Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)
1982-11-04 / 262. szám, csütörtök
Matematikatanítás a gimnáziumban Új tantervek, új tankönyvek AZ 1976/77-ES ISKOLAI ÉVBEN megkezdett korszerűsítés és az új oktatási irányelveknek megfelelő matematikatanítás első végzettjei 1984-ben fejezik be az alapiskolát. Ezt követően ezek a tanulók a tízéves tankötelezettség értelmében legalább két évig továbbtanulnak gimnáziumban, szakközépiskolában vagy szakmunkásképző intézetben. Az alábbiakban megismertetjük az olvasókkal, mi újat hoz az új koncepció szerinti matematikatanítás a gimnáziumban, más alkalommal pedig a többi középiskolatípus újdonságaival. Az oktatórendszerünk továbbfejlesztését célzó 1976-os júliusi párthatározat hangsúlyozza az említett három középiskolatípus közelítését. Ez azt jelenti, hogy a gimnázium funkciója - a főiskolába és az egyetemre való felkészítés - szélesedik, az iskola politechnikai jelleget ölt, ami abban nyilvánul meg, hogy a gimnáziumi tanulók szakképzésben is részesülnek. A szakközépiskolai oktatásban, de főleg a szakmunkás- képzésben az eddiginél viszont nagyobb szerepet kap az elméleti képzés. A gimnáziumban a gyakorlati képzés terjedelmét az óraterv a négy osztályban heti tizennégy órában szabja meg. (Az 1. és 2. osztályban heti két, a 3. osztályban négy, a 4. osztályban pedig 6 óra.) A matematika heti óraszáma a négy év alatt összesen tizennyolc (4, 5, 4, 5). Ha ezt összehasonlítjuk a most még érvényben levő természettudományi tagozatos osztályok óraszámával (heti tizenhat óra, vagyis 4, 4, 4. 4), láthatjuk, hogy a 2. és a 4. osztály óraszáma növekedett matematikából. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogyan készülnek az 1984/85-ös tanévben bevezetésre kerülő gimnáziumi matematikai tantervek és tankönyvek. Az 1979/80-as iskolai évben öt szlovákiai és öt cseh gimnáziumban megkezdték az új kísérleti tanterv alapján készült tankönyvek, példatárak és módszertani segédkönyvek szerinti kísérleti tanítást. A kísérlet eredményeit évenként értékelik és ezek alapján kerül sor a tanterv módosítására oly módon, hogy az alkalmas legyen az általános, tehát az összes gimnáziumban való bevezetésre, így mostanra már elkészültek az 1. és a 2. osztály tantervei és a tantervek alapján megkezdődött a munka az ideiglenes tankönyveken. Ezeket a tankönyveket azért nevezzük ideigleneseknek, mert négy évvel általános bevezetésük után, a tanulók tudásszint-felmé- rése alapján, értékelik őket, s az eredmények, észrevételek figyelembe vételével elkészítik végleges változatukat. Már elkészült az 1. évfolyam ideiglenes tankönyve, és készül a második évfolyam tankönyve. Ez azt jelenti, hogy az 1984/85-ös iskolai évben megkezdődhet az új tervezet szerinti matematikatanítás a gimnázium első osztályában. NÉHÁNY SZÓT a most készülő ideiglenes tantervról és az ennek alapján készülő tankönyvekről. A tanterv figyelembe vette azokat az igényeket, amelyeket a műszaki gyakorlat támaszt a főiskolákkal szemben és ennek megfelelően a felsőoktatási intézmények támasztanak a középiskolai matematikatanítással szemben. így például a kísérleti tantervben, s az ideiglenes tantervben is, nagy teret kaptak a kombinatorika, a statisztika és a valószínűségszámítás elemei. A tananyag spirális elrendezése folytán, ami az új tanterv egyik lényeges jellemzője, a kombinatorikát az 1. és 2. osztályban, a valószínűségszámítást az 1. és 3. osztályban, a statisztikát pedig a 3. osztályban tanulják a diákok, összehasonlítva az előző (még érvényben levő) tantervvel, ez lényeges tananyagtöbblet. Felvetődik a kérdés: milyen tananyag rovására kerülnek ezek a részek az új tantervekbe és tankönyvekbe, hiszen közismert, hogy a jelenleg érvényben levő tankönyvek anyaga is terjedelmes, túlméretezett, nehezen vehető át. Ezt elsősorban a 2. és 4. osztályban megnövekedett heti óraszám teszi lehetővé; és az új tantervben és tankönyvekben csökkentették a logikával foglalkozó tananyagot. Kimondottan logikai tananyaggal nem is foglalkoznak az új tankönyvek. Csak közvetve, bizonyos számelméleti ismeretekkel kapcsolatban tárgyalnak logikai tananyagot aránylag kis terjedelemben az 1. osztályban. Külön meg kell említeni, hogy jelentős teret kapott az új tantervben és a tankönyvekben a számítástechnika alapjainak az oktatása is. Azon felül, hogy a tananyag különböző részeiben találhatók algoritmusokkal és folyamatábrákkal kapcsolatos feladatok, a tantervbe külön is bekerült harminc órányi tananyag a számítástechnika alapjairól. A FÜGGVÉNYFOGALOM, akárcsak az alapiskola tantervében, a gimnáziumi tantervben is igen fontos helyet foglal el. Míg az 1. osztályban fontosságban a legnagyobb súlyt képviselő anyagrész az egyenletek és egyenlőtlenségek megoldása, addig a 2. osztályban ezt a szerepet a függvényekkel kapcsolatos tananyag tölti be. A függvényfogalomhoz ismét visszakanyarodik a tanterv a 4. osztályban az infinitezimális számítás (differenciál- és integrál- számítás) alapjainak a tárgyalásakor. A 3. osztályban a kulcstananyag az analitikus geometria és a vektoralgebra. A felsorolásból kitűnik, hogy az elemi geometria, vagy szintetikus geometria, egyetlen osztályban sem kulcsfontosságú tananyag. Jelen van azonban minden osztály anyagában, ha nem is az őt megillető terjedelemben. A kísérletben részt vevő pedagógusok sincsenek megelégedve a geometria oktatásában elért eredményeikkel és azzal a szereppel, amelyet az elemi geometria tölt be a gimnáziumi matematikatanításban. Ennek valószínű oka az, hogy az alapiskolában nincs kielég ítően megoldva az elemi geometriaoktatás kérdése és nincs tisztázva a vele szemben támasztott igény. Az olvasó nyilván rákérdez, hogy miért? Elsősorban azért, mert a transzformációk alapján tanított geometriai tananyag nincs még olyan pontosan körülhatárolva, mint a hagyományosan tanított euklideszi geometria. Ennek következtében olyan tananyagrészekkel is megismerkednek a tanulók, amelyek kevésbé fontosak, viszont kimaradnak, legtöbbször időhiány miatt, olyan anyagrészek, amelyek hagyományosan a középiskolai geometriaoktatás tartalmához tartoztak. Persze nem biztos, hogy erre a tananyagra a korszerű matematika a továbbiakban épít. Elsősorban azért nem konkretizáltam, hogy milyen tananyagra gondolok, mert e kérdésben még a módszertani szakemberek sincsenek azonos véleményen. Sokan azt is fájlalják, hogy az ábrázoló geometria kiszorult a gimnáziumi tantervből, csupán választható tantárgyként szerepel. Ez a tendencia figyelhető meg azonban a külföldi tantervekben is. S egyéb tantárgyakat szintén fakultatív képzés formájában tanítanak számos országban. Sőt, olyan kulcstantárgyakból is, mint a matematika, csak minimális óraszám (2-3 óra hetente) szerepel a tantervekben kötelezően, s a tanuló, ha a továbbtanuláshoz több és igényesebb matematikai ismeretre van szüksége, fakultatív képzésen vehet részt. Újdonság, hogy az 1984/85-ös iskolai évtől kezdődően megszűnik a gimnáziumok két irányzata, a humán és a természettudományi irányzat. A matematikát egységes óraterv és tanterv alapján fogják az összes gimnáziumban tanítani. Nem lesznek matematika és fizika tagozatos osztályok sem. Csak a matematikai tehetségek számára létesített osztályok maradnak meg, amelyekből Szlovákiában évfolyamonként három lesz; Bratislavában, Kassán (Košice) és Žili- nán, s megmaradnak a programozásra specializált osztályok. EZ IDÉN a gimnáziumban folyó matematikaoktatási kísérlet a negyedik és egyben az utolsó évébe lépett. A kísérlet eredményeit a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársai és a kísérletben részt vevő pedagógusok hatékonyan felhasználják majd a többi pedagógus átképzése során, amelyet már az idei iskolai évben megkezdenek. Készül az átképzéshez szükséges anyag is, amelyet valamennyi pedagógus idejében kézhez kap, hogy sikeresen fel tudjon készülni azokra az igényes feladatokra, amelyeket az 1984/85-ös iskolai évtől fog fokozatosan megvalósítani. Tekintve az utóbbi tizenöt évben végbement tantervi változtatásokra a gimnáziumban, meggyőződésem, hogy az átmenet az új koncepció szerinti matematikatanításra eredményes lesz. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus Hűség és forradalom Bölöni György centenáriuma Neve a legtöbb olvasóban Ady Endrét és legendás barátságukat asszociálja, pedig életműve önmagában is megérdemli az emlékező figyelmet. A modern magyar hírlapírás úttörője és kimagasló képviselője volt, de képzőművészeti és irodalmi kritikáiban is maradandót alkotott. Pályája csúcsát jelentő monográfiája; Az igazi Ady (1934), nemcsak a műfaj iskolateremtő példája, hanem nagy hatású vétó az ellenforradalmi rendszer irodalom- és történelemhamisítói ellen. Hatalmas korszakot ível át életútja, Ady korának és korunknak is cselekvő részese lehetett. Parlamenti tudósítóként kezdte pályáját, első hírlapi cikkeit 1903- ban írta, 1959-ben bekövetkezett haláláig csaknem hat évtizeden át önzetlen szolgája és szorgalmas alkotója volt a magyar haladó írásbeliségnek. Töretlen ívelésű emberi-írói pályája azt példázza, hogy a „forradalmakat érlelő generáció“ tagjaként helyesen vonta le a századforduló felmerülő kérdéseinek összes eszmei és politikai konzekvenciáját, szakítva osztályával, a dzsentrivé züllött nemességgel a polgári radikalizmus eszmeiségének vállalásán át a kommunista mozgalommal való ösz- szeforrásig vezetett az útja. Indulása idején kezdett hatni a szocialista gondolat a magyar értelmiség körében. Bölöni első írásainak is ez ad távlatot. Ez teszi lehetővé, hogy egységes szervezettségű, töretlen eszmeiségű kritikai életművet teremthessen, s úttörője lehessen a szocialista szemléletű magyar irodalmi és képzőművészeti kritikának. Szemlélete egyaránt elüt a konzervatív akademiz- mustól és a Nyugat öncélú eszte- tizmusától, elveti az irodalom kizárólag esztétikai megközelítésének gyakorlatát, ítéletei a társadalmi haladás szolgálatának igényét hirdették. Egyszerre csatázott a teljes alkotói szabadságért és az irodalom társadalmi elkötelezettségéért, azaz az „irodalmi forradalomért és a forradalmi irodalomért.“ Ady és a modern irodalom mellett foglalt állást nemcsak a konzervatív, hivatalos kritika, de a kor vulgármarxistái ellen is. így lehetett Ady nagyságának és jelentőségének egyik koraLfelisme- rője. Már 1911-ben a politikus, a forradalmi Adyt, a magyar sorskérdések megfogalmazóját és hirdetőjét üdvözölte a legszélesebb nyilvánosság előtt. Az 1919 előtti munkásságának talán legizgalmasabb, a legtöbb eredetiséget mutató fejezetét jelentik képzőművészeti kritikái. Párizsban került a modern képzőművészet vonzásába. 1904-től huzamosabb ideig tartózkodott a francia fővárosban. A fiatal Bölöni számára Párizs jelentette az „európai szintet“, a haladás biztonságát, azt, amit később és mindvégig a szocializmus eszmevilága. Határozott társadalmi szempontú kritikái publicisztikus szenvedélyű írások, melyekben egyrészt harcol a magyar provincializmus ellen, tudatosítva, hogy elválaszthatatlan feladat a társadalmi elmaradottság elleni küzdelem és a kultúra európai szintre emelése, másrészt nyíltan polemizál a hivatalos művészet szemléletével és gyakorlatával. Elítéli a teatrálisságot, az olcsó lelkesedést, a tartalmatlan pátoszt, a mellveregető hazaf’i- ságot. A konzervatív magyar művészettel s annak bántó provincializmusával az akkori haladó európai szintet, az impresszionizmuson is túljutott, új francia képzőművészeti törekvéseket állította szembe. A művészet forradalmától egyenes út vezetett a társadalmi forradalomig. A Magyar Tanácsköztársaság bukása hosszú időre emigrációba kényszerítette. Élete nagy részét hazájától távol töltötte, de egy pillanatig sem szűnt meg a magyar haladás kérdéseivel foglalkozni. Szép példája ennek történelmi élet- és fejlődésrajza, a Hallja kend, Táncsics, melyben mindmáig egyik legszebb elemzését és értékelését nyújtja a magyar társadalmi forradalom nagy alakjának. Párizs volt második otthona, ide kötötte Ady emléke is. Itt ismerkedtek meg 1904-ben. Kapcsolatuk több volt mint barátság, erősebb a testvériségnél. A közös szülőföld, a távollevés motiválta összetartozásnak az otthontalanság barátságának, indult, de igazi emberiművészi kapcsolat lett belőle, ami soha nem fakult. ,,A lelkiismerete voltam és épp ezért nélkülözhetetlen" - jellemezte kapcsolatuk mélységét Bölöni. A bizalmas, a tolmács, a titkár szerepét töltötte be, de mellette állt betegsége legsúlyosabb óráiban is. Kapcsolatokat épített számára, egyengette képzőművészeti és irodalmi érdeklődését, egy darab otthont és a hátország biztonságát jelentette Ady számára. Ezért iehetett Ady legbensőbb titkainak tudója, verseinek hőse és címzettje (Két kuruc beszélget, Ének aratás előtt), ezért szólhatott róla oly elismerően harcaikat felölelő poémájában (Margita élni akar). Bölöni életének főműve - Az igazi Ady - e barátság visszafogott, bensőséges rajzával válhatott a magyar irodalomtörténet ragyogó fejezetévé. Ez a mű mintegy betetőzése annak a harcnak, melyet Bölöni Ady életében és halála után a költő igazáért, mindkettejük igazáért folytatott. Méltán írhatta Fábry Zoltán Az aktuális Ady című tanulmányában, hogy Bölöni könyve a magyar történelmet és jövőt összegző mű, mely egy eddig ismeretlen Ady képet nyújt, a korszerűen felelősségteljes forradalmár portréját. ,,Célom az volt - írta könyvéről Bölöni - hogy kiragadjam azok kezéből, akik kiszolgáltatják az uralkodó osztályoknak, s megmutassam, annak, aki valójában volt: forradalmas nagy költőnek." A felszabadulás után tért vissza hazájába. Az elsők között ismerte fel, hogy a megváltozott viszonyok lehetőséget adnak a magyar irodalom felzárkózásához a szocialista világirodalom élvonalába. Legfőbb gondja a polgári dekadencia háttérbe szorítása, a forradalmi hagyományok ápolása, a kommunista eszmeiségű irodalom elismertetése volt. A magyar Irodalmi Alap igazgatójaként, a Pen Klub elnökeként tevékeny munkása volt a szocialista magyar irodalomnak. Az ellenforradalmi erők bukása után, 1957-ben ő lett az Élet és Irodalom első főszerkesztője. Egész élete hitelesíti jegyzetfüzetében olvasható egyik legutolsó bejegyzését: ,,Vannak eszmények, melyek nem homá- lyosulhatnak el, vannak hitek, melyek nem variálódhatnak, vannak igazságok, melyeket nem lehet talmi igazságokkal kicserélni." SZEBERÉNYIZOLTÁN Berlini színház vendégszereplése Szilva József: Kikötő (tus) A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben a Köztársasági Palotában székelő Theater im Palast társulata a közelmúltban több előadással vendégszerepeit Prágában és Bratislavában. Az 1976-ban alakult együttes hamarosan a közkedvelt színházak sorába küzdötte fel magát. A társulat munkájában valamennyi műfaj összekapcsolására törekszik. A színház repertoárján drámai müveken kívül klasszikus és modern szerzeményekből összeállított hangversenyek, író-olvasó találkozók, vitaestek, gyermekműsorok is szerepelnek. A színház előcsarnokában gyakran rendeznek képző- és iparművészeti kiállításokat, műsortervének gerincét azonban a drámai művek alkotják. A berlini TIP október derekán a prágai Művelődési Palotában Shakespeare halhatatlan tragédiáját, a Rómeó és Júliát mutatta be. a darabot eredeti rendezői ötletekkel gazdagítva, a színpadot a nézőtérrel összekepcsoló térszervezés nyomán született térben játszották. A kiváló művészi teljesítményeket nyújtó színészek közvetlen kapcsolatban voltak a nézőkkel, akik szinte karnyújtásnyi távolságból láthatták az előadást. A két szerelmes erkélyjelenetének színhelye például egy garázs-tető, amely egyben később sírbolt is volt. A főszerepekben kiválóan játszott Thomas Rühmann és Corina Harfuch. A berlini művészek játékában az ifjúság örök türelmetlensége és a jelenkor rohanása tükröződött. A két egymással viszály- kodó veronai család drámai töltésű, felfokozott konflikusai meggyőző erővel szólnak a mához is. A TIP-nek nincs önálló drámai társulata, az egyes darabokhoz külföldi színészeket is szerződtet. Az idén a Theater im Palast a csehszlovák-NDK kulturális egyezmény alapján együttműködési szerződést kötött a prágai Na Zábradlí Színházzal. ALEŠ MORÁVEK ÚJ SZÓ 6 1982. XI. 4.
