Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-09 / 292. szám, csütörtök

Örömmel, bizalommal SZOCIÁLIS PROGRAM A PAPÍRGYÁRBAN KOMMENTÁLJUK Az emberek reggel sietve lépik át a gyárak kapuit és műszak után ugyancsak sietve lépnek ki rajtuk. Nem mindegy, hogy munka előtt, közben és utána mire gondolnak, hogy vannak-e gondjaik vagy sem, és hogy van-e valaki, aki az előforduló problémák, nehézsé­gek megoldásához segítséget nyújt. A gyárak, vállalatok szociális programjai hivatottak arra, hogy segítséget nyújtsanak a dolgozok- nak. Miből áll ez a segítség? Erre voltunk kíváncsiak, amikor Polo­ma Lászlót, a Párkányi (Štúrovo) Cellulóz- és Papírgyár szociális osztályának vezetőjét kerestük fel.- A gyárnak érdeke, hogy a 3943 dolgozó elégedett legyen. Evégett sokat teszünk, a dolgo­zókról való gondoskodás sokrétű. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy csökkentsük az egészségre ártalmas munkahelyek számát, hogy egyre kevesebb munkásunk legyen kitéve a zajártalomnak, hogy csökkentsük a levegő szeny- nyezettségét. Évről évre, ha kis mértékben is, de kevesebb a ve­szélyes munkahely, 1981-ben 1425-en, 1982-ben már csak 1410-en dolgoztak ilyeneken. Ter­mészetesen ezek a dolgozók orvosi felügyelet alatt állnak, aminek kö­szönhetően gyárunkban foglalko­zási ártalomban nem szenved senki. Az üzemi rendelőben hat orvos reggel héttől délután fél há­romig áll a dolgozók rendelkezé­sére, és meg van szabva az is, hogy mikor végeznek környezetta­nulmányt az egyes üzemegysé­gekben. Sajnos, nem tudtuk elérni azt, hogy az orvosok délután is rendeljenek, s így azok, akik reg­geli műszakban dolgoznak, ne munkaidő alatt legyenek kénytele­nek felkeresni őket.- Gyárunkban 1350 nő dolgo­zik, ezek közül sok a kisgyerme­kes anya. Két üzemi óvodánk van, egy hatvan és egy százhúsz férő­helyes. Egyelőre ez a két óvoda elégnek bizonyul, de előre gondo­lunk, ezért 6 milliós beruházással egy újabb, 120 személyes óvoda építésébe kezdtünk. Bölcsődénk azért nincs, mert igény sincs rá, ugyanis a fiatal anyukák a lakóte­lepi bölcsődéket használják ki - adott választ a fel nem tett kérdésünkre Poloma László. Be­számolt arról is, hogy a gyár 664 lakással rendelkezik, hogy minden hatodik dolgozónak vállalati laká­sa van, s az új lakótelepek lakos­ságának fele a gyár alkalmazottja.- Dolgozóink fiatalok - folytatta az osztályvezető - az átlagéletkor nálunk 31-32 év. Sokan magáné­pítkezésbe kezdenek, őket köl­csönökkel segítjük. A nemrég elosztott negyven telek megvéte­léhez is kölcsönt adtunk. Ilyen cé­lokra évente majdnem 1 millió ko­ronát költünk.- Az üzemi étkeztetésről majd ebéd után beszélgessünk, miután meggyőződnek az ételek minősé­géről - javasolta kísérőnk, miköz­ben az ebédlőbe mentünk. - ötfé­le étel közül válogathatnak az ét­kezők, ebből két étel diétás. Saj­nos - mondta ebéd közben az osztályvezető - dolgozóink csu­pán 28 százaléka használja ki az üzemi étkeztetés előnyeit. Munká­saink többsége otthonról hozza az ebédet, vagy a gyár négy büféjé­nek egyikében veszi meg az ebédnek valót. A gyáron belül na­gyok a távolságok, sokan meg­gondolják, hogy elmenjenek-e az edéblőbe. Éppen ezért ételkiadó helyiségeket rendezünk be olyan helyeken, ahová dolgozóink na­gyobb időveszteség nélkül, gyor­san eljuthatnak. A második és a harmadik műszakban dolgozók is étkezhetnek, sajnos ezt a lehe­tőséget is csak kevesen használ­ják ki. De nézzük meg a konyhát- indítványozta. Hajdú Jarmilát az üzemi étkez­de vezetőnőjét a büfében találtuk, hol kávét főzött, hol ebédjegyet árusított. Meglepett minket, hogy sokan csak egy-két jegyet vásá­roltak, de főleg az, hogy a hónap közepén is vásárolhattak. Megtud­tuk, hogy a gyárban nincs meg­szabott idő a jegyvásárlásra.- Nem küldünk el valakit csak azért, mert nincs jegye. Megveheti bármikor, és másnap már nálunk ebédelhet. Ezzel is azt akarjuk elérni, hogy minél több kosztosunk legyen. Körülnéztünk a konyhá­ban is. A berendezés korszerű, az 1200 adag főzésére alkalmas gé­pek nincsenek mindig kihasznál­va. A konyha alkalmazottai meg­látva kísérőnket hozzánk siettek.- Már megint elromlott a mosoga­tónk. Laci bácsi, jó lenne, ha szót­ana a szerelőknek - kérték. Vissza­tértünk az irodába és Ploma Lász­ló azonnal intézkedett. Beszélge­tésünk közben gyakran kopogtat­tak be ajtaján. Ki-ki előadta pana­szát és Laci bácsi tanácsot adott, segített. Annak ellenére, hogy gyá­runkban sok a fiatal munkás, gon­dolunk a jövőre is. Az utánpótlás kérdését megoldottuk, hiszen mi képezzük a helyünkre lépőket. Négyszázkilencvenkilenc szak­munkástanuló tízféle mesterség­ből választhatja ki a neki megfele­lőt, hogy az iskola elvégzése után a szakma mesterévé válhasson. A fiatalok korszerű szálláson lak­nak és az üzemben étkeznek. A szociális program költségveté­séből, ami 26-28 millió koronát tesz ki, 8 milliót fordítunk a szak­munkásképzésre. Hogy ne csak a munkáról le­gyen szó, szóba hoztuk a dolgo­zók üdültetésének kérdését is. Megtudtuk, hogy a gyárnak nincs saját üdülője, csak szakszervezeti beutalókkal üdülnek a gyár dolgo­zói. Igaz, Kovácsiban (Kováčová) van egy pionírtáboruk, ahol két­száz gyerek üdül a nyári szünidő alatt. A párkányi Vadas strandot sokan ismerik. Az építési költsé­gek nagy részét a gyár fedezte, öt víkendházat vásárolhattak a strand területén, amelyekben a dolgozók üdülhetnek. Az üdülte­tésnél előnyben részesítik azokat, akik veszélyeztetett munkahelye­ken dolgoznak. Annak érdekében, hogy minél többen látogassák és élvezzék a strandolás örömeit, a gyár 82 ezer koronáért bérlete­ket vásárolt, melyek kihasználásá­ról a műhelybizottságok döntenek. Beszélgetésünk végén Poloma László összegezte az elmondotta­kat. Hangsúlyozta, hogy a gyár vezetősége biztosítja a jó munka- és életkörülményeket, magára vállalja dolgozói gondjainak terhét, de elérni azt, hogy mindenki min­dennel elégedett legyen, még nem sikerült. - Gondjaink, nehézsége­ink vannak nekünk is. Szívesen tanulunk bárkitől, vesszük át a jó tapasztalatokat, tanulunk hibáink­ból és keressük az új lehetősége­ket egy cél érdekében - hogy az itt dolgozók örömmel, bizalommal lépjék át a gyár kapuját. PÉTERFI SZONYA A BÉKE ÉS A BARÁTSÁG KÜLDÖTTE Kodály Zoltán városából, Ga- lántáról a bratislavai Komenský Egyetemen keresztül vezetett Če- revkáné - Bedecs Terézia útja Rozsnyóra (Rožňava).- Férjemet az orvosi egyetem elvégzése után Kelet-Szlovákiá- hoz kötötte a szerződése - mond­ja magáról. - így kerültem én is ilyen messzire szülőföldemtől, ezelőtt tizennyolc évvel. Mint ma­gyar-szlovák szakos tanárnő ke­rültem a gimnáziumba. 1970-től töltöm be az igazgatóhelyettesi tisztséget. Lelkesen és nagy szeretettel beszél a tanítványairól, az isko­láról.- Mint pedagógusnak fő célom megszerettetni a tantárgyaimat. A magyar tanítási nyelvű osztá­lyokban szlovák nyelvet tanítok. Amikor ide kerültem, a végzett diákok közül egy-kettő jelentkezett csupán egyetemre vagy főiskolá­ra. Most már évek óta az érettsé­gizettek hetven, nyolcvan százalé­ka folytatja tanulmányait felsőok­tatási intézményekben. Jó érzés­sel tölt el, hogy diákjaim közül évente ketten, hárman a szlovák nyelv tanítását választják hiva­tásul. A tanításon és igazgatóhelyet­tesi tisztségen kívül publicisztikai munkát fejt ki. Társszerzője volt a magyar tanítási nyelvű gimnázi­umok III. osztályos szlovák irodal­mi tankönyvnek, és a közelmúlt­ban fejezte be módszertani kézi­könyvét a szlovák szakos pedagó­gusok részére. Ez az iskolán kívü­li, nem kevés időt igénylő munka is elég volna egy embernek, de ezen kívül pártmunkát is végez, tagja a polgári ügyek testületének, most végzi a marxita-leninista esti egyetemet s mindezek mellett a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség városi bizottságának elnöknője.- Szövetségünk városi bizott­ságához - mondja a tanárnő - hu­(Prandl Sándor felvétele) szonhat szervezet tartozik. Szí­nes, érdekes rendezvényeket szervezünk. A nemzetközi gyer­meknapon már hagyománnyá vált, hogy szovjet gyerekeket kö­szöntünk. Szamovár melletti be­szélgetéseket szervezünk a barát­sági hónapban. Az iskolai szerve­zeteket is a városi bizottság irá­nyítja. Ezek a szervezetek nagyon szép eredményeket érnek el, külö­nösen a Puskin emlékversenyen, a Mit tudsz a Szovjetunióról és a Barátság dallamai rendezvénye­ken. Többször meghívjuk azokat a szocialista munkabrigádokat, melyek a csehszlovák-szovjet ba­rátság brigádja nevet viselik. Ilyen brigádok vannak a Tatrasvitben. a szolgáltató üzemben és a Kras interhotelben. Említésre méltó, hogy a Mit tudsz a Szovjetunióról versenyben a gimnázium tanulói szlovákiai méretben az első he­lyen végeztek. Lelkiismeretes munkája elisme­réséül a Csehszlovák-Szovjet Ba­ráti Szövetség Központi Bizottsá­gának tagjává javasolták a tanár­nőt, és részt vesz a szövetség IX. kongresszusán. Mit vár a kong­resszustól?- Szervezetünk IX. kong rész- szusa jelentős évben, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjetunió megalakulásá­nak 60. évfordulója jegyében zaj­lik. A kongresszustól elsősorban azt várom, hogy olyan feladatokat jelöljön meg, amelyek még tartal­masabbá, eredményesebbé teszik munkánkat. A járási és városi pártbizottságtól minden segítséget megkapunk, nagy figyelemmel kí­sérik munkánkat, támogatják ren­dezvényeinket. Remélem, hogy a kongresszuson új ötletekkel gazdagodom, melyeket eredmé­nyesen tudunk majd felhasználni mindennapi munkánkban. Meggyőződésem, hogy szövet­ségünk a Nemzeti Front egyik leg­jelentősebb társadalmi szerveze­te. Nem csupán a szovjet néppel való barátság fejlesztése a felada­tunk, hanem a világ minden béke­szerető, becsületes emberével szeretnénk együtt dolgozni, együtt örülni, együtt harcolni mindnyá­junk legdrágább kincséért, a béké­ért. FECSÓ PÁL Az intenzív fejlesztés útján A CSKP KB 7. ülése olyan népgazdasági kérdésekkel foglalkozott, amelyek a XVI. pártkongresszus határozataival összhangban s a párt jelenlegi stratégiai irányvonalát meg­határozóan gazdasági tevékenységünk és szociálpolitikai intézkedéseink dinamikusabb fejlesztését tűzték célul társa­dalmunk elé a következő éves tervidőszakra. Az ülésen előterjesztett átfogó elnökségi jelentés, az érdemi vita s a központi bizottsági határozat együttvéve és külön-külön is önmagukért beszélnek, minden további fejtegetésünk szükségtelen. Annál inkább is fölösleges, mivel az SZLKP KB ülésének anyagával együtt hamarosan széles körű párt- és társadalmi tanácskozások középpontjába kerülnek minden munkahelyen, intézményben, hivatalban és tömegszerve­zetben. Mindenekelőtt az évzáró pártgyűlések, plenáris ülések és konferenciák foglalkoznak velük, minden lényeges megálla­pításukat megtárgyalják, majd a helyi körülmények és feltéte­lek számbavételével, ill. felmérésével értékelik idei tervtelje- sítésüket, aztán pedig ugyancsak az említett kritériumok alapján a központi bizottsági határozatoknak megfelelően jóváhagyásra előterjesztik az 1983. évi tervjavaslatukat. Ez a folyamat eléggé közismert, a párt indokolt és társadalmilag is régóta elfogadott előjoga, amelyet a gazdasági vezetőkkel, az állami szervek és a tömegszervezetek kommunista tiszt­ségviselőivel együttműködve érvényesít. Talán sosem volt annyira időszerű hangsúlyozni a párt vezető szerepét, politikai-szervező és ellenőrző tevékenysége fontosságát, mint a most következő időszakban, amikor tulajdonképpen a szóban forgó dokumentumok szerint jelen­tősebb előrehaladást kell elérnünk az intenzív fejlesztés útján a népgazdaság minden ágazatában. Ebből következik, hogy a pártszerveknek és a pártszervezeteknek erre kell összpon­tosítaniuk tevékenységük súiyát és képességük javát. Nem új követelmény a tudományos-műszaki fejlesztés, az ésszerűsítő mozgalom vagy a technológiai korszerűsítés termelési hasznosításának meggyorsítása. Ennek ellenére számos vállalatnál, üzemben, munkahelyen még mindig nem értük el azt a termelési színvonalat, amely áruféleségeink minőségével a lehetőségeinknek megfelelő helyet biztosí­taná külkereskedelmünknek az egyre fokozódó konkurren- ciaharcban a nemzetközi piacokon. Ez teszi szükségessé s elháríthatatlan feladatukká - különösen az illetékes felsőbb pártszerveknek, de a velük kapcsolatban álló pártszerveze­teknek is hogy a tudományos és a kutatóintézetek munká­jának elősegítésére és ellenőrzésére sokkal nagyobb figyel­met fordítsanak. Természetesen anélkül, hogy ez a legcseké­lyebb mértékben is sértené az állami terv komplex jellegét, vagy bármely más munkaterületet, ill. -tevékenységet hát­térbe szorítana. Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy egyet­len jó kezdeményezés se váljon adminisztratív üggyé, hogy az újítók és a feltalálók, ill. kollektíváik ne őröljenek üres malomban. Egyáltalán a tudományos-műszaki fejlesztés nem lehet csak az ágazatok vagy a kutatási-fejlesztési bázis ügye, hiszen a szó legszorosabb értelmében az egész társadalmat érintő célokról és folyamatokról van szó, amelyeknek be kell hatolniuk minden ember tudatába. MIKUS SÁNDOR A KOMMUNISTÁK KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉGE A nyitrai (Nitra) járás peremén fekvő Berencs (Branč) polgárai szorgos emberek. Nemcsak tisz­tán tartják és virágokkal díszítik házuk elejét, hanem sokat segíte­nek a község fejlesztésében is. Példásan (teljesítik a Nemzeti Front választási programját, ezzel is öregbítik a közel 2500 lakosú település jó hírnevét. E rövid jellemzésből nyilván ar­ra is következtethetünk, hogy mozgalmas a pártélet a faluban, a kommunisták mind a nemzeti bizottságban, mind a társadalmi szervezetekben közmegelége­désre teljesítik megbízatásaikat. Vállalták a köz szolgálatát- Valóban nem panaszkodha­tunk senkire - mondta Kónya Miklós, az alapszervezet elnöke. - Figyelembe kell venni azonban, hogy a 48 párttag többsége nyug­díjas. Igaz, rájuk nincs panasz, sokat segítenek mindenben.- Nem így az alapszerveze­tünknél regisztrált párttagok - fej­tet :e ki véleményét Dobiás Mihály veterán kommunista, aki nyugállo­mányba vonulása után hosszú évekig töltötte be az elnöki tisztsé­get a falusi pártszervezetben.- Miért?- Valószínűleg úgy vélik - foly­tatta a gondolatot -, hogy nélkülük is boldogulnak. Ez igaz, de azért többen többet is tehetnénk a köz érdekében. Dobiás elvtárs ezután arról be­szélt, hogy a Nemzeti Front képvi­selőinek túlnyomó többsége be­csülettel végzi munkáját, mindent megtesznek a faluért. Ezt erősítik Kónya Mihály, a hnb fiatal elnökének szavai is: - Képvi­selőink jól végzik dolgukat válasz­tókörzetükben. Ismerik a lakosság gondjait, panaszait és igényeit. Az előző megbízatási időszak alatt együttes munkával új hnb székhá­zat építettünk, átadtuk rendelteté­sének a régen várt vendéglőt, por­mentesítettük az utcákat. Most ad­tunk át egy új utcát, 52 igénylőnek mértünk ki telket új családi ház építéséhez, továbbá megkezdtük egy 60 férőhelyes új óvoda épí­tését.- Persze, már új élelmiszerbol­tot is kellene építeni a régi, elavult helyébe - jegyezte meg Pintér Gizella, a Nöszövetség elnöke. - De hát nem lehet mindent egy­szerre felépíteni. Aztán másra terelődött a be­szélgetés. A kistermelők panaszát a nyugdíjas Síma Ferenc bácsi mondta el.- Számtalanszor előfordult a nyáron is hogy nem vásárol­ták fel a kistermelők paprikáját, a felkínált zöldséget. Ezzel elve­szik az emberek kedvét a kister­meléstől. A hnb elnöke is egyetértett Si­ma bácsi szavaival. Majd arról beszélt, hogy a falu lakossága például több ezer kilogramm nyúl- húst ad el évente a Branko szövet­kezeti vállalatnak. A minőségre törekedve A helyi nemzeti bizottság mun­kájában vitathatatlan a fejlődés. Szilárdította önállóságát, tekinté­lyét. Persze mindehhez biztosítot­tak az anyagi feltételek. Mind na­gyobb teret kapnak a helyi kezde­ményezések, a pártalapszervezet ösztönzésére például széles körű­vé vált az együttes cselekvés a helyi és a társadalmi ügyekben.- Ennek ellenére sok még a tennivaló - magyarázza a pártel­nök. - Főleg a kommunista képvi­selők közéleti tevékenységét kell fokozni. Többet kell tennünk a fia­talok neveléséért. SZOMBATH AMBRUS ÚJ szú 4 1982. XII. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents