Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)
1982-11-05 / 263. szám, péntek
A Nagy Október eszméi utat mutatnak (Folytatás az 1. oldalról) A nemzetközi burzsoázia nagyon hamar tudatosította, mit jelent a Nagy Október, hogyan befolyásolja a nemzetközi fejlődést. Felismerte, hogy nemcsak orosz kísérletről van szó. Az imperializmus mozgósította az összes rendelkezésére álló eszközt - a politikai, gazdasági ideológiai és katonai eszközöket hogy legyőzze az első győzelmes szocialista forradalmat. Szinte hihetetlen, milyen sok koholmányt terjesztettek a forradalomról, milyen sok csapást mért a burzsoázia és szövetségesei a munkások és parasztok fiatal, akkoriban még gyenge államára. Milyen sok szovjetellenes könyv és tanulmány jelent meg, milyen sok misét mondtak azért, hogy Szovjet-Oroszországot elátkozzák. A burzsoázia - beleértve a csehszlovák burzsoáziát is - nem ismerte el az új állam születését.^ tőkés államok a sikertelen fegyveres intervenció után arra törekedtek, hogy elszigeteljék a Szovjetuniót, különböző embargót rendeltek el, gazdasági blokádot szerveztek. Minden lehetségesei kipróbáltak azért, hogy meghiúsítsák a szovjet emberek munkájának eredményeit s álnokul azt hirdethessék: a nép nem tud uralkodni a tőkések nélkül. A hosszú időn keresztül előkészített II. világháború az imperialista államok közötti viszályok megoldásán kívül azt a fő célt követte, hogy megsemmisítsék a Szovjetuniót, Október eszméit és világszerte visszakozásra kényszerítsék a forradalmi mozgalmat. A Szovjetunió óriási erőfeszítéseket tett, hogy elhárítsa a II. világháború veszélyét. Moszkva figyelmeztető háborúellenes hangját túlkiabálták azok, akik elkendőzték az igazságot és előkészítették a háborút. A kommunizmussal ijesztgetve leplezték a növekvő fasiszta veszélyt. Az emberek százmillióit csapták be és vezették félre. Az igazságot hazugságnak, a hazugságot pedig igazságnak nevezték. Ez volt és marad ma is, a burzsoá propaganda módszere. Az ún. nyugati demokráciák ösztönözték a fasizmust és a kitűzött cél - a Szovjetunió elpusztítása - érdekében feláldozták szövetségeseiket, mint Csehszlovákiát, sőt attól sem riadtak vissza hogy veszélyeztessék saját nemzeteik létérdekeit. A forradalom és Október hagyatékának védelme során a szovjet nép óriási áldozatokat hozott, sok vért áldozott és a világ nemzetei közül a legtöbbet szenvedett. VILÁGÍTÓ FÁKLYA ' Az az út, amelyet a szovjet nép az elmúlt hatvanöt év alatt tett meg, nehéz volt, a harcok, a munka és az áldozatok útja volt. Ebben a küzdelemben a szovjet emberek megerősödtek, kitartottak és győztek. Joggal tisztelet, elismerés illeti a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet népet a világ haladó emberisége részéről. Mindaz, amit a szovjet emberek, az SZKP vezetésével elértek, nemcsak a Szovjetunió érdekeit, hanem az egész kommunista forradalmi és nemzeti felszabadító mozgalmat is szolgálta és szolgálja a társadalmi és a nemzeti fel- szabadulásért folytatott harcban. Már maga a Szovjetunió léte engedményekre kényszerítette a burzsoáziát, segítséget nyújtott a tőkés országok dolgozóinak, hogy nagyobb jogokat és szabadságjogokat vívjanak ki. Nagy szerencsét jelent az egész világ, a haladás és a forradalmi folyamat további fejlődése számára, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom zászlaját Lenin pártja, az a párt emelte és emeli a magasba, amely sohasem tért le a forradalom útjáról, amely szavatolja, hogy a dolgozók ügyéért folytatott harc győzelemhez vezet. Bebizonyosodott Leninnek az az előrejelzése, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége - melynek 60. évfordulójáról rövidesen megemlékezünk -, a nemzetközi szocializmus világító fáklyája lesz, s példát mutat a világ dolgozó tömegeinek. Mindenkinek, aki csak egy kicsit is ismeri évszázadunk történetét, el kell ismernie, hogy minden jelentős változás összekapcsolódik azzal, amit az Októberi Forradalom Oroszországban indított el. Nem bírálhatjuk felül ideiglenes felületes jelenségek szerint azt, mi az életképes, mi van hanyatlásra ítélve, nem kereshetjük az ilyen jelenségek alapján az igazságot, a történelmi felismerést. A történelem menete nem attól függ, ki áll az egyes imperialista államok élén, milyenek a politikai és erkölcsi tulajdonságai, milyen doktrínákat hirdet. Ez is fontos ugyan, befolyásolja az adott kort, de ennek nincs tartós érvényessége. Elegendő, ha összehasonlítjuk a négy döntő tényezőt - a földrajzi, gazdasági, ideológia-politikai és katonai tényezőt - ahhoz, hogy minden reálisan gondolkodó ember lássa milyen irányba fejlődött a világ Október óta. TELJESEN MEGVÁLTOZOTT A VILÁG TÉRKÉPE Az imperializmus makacs ellenállása ellenére 1917 óta teljesen megváltozott a világ térképe. Megalakult a szocialista világrendszer, amely a nemzetközi fejlődés jelentős tényezője lett. Szétesett a gyarmati rendszer és romjain több mint száz új önálló állam keletkezett. Sok olyan nemzet, amelyet a pusztulás fenyegetett, újból él és fejlődik. Természetesen, nem lépett az összes nemzet közvetlenül a haladás útjára, de a gyarmati rendszer uralma alóli felszabadulásuk objektíve gyengítette az imperializmust. Lenin figyelmeztetett, hogy Szovjet-Oroszország gazdasági szempontból legalább száz évvel lemaradt az Egyesült Államok mögött. Ma a Szovjetunió világviszonylatban sok ágazatban az első helyen áll. Ez olyan tény, amelyet a burzsoá propaganda ugyan elkendőz, de nem tud megcáfolni. A kapitalizmust általános válság gyötri, míg a szocialista országok gazdasági ereje évről évre nő. A szocialista közösség KGST-ben tömörült országaiban él a világ lakosságának nem egész tíz százaléka, de ők állítják elő a világ ipari termelésének több mint egy- harmadát. Eközben nem feledkezhetünk meg arról, milyen nagy károkat okoztak a fasiszták a II. világháborúban a Szovjetuniónak és a szocialista útra lépő többi országnak. Sokan hitték azt és számoltak is azzal: a Szovjetuniót a háború annyira legyengítette, hogy már csak idő kérdése politikai rendszerének megváltozása. Ezzel szemben az Egyesült Államok meggazdagodott a háborún, elfoglalta szövetségesei stratégiai pozícióit, és mint az atombomba egyedüli tulajdonosa, saját akaratát akarta ráerőszakolni Európára és az egész világra. Ez sem kényszerítette azonban a Szovjetuniót arra, hogy letérjen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útjáról és ne folytassa a megkezdett munkát, a szocializmus és a kommunizmus építését. Minden elfogulatlan gazdasági szakembernek és józanul gondolkodó embernek el kell ismernie hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország lényegesen gyorsabb növekedést ért el a gazdaságban, mint a tőkés világ. A szocializmus nem ismeri a munkanélküliséget, a nyomort, az éhezést, sem pedig a lakosság írástudatlanságát. Az ilyen negatívumokért, amelyek a tőkés és fejlődő világban az emberek százmillióit sújtják, az imperializmus a felelős. Ezeket csakis a szocializmus szüntetheti meg. A SZOCIALIZMUS NAPONTA IGAZOLJA ÉLETEREJÉT A szocialista országokban felmerülő bizonyos problémákat nem a társadalmi rendszer okozza. A szocialista rendszer relatíve fiatal és még távolról sem tudjuk kihasználni előnyeit. Arról se feledkezzünk meg, hogy az imperializmus, amely minden módon gátat akar vetni a szocializmusnak, szándékosan akadályozza a nemzetközi gazdasági együttműködést, és általában a nemzetközi kapcsolatokat. A szocialista országok nem zárkóznak önmagukba, nem bojkottálják és nem diszkriminálják a többi országot. Mindig azt szorgalmazták, hogy bővítsék gazdasági együttműködésüket az egyenlőség és a kölcsönös előnyösség elve alapján. Ugyanilyen meggyőző az ideológiai-poli- tikai tényező. A szocialista eszmények, a tudományos világnézet a mai világ óriási anyagi ereje lett. A szocialista világrenszer véglegesen kezébe vette az imperializmustól a történelmi kezdeményezést. Az égető nemzetközi problémák megoldásának pozitív programját terjeszti az emberiség elé, míg az imperializmus nem tud mást felajánlani, mint a nemzedékek által évszázadokon keresztül létrehozott értékek veszélyeztetésének programját. Már Marx Károly levonta azt a helyes következtetést, hogy a burzsoázia nem jelenti az új társadalmi korszak kezdeményezőjét, hanem csakis a régi korszak álnokságát képviseli, nincs világ- történelmi szerepe, elátkozott aggastyánként viselkedik, akit arra ítéltek, hogy akadályozza az életteli emberek fiatalos lelkesedését, és visszaéljen velük saját öreges érdekeiben. Azóta ezen a jellemzésen talán csupán annyi változott, hogy a mai imperialista burzsoázia még galádabb, cinikusabb és könyörtelenebb. Ezzel szemben a marxizmus igaza, a szocializmus életképessége és alkotó ereje naponta beigazolódik. Ezt az újkori keresztesek sem változtathatják meg, akik a marxizmust-leninizmust a történelem szemétdombjára akarják juttatni. Az imperializmus szembeszegülése azokkal a szocialista országokkal, amelyék hűek a Nagy Október hagyatékához, megerősít bennünket abban a hitünkben, hogy a mi utunk a helyes. Ez a dolgozó emberek szabadságának és boldogságának útja. Csakis ezen az úton akarunk haladni, és a lehető legméltóbban hozzá akarunk járulni a szocialista világforradalom közös müvéhez. Abban az időszakban, amikor még fennáll a tőkés világ, a szocializmus védelmében fontos szerepe van a katonai tényezőnek. Képletesen az 1917 évi puskás ember olyan erővé fejlődött, amely megsemmisített minden kísérletet a Szovjetunió elpusztítására. A szovjet katonák, a szovjet hadsereg nemcsak megvédte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait, hanem megmentette az emberi civilizációt a fasizmus elől. Ma már a Szovjetunió legnagyobb ellenségei sem merik állítani, hogy agyaglábakon álló óriásról van szó. Megváltoztatták taktikájukat. Hogy megindokolják őrült fegyverkezésüket -, amellyel saját javukra akarják megváltoztatni a nemzetközi erőviszonyokat az ún. szovjet katonai veszéllyel ’ ijesztgetik a nemzeteket. Szerencsére világszerte egyre többen értik meg, hogy a Szovjetunió katonai ereje nem azért keletkezett és nem azért áll fenn, hogy meghódítsa a világot, hanem azért, mert a béke, az ember és munkája megvédésének szükséges eszköze. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai nem törekednek katonai túlerőre, de rendelkezniük kell olyan eszközökkel és olyan erővel, hogy az imperializmus ne kényszeríthesse rájuk a világ elrendezésére vonatkozó elképzeléseit. Éppen ezért, nem engedhetjük meg és nem is engedjük meg soha, hogy az imperializmus katonai, stratégiai erőfölényt szerezzen a szocializmussal szemben. Arra törekszünk, hogy megőrizzük a hozzávetőleges egyensúlyt a két politikai és katonai csoportosulás között. Az imperializmus nem akar beletörődni ebbe a helyzetbe. Ügy vélekedik, hogy a fokozott fegyverkezéssel a katonai konfliktusok szításával visszaforgathatja a történelem menetét. Képviselői nem tudják megérteni, hogy nyomással, fenyegetésekkel és szankciókkal nem tudják rákényszeríteni a szocialista országokat, s különösen nem a Szovjetuniót arra, hogy lemondjanak forradalmi vívmányaikról. A szovjetunió és a többi szocialista ország iránti gyűlölet vezérli őket. Ez a gyűlölet, valamint a szocializmus növekvő hatásából és vonzerejéből eredő .idegesség beárnyékolja egyes burzsoá államférfiak gondolkodását és látását A történelemből azonban tudjuk, hogy a vak gyűlölettől vezérelt emberek elvesztik a reális szemléletüket, tebecsülik az ellenfelet, és túlbecsülik saját erejüket. A múltban ez a hozzáállás a háború előtti Németország nagyburzsoáziáját jellemezte. Manapság ez a magatartás az amerikai imperializmus agresszív erőit jellemzi. A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS KÖVETKEZETES HÍVEI VAGYUNK A szocialista közösség országai a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élése és versengése politikájának következtes hívei. Valamennyien.ezen a bolygón élünk, és közösen egymás mellett békében kell élnünk ahhoz, hogy ne veszélyeztessük létünket, hogy ne kényszeresük egymásra saját akaratunkat. Annak a politikának vagyunk a hívei, amely szerint egyetlen társadalmi rend, egyetlen eszme sem tudja a háború segítségével bebizonyítani, hogy jobb. Csakis a népnek áll jogában, hogy döntsön, milyen politikai renszert és életmódot választ. A burzsoá államférfiak a „forradalom kivitelére“ vonatkozó hamis és alaptalan állításokkal akarják elkendőzni azt a tényt, hogy a világ törvényszerűen a haladás és a szocializmus irányába fejlődik. Ezen a téren különösen az Egyesült Államok képviselői tűnnek ki. Az összes valódi forradalom azt tanúsítja, hogy ezeket a belső feltételek érlelik, nem vihetők ki és nem is kényszeríthetők ki. Amit azonban az imperializmus valóban el akar érni és ami számos esetben sikerült is, az az ellenforradalom kivitele. Vlagyimir lljics Lenin már hatvanöt évvel ezelőtt azt mondta, hogy a forradalom kivitele és rákény- szerítése tehetőségének hirdetése öreg, értelmetlen, vulgarizált elképzelés, amely kiforgatja a marxizmust. Lenin hangsúlyozta, hogy a szocializmus nem vezethető be, a szocializmus a kiélezett, a kétségbeesésig kiélezett osztályharcból nő ki. Lenin szavainak igazságát bizonyítja számos szocialista állam keletkezésének története, tegyen szó Európáról, Ázsiáról, vagy Latin-Amerikáról. Napjainkban a forradalmi helyzet kialakulásának szemléletes példáját látjuk Közép- és Dél-Ameriká- ban, Ázsiában és Afrikában, ahol a puszta létért folytatott harc, az imperializmus elten, az elnyomás alóli felszabadulásért vívott harccá fejlődik. A Nagy Október hagyatékának megvalósítása azt jelenti, hogy fáradhatatlan harcot kell folytatni a világbéke megőrzéséért. A világháború veszélyének elhárítására kifejtett törekvés a világ békeerőinek döntő támasza tett. Az emberiség számára nagy szerencsét jelent, hogy a békeerők fő támasza a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa. A szocialista országok politikájának az el nem kötelezett országokkal, a nemzeti felszabadító mozgalommal, a forradalmi és a békeerőkkel való szoros együttműködésének köszönhetően eddig sikerült eloltani a fenyegető, háborús tüzet. A Szovjetunió a háború utáni egész időszakban arra törekedett, hogy már eleve meghiúsítsanak minden kísérletet az új háború kirobbantására. Az imperializmus azonban a Szovjetunió minden béke-lépésére újabb provokációkkal válaszolt. Vissza kellett utasítani az atombombával való zsarolást, meg keltett akadályozni, hogy a hidegháború forró háborúvá fejlődjön, el keltett oltani a háborús tüzet a Koreai-félszigeten, meg keltett hiúsítani az ellenforradalmat, az NDK-ban, Magyarországon, Csehszlovákiában és jelenleg Lengyelországban. Véget keltett vetni a Vietnam elleni imperialista agressziónak, a kambodzsai nép pusztításának, meg keltett védeni a Kubai Köztársaság forradalmi vívmányait. Hallatlan erőfeszítéseket keltett tenni azért, hogy az imperializmus által a Közel-Keleten és másutt szított ún. helyi háborúk idejében véget érjenek és ne fejlődjenek világháborúvá. Nemcsak a mai amerikai kormány, hanem az előző kormányok is a háború szakadékénak peremén állva valósították meg politikájukat. A II. világháború óta az ún. kisháborúkban, amelyeket nem egy esetben ők idéztek elő, és amelyeknek jogosultságát cinikusan maguk védelmezik, több mint tízmillió ember pusztult el. A szocialista országok a nemzeti felszabadító, a forradalmi és a békeszerető erők óriási erőfeszítései eredményeként az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív képviselőinek akarata ellenére, kiharcoltuk a nemzetközi feszültség enyhülését. Az imperializmus, főleg az amerikai imperializmus számára nem felel meg a békés egymás mellett élés. A Pentagon stratégiái és az antikommunista központok kidolgozzák a szocializmus elpusztításának különböző variánsait. Elindították a fegyverkezés új menetét, s erősen deformálják, saját, valamint az egész világ gazdaságát. Rendszeresen megsértik az államok közti kapcsolatok normáit. Az eszmék harcát pszichológiai háborúvá, ideológiai és politikai diverzióvá változtatják. Avégett, hogy kissé szépítsék terveiket, az igazságnak nem megfelelően azt hirdetik: a békés egymás mellett élés csak a szocialista országoknak felel meg. Ezzel akarva nem akarva elismerik, hogy a szocializmust a béke és nem a háború jellemzi. Közben minden józanul gondolkodó embernek el kell ismernie, hogy a hetvenes években eredményesen érvényesített feszültségenyhülés kivétel nélkül a világ összes nemzetének javára vált. A tőkés országok népe is jobban élt, mint ma, a kiélezett nemzetközi helyzetben. A fegyverkezés nem enyhíti, hanem elmélyíti a válságot, a bizonytalanságot, a munkanélküliséget és a nyomort - ezt tanúsítja az is, hogy csupán a fejtett tőkés országokban már több mint 30 millió munkanélküli van. MA NINCS FONTOSABB KÉRDÉS, MINT A BÉKE VÉDELME Az USA agresszív köreinek mai politikáját a szocializmussal és a haladással szembeni, szinte patologikus gyűlölet táplálja. A politikai, gazdasági, ideológia és katonai nyomás, valamint zsarolás összességét jelenti. Az Egyesült Államok képviselői nem is tagadják, hogy a szocializmus elleni harcuk stratégiája magába foglalja a szabotázsok, ellenforradalmak, bomlasztások szervezését Kelet-Európában, a Szovjetunió elleni gazdasági és technológiai háborút. Nem titkolják, hogy számukra elfogadhatatlan a katonai és stratégiai erő- egyensúly. Számukra ugyanakkor elfogadható a nukleáris háború, amely a Pentagon elferdített elképzelései szerint a Szovjetunió elpusztítását eredményezné, s így az imperializmusnak tehetősége nyílna, hogy végérvényesen leszámoljon világviszonylatban a szocializmussal és a világot az amerikai elképzelések szerint rendezze el. Az ilyen és hasonló doktrínák szerzői számára nem jelent akadályt, hogy az atomháborúban több száz millió ember pusztulna el, hogy veszélybe kerülne egész nemzetek léte. Ahhoz, hogy az atomtámadás eredményes legyen, az amerikai (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1982. XI. 5.
