Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-13 / 295. szám, hétfő

,,Első nálad a tiszta beszéd tu­dománya“. - Janus Pannonius in­telme eredetileg a rétorokra, a szónokokra vonatkozott, tágabb értelemben azonban kiterjeszthe­tő a reproduktív művészet képvi­selőire: vers- és prózamondókra, kisszínpadi tagokra, amatőr színé­szekre is; még tágabb értelemben pedig érintkezik az iskolai anya­nyelvi nevelés kérdéskörével, a helyes kiejtés versenyében in­duló tanulók fölkészítésének pe­dagógusi munkájától kezdve a mindennapi nyelvi pallérozás módszertanáig. Amatőr művészeti mozgalmunk résztvevői, szerep­inek művészi „fegyvertárából“. A könyv kínálta tanulságok hasz­nosításának szempontjából igen célravezető az a módszertani megoldás, amely az elméleti meg­állapításokat mindig gyakorlati jel­legű példatárral, nyelvi ,,próbaa­nyaggal“ egészíti ki, lehetőséget teremtve az egyénileg is elvégez­hető, illetőleg a próbák során kö­zösen is abszolválható beszéd­technikai tanfolyamra, melynek könnyed, játékos, oldott formában be kellene épülnie kisszínpadosa- ink, amatőr színészeink, vers- és prózamondóink tudatos művészi önképzésébe, nyelvi önnevelésé­be, hogy a különféle szintű sereg­szemléken, versenyeken minél kevesebb alkalommal üsse meg a bíráló bizottsági tagok fülét egy- egy olyan hiba, mint amilyen pél­dául a - (különösen palóc nyelvte­rületen jelentkező) - zártszájűság, a szóvégi hangzók lekopása, az r és / hangok pongyola ejtése, a zön­gés és zöngétlen hangok közötti különbség összemosása, a ha­sonulás, összeolvadás törvény- szerűségeinek megsértése, az orrhangzós ejtésmód, a szigmatiz- mus - a sz, z, c, dz, s, zs, cs, dzs hangok hibás képzése) vagy ép­ÚJ KÖNYVEK DUBA GYULA: A TISZTA BESZÉD TUDOMÁNYA lök, rendezők és csoportvezetők s a nyelvjárásiasság és a sokféle beszédhiba ellen küzdő pedagó­gusok egyaránt hasznos segéd­könyvre lelnek Fischer Sándor Retorika című munkájában (Kos­suth Könyvkiadó, 1981), amely poétikai és stilisztikai kérdések mellett jó száz oldalon taglalja a beszédtechnika s a beszédpe­dagógia legfontosabb elveit is. Mi­vel a tiszta beszéd alapja a helyes légzéstechnika (hiánya légszom­jat, kapkodó, „mellékzörejes“ be­szédstílust okoz), e kérdésnek a szerző megkülönböztetett figyel­met szentel, hasznos gyakorlato­kat közölve e beszédhiba kiküszö­bölésének módjairól. A hangkép­zésről szólva részletesen foglalko­zik a magán- és mássallhangzók képzésével, a rosszul beidegző- dött, a hibás képzés javításának lehetőségeivel, s kitér a hangfaj, hangszín, a „hangegyéniség“ kü­lönféle érvényesítésének változa­taira is, melyek - lévén érzelemki­fejező eszközök - nem hiányoz­hatnak a színpadi beszéd művelő­penséggel a rotacizmus (az r hang képzésének riasztó példája). Részletesen foglalkozik a szerző a ,,leppegő beszéd“ (hibás hang­súlyelhelyezés) és a hadarás le­küzdésének módjaival;, az értelmi, érzelmi, ritmikai hangsúly s a hanglejtés kérdésköreivel, ezúttal is sok-sok gyakorlattal, gazdag szó-, szólás- és szemel­vénygyűjteménnyel kísérve elmé­leti fejtegetéseit, melyek kiterjed­nek a művészei előadás- és be­szédmód olyan alapvetően fontos eszközeire is, mint amilyen a hangerő- a hangmagasság- és a hangszínváltás, a beszédtempó változtatásának képessége és így tovább. Fischer Sándor Retorika című könyvének ismertetett feje­zeteit, melyek mind elméleti, mind gyakorlati szempontból jól szolgál­ják a ,,tiszta beszéd tudomá­nyát.“, hasznos segédanyagként ajánljuk amatőr előadóművésze­ink, színészeink, rendezőink s a pedagógusok figyelmébe. (zalabai) „Lelkizöknek“ ajánlom Dr. Hárdi István: Lelki élet, lelki bajok Sokan egyszerűen csak leintik a „lelkiző“ embert. Napjainkban nagyon kevesen vannak, akik fi­gyelmet tanúsítanak mások iránt.. Mindenki rohan és olykor egyetlen perc szabad ideje sem jut mások­ra. Különösen az intenzív lelki éle­tet élők megértésére nem töreked­nek az emberek. Olykor maradiak­nak is nevezik őket. Már a címből is kiderül, hogy a könyv az ember lelki életét, lelki bajait próbálja feltárni, megma­gyarázni. Életünk minden terüle­tén tapasztalható a pszichológiai ismeretek hiánya. Emberi kapcso­latainkban, családban, utcán és munkahelyeken egyaránt. Sokan azt tartják: „Belső dolgainkról be­szélni, nehézségeinket másoknak elmondani nem felnctthöz méltó“. Valójában az ember' problémák lenézése, „lelkizéssé“ való deg- radálása tulajdonképpen a mű­veltség hiányára vall, egyben hi­bás emberismeret is, röviden: a lé­lektani kultúra hiánya! Mire ad mélyre ható választ e könyv? Mi­vel ismertet meg bennünket? Például: az érdeklődés - a világ megismerésének a vágya - mér­hetetlen energiák kifejtésére ösz­tönzi az embert, újabb és újabb teljesítményekre, melyeknek se­gítségével ismereteink is tágulnak és szépül életünk. A képzetek, a képzettársítás. Érzelmi tényezők hatása. így vizsgálódik tovább a szerző. Akit szeretünk, annak csak előnyös oldalait látjuk; s akire haragszunk, azt hátrányosabban ítéljük meg. Érzéseink, vágyaink korlátlanul befolyásolhatják kép­zeletünk működését. A képzelet­nek kiegyenlítő szerepe lehet a mindennapi életünkben... A képzelet legnagyobb területe a művészet! Majd az emberi sze­mélyiségről értekezik. Leszögezi: embert ismerni annyit jelent, mint látni útját az indulástól a „honan- tól“ a célig, a „hováig“. Jellem­zés, típusok, típustanok, félté- kenykedők, feltűnést keresők, ha- zudozók, szélhámosok, prostituál­tak. A szeretetképesség, a gyűlö­let, az indulat, düh, pánik. Mi a bol­dogság? Mi a szorongás? (Nem mehetünk el észrevétlenül szoron­gó embertársaink mellett! (Sorol­hatnánk tovább is a kötet témáit. Elolvasása után nyilvánvaló lesz, hogy minden embert lelki élete irányítja. Választását, tetteit, ér­zésvilágát ennek alapján alakítja a magasabb erkölcsi elvárások­hoz, amely egyben az egyre egész­ségesebb lelki élethez is elvezet. Lelki egészség, családi élet, is­kolai pszichológia, munkahelyi légkör, pályaválasztási tanácsa­dás, szerelem és házasélet... mind, mind a könyv témakörébe tartozó dolgok. Dr. Hárdi István könyve számos kérdésre ad feleletet, és általa az ember jobban megismerheti ön­magát. Becsülni, értékelni tudja embertársainak érzelmi megnyil­vánulásait. Úgy gondolom, hasz­nos volna, mindenki kezébe adni ezt a könyvet, hogy olyan embe­rekké váljunk, akik embertársaik­ban bíznak, optimisták, s minde­nekelőtt megértik azokat. SÁFRÁNY MÁRIA ÖRVÉNYLŐ IDŐ Duba Gyula új regénVe a szlo­vákiai magyarság közelmúltjának két évtizedes korszakát ábrázolja, egy képzeletbeli Garam menti falu - Füzesnyék - lakóinak sorsán keresztül. A korszak kezdete tele van drámai eseményekkel: lakos­ságcsere, szövetkezetesítés, élet­formaváltás. Mindez történelmi félmúlt immár. Ami történt, elég távol van ahhoz, hogy tárgyilago­san elemezni tudhassuk, de még sincs olyan távol, hogy értékelése szenvedélyektől, érzelmektől mentes lehessen. így születhetett meg Duba Gyula - sorrendben második - nagyepikai munkája a szenvtelen, hűvös elemzés és a szenvedélyes igazságkeresés metszőpontjában. Duba Gyula egy életforma pusztulásáról ír elégiát, a születő új életforma nézőpontjából. A gaz­da halála a regény végén így válik jelképessé is, anélkül, hogy a szerző elrugaszkodna a leíró nagyrealista regényforma konven­cióitól. Füzesnyék lakóinak a sor­sa szinte az egész szlovákiai ma­gyar népközösség sorsát sűríti, foglalja össze. Mindaz, amiről a szerző beszél, úgy válik magas­rendű irodalmi alkotássá, hogy minden szaván rajta van a törté­nelem kérlelhetetlen gépezetének pecsétje. FŐNÖD ZOLTÁN: ___________ KÖ RVONALAK A Vallató idő után új kötetével jelentkezik a szerző. Első könyvé­ben az újságíró-kritikus sorsát vál­laló és beteljesítő közíró számolt be a csehszlovákiai magyar szel­lemi élet hétköznapjairól, s a szo­cialista együttélés időszerű kérdé­seiről. A közíró szerepét most föl­váltotta a tágabb összefüggésekre figyelő, a csehszlovákiai magyar­ság hat évtizedes irodalmát és szellemiségét értékelő kritikusé. A Körvonalak az eddigi legtelje­sebb áttekintést nyújtja a cseh­szlovákiai magyar írásbeliségről - beleértve a könyvkiadást is -, különös tekintettel a háború utáni fejlődésre. A kötetben helyet ka­pott a szerző részletes tanulmá­nya a két háború között kiemelke­dő szerepet játszó sajtóorgánum, az Út szerepéről. A Körvonalak ezenkívül tartalmazza a szerző­nek azokat az írásait is, amelyek a megközelítés módszerének sok­féleségével reagálnak az egyete­mes magyar irodalom időszerű je­lenségeire. Sütő András munkás­sága éppúgy foglalkoztatja, mint Szabó Gyula humánus elkötele­zettsége vagy Balogh Edgár cse­lekvő internacionalizmusa. A könyvbe foglalt írások külön­böző műfajúak, összeköti azon­ban ezeket az esszéket, tanulmá­nyokat a szerző hűsége a nemzeti hagyományokhoz, a marxista vi­lágszemlélethez és az egymás mellett élő közösségéhez. A szlovák Vincent Šikula a há­ború előtti úgynevezett lirizáló is­kola kései neveltje. Nevét és pró­záját a magyar olvasó is ismeri, ismerheti. Legutóbb a Szlovák Nemzeti Felkelést, a hősi múltat a szlovák kisember szemével né­ző trilógiája, a Mesterek, a Mus­kátli és a Vilma jelent meg ma­gyarul. A Mogyoróbokrok című kisre­gény életrajzi ihletésű: a szerző fiatal korát, keserves diákéveit, a második világháború utáni idő­ket eleveníti fel. Šikula sajátos művészete, csa­pongó képzelete, az a képessége, hogy szinte szavak nélkül fest fi­nom érzelmeket - ezt a hétközna­pi történetet is egyedivé, utánoz­hatatlanná teszi. ALEXANDER MATUŠKA: ______ ÉR VEK ÉS ELLENÉRVEK „Ennek az interjúnak az alanya tulajdonképpen nemzetébresztő, óvilági és régimódi kritikát művelt, de - nem szégyelli. Az előtte járók­tól abban különbözött, hogy nem fogadott el mindent fenntartás nél­kül, hogy magukkal a szerzőkkel is vitatkozott, az utána következőktől pedig abban, hogy kereste ugyan a kapcsolatokat az irodalom és az élet (a társadalom) között, ám ra­gaszkodott a saját autonomitásá- hoz is“ - adott magáról pontos VINCENT ŠIKULA: jellemzést halála előtt egy évvel Alexander Matuška (1910-1975), az újabb szlovák irodalomkritika és esszéírás kimagasló alakja, önportréjához hozzá kell még ten­nünk, hogy írásaiban a szlovák irodalom szinte először kerül világ- irodalmi koordináták közé, s ez az igény, valamint a vizsgált prob­lémák társadalomba és történe­lembe (a szlovákok és magyarok közös történelmébe) ágyazottsá- ga teszi rendkívül érdekéssé a szerzőt a magyar olvasó számá­ra is. Történet - magnóval A tanító néni mindjárt az r\ elején megnyugtatott mindenkit, a szülői értekezlet legfeljebb egy óra hosszat tart majd. Úgy másfél óra múlva néhány szülő nyugtalanul né­zegette az óráját, de aztán megfeledkeztek az induló au­tóbuszról, a bevásárlásról és hasonlókról. A téma, amiről vi­tatkoztak, egyre izgalmasabb­nak tűnt. Arról volt szó, hogy milyen eszközökkel lehet meg­tanítani a mai gyermekeket a könyv szeretetére, miként szoktassuk rá őket - ha ez lehetséges - a rendszeres ol­vasásra. A szülők elmondták a szo­kásos mondatokat, hogy sokan ingáznak, alig érnek rá, s kü­lönben is, ott a tévé, az vizuális élményt is nyújt. A gyerkőcök­nek sok a tanulnivalójuk, lega­lább két-három szakkörbe jár­nak, este holtfáradtan zuhan­nak az ágyba, hát akkor mikor olvassanak. Talán az iskolá­ban, talán a napköziben, ott esetleg. S ekkor a tanító néni elővet­te a magnót. Negyedikesek, a jelenlévő szülők gyermekei beszélgettek a tanító nénivel. Őszintén, mert az elmúlt más­fél év alatt már megtanulták, hogy ez a tanító néni sohasem ideges, türelmes, nem kiabál velük, s annyi szép könyvet mutatott már, s oly sok érdekes történetet olvasott fel nekik. Az egyik fiú arról beszélt, hogy apu nemrég három köny­vet hozott a külföldi szolgálati útjáról. Az egyik a Winettou, szép rajzok is vannak a lapo­kon. Ha vendégek jönnek, anyu mindig megmutatja, mi­lyen szépek ezek a könyvek. Csak az a baj, hogy apu sosem ér rá, pedig milyen jó lenne, ha elmondhatná neki, mit olvasott már el a könyvből. Nálunk is az apu mindig fá­radt, meg mindig gyűlésre megy - szólal meg egy cérna­vékony hang, ha meg hazajön, egyből bekapcsolja a tévét, anyu sokat mondja neki, hogy a fenébe tudja nézni azt a sok meccset, inkább a gyermekek­kel törődne. Mire apu kiabál, hogy egy kis kikapcsolódás neki is kell. Nekem az apukám már rég elment más nénivel, anyu is keveset van itthon, a szom­széd néni vigyáz rám. Ót na­gyon szeretem, mert a tévé­mese után leül mellém az ágy szélére és olyan csudaszép történeket mond, hogy no. Tegnap este arról beszélt, hogy egykor a Tündér Ilona lakott itt, s ezt a helyet Arany­kertnek nevezték. Ez a Tündér Ilona elhullajtotta az arany haj­szálait, azóta terem a búza errefelé. Az én apum meg azt mond­ta, elég az újság meg a tévé, ha akarunk venni valami házat a Duna mellett, akkor nem do­bálhatjuk ki a pénzt, a tévében úgyis mindent megmutatnak meg eljátsszanak. Ahogy folytatódtak a vallo­mások, úgy dermedt meg a le­vegő, úgy vált fojtogatóbbá a csend. Aztán egy kattanás vége a felvételnek, s kevés szülő mert a tanító néni sze­mébe nézni. A korábban han­goztatott érvek, mint a szap­panbuborék, szertefoszlottak. A válasz, a tanító néni válasza csattanós volt. Talán a szülők egy ideig nem felejtik el, amit ott hallot­tak a gyermekektől és - önma­gukról. SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ szú 4 1982. XII. 13 MOGYORÓBOKROK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents