Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)

1982-12-29 / 308. szám, szerda

Mire mutatott rá az Állami Energetikai Felügyelőség a mezőgazdaságban? A mezőgazdaságban az orszá­gos mérlegtől eltérő szerkezetű a tüzelőanyag-energetikai ellátás. Túlsúlyban van a tüzelőanyagok fogyasztása, és jelentős mennyi­séget tesz ki az egy főre jutó villamos energia felhasználása is. A mezőgazdaságban éppen ezért az Állami Energetikai Felügyelő­ség ellenőrzéseit a villamos ener­gia észerű felhasználására irányít­ják. Az idén az energetikai fel­ügyelőség trenčíni kerületi kiren­deltségén a nyugat-szlovákiai me­zőgazdasági vállalatokban négy ellenőrzést hajtottak végre. Konk­rétan a Chocholná-Velčica-i Efsz- ben, a nagyfödémesi (Veľké Úľany) Béke Efsz-ben, a Bánovce nad Bebravou-i Állami Gazdaság­ban, valamint a Hlohoveci Állami Gazdaságban. A járási mezőgaz­dasági igazgatósággal együttmű­ködve határoztuk meg, hogy a ke­rület mely mezőgazdasági vállala­tainál kerítünk sort ellenőrzésre. Ezen felül még két ellenőrzést haj­tottunk végre, melyeket az 1981- ben hozott intézkedések teljesíté­sére összpontosítottunk. Ezek az ellenőrzések a sládečkovcei Hala­dás Efsz-t és a prašicei földmü- vesszövetkezetet érintették. Az energetikai felügyelőség szakemberei csupán a sládečkov­cei szövetkezetben voltak elége­dettek az energiagazdálkodás mi­kéntjével. Ennél a mezőgazdasági vállalatnál a dolgozók a lehetősé­gek keretében teljesítik az előző évi intézkedésekből eredő felada­tokat, A prašicei szövetkezetben viszont ellenkező a helyzet, a fel­ügyelőség dolgozói az energiagaz­dálkodási alapelvek megszegé­séért 5 dolgozót ismételten bünte­tésben részesítettek. . Az ellenőrzések segítségével a következő fogyatékosságokra derítettünk fényt: a mezőgazdasá­gi vállalatoknál a tüzelőanyag- és energiafogyasztás irányítása nem felel meg napjaink követelményei­nek; számos mezőgazdasági vál­lalatnál nem létezik energiagaz­dálkodási részleg, jóllehet energia- fogyasztásuk gyakran eléri egy- egy ipari vállalat energiafogyasztá­si szintjét. Ez utóbbiakban pedig a helyzet lényegesen jobb ezen a téren. A járási és a kerületi mezőgazdasági igazgatóság az eneriagazdálkodás módszertani irányítását mindeddig csupán operatívan oldja meg, és csak a legégetőbb esetekben. Az ener­giagazdálkodásban dolgozók je­lenlegi létszáma korántsem .ele­gendő ahhoz, hogy kielégítse a mezőgazdasági vállalatok ez irányú szükségleteit. Nem is szól­va arról, hogy ezek a dolgozók gyakran nem rendelkeznek meg­felelő képesítéssel ahhoz, hogy színvonalasan szólhassanak hoz­zá ezekhez a kérdésekhez. Az esetek többségében pedig az energetikus egyéb gazdasági tisztségeket is betölt: tehát ugyan­az a személy a vízgazdász, a be­ruházási, az anyagellátási, a mun­kavédelmi előadó stb. Ugyanakkor a gazdasági részlegek a járás más-már falvaiban találhatók, gyakran több tíz kilométerre egy­mástól. Az operatív jellegű köte­lességek teljesítése nem engedi meg ezeknek a dolgozóknak, hogy koncepciózus és ésszerűsítő intézkedésekkel foglalkozzanak. A felsorolt fogyatékosságok szö­ges ellentétben vannak az ener­giagazdálkodási részlegek tevé­kenységére vonatkozó alapelvek­kel, melyeket a csehszlovák kor­mány 1980-évi januári 4-es szá­mú határozatában rögzítettek. A szervezési fogyatékosságok­hoz az üzemelési-műszaki nehéz­ségek is társulnak. Döntő mér­tékben a mezőgazdasági objektu­mok építését megelőzően készülő tervek hibás voltára vezethetők vissza ezek a nehézségek. Azok a tervezőintézetek, amelyek a me­zőgazdasági vállalatok számára készítik a terveket, bizony nem úttörők a korszerű technika alkal­mazásában, és nem következete­sek az energiatakarékossági álla­mi célprogram teljesítésében sem. A tervezőknek elsősorban a me­zőgazdasági objektumok megvilá­gításával, a vízmelegítéssel, a transzformátorokkal, a fűtéssel kapcsolatos javaslataik hagynak maguk után kívánnivalót. így meg­történik, hogy gyenge minőségű Tizenegy hónap mérlege: több mint huszonegyezer lakás Szlovákia komplex lakásépíté­sér? tizenegy hónap alajt 5,7 milli­árd koronát .fordítottak, ami az idei tervfeladatok 91 százaléka. Az előző évekhez képest némileg ja­vult a lakásépítés folyamatossága és az előirányzott feladatok telje­sítése. Szerkezeti megoszlásban azonban a lakásépítés 187 millió koronás „többlete“ mellett a mű­szaki létesítmények és a megelő­ző beruházások területén 176 mil­lió koronás a lemaradás. A járulé­kos létesítmények építésében négy százalékkal teljesítették túl a tervet. Az építőipari szervezetek szlo­vákiai méretekben több mint 21 ezer rakásegységet fejeztek be az esztendő első 11 hónapja során. Ez hétezerrel több, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Decem­berben elég nehéz feladat lesz a hátralévő 6000 lakás folyamatos befejezése és átadásra való elké­szítésé. A vállalatok közül kétszeresen is az elsó helyen áll a Bratislavai Magasépítő Konszernvállalat, amelynek dolgozói november vé­géig 3845 lakást fejeztek be, mi­közben évi tervfeladataikat 92 százalékra teljesítették. És ilyen még nem fordult elő a vállalat több mint 30 éves működése során! Ennek köszönhetőn decemberben csupán 320 lakás vár átadásra, s ez kizárja a hagyományos év végi hajrát. Alaposan növelték a szerelés napi teljesítményét, ami a jövőre átadásra kerülő lakások szempontjából fontos. A befejezés üteme is alapvetően javult, hiszen Bratislava-Petržalka Lúky lakóte­lepein csupán novemberben re­kordmennyiségű, azaz 808 több szobás családi lakást adtak át. így a hátralévő időben lehetőség nyí­lik több járulékos és műszaki léte­sítmény befejezésére. Szintén kedvezőbb a helyzet a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol a Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat 3253 lakásegységet, (az évi terv 88 százaléka), a Trnavai Magasépítő Vállalat pedig 2496 lakást adott át. A közép- és kelet-szlovákiai ke­rület eddigi eredményei kevésbé kedvezőek. A Žilinai Magasépítő Vállalatnak decemberben több la­kást kell átadnia, mint amennyit 11 hónap alatt befejeztek. Az 1669 kész lakásegység az egész évi mennyiség felét sem éri el. A Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat dolgozói viszont 1600-zal több lakást fejeztek be, mint egy évvel korábban, s így a 2371 lakás­egységhez az év utolsó hónapjá­ban továbbiakat adnak át, de ez már csupán az évi terv alig egyne­gyednyi része. A múlthoz képest a pirevidzai Priemstav is jobban áll a tervteljesítésben, hiszen az ezer átadott lakás a tavalyi mennyiség háromszorosa. , A kelet-szlovákiai kerületben a Kassai ’(Košice) Magasépítő Vállalat összesen 1850 lakást fe­jezett be, ami az évi terv 67 száza­lékos teljesítése. És ez nagyon kevés! A poprádi és prešovi Ma­gasépítő Vállalatok ilyen szem­pontból jobban állnak, mert fela­dataik közel háromnegyedét telje­sítették. Az utolsó 100 lakás befe­jezésén dolgoznak a michalovcei építők, akik ebben az évben 806 családnak teremtettek új otthont. A lakásépítés idei alakulása kedvezőbb mint a múltban volt, de még így is a hagVományos év végi hajrá dönt arról, hogy sikerül-e Szlovákiában december végére befejezni a tervezett 27 ezer la­kást és a több tucatnyi járulékos létesítményt. IVAAi SCHWARZ terveket valósítanak meg, melyek kedvezőtlen energetikai paramé­tereket írnak elő. A beruházási egységek utólagos felújítása azonban már többnyire költséges, bár az üzemelési költségek jelen­tősek. A mezőgazdaság melegvíz-igé­nyének kielégítése a villamos energia felhasználásának szem­pontjából egy külön fejezetet ké­pez. Meleg víz előállítására csak­nem kizárólag villamos hőtárolós vízmelegítőket alkalmaznak, an­nak ellenére, hogy az esetek több­ségében hatékonyabb megoldás lenne egy központi melegvíz-elő- állító létrehozása, amelyhez meg­felelő vezetékrendszert csatlakoz­tatnának. A kis kapacitású villa­mos vízmelegítők használata je­lentős fajlagos fogyasztással jár. Csupán az ellenőrzött négy mező- gazdasági vállalatnál fényt derítet­tek arra, hogy napközben jogtala­nul fogyasztották vízmelegítésre az áramot, mégpedig nem is kis mennyiségben. A mezőgazdasági termelés energiaellátásának sarkalatos problémája az ellető helyiségek fűtésének megoldása. Nagyon lassú a nem hagyományos ener­giaforrások felhasználásának be­vezetése. Ugyancsak különös fi­gyelmet érdemel a szárítók problé­májának megoldása is. Fogyaté­kosságok vannak a mérő- és sza­bályozóműszerek minőségében és mennyiségében is, és sorolhat­nánk a hasonló jellegű nehézsé­geket. Az ellenőrzések segítségével feltárt hibákat részben már felszá­molták, mégpedig azonnal, a töb­bit megvitattuk az egyes vállalatok vezetőivel. A tanácskozásokon részt vettek a járási mezőgazda­sági igazgatóság energetikusai is, hogy az így szerzett tapasztalato­kat más mezőgazdasági vállala­toknál is kamatoztathassák. A fel­tárt fogyatékosságok felszámolá­sára igazgatói utasítást adtak ki, mely névre szóló és határidőhöz kötött. Ezzel, persze, az Állami Energetikai Felügyelőség számá­ra nem zárul le az ellenőrzés, mert feladata az észlelt hibák teljes fel­számolása. JAROSLAV HLÍSTA mérnök, az SZSZK Állami Energetikai Felügyelősége trenčíni kirendeltségének dolgozója KOMMENTÁLJUK Az ésszerű koncentráció felé Mérlegvonás és előretekintés. E két fogalom tartalmi hatá­rain belül mozgott a Csehszlovák Építőművészek Szövetsé­gének nemrég megtartott első kongresszusán a beszámoló és valamennyi hozzászólás mondanivalója. Vagyis: össze­gezte a múltból merített tapasztalatokat, rámutatott a hibákra, melyek kiküszöbölése a jövőben korántsem lesz egyszerű feladat. Némi szemléletváltással azonban elérhe­tővé válik, hogy a megoldási lehetőségek szüntelen keresése a továbblépés egyik alappillére legyen. És ennek a követel­ménynek az egyre szigorúbb takarékossági intézkedések közepette, a minőség emelkedőjén felfelé kapaszkodva kell eleget tenni. Vegyük szemügyre például lakótelepeink építési koncepci­óját, amely eddig az ún. Athéni Charta alapelveiböl indult ki. Ennek lényege az, hogy a lakóterület zöld övezetben, szaba­don elhelyezett egycélú építményekből áll. Ezt a területet szintén zöld övezet választja el a közlekedési hálózattól, az ipari és egyéb városi jellegű létesítményektől. Az így felvázolt lakótelep az első pillantásra helyes szemléletet takar. Viszont, ha figyelembe vesszük, hogy ily módon városaink egyre nagyobb földterületet emésztenek föl, alaposan meg­hosszabbodik a közlekedési és közműhálózat, időigénye­sebbé válik életünk, s mindez többletköltséggel és maga­sabb energiafogyasztással párosul, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ma ezen az úton nem mehetünk tovább, hiszen lehetőségeink éppen az ellenkező irányba mutatnak. Mégpe­dig az észszerű koncentráció, a több célú létesítményekből álló komplex lakótelepek felé. Több tervező és városrendező próbálkozott és továbbra is próbálkozik - az újfajta követelményeknek eleget téve - vál­toztatni az alaposan gyökeret vert szemléletmódon, az évszázadok során kialakult szokásokon. Az új feltételekhez való igazodás első jelei megmutatkoznak már legújabb lakó­telepeink beépítettségi sűrűségében, de a kísérletezések helyett inkább olyan gyökeres változtatáshoz kellene folya­modni, amely tudományos megalapozottsággal mérné fel mai helyzetünket és távlati teret nyitna egy újonnan kialakí­tott koncepció létjogosultságának. Addig is az építőművészek és városrendezők átgondolt munkája nehezen hozhat konkrét eredményeket a társada­lom széles körű támogatása nélkül. Legfőképpen a jó elkép­zelések gyakorlati véghezviteléhez van szükség sok segít­ségre, hogy az így létrehozott értékek újból mindnyájunk javát szolgálják. További jelentős értékforrás számunkra az építészet és városfejlesztés összhangban tartása. Ebben elsősorban az építészet több szempontúaága játszik olyan szerepet, amely a társadalmi fejlődés mai fokáyi egyre nagyobb jelentőséggel bír. Nem fordulhatna tehát elő, hogy valahol egyoldalú felfogás érvényesüljön, s némely szempontok kidomborítása a továbbiak háttérbe szorítását, esetleg figyelmen kívül hagyását eredményezze. Mert az utóbbi időben éppen a szakmai táboron kívül állók véleményét, mintha kevésbé hallgatnák meg, mint azelőtt. így fordulhat elő aztán, hogy egy-egy építészeti vagy városrendezési megoldás a közvéle­mény indokolt bírálatába ütközik. Településeink összehangolt fejlesztésében tehát többet kellene gondolni a ma emberére. S főként az utókorra, amely minden valószínűség szerint az utánunk maradt városok és falvak képéből kiindulva alkot majd véleményt rólunk, figyel­men kívül hagyva lehetőségeinket és nehézségeinket. J. MÉSZÁROS KÁROLY Kis üzem - figyelemreméltó eredmény Az utóbbi években a mezőgaz­dasági vállalatok dolgozói nagyon sokat bosszankodtak azért, hogy termékeiket a rugalmatlan felvá­sárlás miatt nem tudják értékesíte­ni. Éppen azért nagyon jóleső ér­zés hírt adni olyan felvásárló üzemről, amelynek dolgozói min­dent megtesznek a rugalmas fel­vásárlásért, sőt, arra ösztönzik a termelőket, hogy minél többet termeljenek. Az ilyen üzemek kö­zé tartozik a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Üzemek komá­romi (Komárno) üzeme is. A komáromi üzem 55 alkalma­zottjával ugyan a kisüzemek közé tartozik, ám az elvégzett munka jelentőségénél fogva fontos szere­pet tölt be a lakosság élelmezésé­ben. Az idén pedig külön felfigyel­tek az üzem dolgozóira, hiszen 1982. november 5-én büszkén je­lentették a járási vezető szervek­nek, hogy teljesítették, sőt túl is teljesítették a tojásfelvásárlási ter­vet, ami az év elején elég igényes­nek tűnt. Az éves terv ugyanis 60 200 000 darab tojás felvásárlá­sát irányozta elő. A felvásárló üzem dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfor­dulója tiszteletére a jubileum előtti hetekben fokozták igyekezetüket, szocialista felajánlásokat tettek, melyek teljesítése ugyancsak hoz­zájárult a terv túlteljesítéséhez. Az év végéig terven felül jelentős mennyiségű tojást vásárolnak fel. Gábris Dorottyától, az üzem fel- vásárlási osztályának vezetőjétől megtudtam, hogy egy 20 tagból álló szocialista munkabrigád tagjai végzik a felvásárlást, mégpedig közvetlenül a termelőknél. A szo­cialista munkabrigádot 11 évvel ezelőtt - a CSKP megalakulásá­nak 50. évfordulója tiszteletére - Gábris Dorottya alapította meg. Az alapító jelenleg is brigádtag, a brigád vezetője ma Michal Svi- ček. A 7 felvásárló és a 13 gépko­csivezető általában hajnali 3 óra­kor már elindul gépkocsival a járás különböző részeibe. Kérdésemre, hogy miért indul­nak olyan korán, már Augustin Valach, az üzem vezetője vála­szol: ,,ltt, a komáromi üzemben csak a tojás egy részének feldol­gozására van kapacitásunk. Az idén például 28 millió tojást szállí­tottunk a dunaszerdahelyi feldol­gozó üzembe, amely tőlünk 50 kilométernyire van. Gépkocsive­zetőinknek sok esetben több mint 200 km-es utat kell megtenniük bizonyos szünetekkel (mert a fel­vásárlás is időbe kerül), amíg el­jutnak Dunaszerdahelyre. A vágó­baromfi feldolgozásával pedia csak a aunaszerdahelyi üzemben foglalkoznak. Márpedig az élő ba­romfi szállítása nagyobb távolsá­gon több veszéllyel jár.“ Egyébként a vezetőtől megtud­tam azt is, hogy a baromfifelvá­sárlási terv teljesítésére is reálisak a kilátások. Év végéig 100 száza­lékra teljesítik, pedig nem kis mennyiségről van szó. Jövőre pél­dául a terv 5 ezer tonna baromfi felvásárlásával számol, ami job­ban indokolja az üzem dolgozói­nak régi óhaját: ideje lenne már építeni a komáromi járásban is egy nagyobb, korszerűbb baromfi- feldolgozó üzemet, hiszen a ter­melés évről évre nő, s vele együtt a fogyasztás is. Komáromban a várost körülvevő régi bástyák­ban kapott helyet az üzem, ahol osztályozzák, válogatják, tartósít­ják a felvásárolt árut. S hogy a fel­vásárolt tojásnak csak valamivel több mint a felét tudják feldolgozni, az nem az üzem dolgozóin múlik. Gábris Dorottyától - aki egyúttal az üzemi pártszervezet elnöke is - azt is megtudtam, hogy a felvá­sárlás sikereihez nagyban hozzá­járult az üzem kommunistáinak kezdeményezése, kommunista példamutatása. így például Michal Svrček brigádvezető és Domin Jó­zsef párttagok mindig kezdemé­nyeznek, és jó szervezőkészség­ről tesznek tanúbizonyságot. Ha netán a baromfi felvásárlásánál felszabadul egy-egy gépkocsi, máris úgy szervezik a munkát, hogy ezek is segítsék a tojásfelvá­sárlást. KOl-OZSI ERNŐ ÚJ SZÚ 4 1982. Xfl. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents