Új Szó, 1982. december (35. évfolyam, 285-310. szám)
1982-12-23 / 304. szám, csütörtök
A VILÁG NÉPEINEK AZ EGÉSZ EMBERISÉG JAVÁT SZOLGÁLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉÉRT SZÁLLUNK SÍKRA (Folytatás az 5. oldalról) sében. Képtelenség azt gondolni, hogy mi ezzel egyetértünk. Mindez természetesen megfelelne a Pentagonnak, de semmiképpen sem elfogadható a Szovjetunió és mindazok számára, akik érdekeltek a béke megőrzésében és megszilárdításában. Hasonlítsák össze ezekkel a Szovjetunió javaslatait. Azok az egyenlőség megőrzéséből indulnak ki. Mi készek vagyunk saját hadászati fegyverzetünket több mint 25 százalékkal csökkenteni. Ezzel összhangban kell az Egyesült Államok fegyverzetét is csökkenteni, hogy a hadászati fegyverek hordozóeszközeinek száma mindkét félnél azonos legyen. Javasoljuk a nukleáris robbanófejek mennyiségének lényeges csökkentését és a nukleáris fegyverek fejlesztésének maximális korlátozását is. Javaslataink kivétel nélkül minden hadászati fegyvertípusra vonatkoznak, és ezek arzenáljának sok száz darabbal történő csökkentését irányozzák elő. Átfogják az újabb fegyverkezési verseny minden lehetséges csatornáját ezen a területen. S ez csak a kezdet: az említett alapon kötött megállapodás kiindulópontja lenne e fegyver még hathatósabb mértékű kölcsönös mennyiségi csökkentésének, amelyről a felek az általános világstratégiai helyzet figyelembevételével köthetnek megállapodást. A tárgyalások idejére azt javasoljuk, amit a józan ész is sugall: mindkét fél hadászati fegyverkészleteinek befagyasztását. Az Egyesült Államok kormánya ezt nem akarja, és mindenki számára érthető, högy miért: most kezdtek hozzá a nukleáris fegyverzet jelentős mértékű növeléséhez. Nyilvánvalóan nem helytállók azok az érvek, amelyekkel Washington igazolni próbálja ezt a növelést. Már sokszor szó volt arról, hogy tudatosan valótlanságot tartalmaznak azok az amerikai állítások, amelyek szerint az amerikaiak „lemaradtak“ a Szovjetunióhoz képest, s ezt be kell hozniuk. Teljesen nevetségesek azok a kijelentések, hogy az új fegyver- rendszerek - olyanok például, mint az MX-rakéta - „a leszerelésről folyó tárgyalások sikerét hivatottak előmozdítani“. A fegyverzet további növelésének programja nem kényszeríti a Szovjetuniót arra, hogy egyoldalú engedményeket tegyen. Az amerikai fél kihívására kénytelenek leszünk saját megfelelő rendszereink kifejlesztésével válaszolni: az MX-re hasonló ^aját rakétával, a nagy hatótávolságú amerikai szárnyas rakétára saját nagy hatótávolságú szárnyas rakétával - és ennek folyik már a kipróbálása nálunk. ' Ezek korántsem fenyegetések. Mi egyáltalán nem óhajtjuk, hogy így alakuljanak az események, és mindent megteszünk ennek elkerüléséért. De szükség van arra, hogy azok is, akik az Egyesült Államok politikáját meghatározzák, és a széles közvélemény is, jól ismerjék a dolgok valódi állását. Ha Washingtonban valóban azt hiszik, hogy a tárgyalásokon az új fegyverrendszerek az amerikaiak „ütőkártyái“ lehetnek, hát tudják meg, hogy ezek az „ütőkártyák“ hamisak. A Szovjetunió feletti katonai fölény megszerzésére épülő politikának nincs jövője, és csupán a háborús veszély fokozására alkalmas. Most arról, amit bizalomerősítő intézkedéseknek szoktak nevezni. Mi komolyan vesszük ezeket. A korszerű fegyverek akciójának gyorsaságát és erejét tekintetbe véve a kölcsönös gyanakvás légköre rendkívül veszélyes. Egy ostoba véletlen, egy téves számítás vagy egy műszaki hiba tragikus következményekkel járhat. Fontos tehát, hogy vegyük le az ujjunkat az indítógombról és a fegyvereket megbízhatóan biztosítsuk. Ebben az irányban történnek már lépések, többek között a helsinki megállapodások keretében. Mint ismeretes, a Szovjetunió jellegüket tekintve komolyabb és méretükben átfogóbb intézkedéseket javasol. Erre vonatkozó javaslataink a nukleáris fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi szov- jet-amerikai tárgyalások asztalán fekszenek. Készek vagyunk megvizsgálni az erre vonatkozó, mások által előterjesztett javaslatokat, így az Egyesüit Államok elnökének nemrégiben tett javaslatait is. De csupán azok az intézkedések, amelyekről ö beszélt, nem oszlatják el a kölcsönös bizalmatlanság légkörét, és nem állítják helyre a bizalmat. Ennél többre van szükség: a helyzet normalizálására, arra, hogy lemondjanak az ellenségeskedés és a gyűlölet szításáról, az atomháború propagálásáról. Természetesen a bizalom megteremtéséhez, mindenfajta háború elkerüléséhez - beleértve a véletlenül kirobbanó háborúkat is, - a legfontosabb a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a visszatérés az államok közötti korrekt, nyugodt kapcsolatokhoz, az enyhüléshez. Ezt a földkerekség valamennyi térsége számára fontosnak tartjuk. Különösen azonban Európa számára, ahol minden egyes szikra világméretű robbanást eredményezhet. Most új veszély fenyegeti ezt a földrészt, több száz amerikai rakéta nyugateurópai elhelyezésének perspektívája. Nyíltan meg kell mondani: ez még törékenyebbé tenné a békét. Úgy véljük, hogy az európai népeket, sót az egész világ népeit fenyegető veszélyt el lehet hárítani. Az európai béke teljes mértékben megmenthető és megszilárdítható - anélkül, hogy ezzel bárkinek a biztonságát megsértenénk. Éppen ezért folytatunk tárgyalásokat az Egyesült Államokkal Genfben már több mint egy esztendeje arról, hogyan korlátozzuk és csökkentsük az atomfegyvereket Európában. A Szovjetunió kész nagyon messzire elmenni. Mint ismeretes, megállapodást javasoltunk az európai célpontok megsemmisítésére szolgáló - mind a középhatótávolságú, mind a taktikai - atomfegyverek minden fajtájáról való lemondásról. De ez a javaslat eddig süket fülekre talált. Nyilvánvaló: elfogadni nem akarják, nyíltan elutasítani viszont nem merik. Ismételten megerősítem: javaslatunk továbbra is érvényben van. Javasoltunk egy másik változatot is: a Szovjetunió és a NATO tagországai csökkentsék saját középhatótávolságú fegyverzeteiket alig egyharmadára. Az Egyesült Államok erre mindeddig nem hajlandó. Olyan javaslatot terjesztett elő, amelyet - mintha gyúnyból tennék - „nula változatnak“ nevezték el. A javaslat a Szovjetunió valamennyi, tehát nemcsak az ország európai, hanem ázsiai területén elhelyezett, középhatótávolságú rakétájának felszámolását irányozza eiő- a NATO Európában elhelyezett nukleáris rakétafegyvereinek megtartása, sőt növelése mellett. Vajon ki gondolhatja komolyan, hogy ebbe a Szovjetunió beleegyezik? Úgy tűnik, az Egyesült Államok meg akarta ezzel hiúsítani a megegyezést, hogy azután a tárgyalások kudarcára hivatkozva - ilyen vagy olyan módon- elhelyezhesse rakétáit Európában. így lesz-e, vagy sem ezt a jövő mutatja meg. Mi továbbra is a mindkét fél számára igazságos megegyezésre törekszünk. Készek vagyunk a többi között elfogadni azt is, hogy a Szovjetunió csak annyi rakétát őrizzen meg Európában, amennyivel Anglia és Franciaország rendelkezik együttesen és eggyel sem többet. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió több száz rakétát, köztük a nyugaton SS-20-asnak nevezett legkorszerűbb rakéták tucatjait is leszerelné. Ami a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat illeti, a középhatótávolságú rakéták terén ez volna a valóban tisztességes „nulla“ variáns. S ha a jövőben az angoi és a francia rakéták számát csökkentenék, ugyanarra a szintre csökkentenék kiegé- szítóleg a szovjet rakéták számát is. Ezzel együtt megállapodást kellene kötni arról, hogy a két fél egyenlő szintre csökkentené a közepes hatótávolságú nukleáris fegyvereket hordozó repülőgépeit, amelyekkel a Szovjetunió, illetve a NATO tagországai az említett körzetekben rendelkeznek. Felszólítjuk partnereinket, hogy járuljanak hozzá ehhez a világos és igazságos megegyezéshez, s éljenek ezzel a lehetőséggel, amíg lehetőség van rá. De senki ne ringassa magát tévhitben: soha nem engedjük meg, hogy saját biztonságunkat, valamint szövetségeseink biztonságát veszély fenyegesse. Arra is gondolni kellene, hogy elkerülhetetlenül milyen súlyos következményekkel járna az újtipusú amerikai közepes hatótávolságú rakéták Európába történő telepítése az összes nukleáris fegyverzetek csökkentését célzó további erőfeszítésekre nézve. Szóval, most az Egyesült Államokon a válaszadás sora. Végezetül kijelentem: mi a világ népeinek széles, gyömölcsözö, a diktátumoktól és az idegen belügyekbe való beavatkozástól mentes, a kölcsönös előnyök alapján megvalósuló, az egész emberiség hasznára folytatott együttműködéséért szádunk síkra. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a jelenlegi és a felnövekvő nemzedék számára biztosítsa a nyugodt, békés jövőt. Ez politikánk célja s ettől nem térünk el. Elvtársak! Végigtekintve a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége által 60 év alatt megtett utat, világosan láthatjuk, hogy eredményeink és győzelmeink elválaszthatatlanok a lenini kommunista párt tevékenységétől. Éppen a párt volt és marad az az alkotó és mozgosító erő, amely biztosítja töretlen előrehaladásunkat a társadalmi haladás minden irányában. Pártunk ideológiáját, összetételét és felépítését tekintve a Szovjetunió nemzetei egységének és összeforrottságának eleven megtestesülése. A párt, amelynek politikája a nemzeti és nemzetközi érdekek harmonikus összehangolására irányul, olyan társadalmi körülményeket teremt, amelyek közepette minden egyes nemzet mindenoldalú fejlődése egyben az egész testvéri közösség felemelkedésének és virágzásának feltételeit is létrehozza. Amikor „a nép és a párt egységét“ hangoztatjuk, azt a vitathatatlan tényt rögzítjük, hogy a párt elótt álló célok és feladatok pontosan kifejezik valamennyi szovjet ember vágyait és szükségleteit. Sokmilliós népünk tetteivel valósítja meg a párt politikáját. Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítékai azok a sikerek, amelyekkel minden egyes köztársaság köszöntötte a mostani jubileumot. Elvtársak, engedjék meg, hogy legteljesebb elismerésemet és köszönetemet fejezzem ki a termelésben élenjáró millióknak, akik teljesítették és túlteljesítették a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulója tiszteletére vállalt szocialista kötelezettségeiket. Engedjék meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa nevében forrón köszöntsek minden szovjet embert e nagy ünnep, nagyszerű szövetségünk születésnapja alkalmából. Éljen a kommunizmust építő nemzetek barátsága! Éjien a proletár, szocialista internacionalizmus! Éljen a világ békéje! Virágozzék a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége! Ahol számon kérik a határidőt Az idén harmadízben járok már a žarnovicai furnérlemezgyárban. Érdeklődésem központjában minden alkalommal az új termelőrészleg építése állt, így ezúttal is. A beruházás hatalmas, s a célok is azok, amelyeket kivitelezésével követnek. Az új részleg határidőben való befejezése fafeldolgozó iparunknak bizonyos értelemben létkérdés is. Ezzel indokolható, hogy a beruházás állami tervünk kötelező feladatai között szerepel: Az eredeti elképzeléseket mégis időközben módosítani kellett. Már az alapozás első pillanatában nehézségekbe ütköztek a kivitelezők, s így történt, hogy mára itt kerek egy éves késésben vannak. Erről vallani a résztvevőknek nyilván nem könnyű. Legutóbbi látogatásomkor Ľudovít Tencer mérnököt, a beruházó zvoleni Bučina vállalat kihelyezett szakemberét kértem meg, kalauzoljon végig az építkezésen. Mérjük fel közösen, mi változott itt időközben. Elsősorban az építők munkája iránt érdeklődtem.- A nehézségek, sajnos, ezen a szakaszon tartósnak bizonyultak. A helyzet továbbra is súlyos, hiszen az építkezési rész fókivite- lezójének, a prievidzai Priemstav vállalatnak most sem sikerült teljesíteni a tervet. A legutolsó kiértékelésnél még mindig úgy félmillió korona volt a lemaradásunk. Mi, beruházók, viszont nem is annyira a pénzösszegek mozgását figyeljük mostanában, hanem elsősorban a fontos terminusok megtartását kérjük számon. Ilyen értelemben komoly megrovást kapott az építóvállalat azért, mert nem teljesítette a vízderítő építésével kapcsolatos határidőket. Emiatt a mai napig nem kezdhették el a szerelők a gépi és technológiai részek beépítését sem. Jozef Švajlenkához, a prievidzai Priemstav itteni vezetőjéhez az iménti információkkal felvértezve igyekszem. Különösen érdekel, hogy az építők, a korábban tett ígéretekkel ellentétben, miért maradtak ismét adósok a terv teljesítésében. Legutóbb kapacitáshiányra hivatkoztak, kíváncsi vagyok, mi az, ami újabban gátolja a folyamatos munkát.- Igen, sajnos a munkaerólét- szám nem növekedett összhangban az igényekkel. Mára a kőművesek kivételével minden szakmából jól el vagyunk látva - mondja Jozef Švajlenka. - Igaz, hogy néhány terminust nem sikerült megtartanunk, de a leglényegesebbeknél nem voltak gondjaink. Úgy osztottuk be a munkát, hogy a szerelőknek miattunk ne kelljen leállniok sehol. Most elsősorban a majdani termelőcsarnokról beszélek.- Milyen a helyzet a gépek és a technológiai berendezések szállításánál és szerelésénél? - fordulok ismét Tencer mérnökhöz.- Az eddigiekből nyilván kitűnik, hogy a szerelőknek az építők okozták a legnagyobb fejfájást, mégha ezt nem is vallják be szívesen. Viszont az is kiderült, hogy a bajban mire képesek egyes csoportok. Hogy valamicskét mégis csak törlesszünk a késésből, a szerelők vállalták, hogy ugyanazt a munkát elvégzik rövidebb idő alatt. Például a plzeňi Škoda Művek szerelői a kéreghántó gépsort és a szárító gépeket 12 hónap alatt szerelték össze, ami hat hónappal rövidebb idő volt a tervezettnél. Itt azt is hozzá kell fűzni, hogy ez esetben az építők is kitűnően előkészítették a terepet a szereléshez. Kevésbé rózsás a helyzet viszont még ma is a gömbfa-raktár építésénél. Nyakunkon a tél, s ha ezt az objektumot nem helyezzük tető alá, nem tudom, hogyan vészeljük át a fagyos hónapokat. Elképzelhetetlen, hogy a kábeleket télen rakják le a szerelők. Mérsékelni talán úgy lehetne a lemaradást, ha több szerelőnk lenne.- Részünkről ennek semmi akadálya - mondja Jaroslav Čaj- ner, a plzeňi škoda Művek itteni vezető szakembere. - Annyi embert vetünk be mindig, amennyi a terminusok megtartásához szükséges. Ha csak az embereken múlna, már sokkal előbbre lehetnénk a szereléssel. Csakhogy lendületünkből akkor veszítünk, amikor például az alszállítók- tól rendelt berendezések szerelését szeretnénk megkezdeni. Hasonló problémákról tárgyaltak a közelmúltban a résztvevők egy erre a célra összehívott ellenőrzési napon is. Jelen voltak a „vétkes“ vállalatok képviselői, így számon lehetett rajtuk kérni a szállításokban keletkezett késést is. Amit lehetett, itt tisztáztak. Napirendre került az év elején megkötött közös szocialista munkavállalás kiértékelése is. Itt hangzottak el a szerelők részéről azok a kételkedő szavak is, melyek szerint aligha sikerülhet ilyen körülmények között teljesíteni a befejezés módosított terminusát, amit jövő év végére tűztek ki. Minthogy erről a legfelsőbb gazdasági irányító szerv hallani sem akar, igyekeztek oiyan döntéseket hozni, amelyek segítségével elérhetőek lennének még a célok. Szó volt az egyik darupálya építéséről is, amit a plzeňi Skoda Művek kivitelezne.- Ez esetben kivételesen kritika érte az önök háza tájat - mondom az érintett Jaroslav Čajnernek. - Állítólag kevés állványszerelót vetettek be. Javult a helyzet azóta?- Azonnal intézkedtünk, s mára már kiegészítettük az állványsze- relók létszámát a szükségnek megfelelően. Sőt, a beruházóval közösen sikerült szerezni még öt készletnyi állványt, s ezzel megdupláztuk az eddigi mennyiséget is. Mondhatom, ez esetben példás hozzáállás tanúi lehettünk. Itt valóban ritkaságszámba megy az efféle gyors és pozitív változás. Ezt példázza a mai napig az építészeti rész kivitelezője, amely nagyon nehezen teljesíti feladatait. Az általa elhanyagolt vízderító immár komoly gondot okoz a környezetvédő szakembereknek is. Fönnáll ugyanis az a lehetőség, hogy az új termelőrészleget befejezik ugyan, csakhogy a vízderító nélkül, amit későbbre halasztanának. Nélküle viszont ki vállalja majd a felelősséget a termelés beindításának engedélyezésekor? A környezetvédők már most hangoztatják, hogy vízderító nélkül nem lesz termelés. Jó lenne, ha erre az álláspontra nagyon odafigyelnének az építők. KESZELI BÉLA ÚJ SZÚ 6 1982. XII. 23.
