Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-14 / 296. szám, kedd

ÚJ szú 3 1982. XII. 14. A NYUGAT-EURÓPAI KÖZVELEMENY A RAKETATELEPITES ELLEN A békéért - a legalapvetőbb emberi jogért (ČSTK) - A napokban volt három éve annak, hogy a NATO brüsszeli tanácsülése döntést hozott mintegy 600 új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéta néhány nyugat-európai ország területén való telepítéséről. A nyugat-európai közvélemény - különösen az 1979-es döntést megerősítő múlt heti NATO tanácsülés után - mind nagyobb aggodalommal figyeli a telepítésre tett előkészületeket. A békemozgalmak legfőbb jelszava az e raké­ták elleni harc. PÁRIZS - A francia békemoz­galom hétfőn nyilvánosságra hoz­ta azt a levelét, amelyet a madridi találkozón részt vevő 35 európai országnak küld és amelyben az európai leszerelési konferencia összehívását szorgalmazza. A le­vél többek között felszólítja a fran­cia kormányt, hogy tegyen meg mindent az európai nukleáris fegy­verekről Genfben folytatott szovjet­amerikai tárgyalások sikeréért shing-2 és a szárnyas rakéták ter­vezett telepítése elleni küzdelem­re. A résztvevők közölték, hogy jövőre nemzetközi konferenciát hívnak össze arról, miként lehetne a Földközi-tenger térségét békeö­vezetté változtatni. A mostani kon­ferencián Papandreu görög mi­niszterelnök is felszólalt, s állást foglalt a balkáni atommentes öve­zet létrehozása mellett. NYUGAT-BERLINBEN vasár­Rómából az elmúlt hét végén indult útnak az a több tízezres békemenet, melynek célja a szicíliai Comiso város, ahol már most folynak az előkészületek az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták elhelyezésére. A békemenet résztvevői azt akarják elérni, hogy a kormány szüntesse meg a támaszpont kiépítését és utasítsa el az amerikai rakétákat. (Telefoto: ČSTK) A levelet aláírásra a legszélesebb közvélemény elé bocsátják. ATHÉN - A görög fővárosban nemzetközi békekonferenciát tar­tottak, melynek résztvevői az új nukleáris rakéták elhelyezése el­len és az európai atommentes övezetek létrehozása mellett szálltak síkra. Több mint 20 euró­pai békeszervezet képviselői köz­leményben szóllították fel a Per­nap este több ezres nagygyűlést rendeztek tiltakozásul a NATO ra­kétatelepítési tervei ellen. A részt­vevők az új amerikai közepes ha­tótávolságú nukleáris rakéták nyu­gat-európai rendszerbe állításá­nak megakadályozását követel­ték. Felhívást fogadtak el, amely egyebek között hangsúlyozza: „Rajtunk, valamint a békemozga­lom erején és egységén múlik, SALVADOR A partizánok offenzívája elérte célját (ČSTK) - A salvadori Farabun- do Marti Nemzeti Felszabadítási Front egységei az elmúlt 24 órá­ban újabb eredményes akciókat hajtottak végre a kormánycsapa­tok ellen La Paz és Usulutan tartományban. A hazafiak Zacate- coluca városában megtámadták a kormányerők helyőrségét és két­órás heves tűzpárbaj során 12 katonát megöltek és 18-at megse­besítettek. A partizánok megron­gálták a helyi transzformátorállo­mást, és így megszakították a vá­Nicaragua ELFOGTÁK AZ ELLENFORRADALMI BANDÁK VEZÉRÉT (ČSTK) - A nicaraguai bizton­sági szervek Managuától észak­keletre, Leon tartományban őrizet­be vettek egy ellenforradalmi ban­dát, amely a sandinista kormány elleni felforgató akciókra készült. A hivatalos jelentés szerint a le­tartóztatottak között van Ber­nardo Monacada Beltran, az or­szág különböző részeiben fel­felbukkanó ellenséges bandák vezére. A bandákat, mint ismere­tes, a volt somozista gárdisták hondurasi támaszpontjairól irá­nyítják, s gyakran hajtanak végre hondurasi területről ellenséges tá­madásokat. Merénylet Spanyolországban (ČSTK) - A Felipe González vezette spanyol szocialista kor­mány hivatalba lépése óta első ízben került sor a baszkföldi Tolo- sa városban, vasárnap politikai ih­letésű merényletre. A polgári őr­ség egyik tagját agyonlőtték, tár­sát súlyosan megsebesítették, amikor gépkocsijukkal a városon keresztülhajtottak. A fentieket a spanyol rendőrség közölte ros, illetve környéke áramellátá­sát. Az FMLN tagjai ugyancsak megtámadtak Santiago de Maria városában (Usulutan tartomány) egy katonai járőrt. Négy kormány­katona meghalt. A partizáncsapatok októberi, széles körű offenzívájuk során több ezer kormánykatonát tettek ártalmatlanná, 270-et foglyul ejtet­tek és nagy mennyiségű fegyvert, lőszert zsákmányoltak - közölte egy mexikói lapnak adott nyilatko­zatában Joaquin Villalodos, az FMLN vezetőségének tagja. El- mondota, hogy a támadás straté­giai célja Morazan és Chalate- nango tartományban hatalmas katonai hadműveletek, egyben a kormányerők által ellenőrzött te­rületek destabilizálásához vezető további partizánakciók végrehajtá­sa volt. Ezeket a célokat sikerült teljesíteni. A kormány fokozatosan tudatosítja, hogy erőit csak né­hány kulcsfontosságú terület vé­delmére tudja összpontosítani. hogy felszámoljuk a bennünket fe­nyegető halálos veszélyt. Egyesít­sük sorainkat az alapvető emberi jog - a békéhez való jog megőrzé­sére“. LONDON - A brit békemozga­lom női aktivistái tegnap reggel ismét megszállták a London mel­letti Greeham Common légitá­maszpontot, ahova a brit konzer­vatív kormány a közepes hatótá­volságú amerikai nukleáris rakétá­kat akarja telepíteni jövő év végé­től. A légi bázis bejáratainál nők százai lepték el a földet, hogy ily módon próbálják legalább egy napra leállítani a rakétatelepítés előkészületi munkálatait. A nők a rendőrség felhívására önként nem voltak hajlandók sza­bad utat biztosítani a 6-os számú bejáratnál az amerikai katonai szállító-járműveknek. A brit rend­őrség egy percet sem habozott: a tüntető nőket a földön vonszolva próbálta eltávolítani a helyszínről. A brit nők tiltakozó akciója már. második napja tart a támaszpont mellett. Vasárnap mintegy 30 ezer nő tüntetett, akik egyrészt szolida­ritásukról biztosították a helyi bé­kemozgalom tagjait, másrészt ily módon fejezték ki tiltakozásukat a brit kormány rakétatelepítési ter­vei ellen. ír Köztársaság TÖBBSÉGI KORMÁNYT ALAKÍTANAK (ČSTK) - Az ír Köztársaság új koalíciós kormányát a Munkáspárt és a Fine Gael párt képviselői fogják alkotni. Ebben állapodott meg a két párt vasárnap este megtartott rendkívüli konferenciá­ján. Ez azt jelenti, hogy Írország­nak tavaly június óta első ízben lesz többségi kormánya, ugyanis a két pártnak összesen 86 mandá­tuma van a parlamentben a 166- ból. Az elmúlt másfél évben fel­váltva kormányzott a Fine Gael és a Fianna Fail. Közülük egyik sem rendelkezett a parlamentben ab­szolút többséggel. Várhatóan Garret Fitzgerald, a Fine Gael vezetője lesz az új ír miniszterelnök s Richard Spring, a Munkáspárt vezére a miniszter- elnök-helyettes. Új kormányfő Peruban (ČSTK) - Fernando Belaunde Terry perui elnök vasárnap közöl­te, hogy elfogadta Manuelo Ulloa miniszterelnök, gazdasági és ke­reskedelmi miniszter lemondását. Az új kormányfő Fernando Schwalb lesz, aki országa wa­shingtoni nagykövete volt és ko­rábban már betöltötte a miniszter- elnöki tisztséget. A perui államfő nem szólt Ulloa lemondásának okairól. Kijelentet­te azonban, hogy nem kormány- válságról van szó, csupán előre várt változásról. Ugyanakkor kö­zölte, hogy a jövő hónapban to­vábbi miniszterek lemondására számít. Lengyelország KÖZZÉTETTÉK A NOVEMBERI GAZDASÁGI EREDMÉNYEKET (ČSTK) - A tegnapi lengyel la­pok közzétették a statisztikai hiva­tal jelentését Lengyelország idei novemberi gazdasági eredménye­iről. A jelentés megállapítja, hogy az állami szektorban az ipari terme­lés novemberben több mint 8 szá­zalékkal volt nagyobb a tavalyi év ugyanazon hónapjához viszonyít­va, miközben a szén és más nyersanyagok termelése 12, a fel­dolgozóipar termelése pedig mint­egy 8 százalékkal növekedett. Az év első 11 hónapjában a tavalyi évhez viszonyított termelésvissza­esés így 3 százalékra csökkent. 1979 első 11 hónapjához viszo­nyítva azonban a visszaesés még mindig jelentős - 15 százalékos. Januártól novemberig a lengyel export 8,9 százalékkal volt na­gyobb, az import pedig 11,4 szá­zalékkal alacsonyabb, mint tavaly. A szocialista országokba irányuló kivitel elérte a 431,6 milliárd zloty értéket, ami 18,8 százalékkal ma­gasabb, mint tavaly volt. Lengyel- ország importja a szocialista or­szágokból 470,2 milliárd zlotyt tett ki, vagyis 3,1 százalékkal volt na­gyobb a tavalyinál. A szocialista országok részaránya a lengyel külkereskedelemben az exportot tekintve a tavaiyi 48,3 százalékról 52,7 százalékra, az import tekinte­tében 54 százalékról 62,9 száza­lékra nőtt. A tőkés országokba irányuló export idén január és no­vember között a tavalyi év ugyan­ezen időszakához viszonyítva 0,4 az import 28,5 százalékkal csökkent. KOMMENTÁRUNK A z Egyesült Államok a jövő évben 230 milliárd dollárt költ fegyverekre - erről döntött a múlt héten a washingtoni képvi­selőház. Az USA békeidőben ilyen óriási összeget soha nem fordított fegyverkezésre és az említett csil­lagászati szám 11 százalékkal na­gyobb a Pentagon idei költségve­tésénél. Első pillantásra ebből az a kö­vetkeztetés adódna,hogy a hábo­rú utáni legagresszívabb washing­toni kormányzat vonalvezetése változatlan, egyértelműen kitart a konfrontációs irányvonal mellett. Ez a megállapítás nagy vonalak­ban mindenképpen helytálló, ám ugyanakkor felszínes, mert nem árulkodik a washingtoni diplomá­cia csúcsain, illetve a kongresszus Ki az alvajáró? két házában folyó heves katona- politikai vitákról. Mert ahogy a rea­gani vezetés túljutott félidején - és ahogy lassan közelednek az 1984-es választások - az elnök számos korábbi feltétlen híve már nem áll ki egyértelműen a „ke­mény vonalat“ szorgalmazó kor­mánypolitika mellett. Washingtonból az utóbbi idő­ben számos erre utaló jelzés érke­zett. A legmarkánsabb példa erre Reagan MX-programjának lesza­vazása a képviselőházban. Az el­nök hírhedt november 22-i beszé­dében közölte végleges döntését az MX-típusú interkontinentális ra­kéták telepítéséről. Eszerint 100 darab, egyenként 10 nukleáris robbanófejjel ellátott rakétát he­lyeznének el sűrűn egymás mellett Wyoming állam területén. Ronald Reagan sajátos logikájú érvelése szerint azért van szükség a „bé­kefenntartó“ rakéták telepítésére, mert az USA elhanyagolta nukleá­ris potenciáljának fejlesztését, s ezért „behoznivalója van“ a Szovjetunióval szemben az egyensúly helyreállítása érdeké­ben. Ismerve a fehérházi vezetés számtalanszor ismételgetett, ha­zug állításokra épülő érveléseit, nyilvánvaló, hogy amikor egyen­súlyról beszélnek, ugyanakkor az amerikai fölény megteremtésére gondolnak. Ezt egyébként az MX-döntést közlő elnök is közvet­ve elismerte. Úgy vélte, a legaján­latosabb állig felfegyverkezve leül­ni a tárgyalóasztalhoz, mert „nincs kényelmetlenebb helyzet, mint nem az erő pozíciójából tár­gyalni.“ „Fegyverkezünk, de köz­ben persze tárgyalunk is“ - hajto­gatta, majd sajnálkozva hozzáfűz­te, hogy Washingtont erre a ket­tősségre a „Szovjetunió magatar­tása kényszeríti“... Az elnök ellentmondásos ma­gyarázatai nemcsak a nukleáris fegyverkezést világszerte ellenző­ket, de a Capitolium honatyáit sem győzték meg. Már a képviselőház megajánlási bizottságában lezaj­lott szavazás is baljós folytatást ígért. Az 55-tagú bizottság ugyan­is mindössze egy fős többséggel szavazta meg a program megva­lósításához jövő évre kért egymilli- árd dollárt. A szoros eredmény előrevetítette, hogy a javaslat to­vábbi sorsa teljesen bizonytalan. Ezek után már nem is keltett külö­nösebb meglepetést, hogy a kép­viselőházban csúfos vereséget szenvedett a javaslat, amelyeket 245:146 arányban elutasítottak. Jellemző, hogy ötven republiká­nus képviselő is elnökét cserben­hagyva a javaslat ellen szavazott. A jövőre kért összeg megsza­vazására számító Reagant hideg­zuhanyként érte az elutasítás, te­kintve, hogy a szavazást megelő­zően számos képviselőt telefonon, illetve négyszemközt próbált meg­győzni az „amerikai biztonság ga­rantálásához“ szükséges raké­taprogram fontosságáról. Politikai megfigyelők szerint Reagan eddigi legsúlyosabb vereségét szenved­te a kongresszusban. Az elnök arrogánsán reagált a nemleges döntésre, mert szerinte a képvise­lők „súlyos hibát“ követtek el. Az­zal fenyegetőzött, hogy visszahív­ják a Genfben tárgyaló amerikai küldöttséget a Szovjetunióval fo­lyó rakétacsökkentési tárgyalá­sokról. A Fehér Ház ura szerint a javaslat ellen szavazók „alvajá­róként mennek a jövőbe“, s épp ideje őket „felébreszteni.“ A kérdés valójában az, hogy ki is tulajdonképpen az alvajáró. Az, aki leszavaz egy olyan dön­tést, amely egyrészt növeli az atomháborús veszélyt, másrészt úgy véli, hogy az amerikai gazda­ság jelenlegi válságos helyzeté­ben - a stratégiai erőegyensúly mellett - szükségtelen milliárdokat kidobni a rendkívül költséges programra. Sokkal inkább az az alvajáró, aki szinte nem lát tovább az orránál és nem veszi észre- vagy nem hajlandó észrevenni- hogy csak a konfrontációra tö­rekvő Pentagon-héják és a milita­rista programokban érdekelt fegy­vergyárosok a hívei az őrült nukleá­ris terveknek. A Reagan-kormány agresszív kurzusa nagy vonalakban persze a vereség után sem változik. Vi­szont arra min­denképpen fel kell figyelni, hogy 1945 óta első ízben szólt bele a törvényhozás a katonapolitiká­ba fontos stratégiai döntés meg­hozatalánál. Általános az a véle­mény, hogy a képviselőházi ku­darc a későbbiekben az elnök ha­talmi helyzetét is megrendítheti. Reagan azonban hajthatatlan, „vi­szi tovább a vonalat“ és máris erőteljes kampányba kezdett, hogy a szenátusi szavazásig hát­ralevő időben a maga pártjára ál­lítsa a szenátorokat (a szenátus­ban a Reagan párthívei, a republi­kánusok vannak többségben). Washingtonnak azonban nem­csak a hazai ellenállással kell szembenéznie. Az amerikai kong­resszus elutasító döntésétől ugyanis Nyugat-Európa is vérsze­met kapott. Az USA atlanti partne­rei jogosan teszik fel a kérdést, ha az amerikaiaknak nem kellenek a rakéták, miért éppen az ő orszá­guk területére telepítsenek egy év múlva 572 nukleáris rakétát. A nyugat-európai körúton tartóz­kodó Shultz amerikai külügymi­niszter aligha tud erre elfogadható magyarázatokat adni a napokban Párizsban, Rómában, Londonban és Madridban. A múltheti NATO- ülésen sikerült kierőszakolnia - az ellentéteket leplezendő - az erő- politika folytatását és a rakétatele­pítést megerősítő határozatot. Va­lójában azonban a tömb országai nem lelkesednek úgymond a szovjet SS-20 típusú rakéták ellensúlyozására telepítendő Pershingekért. Görögország alá sem írta a brüsszeli tanácskozás záróközleményének a rakétatele­pítés szükségességét hangsúlyo­zó részét. Spanyolország - amint azt korábban jelezte - nem írta alá a közleményt és megerősítette, hogy nem enged atomfegyvert te­lepíteni országa területére. Dánia szintén kilóg a sorból, hiszen a parlament úgy döntött, hogy nem járul hozzá a rakétatervek finanszírozásához. Tegyük hozzá, hogy Hollandia és Belgium még mindig habozik. Egyértelmű tehát, hogy Nyugat-Európa viszolyog a nyugat-európai rakétáktól. K l./ilvánvaló, hogy nemcsak IMy a nyugat-európai béke- mozgálmak szemlélik aggódva a nukleáris terveket. Bár bennün­ket is aggodalommal töltenek el az esztelen militarista tervek, mégis nagyfokú megnyugvásra ad okot az, hogy a Szovjetunió a washing­toni kardcsörtetéseket felelős nagyhatalomhoz illő higgadság- gal, józansággal fogadja. Minden­képpen biztos pont a bizonytalan­ságban a szovjet külpolitikai vo­nalvezetés. Usztyinov marsall, honvédelmi miniszter újólag meg­erősítette, hogy a Szovjetunió nem hagyja magát zsarolni, nem engedi, hogy bárki is feltételeket diktáljon neki. Leszögezte, hogy a háború és az agresszió veszélye napjaink valósága, a Szovjetunió azonban - ha arra kényszerítik - saját és szövetségesei biztonsá­ga érdekében megfelelő válaszin­tézkedésekre képes. Jóllehet Moszkvában a békéhez vezető utat változatlanul nem a fegyver­halmozásban, hanem az egyenjo­gú tárgyalásokban látják, a szovjet vezetés ugyanakkor gondosan fi­gyel minden Washingtonból érke­ző jelre, s ha pozitív megközelítést lát, a félútnál is tovább elébe megy az amerikaiaknak. Amerika egye­lőre azonban még a félútig sem hajlandó elmenni... P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents