásmozgalmával szemben megkö­vetelik a munkásosztály nemzeti egysé­geinek szolidaritását, akcióegységét, va­lamint a szocialista társadalom kommu­nista pártjai egységét és együttműkö­dését. A kommunista és munkásmozgalom egysége együvé tartozásának biztosítása szempontjából a nemzetközi küzdőtéren elengedhetetlen, hogy minden egyes párt gondoskodjon saját sorai belső egységé­nek megteremtéséről. A kommunista és munkásmozgalom történelmi tapasztala­tai igazolják, hogy a kommunista pártok sorainak egysége a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének alapfeltéte­le. Minden egyes kommunista és mun­káspárt tevékenységéért nemcsak saját munkásosztálya és országa előtt felelős, de az egész munkásmozgalom előtt is. Ez a proletárpártok internacionalista megnyilvánulásának lényege. A DEMOKRATIKUS CENTRALIZMUS ÉRVÉNYESÍTÉSE Ahhoz, hogy a kommunista párt be­csülettel és felelősségteljesen betölthes­se a történelem alakításában rá háruló feladatokat, elsősorban, hogy a tömegek osztály harcos vezetője legyen, erre ala­posan fel kell készülnie stratégiailag is. A párt vezető szerepének megerősítése függ a párt belső viszonyaitól, összefor- rottságától, egysége érdekében végzett tevékenységétől és sorai tisztaságának megőrzésétől. A párt életében és tevé­kenységében ilyen feltételek létrehozá­sához nagymértékben hozzájárul a de­mokratikus centralizmus, mint a párt szervezeti struktúrájának és tevékenysé­gének fő alapelve. A demokratikus cent­ralizmus érvényesítése magában foglalja az ország egységes politikai, gazdasági irányításának feltételeit is, amit a dolgo­zók valósítanak meg élcsapatukkal, a kommunista párttal az élen. Ezt húzza alá a CSKP XVI. kongresz- szusán elhangzott beszámoló is, mely kimondja, hogy: ,.Jelentős feltétele an­nak, hogy a párt teljesíthesse vezető szerepét, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elvének mint a párt szervezési etlapelvének következe­tes érvényesítése a párt összes szervei­ben és szervezeteiben“. A leninizmus ellenségei és a különféle opportunisták egységesen támadják a demokratikus centralizmust, amely gá­tat jelent mindazok számára, akik nem akarják elismerni a pártfegyelmet és a párt egységét. A demokratikus centra­lizmus elleni támadások célja meggyön­gíteni a kommunista pártokat és belülről megbontani egységüket. Ezért igyekez­nek ennek az alapelvnek a lejáratására, illetve valamiféle liberálisan értelmezett demokráciával való helyettesítésére. A párt vezető szerepre szempontjából fontos, hogy szembeszálljunk azokkal a burzsoá liberális nézetekkel, melyek az absztrakt szabadság és demokrácia ne­vében tagadják a társadalmi jelenségek­hez való osztályérdekú hozzáállást,vala­mint a dogmatikus nézetekkel, melyek a párt vezető szerepét, a pártszervek funkcióját adminisztratív intézkedésekkel szeretnék helyettesíteni, ami törvénysze­rűen a pártdemokrácia, a pártszervek, pártszervezetek és a kommunisták önál­lóságának csökkenéséhez vezetne. A demokratikus centralizmus magá­ban foglalja a kollektív vezetés elvét és gyakorlatát is. Ennek következetes érvé­nyesítése nagyban elősegíti a dolgok és események sokoldalú és körültekintő megvizsgálását, elősegíti a helyes dönté­seket és a hibák elkerülését. A kollektív vezetés, a közösen előkészített határo­zatok kizárják, vagy legalábbis minimális­ra csökkentik az egyoldalú, az elhamar­kodott, vagy véletlenszerű eredmények­kel járó döntéseket. A párt növekvő vezető szerepének biztosítása szempontjából nem lehet kö­zömbös a párt tagságának összetétele, ezért [jártunk szervei állandó figyelem­mel késérik a párttagság összetételének minőségi alakulását, színvonalát, átütő­erejét. A pártunk XVI. kongresszusán elhang­zott beszámoló nagy gondot fordított a párttagság összetétele kérdésére és hangsúlyozta, hogy továbbra is szüksé­ges komplex módon és céltudatosan irá­nyítani a párttagság minőségi fejlesztése folyamatát, irányítani kor- és szociális összetételét. A CSKP XVI. kongresszusa e megállapítása fontosságát húzza alá az a tény is, hogy a CSKP KB a XVI. kongresszust követő harmadik ülésén szintén a párttagság minőségi fejlesztése folyamatát határozta meg egyik kulcsfon­tosságú feladatként. Csehszlovákia Kommunista Pártja az elmúlt időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül. Tagsága minőségileg megváltozott, számbelileg gyarapodott és belsőleg megerősödött: Pozitív válto­zásra került sor szociális és korösszeté­telben, amely kifejezésre jutott a párt befolyásának elmélyülésében a társadal­mi élet egyes szakaszain. Pártunk XV. kongresszusától 350 000 tagjelölt felvé­telével biztosította sorainak kiszélesíté­sét. Megerősödött a párt munkásmagva, mivel a tagjelöltek több mint hatvan szá­zalékát a nemzetgazdaság legfontosabb ágazataiban, az anyagi termelés terüle­tén dolgozó munkások alkották, amely teljes mértékben összhangban volt a CSKP XV. kongresszusa által kitűzött irányelvekkel. A munkásosztály vezető helyzetének elismerése a szocialista társadalomban azonban nem jelenti a szövetkezeti pa­rasztságnak mint a munkásosztály legkö­zelebbi szövetségesének lebecsülését. A párt nagy figyelmet fordított a kérdésre, és ez visszatükröződik a szövetkezeti parasztság és a mezőgazdasági dolgo­zók a pártban való szervezettségében. Szocialista társadalmunkban jelentős szerep hárul az új, szocialista értelmiség­re is. Szerepe azzal arányosan nő, ahogy a tudomány termelőerővé válik, és ez visszatükröződik az értelmiség legjobbjai­nak a pártba való felvételében. A PÁRT EGYES FUNKCIÓI Pártunk XVI. kongresszusa hangsú­lyozta, hogy a párt vezető szerepe helyes érvényesítésének megvalósításához szükséges, hogy a pártszervek és párt- szervezetek biztosítsák a párt politikai­szervezői, eszmei nevelői tevékenysé­gét, fokozzák a kádermunka minőségét, tökéletesítsék a párt ellenőrző funkcióját. A párt politikailag irányít, a politikai irányítás számára a legfontosabb. Ha a politikai irányítás színvonala növekszik, ha az irányvonal, melyet a párt kidolgo­zott, megfelel az emberek szükségletei­nek, érdeklődésének, ez az irányvonal politikailag helyes. Ezzel összefüggés­ben Lenin hangsúlyozta, hogy a politikai irányítás szoros kapcsolatban áll a töme­gekre gyakorolt szervező és ideológiai hatással, ezért nem lehet elválasztani a pártpolitikát a párt szervező munká­jától. A fejlett szocialista társadalom építé­sének irányítása során pártunk ebben a szellemben fejleszti politikai, ideológiai, szervező tevékenységét. A kommunista párt nem teljesíthetné az előtte álló és egyre szaporodó feladatokat, ha maga nem fejlődne mint dinamikus szervezet, melynek fejlettsége szervező ereje állan­dóéin növekszik. A céltudatos, következe­tes és hatékony szervező munka a párt­építés minden szintjén és területén feltéte­lezi a párt egész társadalomra gyakorolt befolyásának szilárdságát s elmélyü­lését. A szervező munka konkrét és céltuda­tos tevékenység, lényege az emberek szervezése a kitűzött feladatok teljesíté­sére. A szervező munka legfontosabb célja az emberek meggyőzése és neve­lése, a párt határozatainak és politikájá­nak ismertetése a dolgozókkal, s ezen az alapon a dolgozók aktivitásának és kez­deményezésének serkentése a szocialis­ta társadalom építésében előttük álló fel­adatok teljesítésére. Pártunk tudatában van, hogy a töme­gekkel való kapcsolat megerősítésében milyen jelentősége van az ideológiai munkának. Az emberek öntudatában ha­talmas alkotóerő rejlik, amely képes moz­gósítani a társadalmat a legbonyolultabb feladatok megoldására is. Az emberek öntudatosságának növelése, politikai színvonalának emelése és erkölcsi tulaj­donságainak megszilárdítása nélkül nem szavatolható sem a kommunizmus anya­gi-műszaki alapjának sikeres felépítése, sem a szocialista társadalmi viszonyok fejlődése. Szocialista gazdaságunk sike­res fejlesztése elképzelhetetlen lenne a tömegek rendszeres és széleskörűen kibontakozó eszmei-politikai nevelése nélkül. Pártunk politikájának megvalósítása elképzelhetetlen az irányító tevékenység nélkül. E munka minőségi színvonala elsősorban is a káderektől, a párt káder- politikája megvalósításától függ. E mun­ka nagy igényességet támaszt az embe­rek kiválasztásával, nevelésével és elhe­lyezésével kapcsolatosan. Egyre inkább előtérbe kerül a kádermunka színvonala növekedésének szükségessége. El kell érnünk, hogy a vezetők minden szaka­szon lépést tartsanak a haladással, az új feladatokkal, valamint ismerjék és követ­kezetesen érvényre juttassák a párt poli­tikáját. ,,Naponta meggyőződhetünk arról, mi­lyen fontos, hogy a vezető dolgozók ma­gas fokú politikai, szakmai erkölcsi tulaj­donságokkal rendelkezzenek“ - hangsú­lyozta a CSKP KB kongresszusi beszá­molójában Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára. A párt nem tudná hatékonyan érvé­nyesíteni vezető szerepét a társadalom­ban, ha nem hasonlítaná össze rendsze­resen az eredeti célkitűzéseket a valóban elért eredményekkel, ha nem folytatna rendszeres ellenőrzést annak kimutatá­sára, hogy miként sikerül teljesíteni a ha­tározatokat a társadalom életének egyes területein. Az ellenőrzés a pártszervek és _ pártszervezetek irányító és szervező munkájának oszthat atlan része. A rend­szeres és hathatós ellenőrzés nagymér­tékben hozzájárul a párt politikája meg­valósításához, nagy jelentőségű a kom­munisták nevelésében és a társadalmi folyamatokról szóló tájékoztatás fontos forrása. Nagymértékben hozzájárni a párt- és az állami fegyelem megszilár­dításához, a bíráló igényesség megte­remtéséhez. A REVIZIONIZMUS TÁMADÁSAI ELLEN Napjainkban a kapitalizmus és a szoci­alizmus közt az osztály harc fokozott ki­éleződésére került sor a nemzetközi küzdő­téren. Az antikommunista támadás min­den irányban kiterjed, beleértve a politi­kai, gazdasági és ideológiai területet is. Az antikommunista front fő támadása elsősorban arra irányul, hogy bármely eszközzel lejárassa a kommunista párto­kat, hogy szembeállítsa őket a tömegek­kel, meggyöngítse a hozzájuk fűződő bizalmat. Az eszmei harc kiéleződése a párt feladata kérdésében abban is megnyilvá­nul, hogy néhány kommunista (Jártban akadnak emberek, akik különféle okokból revideálják a pártról, annak a társada­lomban betöltött szerepéről szóló marxis­ta-leninista tanítást. El szeretnék válasz­tani a pártot a hatalomtól, megfosztani vezető szerepétől és átváltoztatni valami­féle kisebbrendu társadalmi szervezetté. Az élet, a szocialista társadalom fejlesz­tésének objektív szükségletei azonban megkövetelik a kommunista és munkás­pártok megerősítését, a társadalom éle­tében betöltött vezető szerepe fokozását. Az antiszocialista erők, ha kedvező feltétel teremtődik számukra, az elmélke­désből tevékeny politikai ellentámadásba mennek át, és a párt vezető szerepe megsemmisítésére törekszenek a szoci­alizmust építő országokban. így volt ez Magyaroszágon, Csehszlovákiában és Lengyelországban is. Ezen erők alapvető célja a kommunista pártok vezető szere­pének megsemmisítése, a szocializmus likvidálása. Ez mint célkitűzés napjaink­ban is érvényes, csupán a harc formái változtak meg az elmúlt évtizedek alatt, alkalmazkodva az adott feltételekhez és körülményekhez. A proletariátus azért veszi kezébe a hatalmat, hogy megsemmisítsen min­denféle kizsákmányolást és osztályel­nyomást. Azért valósítja meg a proletár- diktatúrát, hogy ha felépíti a kommunista társadalmat, megsemmisítse magát is mint osztályt. PÉK VENDEL kandidátus 1982. II. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents