Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)
1982-11-10 / 267. szám, szerda
ÚJ szú 5 1982. XI. 10. Ez nem meddő úttaposás A mai Kassán (Košice) hiába keresnénk az egykori macskaköves Malomteret és a körülötte meghúzódott házacskák seregét. Hiába, mert a régi dohosszagú városnegyed helyén alig tíz év leforgása alatt égnek meredő to- rony-lakóházak épültek. A nyolcezer lakosú városrészen szinte még érződik a festék és a friss beton illata, ám az ott lakók már kezdik kialakítani sajátos életformájukat. Ez pedig nem is olyan egyszerű dolog. Alighanem sokkal összetettebb, mint atörpe felhőkarcolók felépítése, összetettebb, hiszen az egymást eddig nem, vagy alig ismerő új lakók közösségének kialakításáról, az emberi kapcsolatok megteremtéséről, az új életformák és életnormák elsajátításáról, az igények és a helyi lehetőségek minél megfelelőbb összehangolásáról van szó. Az említett lakónegyedet ebben a feladatában a hatos számú utcai pártszervezet is segíti azzal, hogy a kommunisták az elsők között igyekeznek bekapcsolódni a közös feladatok teljesítésébe.- Néhányan „nyugdíjasok klubjának“ tartják a mi alapszervezetünket és azt gondolják, vajmi keveset teszünk a társadalmi fejlődés ügyében, pedig a valóságban egészen más a helyzet - kezdte a 70 nyilvántartott és 527 regisztrált párttagot tömörítő utcai alapszervezet pártbizottsága munkájának jellemzését az elnök, Hosz- szúréty Zoltán, amikor a minap felkerestem. - Tény ugyan, hogy a tagság többsége idős, de azért dolgozunk. Beszélgetés közben jegyzőkönyveket, dokumentumokat szedett elő s közben azt javasolta, nézzek majd szét a körzetben is, azzal a Palárik, Olbracht, Partizán, Fibich, Kollár, Krivá és néhány további utcában.- Jól ismerem ezt a városrészt- vallottam be. - Tudok hétköznapjairól és ünnepnapjairól, szép eredményeiről és gondjairól. A városkörzeti nemzeti bizottságon áttekintést nyertem a 23-as, 24-es és 25-ös polgári bizottságok munkájáról, tudom, hogy két-két óvoda és bölcsőde, valamint egy alapiskola működik ebben a negyedben, hogy a Krivá utcai élelmiszerüzlet már szűkös, viszont a tűzoltókaszárnya melletti üzletközpont lassan épül, azt is tudom, hogy a lakók többsége példásan törődik a lakókörnyezettel s hogy egyes utcák esti közvilágítása megoldatlan.- Munkánk eléggé sokrétű- folytatta az elnök ám a fő cél: a lakosság anyagi és szellemi javainak gyarapítása. Ezért érthető, hogy szorosan együttműködünk az államigazgatási szervekkel és a tömegszervezetekkel. Az ő gondjaik a mi gondjaink is, s ugyanezt valljuk a sikerekről. Nem mondhatom, hogy terveink megvalósítása úgy megy, mint a karikacsapás, de azért már van eredménye is munkánknak.- A városkörzeti pártbizottságon azt hallottam, hogy ez az utcai pártszervezet példásan együttműködik a lakossággal...- Példásan-e? Én úgy érzem, lehetne jobban is. Tény viszont, A lakossággal való élő kapcsolatot ápolni, fejleszteni kell (A szerző felvétele) hogy a lakossággal való élő kapcsolatban látjuk munkánk értelmét. Ezért a fokozott igyekezet ezen a téren. A közös célért folytatott együttműködésben elsősorban a pártbizottság szervezeti életének tökéletesítésére törekszünk. Erősítenünk kell a többnyire nyugdíjasokból álló alapszervezet tagállományát. Tervünk az, hogy a felsőbb pártszervek beleegyezésével további regisztrált tagokat „hozzunk haza“ az üzemi párt- szervezetekből. Azt hiszem, ez az elképzelésünk nem meggondolatlan, hiszen tudatosítanunk kell, hogy az ember életének kétharmadát otthon tölti. Vagyis, senkinek sem lehet közömbös a lakókörzeti, lakóhelyi kérdések alakulása. Én például magam is regisztrált tagként dolgozom az utcai szervezetben és harmadik éve vagyok elnöke. Igaz, munkahelyemen ezt figyelembe veszik és nem bíznak meg jelentősebb pártfeladattal. Természetesen, a nálunk dolgozó regisztrált tagot is rendszeresen értékeljük és az írásos értékelést átadjuk az alapszervezetének. Kár, hogy néhány üzemi pártszervezet nem akarja megérteni gondjainkat, s nem támogatja kérésünket.- Ugyanakkor - folytatta a párt- szervezet munkájának vázolását a műszaki tudományok kandidátusa - fontos szerepet tulajdonítunk a lakótömbi pártkollektíváknak. Jelenleg 25 ilyen csoportunk van, s többségük élére fiatal, jó szervező képességgel rendelkező regisztrált tag került. Az utcai alap- szervezetünkből Peter Kmec tartja velük a kapcsolatot, s azon kívül negyedévenként meghívjuk őket tagsági gyűlésünkre, ahol elmondják kéréseiket és tapasztalataikat. Az új városrész alakulása, illetve alakítása során rendszertelenül folytak a nyilvános pártgyűlések. Azokat többnyire a lakóközösségi gyűlésekkel egyszerre tartottuk. Az eddigi gyakorlaton a közelmúltban változtattunk. Ezután körzetünkben is rendszeresek lesznek a nyilvános pártgyülések. A mai Kassán valóban hiába keresnénk az egykori macskaköves Malomteret és a körülötte meghúzódott házacskák seregét. Azon a helyen új városrész épült. Ott ma Hosszúréty Zoltán, Štefan Vyrost, Dénes Ilona, Anna Tume- lová, Klein Elemér, Ondrej Ôafran- ko, Slivka István és a körzet más kommunistái, valamint a lakóhelyükhöz érzelmileg is kötődő pár- tonkívüliek - társadalmi érdekből is cselekedve - közös munkával szép otthont igyekeznek teremteni maguknak. GAZDAG JÓZSEF A plzeňi Škoda Művek szerszámkészítő üzemében is nagy gondot fordítanak a gyártmányfejlesztésre. Ezt nemcsak a vállalat szükségletei, hanem a hazai és a külföldi megrendelők elvárásai is megkövetelik. A képen: Josef Rubáš fúrómunkás a szovjet kohóipar megrendelésére készülő marógépen dolgozik. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) Felelősséget érezve a jövő nemzedékért Nincs olyan területe politikai és társadalmi életünknek, ahol közömbössé válhat a jövő nemzedék nevelésének kérdése. Az ezzel összefüggő alapvető feladatokat, csakis őszinte felelősségérzettel, céltudatosan végzett neveléssel lehet teljesíteni. Különösen érvényes ez a pártmunkában. A rozsnyói (Rožňava) járás egyik jelentős ipari létesítménye, a Szlovák Magnezit Művek jolsvai (Jelšava) üzeme, többek között arról is közismert, hogy dolgozóinak huszonkilenc százaléka kommunista. A jó termelési és gazdasági eredmények elérésében döntő részük van a bányában dolgozó kommunistáknak. Bár a munkás- mozgalomban megedzett idős kommunista bányászok közül elég sokan nyugdíjba mentek már, az üzemben mégsem gyengült a politikai aktivitás. Ez részben azzal is magyarázható, hogy van utánpótlás. Az üzem pártszervezetei céltudatosan gondoskodnak a párttagság megfelelő bővítéséről. Ezt Ladislav Kriak elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke külön is hangsúlyozta.- Ne feledjük el, hogy az ifjú nemzedék nevelése, a legjobb fiatalok felkészítése a párttagjelöltségre, nem kis felelősséggel jár. Hiszen mi a fiatalokat nem egy, vagy tíz évre készítjük fel, hanem egy egész életre. Tehát tudatosítanunk kell, hogy a jövő nemzedéke olyan lesz, amilyenné neveljük. Senki se jön üzemünkbe kész poA KOMMUNIZMUS ISKOLÁJA Hazánkban 60 évvel ezelőtt alakultak meg a Vörös Szakszervezetek Amíg osztályok vannak, elkerülhetetlen az osztályharc. Kezdetben önképző egyleteket, majd szakegyleteket alapítottak a munkások, hogy érdekvédelmi szervezetekbe tömörülve egységesen küzdjenek jogaikért. Később a munkások és alkalmazottak szinte minden rétegét összefogó osztályszervezete ebben a harcban a szakszervezet. Az országos és nemzetközi szintű szakszervezeti mozgalom. Az osztályharc elvi alapján álló, a marxista munkáspártokkal együttműködő szakszervezeti mozgalom ellensúlyozására azonban felbukkantak másféle, „osztályegyüttműködési“ programot hirdető, úgynevezett sárga szakszervezetek is, majd az első világháború végén a reformista vezetésű Amszterdami Internacionálé vezette mozgalom szinte megbénult, amikor 1921-ben megalakult a Vörös Szakszervezeti Internacionálé, a Profi ntern. Lenin a Politikai Iroda elé terjesztendő „A szakszervezetek szerepe és feladatai az új gazdasági politika viszonyai között“ című tézisek tervezete írásakor, jegyzetében (lásd Lenin összes Müvei 44. kötet. 491—496. old.) többször is leírta a szakszervezetekre vonatkoztatva ezt a meghatározást: a kommunizmus iskolája. Ilyen értelemben magyarázta meg a szakszervezetek szerepét 1922 januárjában megjelent cikkében is. Ennek az értelmezésnek a jegyében alakultak meg hazánkban is hatvan évvel ezelőtt a Vörös Szakszervezetek, mert hiszen nyilvánvaló volt már akkor a reformista törekvések nem szolgálják a munkások osztályérdekét, csak a kommunisták vezetésével küzdő szakszervezeti mozgalom harcolhat sikerrel a kizsákmányolás ellen, küzdi végig következetesen az osztályharcot. Egy év múlva már 230 000 tagja volt. Szlovákiában 288 csoportja működött. És annak ellenére, hogy az akkor időlegesen erősödő kapitalista nyomás, a reformista szakszervezetek tevékenysége lépten-nyo- mon akadályozta a szervezkedést, a központ 11 szekciója lendületesen tevékenykedett, és mintegy 200 000 példányban 18 féle lapot, folyóiratot, közlönyt jelentetett meg. A lenini értelmezés jegyében szervezték meg a sztrájkharcokat, mind a cseh országrészekben, mind Szlovákiában. Ma már történelmi emléke a Vörös Szakszervezetek küzdelmének a szlabosi (Slavošovce) és gömörhorkai (Gemerská Horka) munkások 1926-27-ben szervezett védelmi akciója. Klement Gottwald és Antonín Zápotocký elvtársak is aktív résztvevői voltak az akciónak. Kommunisták és szervezett munkások másokkal összefogva küzdöttek: egyik gyárat sem szerelhették le, megkapták a követelt állami támogatást. Sikerük nyomán a CSKP és a Vörös Szakszervezetek vezetésével rendezték meg 1927 januárjában a pelsőci (Plešivec) konferenciát, melyen 400 küldött 16 üzem és 40 falu képviseletében állapította meg: „Kenyeret, munkát, emberi életet jószántukból nem adnak az urak, nekünk, magunknak kell mindezt kiharcolni“. És harcoltak. Azután is amikor 1931-ben a IV. kongresszus hivatalos tanácskozásának rendőrségi beavatkozás vetett véget. Történelmi emléke ennek a harcnak Vöröskó. Amikor 1936 nyarán František Zupka, Steiner Gábor, Jozef Való és más, kommunista szakszervezeti tisztségviselők vezetésével a füleki (Fiľakovo) munkások példát mutattak: az elkerülhetetlen osztályharcban miként lehet és kell az egység jegyében eredményesen küzdeni. A munkásság antifasiszta egységének érdekében 1937-ben beszüntette működését a Vörös Szakszervezeti Internacionálé, a Profintern, de a fasiszta megszállás idején, majd a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban az ellenállók, a partizánok soraiban folytatták osztályharcos küzdelmüket a Vörös Szak- szervezetek tisztségviselői, legöntudatosabb tagjai. Küzdelmük nyomán az 1944. október 15-én megtartott podbrezovái konferencián kapta meg az egységes szakszervezeti mozgalom a forradalmi jelzőt. Lenin állandó feladatként határozta meg a tanítást, a nevelést ezekkel a szavakkal: ,,A leglényegesebb áz, hogy a szakszervezetek tudatosan és határozottan áttérjenek arra a hosszú éveket igénylő következetes, tárgyszerű munkára, amelynek az a célja, hogy gyakorlatilag megtanítsuk a munkásokat és valamennyi dolgozót az egész ország népgazdaságának irányítására“. Nyilvánvaló, hogy jelenleg, a világméretű osztályharc idején a Vörös Szakszervezetek történelmi szerepe és jelentősége olyan a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, általában pedig dolgozó népünk számára, ami nem csupán szokványos, évfordulós megemlékezésre késztet bennünket, hanem eltökélt, forradalmi munkára is. Arra, hogy mindent megtegyünk annak érdekében amit Lenin a szakszervezetek, a kommunizmus iskolája céljaként határozott meg: elérni, hogy a tömegek kulturális, gazdasági és politikai tekintetben egy fokkal magasabbra emelkedjenek. HAJDÚ ANDRAS litikailag, szakmailag fejlett emberként. Különösen a fiatalokra vonatkozik ez. Sok függ attól is, hogy foglalkozunk a tagjelöltekkel a pártcsoportokban, valóban iskolát jelent-e számukra a tagsági gyűlés, a helyesen vezetett problémák megoldását kereső eszmecsere, vita. Példaképül szolgál-e a kommunisták helytállása. Tapasztalataink alapján mondhatom, milyen sokat számít a munkahelyek légköre, és az, hogy példát mutatva végezzük-e mindazt, amire szavunkat adtuk, amit vállaltunk, illetve feladatul kaptunk. A jolsavai üzemben tizenegy pártszervezetben és ötvenhárom pártcsoportban foglalkoznak a fiatal tagjelöltek nevelésével. Sokat segítenek a SZISZ szervezetek is. Az idén felvett tizennyolc tagjelölt közül tizenegy SZISZ-taq.- Társadalmi és népgazdasági érdek is a tagjelöltek kiválasztása s felkészítése mind politikai, mind szakmai szempontból - folytatta Kriak elvtárs. - Lassan e fiatalokra bízzuk üzemünket, s nem mindegy, hogy kik veszik át a stafétát. Mi olyan fiatalok felvételével számolunk a párt soraiba, akik felelősségteljesen viszonyulnak a munkához, fegyelmezetten dolgoznak, s a munkahelyi kollektívák legjobbjai közé tartoznak. Pártszervezeteink, a munkahelyeken dolgozó kommunisták hosszú hónapokon keresztül figyelemmel kísérik a fiatal dolgozók munkáját, magatartását, rátermettségét és nem utolsósorban jellemvonásait. Az így szervezett észrevételek, vélemények alapján a pártalapszervezetek már most tudják, kik azok a fiatalok, akiknek a pártba való felvételükkel számolhatnak az elkövetkező években. És elkezdődik a felkészítésük. Azon a munkahelyen, abban a kollektívában, ahol az illető fiatal dolgozik, a legmegfelelőbb, tapasztalt, idős kommunisták közül választjuk ki azokat - illetve hagyjuk jóvá, mert önként is jelentkeznek - akik felelősséget vállalnak a gondjaikra bízott fiatalok neveléséért, fejlődéséért. A fiatal és az idősebb párttagok a munkahelyen kívül is tartják egymással a kapcsolatot. Ha szükséges, a tapasztaltabb, idősebb munkatárs segít a problémák megoldásában a fiatalnak. Üzemünkben sok ilyen tapasztalt, segítőkész elvtárs dolgozik, aki - főleg saját példamutatásával - képes a fiatalokra hatni, politikai látókörükét bővíteni. Kriak elvtárs azt is elmondta, hogy náluk komplex módon foglalkoznak ezzel a fontos feladattal. Nem elégednek meg csupán az új tagjelöltek felvételével, nevelésével, hanem rendszeresen értékelik azt is, hogyan felelnek meg az elvárásoknak, milyen a munkához való hozzáállásuk. K. G.
