Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-25 / 280. szám, csütörtök

Milyen pályát Még egyszer a főiskolára jelentkezőkhöz A valóság heroizmusa Ján Želibský nemzeti művész hetvenöt éves Évről évre visszatérő és a köz­véleményt élénken foglalkoztató kérdés a fiatalok pályaválasztása. Ezekben a hetekben is gyakori beszédtéma ez a gimnáziumok, a szakközépiskolák és az érettsé­git nyújtó szakmunkásképző inté­zetek végzős növendékei köré­ben, hiszen a továbbtanulni szán­dékozók november 30-ig adhatják át kérelmüket iskolájuk igazgató­jának. Vajon milyenek a tovább­tanulási lehetőségeik, hol, merre folytathatják tanulmányaikat? A jövő tanévben a Szlovákiái egyetemek és főiskolák nappali tagozatán 12 000 elsőéves kezd­heti meg tanulmányait. Az ideihez képest a tervszámok arányaiban lényeges változások a következő iskolaévben sem lesznek; ez azt jelenti, hogy az 1983-84-es tanév­ben a továbbtanulók 53,3 százalé­kának (6160 diáknak) műszaki főiskolákon, 25,2 százalékának (2725 fiatalnak) a tudományegye­temeken, 10,5 százalékának (1230 pályázónak) a közgazda­ságtudományi, 10,3 százalékának (1210 jelentkezőnek) az agrártu­dományi, 0,7 százalékának (85 ta­nulónak) pedig a művészeti főis­kolákon tudnak helyet biztosítani. A tervszámok arányai közötti kü­lönbség talán szembeötlő, de ha fontolóra vesszük, mi van mögöt­tük, rájövünk: társadalmunk reális szükségleteit fejezik ki. Ahhoz ugyanis, hogy a fejlődéssel, a ter­melési és tudományos-technikai változásokkal minden fokon lépést tarthassunk, mégpedig úgy, hogy tekintettel legyünk mind a mai, mind a holnapi igényekre, növel­nünk kell a műszaki végzettségű egyének számát. Ezt hangsúlyozza a szlovák ok­tatási miniszter is a szülőkhöz és érettségizőkhöz intézett levelé­ben; felhívja a pályaválasztókat arra: gondosabban mérlegeljék a realitásokat és próbáljanak pon­tosabb képet kialakítani képessé­geikről. Megállapította azt is, hogy az egyetemekre és főiskolákra fel­vett diákok nemzetiségi összeté­telének meg kell felelnie társadal­Tulajdonképpen nem is tudom, melyik teljesítménye érdemel na­gyobb elismerést. A Szlovák Szo­cialista Köztársaság Kulturális Mi­nisztériumának értékelése alapján Quittner János tavaly a legjobb három szlovákiai koreográfus kö­zé tartozott. Ugyanebben az év­ben több mint_ hétezer kilométert vezette a SZŐTTES autóbuszát. Ha a sofőr valami ok miatt nem jöhetett, ott volt Quittner János. A művészeti vezető. A mindenes Kitalálni sem lehetne nagyobb ellentmondásokat, mint amelyek a CSEMADOK KB népművészeti együttesével és vezetőjével meg­történtek - és történnek ma is. Az idén nyáron több ezer ember tapsol nekik - Prágában, a Žofí- non. A jelenlevő szakemberek nem akarták elhinni, hogy ez az együttes nem hivatásos, sőt az igazság szerint nincs véglegesen jóváhagyott statútuma sem - ti­zenhárom évvel a megalakulás után. Évente 50-60-szor lépnek fel. Más - nagyjából ugyanennyi­szer szereplő - félhivatásos vagy profi népművészeti együttes ese­tében tíz-tizenöt tagú adminisztra­tív személyzet intézi az ügyeket. A Szőttesnél kettő.- Az a baj, hogy lassan elfára­dok, sokszor már úgy érzem, nem győzöm ezt a hajszát, mert mind­ez a művészi munka rovására meqv — mondja Quittner János elgondolkozva. A szlovák sajtóban eleddig több érdemleges kritika jelent meg a munkájáról. Dicsérték őt és a népművészeti együttest a Prav­dában, a Nové slovoban és a szaklapokban. A hazai magyar újságokban csupán néhány általá­nos, jórészt a felszínen mozgó cikk jelent meg. Egyik lapunk sem méltatta kellőképpen például a Szerelmek és nászok című mű­sorukat, amely az elsó csehszlo­vákiai magyar táncszínházi össze­írtunk struktúrájának. Felszólította ezért az iskolaigazgatókat, hogy szenteljenek megkülönböztetett fi­gyelmet a magyar nemzetiségű fiatalok pályaorientációjának, s tö­rekedjenek arra, hogy a felsőokta­tási intézményekben - különösen a műszaki főiskolákon - emelked­jen a magyar anyanyelvű hallga­tók száma Nézzük ezek után, hányán kezdhetik meg tanulmányaikat az 1983-1984-es tanévben Szlová­kia egyetemein és főiskoláin. A bratislavai Szlovák Műszaki Fő­iskolára 2815 pályázót vesznek fel; az építészmérnöki karra 700, az építömüvészetire 70, a gépész- mérnökire 855, a villamosmérnö­kire 680, a vegyészmérnökire pe­dig 510 fiatalt. A kassai (Košice) Műszaki Főiskolára 2065 jelentke­ző kerülhet be; a bányamérnöki karra 150, a kohómérnökire 110. a gépészmérnökire 865, a villa­mosmérnökire 570, az építész- mérnökire 370 érettségiző. A Komenský Egyetemen a jövö tanévben összesen 1375 első­éves számára van hely; a jogtudo­mányi karra 110, az orvostudomá­nyira 160, a martini kihelyezett karra 70, a gyógyszerésztudomá­nyira 200, a matematika-fizika tu­dományok karára 250, a sport- és testnevelésire 115, a trnavai pe­dagógiai karra pedig 100 tanuló juthat be. Bizonyára nem érdekte­len megjegyezni, hogy a bölcsé­szettudományi karon ismét meg­hirdették a magyar-szlovák, ma­gyar-orosz, testnevelés-szlovák szakpárosítást, s mindegyikre 10- 10 pályázót vesznek fel. Az érett­ségizők figyelmébe ajánljuk azt is, hogy az újságírói szakon - kellő érdeklődés esetén - módosított tanterv alapján tanulhatnak a ma­gyar középiskolák végzettjei; a pá­lyázók magyarból és történelem­ből tesznek írásbeli vizsgát, az utóbbiból is anyanyelvükön; szlo­vák nyelvből pedig szóbelin vesz­nek részt. A kassai Šafárik Egyetem első évfolyamaiban 680 diák folytathat­ja tanulmányait. Az irányszámok állítás volt. Egy adalék ahhoz, ho­gyan bánunk tehetségeinkkel. Quittner János vereknyei (Vra- kuňa) születésű. Ez a falu ma Bratislava egyik városkerülete. Itt kérték meg annak idején, alakít­son népi tánccsoportot.- És tagokat honnan szerez­zek? - kérdeztem tőlük, mire azt válaszolták:- Vannak a kocsmában sokan, azokat a fiatalokat kellene onnan a kultúrházba csábítani. Aztán csak megalakult az együttes, Kis-Duna néven. Innen Quittner János a Csallóközi Népi Együtteshez került, majd több szervezési zűrzavar, félreértés után a. Szőttes élére. Közben szí­vósan járta a falvakat, gyűjtötte a népművészeti hagyományokat. És tanult Rábay Miklóstól, akihez különösen meleg baráti szálak fűzték. Molnár Istvántól - és ter­mészetesen a bratislavai Színmű­vészeti Főiskolán, ahol kiváló eredménnyel végzett. És alkotott. A Szőttes az ó vezetésével példa­mutatója lett az amatőr együtte­seknek is - abban, hogyan lehet és kell elvégezni az eredeti, gyűj­tött anyag színpadi feldolgozását.- Talán erre vagyok a legbüsz­kébb. Hogy népművészeti hagyo­mányunk sok-sok értékét gyűjtöt­tük össze, tettük közkinccsé. Mag­nószalagok, filmtekercsek egész sora dokumentálja ezt a mérhetet­len nagy munkát, Quittner János, Ág Tibor és mások érdemeit. Újabb kérdés merül fel bennem: miért nem lehet ezeket az anyago­kat végre megfelelő színvonalon publikálni?- Ez az - mosolyog kesernyé­sen - a Szőttesben is a művészeti kérdésekről mindig alapvető, szer­vezési, létfenntartási problémákra kell áttérni. Mert helyzetünk ma sincs tisztázva. Nekünk éveken át azt mondták, bizonyítsatok. A ta­gok fizetetten szabadságokat vet­tek ki, annyit szerepeltünk. Kell-e az egyes karokon a következők: az orvostudományin 120, a jogtu­dományin 70, a bölcsészettudo­mányin 85, a természettudomá­nyin 145, a prešovi pedagógiai karon 260. A nyitrai Pedagógiai Főiskolára 220 fiatal mehet, ebből a magyar nyelvű tanítóképző ta­gozatra 20. Itt említhetjük meg. hogy megfelelő számú érdeklődő esetén Nyitrán ismét megnyitnak néhány szakpárt a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok érettségizői számára: matematika - a technika alapjai, orosz nyelv-zenei neve­lés. A kassai Állatorvostudományi Főiskolán 180-an, a žilinai Közle­kedésipari Főiskolán 1280-an, a nyitrai Agrártudományi Főisko­lán 840-en, a zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskolán pedig 370-en ta­nulhatnak tovább. A bratislavai Közgazdaságtudományi Főisko­lán összesen 1230 fiatalnak tud­nak helyet biztosítani; a Színház- és Zeneművészeti Főiskolára 55. a Képzőművészeti Főiskolára 30 jelentkezőt vesznek fel. Ilyen az összkép és fontosnak tartottuk ezt vázolni, nem. azért, hogy elriasszuk a döntés előtt álló­kat, hanem azért, hogy a lehető­ségeket látva még egyszer alapo­san gondolják végig, helyesen ha- tároztak-e. És most, hogy közele­dik a végső döntés ideje, talán nem árt, ha felidézzük a legutóbbi felvételi vizsgák eredményeit, hogy a pályaválasztók gondosab­ban mérlegelhessék a realitáso­kat, társadalmunk objektíve meg­határozott szükségleteit. Ha ugyanis fontolóra veszik, hogy a műszaki főiskolákra pályázó minden száz fiatalból az idén 85-öt vettek fel a tudományegye­temre jelentkezők közül vi­szont csak negyvenkettőt (ebből az orvostudományira harmincat, a jogtudományira huszonhatot), a közgazdaságtudományin ez az arány meg csupán negyvennégy, a művészeti főiskolákon pedig mindössze tizenhat volt, talán nem lehet kétséges: hol érdemes pró­bálkozni, hol van nagyobb esély a felvételre. TÖLGYESSYMÄR|A szebb bizonyíték, mint a szlovák és a cseh kritika egyértelmű elis­merése?- Ezek a tagok lelkesek, pedig már nem gyerekek. A népitánc megszállottjai. A tánckar vezetője eredeti foglalkozását tekintve elektromérnök. Nálunk a kétezret sem keresi meg, pedig két gyer­meke van. Egy-egy műsor során, a táncok közben olykor két kilót is lead, ami már szinte ártalmas az egészségre. És mégis csinálja. És mégis csináljuk. Most kapták a sokadik ígéretet. A CSEMADOK KB vezetői és a kulturális minisztérium illetéke­sei az év végéig szeretnék meg­nyugtatóan rendezni a Szőttes sorsát.- A művészeti kérdésekről majd ezután beszélgessünk. Az egyik szlovák barátom azt mondta, hős- költeménybe illő, amit csináltunk. Nem jó a hasonlat, mondtam neki, mert ezeknek rendszerint szomo­rú a végük. Abban egyezünk, meg, hogy ennek a szép munkának, ha úgy tetszik, hóskölteménynek ne le­gyen vége. Inkább folytatása. A mostani állapotokhoz képest nyugodtabb, szebb folytatása. SZILVÁSSY JÓZSEF Kodály-est Moszkvában Nagy sikerű Kodály-estet rendeztek Moszkvában, a Zeneszerzők Házában, a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége ve­zetőségének szervezésében. Ezzel a koncerttel vezették be a Szovjetunió­ban a Kodály Zoltán születésének szá­zadik évfordulója alkalmaból meghir­detett rendezvénysorozatot. Vlagyimir Mihajlovics Biok zene­szerző, művészettörténész, kandidá­tus, értő, szép szavakkal ismertette és méltatta Kodály művészetét, egyénisé­gét. a népzenekutatásban és -feldol­gozásban elért eredményeit, külön ki­térve a Szovjetunió területén élő finn­ugor népek zenei hagyatékának feltá­rására. Ha igaz, hogy a festő tempera­mentuma szinte kézzelfoghatóan érzékelhető képein, s még ecset­kezelésének módját is meghatá­rozza, a felületes szemlélő bizo­nyára ellentmondást fedezhet fel Ján Želibský derűs, kiegyensúlyo­zott lénye és korábbi képeinek komor színei között. Azok, akik lobban ismerik öt és alkotásait, ellentmondás helyett inkább jel­lemszilárdságról beszélnek. Való­ban, nem csekély akaraterő szük­séges ahhoz, hogy valaki ne hagyja magát befolyásolni pilla­natnyi hangulatától, mint ahogy az sem igényel kevesebb önmérsék­letet, hogy egy festő le tudjon mondani a tobzódó színekről és a gyors hatáskeltés eszközeiről - egyáltalán mindarról, ami a nagyközönség elótt a festőt nép­szerűvé teheti. Želibský első alkotó periódusá­nak számtalan műve tanúskodik arról, hogy eleve rendelkezett mindazokkal az adottságokkal, amelyek biztosíthatták volna szá­mára a gyors sikert. Finom tollraj­zai révén, amelyek közül ki­emelkedik poetikus szépségű ülő női aktja (1936) és a Picasso ihlet­te Festő modelljével című alkotá­sa, neve rövid időn belül ismertté válhatott volna a műgyűjtők köré­ben, „jegyezték“ és megbízások­kal halmozták volna el. Želibský nem ezt az utat választotta, művé­szi lelkiismerete nem engedte, hogy egy embertelen, borzalmas korban a mindentől elvonatkozta­tott, tiszta szépséget jelenítse meg vásznain. Marian Várass tanulmá­nyában találóan jellemezte látás- és felfogásmódjának alakulását: ..Útja Chagalle-tól Daumier-hoz vezetett.“ Ez a választás nem volt vélet­len. Daumier művészete szorosan összefonódott a proletár- és de­mokratikus mozgalmakkal, az igazságtalanság elleni tudatos til­takozással. Nevét mindig azok a képzőművészek tűzték zászla­jukra, akiknek alkotásaiban hang­súlyozott szerepet kapott a szoci­ális tematika és harcos érdeklő­dést tanúsítottak a világ dolgai iránt. A harmincas évek fojtogató légköre, az egyre fenyegetőbb méreteket öltő fasiszta expanzió a politikai élet aktuális eseményei­re irányította Želibský figyelmét. Gyermekkorának falusi emlékké­peit idéző, 1936-ban festett vász­nainak (Farsang, Születés, Luca napja, Lakodalom) derűjét drámai, sötét tónusok váltják fel, az abesz- színiai és a spanyolországi ese­mények szuggesztív erejű képi megfogalmazásai. A Hazátlanok (1939), a Menekülés közben (1940), a Háború (1940), a Búcsú (1941) a Szomorú este (1942) el­kötelezett hangvételükkel, politikai humanizmusuk erejével hatnak. Ez az alkotói magatartás nem kis bátorságot igényelt abban az időben. Želibskýt sorsa, körülményei, gyermekkori élményei szinte pre­desztinálták arra, hogy a haladó megalkuvást nem ismerő művész életútját válassza. Apja a nincste- lenség elől Amerikába vándorolt ki és egy bányaszerencsétlenség so­rán életét vesztette. Édesanyja ko­rai halála után a proletárgyermekek életét élte. Dolgozott, de közben szorgalmasan festett, rajzolt. A festészet alapjait Gustáv Mallý magániskolájában sajátította el. Egy ideig hivatalnokként kereste kenyerét, majd 1930-ban Prágába ment, ahol az iparművészeti isko­lában tanult. Később az akadémi­án Vilém Nowak tanítványa lett. Prágai évei döntő jelentőségű­ek voltak művészi és politikai ma­gatartásának alakulásában. Itt kapcsolódott be a prágai kommu­nista ifjúsági szervezetek tevé­kenységébe és került szoros kap­csolatba az 1909-es szlovák mű- vésznemzedék tagjaival. Közülük a korán elhunyt, markáns tehetsé­gű Cyprián Majernik volt rá nagy hatással. Első kiállítására is a cseh fővárosban került sor, 1937-ben. A következő évet a pá­rizsi Szépművészeti Főiskolán töl­tötte, ösztöndíjasként. A felszabadulást követő évek­ben, a hosszas távoliét után ismét felfedezte a hazai táj szépségeit. A lírai vallomásoknak is beillő, megragadó tájképek mellett to­vábbra is foglalkoztatta a háborús múlt és a felkelés. Az Augusztus 29 csoport tagjaként az elsők kö­zött állított emléket a festészet eszközeivel a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Az ötvenes évek akadémikus naturalizmusa, uniformizált ábrá­zolásmódja visszahúzó erőként hatott művészetére, de 1956 után újult erővel látott hozzá alkotó munkájának továbbfejlesztésé­hez. Figurális kompozíciói filozofi­kus mélységű gondolatok hordo­zóivá váltak, vonalai letisztultak, színskálája megélénkült. A forma és a tartalom harmonikus egység­be olvadt képein. Több évtizedes munkássága során mindig hú ma­radt a nagy példakép, Cézanne művészi hitvallásához. Sohasem idealizálta, szépítgette a valósá­got, hanem kifejezőeszközeinek meggyőző erejével és gondolati mélységével emelte azt a művé­szet szféráiba. Képein az hat ele­mentáris erővel, amit Cézanne a valóság heroizmusának neve­zett VOJTEK KATALIN Kodály Zoltán születésének századik évfordulója alkalmá­ból már eddig is több ünnepi találkozót, emlékestet és hangversenyt rendeztek tájain­kon. Ahogy közeledik a cente­nárium napja, úgy növekedik ezeknek a rendezvényeknek a száma; kisebb városokban, sőt, falvakban is igyekeznek méltóképpen megemlékezni a nagy magyar zeneszerzőről, zenetudósról és pedagógusról. Mi ezúttal a két központi ren­dezvényre szeretnénk fölhívni a figyelmet. December 4-én kétnapos szeminárium kezdődik Somor- ján (Šamorín), a városi műve­lődési házban. Az első napon Kodály Zoltán és Szlovákia címmel hangzik el előadás, ezt követően a népdalgyüjtó Ko­dályról. Egy másik előadás té­mája Kodály élete és munkás­sága. Este ünnepi hangver­senyre kerül sor, hazai magyar kórusok részvételével. A más­napi programban Kodály ének­kari müveinek elemzése sze­repel. A központi ünnepség Ga­lántán lesz, december 10-12- én. Az előzetes tervek szerint az első napon (pénteken) lep­lezik le Nagy János Kodály- szobrát; ezután a bratislavai konzervatórium szimfonikus zenekara ad hangversenyt. Szombaton a Csehszlovák -Szovjet Barátság Házának üléstermében előadássorozat kezdődik Kodály Zoltán gálán-' tai kapcsolatairól, kecskeméti ,.jelenlétéről“, népdalgyújtó te­vékenységéről, népdalfeldol­gozásairól, pedagógiai mun­kásságáról. Az előadók hazai és magyarországi szakembe­rek. Este a galántai járás leg­jobb énekkarai és magyaror­szági kórusok lépnek föl. Va­sárnap délelőtt gyermekkari ta­lálkozó lesz, és ugyancsak gyermekkórusok szerepelnek azon a hangversenyen, melyre Pereden (Tešedíkovo) kerül sor a délutáni órákban. Itt szeretnénk még fölhívni a figyelmet az Ifjú Szívek egész estés Kodály-müsorára, mellyel ezekben a napokban- hetekben, sőt, még az újévben is több, dél-szlovákiai helység­ben szerepel az együttes. A bratislavai bemutató decem­ber 12-én lesz a Szlovák Fil­harmónia nagytermében, -bor Hősköltemény - kérdőjelekkel új szú 6 1982. XI. 25 Szemináriumok, hangversenyek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents