Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-16 / 272. szám, kedd

ÚJ szú 5 1982. XI. 16. Az összekötés jelentős napjai Néha megremeg alattam a ha­talmas acélszerkezet. Ma a szél is kivételesen erős és hűvös, a kí­váncsiság mégis szüntelenül hajt előre. így közeledünk az épülő bratislavai autópálya-vasúti híd közepéhez, ahol állítólag már csak néhány centiméter hiányzik, hogy a Duna két oldaláról szinkronban szerelt hídtest eggyé „olvadjon“. Kísérőim, Nagy László mérnök, a vítkovicei tervezőiroda itteni dol­gozója, valamint Jozef Oliva mér­nök. az ostravai Kohóipari Szere­lővállalat technológusa, útközben azt magyarázzák, milyen speciális ..fogásokat“ kellett bevetniük an­nak érdekében, hogy a tervezők elképzelései zökkenőmentesen megvalósuljanak. Közben az acél- szerkezet zárt kazettás elemeit is figyelem, amelyekben még egy ember is elférne állóhelyzetben. mérjük a hídtest mozgását, s eze­ket az adatokat aztán számítógép­pel értékeljük ki. Csak azután, ha pontos eredményeket kapunk, tesszük meg a következő lépést. Higyje el, mindez nem túlzás, hi­szen ez a hatalmas acéltest gyor­san reagál például a hőmérsékleti változásokra is. Elég, ha a napsü­tést esős hűvös idő váltja fel, s máris 5-10 centivel rövidebb a szerkezet, az acél egyszerűen összehúzódik.- Ennyire igényes szerelést még vállalatunknál nem végez­tünk - mondja Jozef Oliva mérnök. - Itt van például az a két pillér, amin a Duna fölötti acélszerkezet nyugszik. Ezek fesztávolsága 208 méter. Vagyis nekünk itt külön- külön két darab 104 méter hosszú testtel kell ilyen hatalmas távol­ságot átívelni. A helyzetünket még Jozef Šipoš szerelő már az utolsó csavarokkal dolgozik (A szerző felvételei) Mint később megtudom, ennek a folyamatos ellenőrzéseknél ve­szik majd hasznát, amikor az acél- szerkezet belsejének állapotáról kívánnak meggyőződni.- Talán a partról észrevette, hogy a hídtest látványos ívben szeli át a Dunát - mondja Jozef Oliva mérnök. - Ez egyébként a nagyobb fesztávolságoknál ter­mészetes, de itt az ív sokkal meré­szebb, mint amilyen majd a szere­lés befejezése után kialakul. A magyarázat erre nagyon egy­szerű. A tervező kiszámította, hogy két százalékos emelkedés­ben kell szerelnünk, s akkor bizto­san találkozik a hídtest két egy­mással szemben szerelt része a Duna közepe fölött. S lám, mennyire igaza lett - mutat a csat­lakozás pontjára Oliva mérnök. Az eltérések valóban csupán milliméternyi nagyságúak, büsz­kék is rá az itteniek, hogy a több ezer tonna súlyú acélkolosszussal ilyen precízen tudnak bánni. Nem állom meg, lemérem azt is, ebben a pillanatban milyen messze van még egymástól a két test. Tizen­hét centiméternyi csupán a távol­ság, ennyit a hüvelyk- és mutató­ujjammal is játszva átívelek.- Mi lesz a következő lépés - fordulok Nagy László mér­nökhöz.- Most az a feladatunk, hogy egymáshoz húzzuk a két testet. Erre a műveletre egy speciális berendezést szerkesztettünk, aminek a lelkét három nagy erejű hidraulikus prés képezi. Ezekkel akarjuk aztán a híd egyik felét, ami 5 ezer tonnát nyom, odahúzni a másikhoz, s ily módon megszün­tetni a még meglévő 17 centimé­ternyi távolságot. Mindezt, persze, jól előkészítve, kellő elővigyáza­tossággal és körültekintéssel tesz- szük. A véletlenre nem hagytunk semmit. Most is rendszeresen az is nehezítette, hogy ezek egyik vége az összekötés utolsó pillana­táig szabadon lebeg. A Duna jobb partján véglegesen beágyaztuk a szerkezetet, csakhogy itt a liget­falui oldalon szabadon kellett hagyni, hiszen ezt a részt von­tatjuk.- De hát mi tartja akkor vízszin­tes állapotban? Hiszen az említett 104 méternyi szakasz Duna fölötti része túlsúlyban van, mégsem zu­han a vízbe?- örülök, hogy erre rákérdezett- mondja Nagy László mérnök.- Tudja, külföldön volt rá példa, hogy hasonló szerkezetű híd sze­relés közben összerogyott. Igye­keztünk levonni a tanulságot, s olyan megoldást találtunk, ami véleményem szerint egyedülálló, még ha ismert elemekből állítottuk is össze. Látja, itt a híd végén a földbe cölöpöket verettünk, ezekhez erősítettük a hídtestet átölelő acél abroncsokat, amelyek most egyensúlyban tartják a ko­losszust. A véletlenre itt sem bíz­tunk semmit, tudniillik, mielőtt még fölszereltük volna az abroncsokat, nagyerejű gépekkel megpróbáltuk kiszakítani a cölöpöket a földből. Mondanom sem kell talán, hogy állták a próbát, s így mi nyugodtan alhattunk a későbbiek során, ami­kor a hídtest már a pilléren túl a Duna fölött növekedett. Néhány nappal e látogatásom után ismét a hídon járok, hiszen sajnáltam volna elszalasztani az összekapcsolás pillanatát. Itt a Duna közepe fölött látom, hogy jócskán csökkent már a korábbi távolság, mérőléccel a kezemben nyugtázom, a végek már csak 10 centiméterre fekszenek egy­mástól.- Most készítjük elő az utolsó vontatást - mondja Dominik Píš mérnök, a Szlovák Műszaki Főis­kola (SVŠT) fölméréstani tanszé­kének tanársegéde. Mérőműsze­rekkel a kezében a híd legfelső szintjére hív. Mint mondja, onnan terepszemlét tarthatunk. - Az összekapcsolás pillanatában megengedett maximális eltéré­sünk négy (4!) milliméter lehet csupán. A speciális, nagy teherbí­rású csavarok számára fúrt lyukak a csatlakozó pontoknál ennyi elté­rést tesznek lehetővé. A hídtest egyébként 12 döntő ponton érint­kezik. Mi most ezt a 12 pontot igyekszünk a lehető legpontosab­ban bemérni, hogy a számítógép könnyen meghatározhassa az utolsó műveletet. Ezekben a napokban már tehát elmaradt az a jellegzetes csen- gés-bongás, ami a szerelők mun­kájáról adott hírt az idelátogató­nak. Pillanatnyilag az irányítók szellemi képességeitől függ a si­keres finálé. A daruk szerepét itt most a finomabb mérőműszerek vették át. Tudományos jelleget ka­pott ismét a milliméterekért vívott harc.- Csak azt ne higyje, hogy mi csupán most, a befejezés szaka­szában vonultunk föl a hídra - mondja Píš mérnök. - Jelen voltunk az első pillanattól kezdve, hiszen még az alapozást megelő­zően ki kellett jelölnünk az állandó mérési pontok hálózatát. A hídtest szerelését 10 pontról követtük nyomon. Minden szakaszt külön kellett bemérni, ami önmagában is sok munka, hiszen a hídtest 35 szákaszból áll. A titokzatos Repkin kapitány Ján Nálepka halálának évfordulójára Csendben állunk az ovrucsi fő­téren Ján Nálepka emlékművénél. Megvárjuk, amíg a pionírok dísz- örségét leváltják, aztán elindulunk az állomás felé vezető úton, amely évek óta az ő nevét viseli. Az állomás előtti útkereszteződésnél ismét megállunk. Itt esett el Ján Nálepka 39 évvel ezelőtt, amikor maroknyi csapatát rohamra vezet­te. Az utolsó szava is az volt: ,,Előre fiúk!“ Ki is volt Ján Nálepka, akinek nevét hazánkban és a Szovjet­unióban sem feljetették el? Smi- žanyban, szegény családban szü­letett 1912. szeptember 20-án. A népes család szűkösen élt, de Ján Nálepkának mégis sikerült el­végeznie a tanítóképzőt. Komoly, céltudatos diák volt. Az első mun­kahelye Horná Mariková volt, majd rövid ideig Roztoky-Biele Vodyban tanított. Később Stupavára került, de a Hlinka-gárdisták távozásra kényszerítették. A kelet-szlovákiai Porubában helyezkedett el. Ha­mar felismerte a társadalmi igaz­ságtalanságot, a céltudatos osz­tályharc jelentőségét. Rövidesen el kellett hagynia a kis falusi isko­lát, mint tartalékos tisztet katonai szolgálatra hívták be. A biztosító hadosztály törzskari tisztjeként került ki a németek által megszállt Ukrajnába. Elindulása előtt ezt mondta testvérének:,,Tu­dom miért megyek ki a frontra és tudom hol a helyem“. A megszállt területen megbarátkozott a helyi lakosokkal, akik hamarosan meg­győződtek arról, hogy a katonák legtöbbje németellenes, kényszer­rel vitték ki őket a megszállt terü­letre. Ján Nálepka amikor csak tehette, kárt okozott a fasiszták­nak: partizánfoglyokat szabadított ki, lőszert, fegyvert adott az ellen­állási mozgalom tagjainak. Aztán sikerült összeköttetést teremtenie a partizánokkal. Jelentéseit Rep­kin fedőnéven írta alá. Felettesei nem bíztak benne s igyekeztek megszabadulni az egyébként pon­tos, körültekintő katonatiszttől. A 101, gyalogezredbe helyezték, ahol a segédtiszti teendőkkel bíz­ták meg. Végül Jelszkben kötött ki, ahol Szaburov partizánjaival mű­ködött együtt, gyógyszerrel, lő­szerrel és hírekkel segítette őket. A fasiszták gyanakodtak, hogy ö a titokzatos Repkin, de nem volt ellene bizonyítékuk. Szaburov többször is javasolta, álljon át hoz­zájuk, de Ján Nálepkának az volt a célja, hogy az egész egységet átvigye a partizánokhoz. Nem így történt. Terve véghezvitelében árulás akadályozta meg, s így 1943. május 15-én néhány har­(Archív felvétel) costársával a partizánokhoz csat­lakozott, megalakította az első csehszlovák partizánosztagot. Lehetősége volt arra, hogy tiszttársaival repülőgépen a hátor­szágba utazzon, csatlakozzon a Szokolovonál a tűzkeresztségen átesett csehszlovák katonai egy­séghez. Ö a nehezebbet, a parti­zánharcot választotta. Amikor 1943. november 7-én a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 26. évfordulóján felvették a pártba, a következő szövegű napiparan­csot adta ki: ,,Mi, szlovák katonák, akiket Hitler szlovák lakájai erő­szakkal hajtottak a hitleri hadse­regbe, hogy harcoljunk a szovjet nép ellen, nem vagyunk hajlandók harcolni testvéreink, az oroszok ellen és átálltunk a partizánokhoz, hogy velük vállvetve küzdjünk meg a közös ellenséggel.., a sza­bad Csehszlovákia függetlensé­géért.“ A harcban mindig elöl járt. így volt ez akkor is, amikor 1943. november 16-án Ovrucsban ellen­séges golyó vetett véget fiatal éle­tének. A főtéren temették el bajtár- saival együtt. Halála után meg­kapta a Szovjetunió Hőse kitünte­tést. Helytállása, hősi halála a ha­zai ellenállókat is harcra buzdí­totta. Ovrucs lakosai, a szovjet nép, az évek múlásával sem felejtették el. Szaburov könyvet írt róla, ,,A titokzatos kapitány“ címmel. Ján Nálepkát, a néptanítót, a tudatos forradalmárt, a hőst hazánkban is emlékezetünkben tartjuk. Tette példaként áll mindnyájunk előtt. Harmincegy évet élt, szeptember­ben lett volna hetven éves. Neve örök időre beíródott hazánk újkori történelmébe. N. J. Figyelmük mindenre kiterjed Jól dolgozik a Népi ellenőrző Bizottság Rozsnyón Pártunk XVI kongresszusa fel­adatul adta a fokozott ellenőrzést társadalmunk minden szakaszán. A rendszeres ellenőrzés nemcsak a munkafegyelmet szilárdítja, ha­nem növeli a termelékenységet, a takarékosságot, s csökkenti a visszaéléseket. A népi ellenőrző bizottságok munkája sokrétű és kiterjed életünk minden területére. Erről a munkáról és a feladatokról beszélgettünk Alexander Du- bovskýval, a Rozsnyói (Rožňava) Járási Népi Ellenőrző Bizottság elnökével.- Mit tart az ellenőrző bizottság legfőbb feladatának?-Legelső sorban - mondta - a törvényesség megtartását, ellenőrzését és ennek keretén be­lül a szoros kapcsolat kiépítését az állami, társadalmi szervekkel és nem utolsósorban az állampolgá­rokkal. Az a tény, hogy az embe­rek elismerik és szükségesnek tartják munkánkat, s panaszaikkal, észrevételeikkel bizalommal for­dulnak hozzánk, nagyban elősegí­ti a problémák megoldását. Fó fel­adatunk a panaszok következtes felülvizsgálata, a munkafegyelem megszilárdítása, harc a visszaélé­sek, a korrupció ellen. Ellenőrző bizottságunk évi terve a társadal­mi és gazdasági élet minden terü­letére kiterjed. Az első félévre ter­vezett feladatainkat teljesítettük.- Melyek voltak eddig a legfon­tosabb feladataik?- Valóban csak a legfontosab­bakat említem. Pártunk központi bizottsága részletesen foglalko­zott a mezőgazdasági területek kihasználásával, a termelékeny­ség növelésével, a veszteségek csökkentésével. A járás mezőgaz­dasági üzemeivel közösen ellen­őriztük a határozatok végrehajtását; a mezőgazdasági területek ki­használását, a takarmánnyal való gazdálkodást, s igyekeztünk min­den segítséget megadni, hogy mezőgazdasági üzemeink minél hamarább megoldhassák a felme­rülő problémákat és növelhessék a termelékenységet. Ellenőriztük továbbá az 1981 utolsó negyed­évében átadott lakások minősé­gét, a tervfeladatok teljesítését s elrendeltük s tapasztalt hibák azonnali eltávolítását. Sajnos ezen a téren még sok a tenniva­lónk az építőipar minden szervé­vel és szervezetével együtt. A CSSZSZK kormányának rende- lete alapján ellenőriztük az ener­gia fogyasztását. Ezen a téren határozott javulást tapasztaltunk A fogyasztás a tervezettnél ala­csonyabb volt. Feladatunk a gazdaságosság betartásának ellenőrzése is. Az elmúlt fél évben a városi nemzeti bizottsággal és a jnb oktatási szakosztályával közösen egyes iskolákban tartottunk ellenőrzést. Nagy figyelmet szentelünk a diák- étkeztetés színvonalának. Foglal­koztunk továbbá a rokkantak és a betegek szociális ellátásával, aprólékosan felülvizsgáltuk, szük­séges esetekben orvosoltuk a dol­gozóktól érkezett panaszokat. A második fél évben az ellenőr­ző bizottság az állami és szövet­kezeti lakásokra szánt költségve­tés kihasználását ellenőrizte. Fe­lülvizsgálták egyes árucikkek hiá­nyának okait, az élelmiszerellá­tást, az energia és tüzelőanyag­ellátást. Külön figyelmet szentel­nek a zöldségellátásnak s az idei termés megfelelő raktározásának. Ezen a téren is van még bőven javítani való.- A rendszeres ellenőrzés- mondja Alexander Dubovský- jobb eredmények elérésére ösz­tönzi a dolgozókat, nagyobb fele­lősségérzetre sarkallja a vezető­ket. Nem az a célunk, hogy kelle­metlenkedjünk, büntetéseket osz­togassunk. Természetes, ha vala­hol visszaélést tapasztalunk, meg­tesszük a szükséges lépéseket, de nem ez a fő célunk. Felada­tunk, hogy segítsünk mielőbb ki­küszöbölni a hibákat, hozzájárul­junk a dolgozók elégedettsé­géhez. FECSÓ PÁL Pillanatképek az új dunai híd építésének döntő szakaszáról Harmadszor csupán néhány napja, elmúlt vasárnap jártam a hí­don. A közeli lakónegyed ablakai­ból az ünnepi ebéd illata árasztot­ta el a környéket. Itt a hídon Jozef Šipos szerelőmester és társai megszokott hétköznapi ütemben dolgoztak. A tizenkettőből haí he­lyen már összekötötték a hídtes­tet. Befejezés előtt áll tehát egy döntő szakasz ezen az építkezé­sen. Úgy tervezik, az utolsó csa­var november 15-én kerül a helyé­re. Persze, mint mondják, ezután sem lehet lazítani, hiszen jövő év decemberéig, amikor már a közle­kedésnek is zöld utat adnak a hí­don, van még itt munka elég. KESZELI BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents