Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)
1982-11-16 / 272. szám, kedd
ÚJ szú 5 1982. XI. 16. Az összekötés jelentős napjai Néha megremeg alattam a hatalmas acélszerkezet. Ma a szél is kivételesen erős és hűvös, a kíváncsiság mégis szüntelenül hajt előre. így közeledünk az épülő bratislavai autópálya-vasúti híd közepéhez, ahol állítólag már csak néhány centiméter hiányzik, hogy a Duna két oldaláról szinkronban szerelt hídtest eggyé „olvadjon“. Kísérőim, Nagy László mérnök, a vítkovicei tervezőiroda itteni dolgozója, valamint Jozef Oliva mérnök. az ostravai Kohóipari Szerelővállalat technológusa, útközben azt magyarázzák, milyen speciális ..fogásokat“ kellett bevetniük annak érdekében, hogy a tervezők elképzelései zökkenőmentesen megvalósuljanak. Közben az acél- szerkezet zárt kazettás elemeit is figyelem, amelyekben még egy ember is elférne állóhelyzetben. mérjük a hídtest mozgását, s ezeket az adatokat aztán számítógéppel értékeljük ki. Csak azután, ha pontos eredményeket kapunk, tesszük meg a következő lépést. Higyje el, mindez nem túlzás, hiszen ez a hatalmas acéltest gyorsan reagál például a hőmérsékleti változásokra is. Elég, ha a napsütést esős hűvös idő váltja fel, s máris 5-10 centivel rövidebb a szerkezet, az acél egyszerűen összehúzódik.- Ennyire igényes szerelést még vállalatunknál nem végeztünk - mondja Jozef Oliva mérnök. - Itt van például az a két pillér, amin a Duna fölötti acélszerkezet nyugszik. Ezek fesztávolsága 208 méter. Vagyis nekünk itt külön- külön két darab 104 méter hosszú testtel kell ilyen hatalmas távolságot átívelni. A helyzetünket még Jozef Šipoš szerelő már az utolsó csavarokkal dolgozik (A szerző felvételei) Mint később megtudom, ennek a folyamatos ellenőrzéseknél veszik majd hasznát, amikor az acél- szerkezet belsejének állapotáról kívánnak meggyőződni.- Talán a partról észrevette, hogy a hídtest látványos ívben szeli át a Dunát - mondja Jozef Oliva mérnök. - Ez egyébként a nagyobb fesztávolságoknál természetes, de itt az ív sokkal merészebb, mint amilyen majd a szerelés befejezése után kialakul. A magyarázat erre nagyon egyszerű. A tervező kiszámította, hogy két százalékos emelkedésben kell szerelnünk, s akkor biztosan találkozik a hídtest két egymással szemben szerelt része a Duna közepe fölött. S lám, mennyire igaza lett - mutat a csatlakozás pontjára Oliva mérnök. Az eltérések valóban csupán milliméternyi nagyságúak, büszkék is rá az itteniek, hogy a több ezer tonna súlyú acélkolosszussal ilyen precízen tudnak bánni. Nem állom meg, lemérem azt is, ebben a pillanatban milyen messze van még egymástól a két test. Tizenhét centiméternyi csupán a távolság, ennyit a hüvelyk- és mutatóujjammal is játszva átívelek.- Mi lesz a következő lépés - fordulok Nagy László mérnökhöz.- Most az a feladatunk, hogy egymáshoz húzzuk a két testet. Erre a műveletre egy speciális berendezést szerkesztettünk, aminek a lelkét három nagy erejű hidraulikus prés képezi. Ezekkel akarjuk aztán a híd egyik felét, ami 5 ezer tonnát nyom, odahúzni a másikhoz, s ily módon megszüntetni a még meglévő 17 centiméternyi távolságot. Mindezt, persze, jól előkészítve, kellő elővigyázatossággal és körültekintéssel tesz- szük. A véletlenre nem hagytunk semmit. Most is rendszeresen az is nehezítette, hogy ezek egyik vége az összekötés utolsó pillanatáig szabadon lebeg. A Duna jobb partján véglegesen beágyaztuk a szerkezetet, csakhogy itt a ligetfalui oldalon szabadon kellett hagyni, hiszen ezt a részt vontatjuk.- De hát mi tartja akkor vízszintes állapotban? Hiszen az említett 104 méternyi szakasz Duna fölötti része túlsúlyban van, mégsem zuhan a vízbe?- örülök, hogy erre rákérdezett- mondja Nagy László mérnök.- Tudja, külföldön volt rá példa, hogy hasonló szerkezetű híd szerelés közben összerogyott. Igyekeztünk levonni a tanulságot, s olyan megoldást találtunk, ami véleményem szerint egyedülálló, még ha ismert elemekből állítottuk is össze. Látja, itt a híd végén a földbe cölöpöket verettünk, ezekhez erősítettük a hídtestet átölelő acél abroncsokat, amelyek most egyensúlyban tartják a kolosszust. A véletlenre itt sem bíztunk semmit, tudniillik, mielőtt még fölszereltük volna az abroncsokat, nagyerejű gépekkel megpróbáltuk kiszakítani a cölöpöket a földből. Mondanom sem kell talán, hogy állták a próbát, s így mi nyugodtan alhattunk a későbbiek során, amikor a hídtest már a pilléren túl a Duna fölött növekedett. Néhány nappal e látogatásom után ismét a hídon járok, hiszen sajnáltam volna elszalasztani az összekapcsolás pillanatát. Itt a Duna közepe fölött látom, hogy jócskán csökkent már a korábbi távolság, mérőléccel a kezemben nyugtázom, a végek már csak 10 centiméterre fekszenek egymástól.- Most készítjük elő az utolsó vontatást - mondja Dominik Píš mérnök, a Szlovák Műszaki Főiskola (SVŠT) fölméréstani tanszékének tanársegéde. Mérőműszerekkel a kezében a híd legfelső szintjére hív. Mint mondja, onnan terepszemlét tarthatunk. - Az összekapcsolás pillanatában megengedett maximális eltérésünk négy (4!) milliméter lehet csupán. A speciális, nagy teherbírású csavarok számára fúrt lyukak a csatlakozó pontoknál ennyi eltérést tesznek lehetővé. A hídtest egyébként 12 döntő ponton érintkezik. Mi most ezt a 12 pontot igyekszünk a lehető legpontosabban bemérni, hogy a számítógép könnyen meghatározhassa az utolsó műveletet. Ezekben a napokban már tehát elmaradt az a jellegzetes csen- gés-bongás, ami a szerelők munkájáról adott hírt az idelátogatónak. Pillanatnyilag az irányítók szellemi képességeitől függ a sikeres finálé. A daruk szerepét itt most a finomabb mérőműszerek vették át. Tudományos jelleget kapott ismét a milliméterekért vívott harc.- Csak azt ne higyje, hogy mi csupán most, a befejezés szakaszában vonultunk föl a hídra - mondja Píš mérnök. - Jelen voltunk az első pillanattól kezdve, hiszen még az alapozást megelőzően ki kellett jelölnünk az állandó mérési pontok hálózatát. A hídtest szerelését 10 pontról követtük nyomon. Minden szakaszt külön kellett bemérni, ami önmagában is sok munka, hiszen a hídtest 35 szákaszból áll. A titokzatos Repkin kapitány Ján Nálepka halálának évfordulójára Csendben állunk az ovrucsi főtéren Ján Nálepka emlékművénél. Megvárjuk, amíg a pionírok dísz- örségét leváltják, aztán elindulunk az állomás felé vezető úton, amely évek óta az ő nevét viseli. Az állomás előtti útkereszteződésnél ismét megállunk. Itt esett el Ján Nálepka 39 évvel ezelőtt, amikor maroknyi csapatát rohamra vezette. Az utolsó szava is az volt: ,,Előre fiúk!“ Ki is volt Ján Nálepka, akinek nevét hazánkban és a Szovjetunióban sem feljetették el? Smi- žanyban, szegény családban született 1912. szeptember 20-án. A népes család szűkösen élt, de Ján Nálepkának mégis sikerült elvégeznie a tanítóképzőt. Komoly, céltudatos diák volt. Az első munkahelye Horná Mariková volt, majd rövid ideig Roztoky-Biele Vodyban tanított. Később Stupavára került, de a Hlinka-gárdisták távozásra kényszerítették. A kelet-szlovákiai Porubában helyezkedett el. Hamar felismerte a társadalmi igazságtalanságot, a céltudatos osztályharc jelentőségét. Rövidesen el kellett hagynia a kis falusi iskolát, mint tartalékos tisztet katonai szolgálatra hívták be. A biztosító hadosztály törzskari tisztjeként került ki a németek által megszállt Ukrajnába. Elindulása előtt ezt mondta testvérének:,,Tudom miért megyek ki a frontra és tudom hol a helyem“. A megszállt területen megbarátkozott a helyi lakosokkal, akik hamarosan meggyőződtek arról, hogy a katonák legtöbbje németellenes, kényszerrel vitték ki őket a megszállt területre. Ján Nálepka amikor csak tehette, kárt okozott a fasisztáknak: partizánfoglyokat szabadított ki, lőszert, fegyvert adott az ellenállási mozgalom tagjainak. Aztán sikerült összeköttetést teremtenie a partizánokkal. Jelentéseit Repkin fedőnéven írta alá. Felettesei nem bíztak benne s igyekeztek megszabadulni az egyébként pontos, körültekintő katonatiszttől. A 101, gyalogezredbe helyezték, ahol a segédtiszti teendőkkel bízták meg. Végül Jelszkben kötött ki, ahol Szaburov partizánjaival működött együtt, gyógyszerrel, lőszerrel és hírekkel segítette őket. A fasiszták gyanakodtak, hogy ö a titokzatos Repkin, de nem volt ellene bizonyítékuk. Szaburov többször is javasolta, álljon át hozzájuk, de Ján Nálepkának az volt a célja, hogy az egész egységet átvigye a partizánokhoz. Nem így történt. Terve véghezvitelében árulás akadályozta meg, s így 1943. május 15-én néhány har(Archív felvétel) costársával a partizánokhoz csatlakozott, megalakította az első csehszlovák partizánosztagot. Lehetősége volt arra, hogy tiszttársaival repülőgépen a hátországba utazzon, csatlakozzon a Szokolovonál a tűzkeresztségen átesett csehszlovák katonai egységhez. Ö a nehezebbet, a partizánharcot választotta. Amikor 1943. november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 26. évfordulóján felvették a pártba, a következő szövegű napiparancsot adta ki: ,,Mi, szlovák katonák, akiket Hitler szlovák lakájai erőszakkal hajtottak a hitleri hadseregbe, hogy harcoljunk a szovjet nép ellen, nem vagyunk hajlandók harcolni testvéreink, az oroszok ellen és átálltunk a partizánokhoz, hogy velük vállvetve küzdjünk meg a közös ellenséggel.., a szabad Csehszlovákia függetlenségéért.“ A harcban mindig elöl járt. így volt ez akkor is, amikor 1943. november 16-án Ovrucsban ellenséges golyó vetett véget fiatal életének. A főtéren temették el bajtár- saival együtt. Halála után megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Helytállása, hősi halála a hazai ellenállókat is harcra buzdította. Ovrucs lakosai, a szovjet nép, az évek múlásával sem felejtették el. Szaburov könyvet írt róla, ,,A titokzatos kapitány“ címmel. Ján Nálepkát, a néptanítót, a tudatos forradalmárt, a hőst hazánkban is emlékezetünkben tartjuk. Tette példaként áll mindnyájunk előtt. Harmincegy évet élt, szeptemberben lett volna hetven éves. Neve örök időre beíródott hazánk újkori történelmébe. N. J. Figyelmük mindenre kiterjed Jól dolgozik a Népi ellenőrző Bizottság Rozsnyón Pártunk XVI kongresszusa feladatul adta a fokozott ellenőrzést társadalmunk minden szakaszán. A rendszeres ellenőrzés nemcsak a munkafegyelmet szilárdítja, hanem növeli a termelékenységet, a takarékosságot, s csökkenti a visszaéléseket. A népi ellenőrző bizottságok munkája sokrétű és kiterjed életünk minden területére. Erről a munkáról és a feladatokról beszélgettünk Alexander Du- bovskýval, a Rozsnyói (Rožňava) Járási Népi Ellenőrző Bizottság elnökével.- Mit tart az ellenőrző bizottság legfőbb feladatának?-Legelső sorban - mondta - a törvényesség megtartását, ellenőrzését és ennek keretén belül a szoros kapcsolat kiépítését az állami, társadalmi szervekkel és nem utolsósorban az állampolgárokkal. Az a tény, hogy az emberek elismerik és szükségesnek tartják munkánkat, s panaszaikkal, észrevételeikkel bizalommal fordulnak hozzánk, nagyban elősegíti a problémák megoldását. Fó feladatunk a panaszok következtes felülvizsgálata, a munkafegyelem megszilárdítása, harc a visszaélések, a korrupció ellen. Ellenőrző bizottságunk évi terve a társadalmi és gazdasági élet minden területére kiterjed. Az első félévre tervezett feladatainkat teljesítettük.- Melyek voltak eddig a legfontosabb feladataik?- Valóban csak a legfontosabbakat említem. Pártunk központi bizottsága részletesen foglalkozott a mezőgazdasági területek kihasználásával, a termelékenység növelésével, a veszteségek csökkentésével. A járás mezőgazdasági üzemeivel közösen ellenőriztük a határozatok végrehajtását; a mezőgazdasági területek kihasználását, a takarmánnyal való gazdálkodást, s igyekeztünk minden segítséget megadni, hogy mezőgazdasági üzemeink minél hamarább megoldhassák a felmerülő problémákat és növelhessék a termelékenységet. Ellenőriztük továbbá az 1981 utolsó negyedévében átadott lakások minőségét, a tervfeladatok teljesítését s elrendeltük s tapasztalt hibák azonnali eltávolítását. Sajnos ezen a téren még sok a tennivalónk az építőipar minden szervével és szervezetével együtt. A CSSZSZK kormányának rende- lete alapján ellenőriztük az energia fogyasztását. Ezen a téren határozott javulást tapasztaltunk A fogyasztás a tervezettnél alacsonyabb volt. Feladatunk a gazdaságosság betartásának ellenőrzése is. Az elmúlt fél évben a városi nemzeti bizottsággal és a jnb oktatási szakosztályával közösen egyes iskolákban tartottunk ellenőrzést. Nagy figyelmet szentelünk a diák- étkeztetés színvonalának. Foglalkoztunk továbbá a rokkantak és a betegek szociális ellátásával, aprólékosan felülvizsgáltuk, szükséges esetekben orvosoltuk a dolgozóktól érkezett panaszokat. A második fél évben az ellenőrző bizottság az állami és szövetkezeti lakásokra szánt költségvetés kihasználását ellenőrizte. Felülvizsgálták egyes árucikkek hiányának okait, az élelmiszerellátást, az energia és tüzelőanyagellátást. Külön figyelmet szentelnek a zöldségellátásnak s az idei termés megfelelő raktározásának. Ezen a téren is van még bőven javítani való.- A rendszeres ellenőrzés- mondja Alexander Dubovský- jobb eredmények elérésére ösztönzi a dolgozókat, nagyobb felelősségérzetre sarkallja a vezetőket. Nem az a célunk, hogy kellemetlenkedjünk, büntetéseket osztogassunk. Természetes, ha valahol visszaélést tapasztalunk, megtesszük a szükséges lépéseket, de nem ez a fő célunk. Feladatunk, hogy segítsünk mielőbb kiküszöbölni a hibákat, hozzájáruljunk a dolgozók elégedettségéhez. FECSÓ PÁL Pillanatképek az új dunai híd építésének döntő szakaszáról Harmadszor csupán néhány napja, elmúlt vasárnap jártam a hídon. A közeli lakónegyed ablakaiból az ünnepi ebéd illata árasztotta el a környéket. Itt a hídon Jozef Šipos szerelőmester és társai megszokott hétköznapi ütemben dolgoztak. A tizenkettőből haí helyen már összekötötték a hídtestet. Befejezés előtt áll tehát egy döntő szakasz ezen az építkezésen. Úgy tervezik, az utolsó csavar november 15-én kerül a helyére. Persze, mint mondják, ezután sem lehet lazítani, hiszen jövő év decemberéig, amikor már a közlekedésnek is zöld utat adnak a hídon, van még itt munka elég. KESZELI BÉLA
