Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-03 / 287. szám, péntek

A matematikatanítás tapasztalatai A Csehszlovák Matematiku­sok és Fizikusok Szövetsé­gének kétévenként megrendezés­re kerülő országos konferenciája, amelyet az idén novemberben tar­tottak Pardubicén, az általános iskolai új matematikatanítás eddigi tapasztalataival, valamint a jövő­beni feladatok megoldásával fog­lalkozott. A résztvevők a konferen­cia témája miatt nagyrészt általá­nos iskolai pedagógusok, igazga­tók, igazgatóhelyettesek, mód­szertani közösségek vezetői, szakfelügyelők, a járási, kerületi és országos pedagógiai intézetek munkatársai voltak. Az értekezlet célja volt, hogy megismertesse a résztvevőket az 1-4. osztály végleges tantervével és kidolgozásának hátterével (er­ről lapunk hasábjain már tájékoz­tattuk az olvasókat), az 5. és 6. osztály matematikatanításának eddigi eredményeivel és a tanítás során szerzett tapasztalatokkal, valamint a 7. és 8. osztály mate­matikatanításának főbb feladatai­val és sajátos problémáival. Eh­hez kapcsolódott a Koménium nemzeti vállalat (tanszergyártó és -forgalmazó vállalat) szakemberé­nek beszámolója a tanszerellátás kérdéseiről; tájékoztatóját a leg­újabban forgalomba kerülő szem­léltetőeszközök kiállítása egészí­tette ki. A háromnapos értekezlet gazdag és jól összeállított prog­ramja lehetővé tette valamennyi résztvevő számára, hogy véle­ményt cseréljen matematikataní­tásunk legaktuálisabb kérdéseiről. Különösen hasznosnak mondható e találkozó a pedagógiai kutatóin­tézetek dolgozói számára, mivel módjuk volt a legilletékesebbek­kel, a pedagógusokkal megbe­szélni azokat a kérdéseket, ame­lyeknek megoldása a közeli és a távolabbi jövőben időszerűvé válik. Matematikatanításunk kér­déseinek alapos megismerését az tette lehetővé, hogy egy-egy fel­merülő problémával kapcsolatban kifejtette véleményét a minisztéri­um képviselőjétől kezdve a peda­gógusig minden érdekelt, akik ak­tívan és tárgyilagosan szóltak hozzá az egyes kérdésekhez, (gy a vita folyamán a jelenlevőkben egészséges kép és nézet alakult ki a tárgyalt kérdésekről. Ezek alapján a szakemberek javaslato­kat fogalmaztak meg, s ezeket továbbították az oktatási miniszté­riumnak. A konferencia különösen az alábbi két kérdéscsoporttal foglal­kozott részletesen: 1. Az 5. és 6. osztály matematikatanítása során szerzett tapasztalatok megvitatá­sa; 2. A 7. és 8. osztály matemati­ka tantervének elemzése. Az első témakörön belül fontos helyet kapott az alsó tagozatról (a 4. osztályból) a felső tagozatra (az 5. osztályba) való átmenet kérdé­se. Az előadó s a vitában felszóla­lók közül is többen rámutattak ar­ra, hogy a tanulók folyamatos elő­rehaladását a matematikában na­gyon fékezi a gyermekek rossz olvasási készsége. Különösen a megértéssel történő olvasás el­sajátításának a hiányát kifogásol­ták többen. Ez aztán eleve akadá­lyozza őket az önálló munkában. Azt is többen szóvá tették, hogy a tanulóknak nincs kellő jártassá­guk a gyakorló füzetben végzendő munkában, elősorban az ábrák és a belőlük következő számítások önálló elhelyezésében a füzetben. Mindnyájan kedvezően fogadták azt a bejelentést, hogy a 4. osz­tályból az egyik munkafüzet átke­rül az 5. osztályba, hogy a tanulók már a negyedikben többet tudja­nak dolgozni az iskolai gyakorló füzetben. A pedagógusok azt is kifogásolták, hogy a tanulók gyak­ran megfeledkeznek a feladat megoldása helyességének az ellenőrzéséről, lassan és pontatla­nul másolnak a tábláról, s rosszul tudnak készíteni szabadkézzel egyszerű vázlatokat. Aránylag jó jártasságokkal ren­delkeznek a csoportmunkában, s kellően aktívak a tanulók. Jól tudnak összeadni és kivonni, gyöngébbek szorzásból és osz­tásból. A felállított egyenleteket meg tudják oldani, de az egyenle­tek felállításában bizonytalanok. A pedagógusok rámutattak arra, hogy az egyenletek megoldása helyességének nem egységes az ellenőrzési módszere az 5. és a felsőbb osztályokban (baloldal =jobboldal). Módszertanilag tisz­tázni és egyértelművé kell tenni a mérés, kerekítés és az érvényes számjegyekkel való számolás kér­déseit; e tananyagot a jövőben esetleg felsőbb osztályban kell ta­nítani. M íg az első kérdéscsoport a már legalább egyszer ta­nított tananyagot érintette, addig a második témakör a 7. és 8. osztály tananyaga tanításának főbb kérdéseivel foglalkozott. Ezekről elsősorban a szerzők és a bírálók szóltak, akik elmondták elképzeléseiket az egyes temati­kus egységek tanításával kapcso­latban. Hangsúlyozták, hogy a 7. és 8. osztály tananyaga szerkeze­tileg másképpen van felépítve, mint az előző osztályoké. Az egész évi tananyagot 10-12 órás önálló egységekre bontották és egységes egészként kezelik. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy, a heti óraszámon belül nem szén-' telnek külön órákat geometriai illetve aritmetikai-algebrai tan­anyagnak, hanem az aránylag rövid tematikus egységek logikai elren­dezésük szerint következnek egy­más után. Az ilyen tárgyalásmód természetesen nagyobb teret ad az összefoglaló ismétlési felada­toknak. Többen rámutattak arra is, hogy az ilyen tananyagelrendezés és tárgyalásmód hátrányos is, mert például 12 órás tematikus egység esetén algebrából a tanulók két és fél hétig nem kerülnek kapcsolat­ba a geometriával, aminek követ­kezménye a feledés. Többen ké­telyeiket fejezték ki mind a 7., mind a 8. osztály előírt tananyagá­nak átvehetőségével kapcsolat­ban főleg azért, mert a tananyag egy része a ciklikus elrendezés miatt a 7. illetve a 8. osztályban kerül begyakorlásra, mégha az előző osztályokban találkoztak is vele a tanulók. Bírálóan szóltak a pedagógu­sok az egyes osztályok tanköny­veiben és gyakorló füzeteiben ta­lálható feladatok igényességéről. Kifogásolták, hogy túl sok az olyan feladat, amelyeket csak a kitűnő és a közepesnél jobb, esetleg a közepes tanulóknak lehet önálló munkára feladni. Kevés viszont az olyan feladat, amelyet a gyönge tanulók is meg tudnának önállóan oldani. Q_ó volt még a nemkötelező matematikai gyakorla­tokról is. Mind a gyakorlatokat, mind e tantárgyat, s a gyakorlatok­ra kiadott tankönyvet szinte egy­hangúlag pozitívan fogadták a pe­dagógusok. Az eddigi tapasztala­tok és eredmények is nagyon ki­elégítők. Jó visszhangra és fogad­tatásra talált a matematikai és fizi­kai gyakorlatok bevezetése a 7. osztálytól kezdődően. Ez a tan­tárgy nemcsak a természettudo­mányi orientációt segíti elő az ál­talános iskolában, hanem a ki­mondottan műszaki pályák iránti érdeklődést is. Remélhetően megmutatkozik ez abban is, hogy több lesz az olyan igényesebb szakmára jelentkező fiatalok szá­ma, ahol teljes középiskolai vég­zettséget is szerezhetnek a szak­ma elsajátítása mellett. A konferencia résztvevői az el­hangzott felszólalások és észre­vételek alapján több, a matemati­katanítás javítását célzó határoza­ti javaslatot fogadtak el. Ezeket az észrevételeket és javaslatokat to­vábbították az oktatási minisztéri­umnak, hogy a szakemberek fi­gyelembe vehessék a végleges tantervek kidolgozásakor és az ezek alapján elkészítendő tan­könyvek összeállításakor. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus IRODALMI KÉZFOGÁS Lapozgatva a Slovenské poh­ľady novemberi számát, magyar vonatkozású írásokkal is találkoz­hat az olvasó. Ján Jurčo recenzió­jából megtudjuk, hogy a magyar irodalom szlovák fogadtatása is­mét gazdagabb lett egy művel, Békés Pál Žeriavy címmel megje­lent regényével, amely a Smena kiadó Rovesník (Kortárs) nevű so­rozatában látott napvilágot, Marta Števkova fordítói munkálkodásá­nak köszönhetően. Minden olyan tettnek, amely népeink irodalmát közvetíti egymáshoz, természete­sen örülünk; jó érzéssel vesszük tudomásul a regény kiadását is (annál is inkább, hogy a recen­zens kedvezően nyilatkozik róla) ugyanakkor azonban felötlik ben­nünk az is, a közvetítésnek akkor van csak igazi haszna, ha rangos írók rangos műveit építi be a nem­zeti irodalom saját kontextusába, ha olyan alkotásokat fedez föl, me­lyek a legkényesebb szellem és az igényesség patikamérlegén is va­lóban súlyosnak találtatnak. Van erre is, példa; éppen a Slo­venské pohlady egy másik cikke bizonyítja, amelyben Vojtech Kondrót idézi föl - tisztelgéskép­pen a nyolcvanadik életévét nem­rég ünneplő költő előtt - találkozá­sait Illyés Gyulával. Kondrót szel­lemi ismerkedésének a cseh lly- lyés-válogatás, A Jilm a vítr (a Szil s a szél) adott impulzusokat, no meg a magyar költészet Beniak- féle antológiájában található fordí­tások. A cseh és szlovák fordítá­sok után hamarosan találkozott az eredeti versekkel is. 1968-ban kis- antológiát állított össze a kortárs magyar lírából, s ebbe az akkori­ban megjelent lllyés-kötetből, a Dőlt vitorlából három verset for­dított le. 1969-ben eljött a szemé­lyes találkozás ideje is ,, Nagyság, igen: költői nagyság“ - ez volt Kondrót első benyomása Illyés Gyuláról. Ettől fogva Kondrót, a műfordító Illyés vonzáskörében élt. 1972-ben interjút készített vele újabb verseit ültette át a Revue svetovej literatúry című folyóirat megbízásából, 1977-ben pedig Ťažká zem (Nehéz föld) címmel kötetben is bemutatkozhatott a szlovák olvasóknak Illyés, még­hozzá á Versbarátok Körének ran­gos kiadványában. Nyolcvanadik születésnapja alkamából az ismert és elismert alkotót köszönti Illyés Gyulában Vojtech Kondrót, idézve a nyilván általa is fontosnak érzett illyési ars poeticát: ,,Nem lehet tisztességes ember, /ki a versírást abbahagyja:/ Az igazmondást hagyja abba.“ Karol Wlachovsky írása a szlo­vákiai magyar irodalom nesztorá­nak, az augusztusban elhunyt Egri Viktornak állít emléket. Életműve hű tükre a szlovákiai magyar iro­dalom hat évtizedes fejlődésének - állapítja meg Wlachovsky -, ele­mezve, miképpen jutott el Egri a két háború közötti polgári huma­nizmustól a szocialista eszmék tá­mogatásáig és vallásáig. Aszámta- lan Egri-mű közül a csúcsművet az Égő föld című regényében látja, de elismeréssel szól az Ének a ro­mok felett című drámáról, s az Angyalbőrben, a Társakkal és társtalanul s A hallgatás évei című önéletírásról is. Rámutat arra, hogy Egrit a szlovák olvasók is ismerhették: csaknem tíz könyve jelent meg fordításban. ,,Egri Vik­tor azok közé a szerzők közé tar­tozott, akik szorosan összeforrot- tak a néppel és az országgal, amelyben tudatosan élték le életü­ket“ - fejeződik be a méltatás. ZALABAI ZSIGMOND A KORONG VIRTUÓZA Nyolcvan éve született Kovács Margit ..Az agyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintéskor életem elemévé vált. Mert csodálatos ez a mesterség. Az élet hajnalán vette kezébe az ember az agyagot. És amikor az első fazekas elkészítette az első hasznos edényt - játszott is, örült is bizonyára: belevésett hát valami szép haszontalant. És azóta kézről kézre adja ezt a szép játékot. Ahány alkotó, annyi változat. Mindenki belelehelheti lelkét, jókedvét, örömét, bánatát. És milyen csodálatos: a fazekas már rég nincs sehol, de jókedve, humora, pajzánsága, öröme, gyásza ott duruzsol továbbra is a cserepeiben és mesél az utána jövőknek. “ Pályázati felhívás A CSEMADOK Központi Bizottsága és nyelvi szakbizottsága nyelvjárásgyűjtő pályázatot hirdet. Pályázhatnak önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportok bármilyen nyelvjá­rási tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal, mint például gazdálkodás, település-építke- zés-házberendezés, viselet, táplálkozás, népszokások-hiedelmek szó­kincsének (valamint földrajzi nevek) gyűjtésével és feldolgozásával. Azon felül valamely helység nyelvjárási anyagának feldolgozása is szóba jöhet. Pályadíjak: I. díj: 3000.- korona II. díj: 2000- korona III. díj: 1000 - korona Az egyes díjfokozatokat a bíráló bizottság megosztva is kiadhatja, vagy fenntartja jogát a díjak visszatartására. A pályázat díjazott anyagá­ból gyűjteményes kötetet adnak ki. Pályázni lehet továbbá nyelvjárási szövegek magnófelvételével is. Ezeket a pályamunkákat értékes könyvjutalomban részesítjük. A pályamunkákat 1983. december 20-ig két példányban kell beküldeni a CSEMADOK Központi Bizottsága (Nám. 1. mája 10., 815 57 Bratislava) címére. A pályamunkákon fel kell tüntetni: a gyűjtő nevét, foglalkozását, lakcímét, továbbá a gyűjtés helyét és idejét, valamint az adatközlők személyi adatait. A pályázók bővebb felvilágosításért és útmutatásért, pályázati témá­juk megjelölésével forduljanak a CSEMADOK KB népművelési osztá­lyához. Nem hiszem, hogy akadt volna valaki, aki Kovács Margitnál szeb­ben, egyszerűbben és nagyobb szeretettel vallott volna keramikus munkáról, a „cserepekről“ - ahogy ő szokta nevezni alkotá­sait. Ez az egyszerűség és szere­tet - az élet és a szépség áhitatos- szenvedélyes szeretete - hatja át vallomásának minden szavát, ezt hirdetik a keze alól kikerült szobrok, tálak, edények, domborművek. Bármihez fogott, az eredmény mindig azonos volt - szívet-lelket derítő. Az életműve java részét magába foglaló szentendrei és győri múzeum megtekintése után különös érzés keríti hatalmába a lá­togatót: nyoma sincs a szokásos, múzeum-látogatást követő kábult fáradságnak - mintha friss vízben mártózott volna meg az ember. Kovács Margit: Anya gyermekkel Ezt érezhették egykor azok a járó­kelők, akik bepillanthattak a kezdő Kovács Margit Benczúr utcai laká­sának ablakán. Műtermül - egyéb híján - a konyha szolgált, ott sora­koztak a polcokon a csodálatos figurák, mázas edények. A leske- lődőket hosszú percekig fogva tar­totta a látvány varázsa. A bátrab­bak - maguk is művészemberek - vissza-visszatértek gyönyör­ködni, s végül bekopogtattak. Élet­re szóló barátságok születtek így. De nemcsak az írókat, költőket, festőket ragadta meg az alkotásai­ból áradó harmónia, hisz egyik méltatója, Kaesz Gyula szavait idézve művészete olyan, amelyet mindenki elméleti előkészület nél­kül is megérthet, mert világos, ter­mészetes és úgy élvezhető, mint a virágok, az illatok és az ízek. ÚJ SZÚ 6 1982. XII. 3. ORSZÁGOS KONFERENCIA PARDUBICÉN Csak a népművészet régi meste­rei dolgoztak ilyen elfogulatlan közvetlenséggel, az ő műveikben adott a primitívség és a rafinált tudás együtt hasonló hatásokat.“ Érzelmi gazdagsága és őszin­tesége adja alkotásainak sokat csodált természetességét és köz­vetlenségét. ,,A művész csak azt adhatja, - ami benne belül meg­van“ - mondta egy interjú alkal­mával. Az egyetemes művészet legkülönbözőbb korainak jegyé­ben fogant müvein alkotójuk em­beri gazdagsága, humanizmusa ragyog át, ez hozza őket oly közel a nézőhöz. Oly sok különböző ele­met magába építő, pazar bőségű életműve összességében ezért annyira egységes hatású, egyéni hangú, mindenki mástól megkü­lönböztethető. A középkor, Bizánc ikonfestészete, a perzsa miniatú- rák, az olasz reneszánsz, a pa­raszt barokk, a magyar népművé­szet - mindazok a korok és stílu­sok, amelyeknek hangulat- és for­mavilágát felhasználta, csak ürü­gyül szolgáltak ahhoz, hogy minél többet mondhasson el a számára legfontosabbról - az emberről. Fi­guráinak alakításához zseniálisan használta az ősi technikai eszközt, a fazekaskorongot. Magyar tanagráknak becézett figuráit nagyvonalú, kevéssel so­katmondó ábrázolásmód és cso­dálatos pszichológiai éleslátás jel­lemzi. Kis méreteik ellenére gyak­ran monumentális hatásúak. Alko­tójuk mindent ki tudott fejezni ve­lük: a groteszk, suta bájt éppúgy, mint a tragikumot. Lényegretörő, minden fölösleges részletezést ki­iktató formáiról így írt Farkas End­re: „Lelki szükséglet a primitív forma a mai művészetben, mint­egy ragaszkodás az emberihez, a földhöz, a múlthoz. Vágyódó menekülés ez a technika rideg szépsége elől. Az idők folyamán elveszítettük lábunk alól a talajt, a repülőgép, rádió és mindaz, amit ezek előre jeleznek, szükségképp megéreztették velünk, hogy mi­lyen iramban hagyjuk el magunk mögött a természetet, de az új forma, a primitív, amit még az emberi ész és szeretet készít, útját állja a lélek teljes kihalásának. “ Bár Farkas 1929-ben írta eze­ket a sorokat, Kovács Margit egész munkásságát, művészi tö­rekvéseit találóan jellemzik. Ahogy jellemző az alkotásait őrző szent­endrei Vastagh-ház bejáratán ta­lálható Korongoló fiú is - az ősi mesterség és az anyag iránti tisz­telet, a munka és a nyomában fakadó szépség szimbóluma. VOJTEK KATALIN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents