Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-06 / 289. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1982. XII. 6. „Bemelegítés“ a Vág partján Mondd csak még egyszer: hová mész? A vágkirályfai (Kráľová nad Váhom) vízmű építésére? Aznap reggel többen is ilyen kérdésekkel fordultak hozzám, mikor elárultam, hogy riportutam a galántai járásban fekvő községtől néhány kilométerre, a Vág mellett épülő beruházásra vezet. S bár ismerőseimet tájékozott embereknek tartom, akik Vágkirályfától még 50 kilométerre sem laknak, mégis csupán a kivitelezés hetedik évében és teljesen véletlenül szereztek tudomást a vízmű építéséről. Mit tudhat róla akkor a kelet-szlovákiai vagy csehországi ember? Vajmi keveset. Alighanem az atomerőmű-komplexumok és a dunai vízmű építésének időszakában egy jövendő 45 MW-os csúcserőmű nemcsak teljesítményével, hanem a köztudatban elfoglalt helyével is eltörpül a többiek mellett. Fontossága viszont vitathatatlan, hiszen felépülése után a Hlo- hovectől lefelé húzódó Alsó-Vág kaszkádjának középső lépcsőfoka lesz. És túl azon, hogy majd csúcsfogyasztás idején villamos energiát juttat a hálózatba, más Kétféle módon lehet feljutni a betonkolosszus tetejére: az emberek falétrán másznak fel, az anyagot a daru emeli oda jelentőséggel is bír. Előrelendíti a mezőgazdasági termelést szolgáló nagy kiterjedésű öntözőhálózat kiépítését, mert bőséges víz- mennyisége lesz erre a célra: a környező termőföldeket pedig megvédi az árvíztől. Mivel fokozatosan hajózhatóvá válik a Vág alsó szakasza, így megtörténhet annak bekapcsolása a Dunán lebonyolított nemzetközi közlekedés vérkeringésébe. Az üzemvízcsatornából rengeteg kavicsot bányásznak ki, amit az építőipar hasznosíthat. A távlati elképzelések közt szerepel a halgazdálkodás és a vízi sportágak meghonosítása, a parton üdülőközpontok láncolatát hozzák majd létre.- Maga a vízmű csupán helybeli sajátosságaiban különbözik a hasonló létesítményektől - ezek már Samuel Turzák, a vágsellyei (Šaľa) Hydrostav termelési igazgatóhelyettesének szavai. Egy magaslaton állva nézzük a tájat, de az építkezésre boruló ködfátyoltól a látóhatár eléggé lerövidül. - Sík vidéken vagyunk, így a tározó mindkét partján - a víz mederben tartására - körülbelül 11 kilométeres szakaszon gátat emelünk. A vízlépcső három objektumát - duzzasztómű, erőmű, hajózsilip - egy közös mélyedésben építjük fel. Most, a víz majdani folyásával szemben, hátulról látjuk ezeket a létesítményeket - mutat az előttünk húzódó betonkolosz- szusra. - Az alapozás jóval a talajvíz szintje alatt és a Vág medrétől alig néhány száz méterre történt. Tudvalevő: ilyen „nyitott“ környezetben nagyon zavaró a víz jelenléte; megnehezíti a technológiai folyamatok betartását, rontja a mélyedés lejtőinek stabilitását, egyszóval alámossa, s így a „falat“ állandó bedőlés fenyegeti; az alapozók kimondottan rossz munkafeltételek közt kénytelenek dolgozni. Mindez megmutatkozik a kivitelezés lassúbb lefolyásában és az építkezési költségek növekedésében is. Ezért jött jókor az ideiglenes föld alatti szigetelőfalak alkalmazásának lehetősége. így először dolgozhatunk egy zárt medenceszerű mélyedésben, nagy mértékben megszabadulva a talajvíz különböző mellékhatásaitól. A föld alatti falépítésre - a párizsi Soléxpert cég licence alapján - vállalatunk szakemberei új technológiát dolgoztak ki, és ezt először éppen Vágkirályfán alkalmaztuk. Az ismert módszerekhez képest leegyszerűsített folyamatról van szó, amely csupán egy műveletből - a falvájatok kotrásából áll. A kiiktatás ráadása, hogy a föld alatti szigetelőfal vízáteresztő képessége alaposan csökken. Az így és itt szerzett ismereteket, tapasztalatokat felhasználhatjuk aztán a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer - építésének hasonló eljárásai során. Különben is szakmai berkekben ezt a beruházást a dunai vízműre való „bemelegítésnek“ tartjuk sok más vonatkozásban is. A vágkirályfai vízmű építését két részre osztották. Az első szakaszban elkészült az tározó jobb parti gátja, az építkezéshez szükséges létesítmények, a Vágtól jobbra tervezett úthálózat, a vágsellyei iparvágány és más épületek. A második szakasz egyik fontos lépése - a tízkilométeres magasnyomású gázvezeték áthelyezése - már mögöttük van. Jelenleg a vízlépcső három objektumát építik.- Nézzük meg közelebbről az építkezést - folytatja Turzák mérnök, és a mélyedésbe invitál. Száraz terepen tesszük meg az első lépéseket. Talán senkinek sem jutna az eszébe, hogy a talajvíz felső szintjétől jóval alacsonyabb helyen vagyunk. Minderről csupán kísérőnk figyelmeztetése után szerzünk tudomást.- Ha feltűnne valakinek, hogy vannak helyek, ahol tócsákban áll a víz, akkor ne csodálkozzon rajta. De ez már össze sem hasonlítható az előző vízművek építésével, ahol gumicsizma nélkül egy lépést sem lehetett megtenni. Említettem már, hogy ebben nagy szerepe van az ideiglenes föld alatti falak kiépítésének. A medence „szárazon“ tartásához azonban ez sem elég, mert a falak által felfogott vizet külön levezetőhálózat juttatja öt kútba, ahonnan átszivattyúzzuk a Vágba. És ez nem akármilyen mennyiség, hiszen másodpercenként 120-150 liter vízről van szó. A betonépítmény tövéhez közeledve acélhuzal-kötegek kerülnek talpunk alá. Első pillantásra az építkezésekről ismert rendetlenségre gondolna az ember, ha nem kellene állandóan a lába alá néznie. S ekkor rádöbben, hogy valójában vastagság szerint osztályozott anyagok között mászkál. Mindegyikből van kéznél, bármelyik vasazónak legyen rá szüksége. Ajánlják, nézzünk be a duzzasztómű kibetonozott nyílásaiba. A próbálkozás mégsem sikerül, mert az egyik megközelíthetetlen, a további kettő meg az álványoktól és zsaluszerkezetektől „beláthatatlan“. így hát az erőmű betonrengetegét vesszük szemügyre. Ott álldogálunk, ahová évek múlva majd a víz ömlik, miután mozgásba hozta a turbina lapátjait, és a Vág medrébe tart. Akkor már az ember még a közelébe sem kerülhet, mert a víz úgy elsodorná, mint gyufásdobozt a sebes patak. Furcsa érzés kerít hatalmába, mikor gondolataim így elkalandoznak. Inkább tovább indulok és tekintetemmel a hajózsilip vasakkal átszőtt, betonozásra váró rétegét járom végig. Innen lejutni ma csakis falétrán lehet. Némi padlásra járási gyakorlat birtokában gyerekjáték az egész. Miután megkerültük az objektumot, ismét a létrák lépcsőfokain mászunk az űjabb látvány felé. A legmagasabb szintre feljutva deszkapadlózat vezet az erőmű fölé, ahonnan jól látni a turbinák alapjait. A látottakhoz Ota- kar Pišoft, a Hydrostav műszaki- fejlesztési főosztályvezetője fűz magyarázatot:- Itt van a második újdonság, amelyet Vágkirályfán alkalmaztunk először. Mégpedig a zsaluzá- si munkák során. Eddig a hajlított vonalú idomokat mindig fából ácsolt zsaluból raktuk ki. Ez a rendkívül összetett feladat így nagyon munka- és időigényes volt, és nem mindig felelt meg a pontosság követelményeinek. Ha ehhez hozzáadjuk a krónikus ácshiányt, akkor világossá válik, hogy nem maradt más hátra, mint változtatni a helyzeten. Ilyen úton jutottunk el az IS NOÉ zsaluszerkezet alkalmazásának gondolatához. És elképzeléseinket gyakorlati siker koronázta. Bevált a Combi 20-as acél tartóoszlopokból és a nagyfelületű furnérlemezekből álló szerkezet, hiszen segítségével gyorsabban és kevesebb munkával mint eddig, s csupán egy milliméteres toleranciával rakjuk ki a megkívánt idomokat. A gondolatot Samuel Turzák viszi tovább.- Jelenleg 450-en dolgoznak a beruházáson, s az ácsokra, va- sazókra és betonozókra volna legnagyobb szükségünk. Csakhogy ezekből kevés van. Hiába próbáltuk a segédmunkásokat továbbképezni, elképzeléseink nem váltak be. A jó szakemberek hiányoznak, mert itt nem a betonozás nagy tömege dominál, hanem a rengeteg apró, munkaigényes művelet, amit kellő felkészültség és tapasztalat híján bárki el sem végezhet. Legjobbjaink közül egy direktív döntés alapján kétszázan Jaslovské Bohunicére költöztek át. Tudjuk, hogy most a legfontosabb az atomerőmű befejezése, de a legjobb mesterek, munkacsoportok hiánya egyik napról a másikra pótolhatatlan, s helyettük lehetetlen mindent elvégezni. így aztán rész- megoldásokhoz folyamodunk. Újítási javaslataink - így van ez a zsaluszerkezet esetében is - ezáltal a határidők lerövidítésére, a munkaigényesség csökkentésére, tehát a hiányzó erőforrások pótlására irányulnak. De nem a költségek csökkentésére, mert sok újdonság manapság drága, s alig férünk a megadott keret határai közé... És ez máshol is a fejlesztés gyakran előbukkanó dilemmája! J. MÉSZÁROS KÁROLY „Vaserdő“ az épülő vízmű térségében (Emil Babin és Keszeli Béla felvételei)- Túlteljesítettük a bevételi tervet - mondja Kovács Béla, a zöldség-, gyümölcs-, dohány- és szőlőtermesztés irányítója (A szerző felvétele) SŰRŰ KÖDBEN... Sűrű köd szállt a gyümölcsösre. Távolról csak elmosódva rajzolódtak ki a terhűktől megszabadult fák körvonalai. Közelebb érve sárguló, pirosló almaterítéket vettem észre. Úgy tűnt, ez már a hótakarót várta. Talán úgy gondolták, az majd szépen eltakar minden mulasztást, akárki hibájából keletkezett. Ezek a gondolatok jártak eszemben, amikor a gyümölcsös dolgozóihoz érkeztem. Alig látták egymást, mégis ügyesen, gyorsan rakták a ládákat a jármüvekre. Igyekeztek, és közben folyton hangoztatták, csak jöjjenek a teherautók, vigyék el minél hamarább a termést. Bárcsak már az utolsó szállítmányt látnák, akkor a fák alatt sem lenne alma. Mert azt is össze akarják szedni, ha megrendelést kapnak rá. Kicsit szégyellik is, mert az út mentén virít, aki arra jár, talán azt gondolhatja, hogy ők a hibásak. Miklós Gábor, agrármérnök, a Bősi (Gabčíkovo) Állami Gazdaság gyümölcsöskertjének vezetője egyetértve az emberekkel szintén azt hajtogatja, addig kell dolgozni, amíg lehet, amíg nem jön egy újabb fagyhullám. Rajtuk eddig sem múlott. Minden módszert megpróbáltak a munkák meggyorsítására. A gazdaság munkacsoportjának segítettek az iskolások és a nyugdíjasok is. A faluból a lakosok részesbetakarításra jelentkeztek. Jöttek Padányból (Pa- dáň), Bögellőről (Bohelov), Király- fiakarcsáról (Kráľovičové Kračany) és más közeli falvakból is. Megközelítőleg százan szedték az almát, természetbeniért. Ha két tonnát raktak a ládákba, akkor 100 kilogrammot vihettek haza. Mindkét fél jól járt. A gazdaságnak nem kellett bért fizetnie, a ráérő dolgozók pedig szabad idejükben megkereshették a téli gyümölcsöt. Ily módon is folyt a munká, egyes időszakokban mégis nehezen győzték. Nem csoda, hiszen az átlagos hektárhozam 30,45 tonna volt, de a Golden Delícius 40 tonnát termett hektáronként. Ilyen bő termés almából még nem volt a gazdaságban. Igaz, sokat fáradoztak, amíg a fák megérlelték gyümölcsüket. Olyan szakszerűen végezték a tápanyagellátási, növényvédelmi és más munkákat, hogy a termés 2 százaléka osztályon felüli, 57 százaléka I. osztályú, 36 százaléka II. osztályú, 5 százaléka pedig hullott alma, vagy olyan volt, amely nem felelt meg az osztályozási normáknak. Többször is említi, hogy I osztályba mintegy ezer tonna almát soroltak a felvásárló szervek. A költségek leszámítása után hektáronként 80 ezer korona tiszta haszon származott az almatermésből. A pénzbevételi tervet mintegy 2 millió koronával túlteljesítik. Jól fizetett tehát az almáskert a verej- tékes munkáért. Sok termett, nagyon sok. A felvásárlás, mint minden évben, az idén is akadozott. A gazdaság vezetői, dolgozói, amennyire lehetett, mentették a menthetőt. Ha nem kelt el az áru, akkor az állat- tenyésztésben használták fel. Húsz tonna körtét, meg ki tudja hány tonna almát húsliszttel keverve etettek fel az állatokkal. Inkább eladták volna, de mivel nem volt vásárló, a kényszerhelyzet miatt így kellett cselekedniük. A ködfátyol egyre sűrűbb. A járművek és a rakodóhely mellől a szociális helyiségbe húzódnak a dolgozók. Fáradtak, de azért még egy kicsit beszélgetnek, viccelődnek, néhányan mérgelődnek. Kovács Béla, a zöldség-, gyümölcs-, dohány- és szőlőtermesztés irányítója a bizakodók közé tartozik. Úgy ítéli egész évi munkájukat, hogy sikeresen dolgoztak. Jó évet hagytak maguk után. Bő termést adott a szőlő, a dohány és a zöldség. Csapiáros István vezetésével olyan jó minőségű zöldséget termelt a csoport, hogy párját ritkította a piacon. Még a szabadföldi paprika is rendkívüli bő termést adott. Hektáronkénti terméséért 170 ezer koronát kaptak. Terv szerint, sőt még korábban is jött a pénz a közös kasszába. A bevételi tervet túlteljesítették. Igaz, még több pénz is jöhetett volna a házhoz. Nem az ő hibájuk, hogy egy hektáron kint maradt a káposzta, mert a felvásárlószervek nem szállították el idejében. Emiatt ugyancsak zúgolódnak a helyiségben levők, mert úgy hallották, hogy más vidéken kevés volt a káposzta. Elhalkul a szállító jármüvek motorjainak búgása. Csendesebb a vita. Lassan felcihelődnek az emberek. A sűrű köd fokozatosan elnyeli alakjukat. BALLA JÓZSEF Új kókusz-ültetvények Vietnamban A Mekong-delta bőven termő vidékén, Ben Tre tartományban szívesen foglalkoznak kókuszdió-termesztéssel. Az itt gazdálkodók az idén újabb 2000 hektárral Qövelték a kókusz-ültetvényeket, így a kókuszdió termőterülete már 40 000 hektár a tartományban. Ez a Vietnami Szocialista Köztársaság legnagyobb kókuszdió-ligete. A jól gondozott ültetvények az idén különösen bő termést adtak, lesz tehát munkájuk a feldolgozó üzemeknek is. Az egyre gazdagabb vidék jól felszerelt kókuszdió-feldolgozóiban olajat nyernek ki, a melléktermékekből pedig aktív szenet, szappant és más cikkeket készítenek. (BUDAPRESS-VNA) A bolgár újítások haszna A találmányok és az újítási javaslatok a tervek szerint a 8. ötéves terv időszakban 1,5 milliárd leva értékű gazdasági hasznot eredményeznek a bolgár népgazdaságnak. Ez a pénzösszeg kétszerese a 6. ötéves tervidőszakban nyertnek A szófiai találmányi hivatalhoz évente több mint 1500 találmány érkezik, ezek többsége gépipari, elektronikai, elektrotechnikai és vegyipari jellegű. Az utóbbi években a bolgár találmányok 60 százalékát külföldön szabadalmaztatták. Jelentősen megnövekedett a licencek aránya elsősorban a vegyipar és a kohóipar terén. Eddig 12 ezer bolgár találmányt jegyeztek be külföldön. Ezeknek csaknem a fele az utóbbi öt évben került bejegyzésre (S H)
