Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-12 / 269. szám, péntek

A RENDRE ÉS FEGYELEMRE ÜGYELNEK Rendészek a Vasműben • Csak engedéllyel léphetők át a kapuk • Ittasnak nincs keresnivalója az üzemekben Általában mindig tiszteltem az őröket, akik a köztulajdonra vi­gyáznak. Ezt teszem ma is. Bár sok üzemben ismernek már, szó nélkül felmutatom igazolványo­mat, mielőtt átlépem a meglátoga­tandó intézmény küszöbét. Ez a tisztelet talán abból fakad, hogy elismerem az üzemi rendészek szerepének fontosságát. Mit is csinálnak tulajdonképpen a rendészek? Ez a kérdés foglal­koztatott amikor a Kelet-szlovákiai Vasműbe látogattam. A vállalati vezetés kérésének eleget téve, mellőzöm a riportban szereplő rendészek nevét. Valóban, nem a nevük a fontos, hanem az, amit szolgálatteljesítés közben tesznek. Sokrétű tevékenységet fejtenek ki, ezt a vezetők is elismerik. Csu­pán a huszonnégyezer alkalma­zott közül hány ezren járnak be és ki naponta a Kelet-szlovákiai Vas­mű kapuin, és mennyi az idegen? Ezt nehéz lenne hirtelen megmon­dani. Egy dolog biztos, mindenkit igazoltatni kell. Két érdekes adatot tudtunk meg Otto Tomašú vállalati igazgató tit­kárságán ezzel kapcsolatban. Az idén hat hónap alatt 178 ittas álla­potban érkező egyént nem enged­tek be a Vasműbe a rendészek. Ezek közül 129 a Vasmű alkalma­zottja volt, a többi idegen. Ennyit sikerült „kiszűrni“. Az alkalmazot­tak aznap természetesen nem dolgozhattak, lehet, ennek kö­szönhetik, hogy nem szenvedtek balesetet. Egy másik összesítés szerint a rendészek 94 esetben leplezték le a szocialista vagyon jogtalan eltu- lajdonítóit. Természetesen min­den esetben sor került a jogszabá­lyok szerinti felelősségre vonásra. Kétségtelen, egy csaknem hu­szonnégyezer dolgozót számláló kollektívában mindenféle ember akad. A fegyelmezetlenek, sza­bálysértők nevelésében a rendé- szeknek is igen nagy szerepük van. Kísérőink társaságában elindul­tunk meggyőződni, hogyan végzik feladatukat a rendészek a nyolcas kapunál. Ez Nagyida (Veľká Ida) községtől alig egy hajításnyira van. Hivatalos engedély alapján többen a községbe járnak tízóraiz­ni, akadnak közülük, akik evés helyett poharazgatnak. Az út csendes, autót és gyalo­gost alig látni. Csupán a salakot szállító szerelvény mozdonyának sípolása zavarja a csendet. Né­hány perc múlva egy kerékpáros jelenik meg a kapunál. A faluból jött, bevásárolni volt, alkoholt nem fogyasztott, de eltávozási enge­délyt nem kért. Nevét bejegyezte a rendész, a szabálysértésről je­lentést tesz a munkahely vezető­jének. A kapunál egy kívülről érkező férfi és nő jelenik meg. Szintén az üzletből érkeztek. A táskában élel­miszer, az eltávozási engedély is rendben. Egy AVIA gépkocsi érke­zik a Vasműből. Az utiparancs nincs rendesen kitöltve, érvényte­len, vissza kell térnie. Hasonló szabálysértés miatt fordul vissza egy PRAGA gépkocsi is. Mindkét oldalról újabb gépko­csik, gyalogosok érkeznek, szinte szünet nélkül. A Tatra 111-es kabinjában, a vezetőn kívül két férfi és egy nő szorong. A személyi iratok ellenőr­zésekor kiderült, a sofőrnél nem volt utiparancs, az utasok közül senki sem rendelkezett üzemi, vagy egyéb belépési enedéllyel. Merre tartanak? Az állami gazda­ságba - hangzott a válasz, de melyikbe, azt nem közölték. A te­hergépkocsit visszairányították, jegyzőkönyv felvétele után az uta­sokat átadták a közbiztonsági szerveknek. Egy Tatra kocsi, oldalán a Kas­sai (Košice) Kohóépítő Vállalat cégjelzésével szabályosan leállt a sorompó előtt. A rendész ta­pasztalt keze papírba csomagolt Becherovkát és csokoládét húzott elő a vezetőfülkéből. Útját ezek nélkül folytatta a Vasmű területé­re. A születésnapi ajándékoknak mondott dolgokat tulajdonosa a parancsnokság irodájában ve­hette át, munkából hazafelé menet. Közben egy kerékpáros igyeke­zett észrevétlenül átjutni a sorom­pó mellett. Sikertelenül.- Kérem az igazolványát - szó­lította fel a rendész. - Štefan Lu­káč, a kohókerámiai üzem dolgo­zója - mondta hangosan, miköz­ben bejegyezte az adatokat a szolgálati könyvbe. A kerékpár kormányára akaszott szatyorban félliter pálinkát talált. Ez egyelőre itt marad - figyelmeztette a szol­gálatos őr. De végül maradt az igazoltatott is, mert az alkohol- szonda zöldet mutatott. - Lega­lább három féldecit megivott ah­hoz a sörhöz, amit beismert - je­gyezte meg a rendész. A telefon- hívásra gyorsan reagáltak az ille­tékesek, mihamar „átvették“ a szabálysértő alkalmazottat. Rengeteg gépkocsi érkezett mindkét irányból. Általában nem volt velük semmi probléma, papír­jaik rendben, folytathatták útjukat. Mi a négyes kapu felé mentünk. Ez a legforgalmasabb szolgálati hely - figyelmeztetett kísérőnk. Valóban olyan volt itt a forgalom, mint egy városi utcában. Jött-ment a sok gépkocsi. A menetlevél, ve­zetőfülke, motorház, szállítóterület gyors, de tüzetes ellenőrzés alá került. Minden rendben. Figyelmünket megragadta az út menti dombocska oldalán egy pléh és deszka csomó. Kíváncsi kérdésünkre megkaptuk a választ: - Aki ki akarta szállítani a Vasmű területéről, a közbiztonsági szer­veknek magyarázhatta meg tettét. A többit a bíróság intézi. - Ezt megértettük, de azt már kevésbé, hogy a hideghengerde üzem miért nem szállította vissza ezeket az anyagokat? A kettes kapunál a rendészek nem találtak szabálysértést az ér­kező és távozó gépkocsik eseté­ben. Annál több dolguk akadt a si­etve távozó alkalmazottakkal. Még nem járt le a munkaidő, de arány­lag sokan siettek a villamosmegál­ló felé. Akadtak olyanok is, akik­nek nem volt távozási engedélyük. Nevük bekerült a szolgálati könyv­be. De nem mindenkit sikerült iga­zoltatni, s az igazság kedvéért meg kell mondani, ezért nem is az őröket lehet elsősorban hibáztatni. A rendészek - még ha többen is lennének a Vasműben - képte­lenek minden szabálysértő, fele­lőtlen embert felderíteni. Mert saj­nos, ilyenek is dolgoznak a Vas­műben. Véleményünk szerint, az egyes munkahelyek irányításáért felelős vezetőknek, mestereknek és a kollektívák tagjainak az eddigi­nél többet kellene tenniük annak érdekében, hogy a dolgozók min­den tekintetben fegyelmezetteb­bek legyenek és a szabálysértők száma egyre csökkenjen. Ezt nem lehet csupán a rendészektől elvár­ni. KULIK GELLERT KOMMENTÁLJUK — . Kö zösen a nehéz is könnyebb Jövőnket kockáztatva, rosszul sáfárkodnánk, ha lehetősé­geinkhez mérten minden tekintetben nem gondoskodnánk gyermekeink fejlődése kedvező intézményes feltételeinek megteremtéséről. Nem újkeletű felismerés ez. Számtalan ténnyel bizonyítható eredménye, hogy például a tankötele­zettség előtti és az iskolán kívüli gyermekintézmények háló­zata sűrűségét tekintve - szerényen szólva - álljuk a ver­senyt a baráti szocialista országokkal és a legfejlettebb tőkés államokkal is. Hadd említsünk meg egyetlen sokatmondó tényt. A Szlovák Szocialista Köztársaságban tavaly a megfe­lelő életkorú gyerekeknek több mint négyötöde járt óvodába s ez mindenképpen felfigyeltető. Csakhogy minden éremnek két oldala van. Ennek is. Nevezetesen az, hogy az ilyen, nemzetközi viszonylatban is kimagasló nagy hányad mellett, több tízezer óvodaigénylési kérvény helyszűke miatt egyelőre elintézetlen. S története­sen annak az anyának, akinek gyermeke ebbe a népes csoportba tartozik, hiába is beszélnénk komoly sikerekről, vagy a nagyobb előrelépést gátló objektív körülményekről. Gazdasági és társadalmi fejlődésünknek a köztudott okok­nál fogva szerényebbé vált lehetőségei az ilyen létesítmé­nyek építésének, korszerűsítésének és bővítésének ütemére is kedvezőtlenül hatnak. Magyarán mondva, csökkennek a bölcsődék, az óvodák, a napközik stb. beruházási költsé­gei. Tegyük tehát ölbe a kezünket és siránkozzunk? Nem ez a megoldás kulcsa és nem is ezt tesszük. A szűkö­sebb anyagi körülmények arra késztetnek bennünket, hogy éljünk a helyi lehetőségekkel, divatos szóval: a tartalékokkal. Tavaly például - a lassúbb ütemű beruházások mellett- a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az óvodák és a napközi otthonok 10-10 osztályát és 6 bölcsődei osztályt sikerült elővarázsolni. A semmiből? Nem. Éppen a helyi tartalékok felhasználásával és az üzemek, a szövetkezetek, a lakosok kiadós segítségével. És számokkal bizonyíthatóan ugyanez a helyzet országszerte is. Ez egyben a megoldás kulcsa. Kevesebb jut ezekre a célokra az állam, a nemzeti bizottságok költségvetéséből- ez nem vitás. Annál fontosabb, hogy ezen a korábban eléggé került megkezdett úton merészebben és céltudato­sabban lépjenek ki erejük, anyagi lehetőségeik társításával a vállalatok, az üzemek, az egységes földművesszövetkeze­tek. Egyszóval, azok a szervezetek, amelyek a múltban inkább csak sürgették a gyermekintézmények építését. Ma már látniuk kell és többnyire látják is, hogy itt nekik kell megfogni a munka nehezebbik végét. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy ahol e szervezetekben nem hiányzik a probléma fontosságá­nak megértése, ott kisebb-nagyobb mértékben eszközöket is találnak megoldására vagy enyhítésére. Természetesen ez semmiképp sem jelenti azt, hogy a nemzeti bizottságok most már akárcsak a legcsekélyebb mértékben is lazíthatnak az ehhez kötődő kérdések iránti gondos figyelmükön. Sőt, a megoldásnak ez a korábbihoz képest minőségileg új módja megköveteli tőlük, hogy az eddiginél még következeteseb­ben és felelősségteljesebben töltsék be mozgósító, szabá­lyozó, irányító, egyeztető szerepüket, ügyelve főleg a költ­ségvetési és a társított eszközök célirányos és gazdaságos ráfordítására. GÁLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ Mit együnk, hogy karcsúak legyünk? Az afrikai, ázsiai népek és az észak-ameri kai indiánok kultúráját bemutató prágai Náprstek Múzeum az idén ünnepli fennállásának 120. évfordulóját. A múzeum anyaga jelenleg 93 ezer tárgyból áll, értékes könyvtára 238 ezer kötetes. A felvételen Hana Mücková és Jitka Barochová restaurátorok az Új-Írország művészetét bemutató kiállítás anyagát készítik elő. (Zuzana Humpálová - ČTK) A kövérségnek négy fokozatát ismerjük, aszerint, hogy az ember súlya hány százalékkal nagyobb a normálisnál. A felnőtt ember nor­mális súlyát úgy határozhatjuk meg, ha a centiméterben kifejezett magasságából levonunk százat és a megmaradt centiméterek száma azonos a normális testsúly kilo- gramjainak számával. így például egy 175 centiméter magas egyén normális súlya 75 kilogramm. A pontosabb testsúly meghatáro­zását az olyan tényezők is befo­lyásolják, mint például a gyenge, közepes, vagy erős csontváz, to­vábbá az, hogy nőről, vagy férfiról van szó. A 11-24 százalékos túlsúly a kövérség első, 25—49 százalé­kos túlsúly második, 50-99 száza­lékos harmadik, a 100 és a több százalékos túlsúly pedig a kövér­ség negyedik fokozatát jelenti. Például egy 160 centiméteres 96 kilogrammos nő a harmadik kate­góriába tartozik. Mint ismeretes a kövérség rizi­kófaktor több betegség, így a ma­gas vérnyomás, a szívinfarktus, a cukorbaj, az izületi betegségek, a máj-, epe- és hasnyálmirigy bántalmak esetében. Amint tudjuk, a kövérség fő okozója a kalóriadús ételek és a mértéktelen evés. Sok esetben, ha ezeket kihagyjuk étrendünkből, illetve korlátozzuk fogyasztásukat, súlyunk csökken. A fogyókúrával kapcsolatban az ételeket és italo­kat két csoportba osztjuk: a meg­engedettekre és a tiltottakra. A megengedett ételek és italok közé tartoznak: • A sovány, alacsony zsírtartal­mú húsok, a halak, a baromfi (de nem a kacsa, vagy a liba), a va­dak. Továbbá sonka, füstölt nyelv, máj, vese és szív. Ezeket a húso­kat pároljuk, vagy főzzük, grillez- zük, alobalban, vagy teflonedény­ben zsír nélkül készítjük. • A kevés zsírt tartalmazó tej, sajt, és túró. • Lágy vagy kemény tojás, fő­leg a fehérje (a sárgája nagy- mennyiségű koleszterint tartal­maz), szacharinnal édesített to­jáshab. • Héjában, vagy akár hámozot- tan főtt burgonya (vigyázatomért nagy mennyiségben hizlal) • Naponta maximálisan 50-100 gramm fekete rozskenye­ret fogyasszunk (ez 3-4 db vé­kony kis szeletet jelent). • Zöldségfélék akár nagy mennyisegoen is, így uborka, pa­radicsom, kel, fejessaláta, spenót, torma, paprika, retek, esetleg a kissé kalóriadúsabb cékla, ká­poszta, zeller és sárgarépa is. • Gyümölcsök főtt, de főleg nyers formában. Alma, cseresz- nya, körte, szilva, narancs, citrom, grapefruit, ribizli, egres, málna stb. Fogyasztásukat ne túlozzuk el, vi­szont gyümölcsöt minden nap együnk. Mérsékeljük a kalóriadús gyümölcsök fogyasztását, ilyen például a banán, a nagyon édes szilva. Csak szaharinnal édesített kompotokat együnk. • Naponta csak 30-50 grm zsírt fogyasszunk, főleg növényi eredetűeket, olajokat. • A nem kalorikus édesítősze-' rek, szaharin (cukarin) vagy külön­böző ciklamátumok (dukaril, spo­laxin). Vigyázzunk, a Sorbit kalória­tartalma majdnem azonos a cu­koréval. • A folyadékok közül: víz (szi­rup és édesített gyümölcslé nélkül), tea és kávé, ásványvizek, szóda­víz, de mind cukormentesen. A le­vesek közül csak olyan, amelyben nincs tészta belefőzve, továbbá hús- és csontleves, zöldség, vagy tejlevesek, de lisztes rántás nélkül. • Ecet, gombák, fűszerek. Azok az elhízott egyének, akiknek lábuk, vagy más testrészük beda­gad, fogyasszanak sótlan eledele­ket. A fűszerek fokozzák az étvá­gyat. A gombák kalóriatartalma alacsony, viszont elkészítésükhöz több zsírt és olajat használunk. A tiltott ételek és italok közé tartozik:- Kacsa- és libahús, szalonna, tepertő, zsíros húsok, halak, pás­tétomok, zsíros szalámik, sok disznóhús és általában a zsíros és rántott húsok.- Zsíros sajtok, tejföl, nagy zsír- tartalmú tej, tejszínhab.- Tésztafélék, sütemények, nagy mennyiségű kenyér, cukor, csokoládé, cukorka, pudingok stb.- Dzsem, cukorral készített lek­várok.- Mák, mazsola, mandula, dió, mogyoró, aszalt és édesített gyü­mölcsök, füge, datolya (természe­tesen csak nagyobb mennyi­ségben).- Sűrű rántott levesek, tésztá­val, galuskával tálalt levesek, rán­tott főzelékek- Borsóból, lencséből, babból, rizsből és darából készült ételek- Sör kofola, coca-cola, pep- si-cola, szörpök stb.- A cukor minden formában.- Alkohol minden formában, bor, tömény italok stb. Jegyezzük, meg, hogy az alkohol kalóriadús és az ital étvágygerjesztő. DR. REPÁSSY BÉLA ÚJ SZÚ 4 1982. Xi. re.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents