Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-11 / 294. szám, szombat

ÚJ szú 5 1982. XII. 11. Az ateista nevelés néhány időszerű kérdése Az utóbbi időben a burzsoá propaganda ideológiai-politikai eszköz­tárában a modern formák mellett megjelennek a hagyományos ántikommunista módszerek is, elsősorban a klerikalizmus, amely egyben az imperializmus ideológiai-politikai támasza és fegyvere. segítség az északi járásokból Kettős feladat A z antikommunista erők összehangolt frontális tá­madást készítenek elő szocialista társadalmi rendszerünk ellen. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a ka­tolikus egyház jelenlegi feje keresi a kapcsolatokat a csehszlovák klérofasiszta emigrációval. Kinek használ ez a közeledés? Erre a nyugati folyóiratokból is választ kaphatunk. E sajtótermékek ugyanis II. János Pált Reagan első számú emberének nevezik. A haladás és a kommunista eszme ellen folytatott új keresztes hadjárat a világ minden részén szükségessé teszi, hogy emeljük ideológiai-politikai munkánk szín­vonalát e munka egyik legbonyo­lultabb és legfontosabb részterü­letén, az ateista nevelés szaka­szán. A CSKP KB beszámolóját 1980. március 25-én Vasil Bil'ak elvtárs terjesztette elő, hangsú­lyozva, hogy: ,,Az emberek tudo­mányos világnézetének és szocia­lista tudatának formálása olyan fo­lyamat, amely csak a különféle előítéletek és csökevények leküz­désével párhuzamosan valósítha­tó meg. A szocialista öntudat fejlő­dése felszabadítja az embert, le- küzdi a tudatlanságot és a szelle­mi elmaradottságot. Az ateista ne­velés tehát az ideológiai munka kiemelt feladata, melynek pártunk állandó figyelmet szentel. Ez hosszan tartó folyamat, s e téren minden sietség és hebehurgyaság káros“. Az ateista nevelés a párt és a pártszervezetek ideológiai mun­kájának egyik viszonylag önálló részterülete, amelynek megvan­nak a maga sajátságos feladatai. Az ideológiai tevékenység egé­szébe kapcsolódva gyarapítja tár­sadalmunk szellemi erejét, meg­szilárdítja az emberek között kifej­lődött új, humánus kapcsolatokat, fejleszti a dolgozók alkotó aktivitá­sát. Ezt a folyamatot a szovjet szerzők úgy fogalmazzák meg: „a vallásos világnézet leküzdésének útján az jelenti a legnagyobb aka­dályt, hogy a hívő ember elszige­teli magát a társadalom ideológiai hatásaitól.“ Ez az elszigetelődés hol kisebb, hol nagyobb mértékű, de mindenképpen megakadályoz­za, hogy a hívő emberre hatást gyakoroljon a vallásos elképzelé­seinek ellentmondó hatalmas in­formációáradat. Hogy a hívő em­ber tudatára hatni tudjunk és elfo­gadtassuk vele az ateista világné­zetet, elsősorban ezt az elszigete­lődést kell megszüntetnünk. A munkásosztály tudomá­nyos, materialista világné­zete, a marxizmus-leninizmus továbbfejlesztette az elmúlt szá­zadok haladó örökségét, a világ ateista értelmezését. A társadalmi élet jelenségeinek idealista meg­közelítését leküzdve megszüntet­te azt a történelmi elszigeteltsé­get, amely lehetetlenné tette a val­lás szociális gyökereinek leleple­zését. A tudományos kommunizmus létrejöttével az ateizmus elmélete és gyakorlata is magasabb fokon realizálódik. A szocialista viszo­nyok kialakulásával az ateista ne­velés és propaganda szociális je­lentősége is mind nagyobb lesz. Országunkban a marxista-leninis­ta elméletre alapozott ateista vi­lágnézet terjesztése a sokoldalú lenini elméleti örökségre támasz­kodik. A világ proletárjainak veze­tője, Lenin nagy figyelmet szentelt a vallás és az ateizmus kérdésé­nek, alkotó módon gyarapította a marxizmust, az ateizmust, kidol­gozta az új típusú párt alapelveit és meghatározta a szovjet állam valláshoz való viszonyát. Ki is fej­tette ilyen irányú nézeteit, hangsú­lyozva, hogy a kommunisták prog­ramja a tudományos, a materialis­ta világnézeten alapul. E program értelmezése tehát elkerülhetetle­nül tartalmazza a vallás valódi, történelmi és gazdasági hátteré­nek feltárását, ez azt jelenti, hogy a kommunista propaganda egy­ben ateista propaganda is. A párt­munkában, a munkásosztály és a dolgozók közös, a világ forradal­mi átalakításáért folytatott harcá­ban milyen helyet foglal el az ateista nevelés? Az ateista nevelést és propa­gandát a két legfontosabb feladat­nak kell alárendelni: ez a kizsák­mányoló osztály felszámolása és az új, kommunista társadalom fel­építése. Lenin mindig óvott attól, hogy a vallási kérdést előtérbe helyezzük. Arra tanított, hogy te­gyünk különbséget a vallás, mint a tudományos világnézettől, a marxizmustól idegen ideológia között és a hívők között, akik még a vallás fogságában vergődnek. Elsősorban a hívő munkásokkal és parasztokkal szemben követett érzékeny és elvtársi magatartást, hogy el ne idegenítsük őket a mar­xista eszmétől. E bből a követelményből kiin­dulva nem állítjuk, s nem is fogjuk azt állítani, hogy a vallásos emberek antikommunisták. A kommunista pártok nem tartják, s a jövőben sem fogják antikom- munistáknak tartani sem a hívő­ket, sem a papságot. Például: ,,A kapitalista országokban a hívők milliói kapcsolódnak be aktivan a békéért és a szociális haladásért vívott harcba.“ (Religija a cerkov v szovremennuju epochu, Myszl, Moszkva 1976 226. old.) Vlagyimir lljics Lenin megköve­telte, hogy az ateista propagandát a dolgozók társadalmi viszonyokat átalakító aktív harcának bázisán fejtsük ki. A dolgozókat be kell kapcsolni az osztályharcba, a for­radalmi gyakorlatba. A forradalmi aktivitás nemcsak a kapitalista vi­szonyok között játszik fontos sze­repet a nép ateista átnevelésében. Az új, kommunista társadalom építésében való aktív részvétel és a gyakorlati munka az ateista ne­velés alapiskolája a szocialista forradalom győzelmét követő időkben is. Ez a legfontosabb szempont a munkásosztály szövetségesei­nek esetében is. A vallással folyta­tott ideológiai harcban a hívő és ateista dolgozók egységét kell szem előtt tartanunk, hogy meg­valósíthassuk a legfontosabb tár­sadalmi célokat. Az, ami az ateista dolgozókkal összeköti a hívőket, az a boldog földi életért folytatott harc, s ez összehasonlíthatatlanul erősebb kapocs annál, ami elválasztja őket. Ma a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság hívő és ateista dolgozóit egyetlen cél egyesíti: a fejlett szocialista társadalom fel­építése. L enin állandóan hangsúlyozta azt a tényt, hogy az ateista nevelés csak úgy lehet sikeres, ha a marxista filozófiára a természet- tudományokra, a harcos materia­lista eszmékre támaszkodik, ha tartalma, módszerei és szervezési formái tudományos szempontból megalapozottak. Ebben rejlik a le­nini követelmények lényege. A fejlett szocialista társadalom építése az ateista nevelés terüle­tén is megköveteli a vallásosság elleni munka színvonalának eme­lését, minőségileg jobb, újabb, időszerűbb elméleti és gyakorlati megoldását. Mélyebben be kell hatolnunk a tudományos, marxis- ta-leninista világnézet bonyolult folyamatába. Az ateista nevelés területén legfőbb feladat és kötelesség a felnövekvő nemzedékkel szem­ben, hogy csökkentsük a vallásos­ság újratermelődésének lehetősé­geit. E problémák sikeres megol­dása nagyrészt a vallással kap­csolatos marxista-leninista alap­elvek alkotó módon való felhasz­nálásától függ, továbbá a vallá­sosság és az ateista propaganda jelenlegi állapotának mélyenszán- tó elméleti elemzésétől. Hazánkban jelentős sikereket értünk el az ateista nevelés terüle­tén, de nem állíthatjuk, hogy min­den problémát megoldottunk, s a lakosság egy részére gyakorolt vallási és valláserkölcsi hatás ma­gától megszűnik. Az ateista neve­léssel kapcsolatban mind elméleti, mind gyakorlati szempontból szá­mos komoly kérdést meg kell még oldanunk. A materialista tudományos vi­lágnézet terjesztése és el­mélyítése a pártpolitikánk fő fel­adatainak egyike. Ezt erősítette meg az SZLKP 1981-es kong­resszusa is: ,,Ma megállapíthat­juk, hogy a haladó materialista világnézet Szlovákiába^ tömegje­lenséggé válik és mindinkább ter­jed. Az ősrégi vallási türelmetlen­ség és a megkülönböztetés visz- szavonhatatlanul a múlté. Szocia­lista államunk biztosítja állampol­gárainak egyenjogúságát, függet­lenül a vallás iránti viszonyuktól. Becsüljük a hívők cselekvő rész­vételét hazánk építésében, ami­ben népünk közös érdekeinek bi­zonyítékát látjuk. Dolgozóink gya­korlati tapasztalatokra tettek szert a szocialista társadalom építése problémáinak megoldásában, és a feladatok teljesítésében való cselekvő részvételben. Ezeknek a tapasztalatoknak döntő szere­pük volt és van a dolgozók meg­szabadításában a múlt kizsákmá­nyoló társadalmainak szellemi örökségétől. Tanúi vagyunk a kül­földi klerikális antikommunista központok arra irányuló törekvé­sének, hogy a hívők vallási érzel­meivel visszaélve, ellenséges te­vékenységet fejtsenek ki szocia­lista hazánkkal szemben. Népünk tapasztalataira, szocialista érde­keire, hazafias érzéseire, össze- forrottságára és haladó, békés tö­rekvéseire támaszkodva. Határo­zottan harcolni fogunk az ilyen, nem új keletű aknamunka ellen, bármilyen formát is öltsön.“. MILAN SCIRANKO docens Az idei szárazság következté­ben Közép-Szlovákiai mezőgaz­dasági üzemek jóval kevesebb szálas takarmányt takarítottak be a tervezettnél, s ez rendkívül meg­nehezíti a téli állattartást. A csapa­dékhiány különösen a déli járáso­kat - Nagykürtös (Veľký Krtíš, Lo­sonc (Lučenec), Rimaszombat (Rimavská Sobota) -étrintette ér­zékenyen, melyek egyikében sem tudták biztosítani az egy szarvas- marhára eső, szénaegységre át­számított 2,7 tonnás takarmány­mennyiséget. Különösen a losonci járásban súlyos a helyzet, ahol napjainkig a tervezett mennyiség­nek csak 78 százaléka áll rendel­kezésre, s nem valószínű, hogy önerőből a tél beálltáig már lénye­gesen javítani tudnának a hely­zeten. A Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság az elmúlt hetekben többször is foglalkozott a déli járá­sok takarmányhelyzetével, s in­tézkedéseket hozott megsegíté­sük érdekében. Egy korábbi dön­tés értelmében az északi járások­ból ötezer tonna apróburgonyát szállítanak a leginkább rászoruló üzemeknek takarmányozási cé­lokra, másfelől a cukorgyári mel­léktermékekből az idén először nem részesülnek a kerület többi járásai. Ugyancsak engedélyezik a dél-szlovákiai gazdaságok szá­mára a takarmányvásárlást, fő­ként hegyvidéki magángazdálko­dóktól, részeskaszálóktól. A külső segítségen kívül szük­ség lesz a belső tartalékok moz­gósítására is. Ilyen irányú törekvé­sek tapasztalhatók a losonci járás­ban is, ahol napjainkban a szalma ízesítésével és feldolgozásával mintegy 19 ezer tonna tömegta­karmányt nyernek, s legalább 8 ezer tonnával kívánják gyarapí­tani silókészletüket a kukoricaszár és a cukorrépa melléktermékeinek hasznosításával. A rendkívül igényes feladat - az állatállomány megfelelő szintű át- teleitetése - azonban elképzelhe­tetlen közvetlenül a termelésben dolgozók aktív hozzájárulása nél­kül. A feladatok ismertetése céljá­ból az elmúlt napokban két járási szintű értekezletet is tartottak az állattenyésztésben dolgozók, illet­ve a szocialista brigádvezetők és kiváló dolgozók részére^-Az előbbi tanácskozáson az állatgondozó­kon és zootechnikusokon kívül, részt vettek az állategészségügyi és a törzstenyésztési szolgálat munkatársai és a felvásálrószer- vek képviselői is. Az év első kilenc hónapjának eredményeit taglalva megálapították, hogy elsősorban az elhullásokat illetően sok a ten­nivaló, s komoly lemaradás ta­pasztalható a tejtermelésben, sőt a hústermelésben is. A járás tej­termelése például az elmúlt esz­tendő hasonló időszakához viszo­nyítva 589 000 literrel esett vissza, s félő, hogy ez a mennyiség az év végére még tovább növekszik. A tavalyinál jobb eredményeket csupán három nazdaságban, Abelován, Málinecen és Rátkán értek el, míg a többi nagyüzemben nem érték el a korábbi esztendő termelési szintjét sem. A sertés­hús-eladási tervfeladataikat lé­nyegesen túlteljesítik Cinobaňán Mýtnán, Uherskén és Tomášov- cén, ugyanakkor komoly nehézsé­gekkel küzdenek Rappon (Rapov­ce), Söregen, (őurice) és Kalino- vón, ahol az idei feladatok teljesí­tése is veszélyben forog. A terme­lés négy üzemben süllyedt a kriti­kus pont alá; Kalinovón, Cinoba­ňán, Rappon és Poltáron kilátás sincs a feladatok teljesítésére. Általános nehézségként emlí­tették a tanácskozáson az üsző­nevelésben tapasztalható fogya­tékosságokat, különösen a legel­tetési, elszállásolási gondokat. Esztendőről-esztendőre ismétlődő hiányosságok tapasztalhatók az úgynevezett átmeneti időszakban is. Felvetődött a fokozottabb diffe­renciáltság kérdése is; a múltban sok helyen ugyanis nem értékelték eléggé az abraktakarmánnyal ta­karékosan bánó etetőket, s a kilá­tásba helyezett szankciókat sem érvényetítették egyértelműen a nagyobb arányú, s főként az elkerülhető állatelhullások esetén. Számos kedvezőtlen tapaszta­lat mellett azonban akadt jó né­hány kedvező is az idén. Ide kell sorolni a legeltetéses gazdálkodás általános elterjeszétését, s e téren a kooperáció elmélyítését, mely­nek köszönhetően több üzemben is gazdaságosabb lett a hús és a tej előállítása. Jó eredményeket értek el a járásban az élelmiszer­ipari melléktermékek hasznosítá­sában, s ugyanez vonatkozik a ta­karmányszárító üzemek működé­sére is. E téren a poltári és a gala- si'(Holiša) földművesszövetkeze­tek mutattak jó példát, melyekben nem csupán az előállított termé­kek mennyisége és minősége ala­kult kedvezően, hanem az energia- fogyasztás is. A járás állattenyésztése előtt kettős feladat áll ezekben a na­pokban; először: a lakosság jobb ellátása érdekében az esztendő hátralevő napjaiban mindent el kell követni a tervfeladatok teljesí­téséért; másodszor: körültekin­tőbb takarmányozással, a mellék- termékek hasznosításával biztosí­tani az állomány áttelelését. Is­mertek már a jövő évi feladatok is. A lakosság jobb ellátása érdeké­ben 10,8 százalékkal kell fokozni a marhahústermelést, 6 százalék­kal pedig a juhhústermelést, s az idei tervhez viszonyítva 6,3 száza­lékkal kell növelni a tejtermelést. A végrehajtás nem egyszerű gaz­dasági ügy, hanem komoly politi­kai feladat is, mely szerkezeti vál­tozásokat követel meg a növény- termesztés egyes ágazataiban is. HACSI ATTILA ELŐSZÖR A CSSZBSZ KONGRESSZUSÁN A Csehszlovák-Szovjet Ba­ráti Szövetség kilencedik or­szágos kongresszusának kül­döttei között a huszonkét esz­tendős Szaniszló Erzsébet újoncnak számít. Újoncnak, hi­szen életében először vesz részt ilyen magas szintű ta­nácskozáson.- Egy kicsit izgulok, hiszen ezen a jelentős kongresszuson nemcsak munkahelyemet, a Nagyidai (Veľká Ida) Magter­mesztő Állami Gazdaságot képviselem, hanem részben a Kassa (Košice)-vidéki járást is. Igen kíváncsi vagyok, ho­gyan zajlik egy ilyen tanácsko­zás, milyen ott a légkör, no meg az is érdekel, milyen fela­datokat szab meg szerveze­tünknek az elkövetkezendő időszak - mondta. Beszélgetésünk során fény derült arra is, miért izgatja őt annyira a szervezet jövője. Azonkívül, hogy a CSSZBSZ üzemi szervezete vezetőségének a tagja vagyok, a szakszervezeti üzemi bizott­ság titkári tisztségét is betöl­tőm s egyben a szocialista munkaverseny-mozgalmat szervezem, irányítom és nép­szerűsítem mezőgazdasági üzemünkben. Mi tagadás, van­nak jó és kevésbé jó gazdasági eredményeink. A szép ered­mények megörvendeztetnek, a gyengék viszont - és azok­nak az okai - sokunkat gyötör­nek s gondolatunkban állandó­an foglalkoztatnak. Ugyanak­kor a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség és a CSEMADOK helyi szervezeteinek az élete sem közömbös számomra, s Nagyi - da sorsa sem. Ha szabad időmben otthon az újságok, fo­lyóiratok böngészgetése köz­ben vagy a könyvekben, a rá­dióban s a televízióban felfe­dezek néhány szovjet újdonsá­got, értékes tapasztalatot- mondjuk a kultúra, a mező- gazdasági termelés, az űrhajó­zás, űrkutatás, egészségügy vagy a különféle nemzetiségű emberek egymás mellett élé­sének területéről -, akkor leg­többször arra gondolok, milyen jó lenne azt a mi üzemünkben, Nagyidán, hazánkban vagy az egész világon alkalmazni, ka­matoztatni. A Szovjetunióban- bár nagyon kíváncsi vagyok rá, s főleg Moszkvára, valamint Leningrádra - még nem jár­tam, ám az utóbbi időben szin­te minden évben találkozók szovjet fiatalokkal. Nyáron ugyanis szovjet és hazai főis­kolások segítenek nekünk az aratási munkákban, így munka közben, valamint kirándulások és táncmulatságok alkalmával lehetőség nyílik a beszélgetés­re, a tapasztalatcserére. Mind­emellett üzemünk baráti kap­csolatot tart fenn az egyik vi- nogradovói mezőgazdasági üzemmel. Igaz, az együttmű­ködés eddig főleg a szakmai dolgok megvitatására korláto­zódik, ám a jövőben bővíteni szeretnénk az együttmüködés körét. Jó lenne, ha alkalom­szerűen egy-egy ottani kultúr- csoportot fogadhatnánk, a mi llosvai népművészeti együtte­sünk pedig Vinogradovóban és környékén vendégszerepelne.- S hogy mi jut még eszem­be, amikor a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség vagy a Szovjetunió kerül szó­ba? - folytatta a kongresszus küldötte. - Az, amit kortársaim a legfőbb óhajaik között emle­getnek - a világbéke GAZDAG JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents