Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-22 / 277. szám, hétfő

A színházak is fesztiválokat rendeznek, melyeken nem egy­szer több kontinens művészei ta­lálkoznak. A művészi elképzelé­seknek ezeken a tarka összeveté­sén betekintést nyerhetünk abba, hogy merre tart a színművészet, milyen újabb irányzatok születnek, s melyek halnak el. Mindennek akadnak ellenzői és követői. Sok gondolatébresztő jelenséggel ta­lálkozhatunk, sokat tanulhatunk és szép csöndesen sok mindent el­sajátíthatunk. A nemzetközi feszti­válokon, miközben újabb figye­lemre méltó irányzatok alakulnak ki, néha futótűzként terjed el egy- egy silány divatáramlat, melynek utóhatása érződik az egész vilá­gon, Bonyolult problémákat tálal a fesztivál. Hogy milyen hatása van korunk színművészetének fej­lődésére, az egyes áramlatok ala­kulására vagy a művészek egyé­niségének formálódására ez még megfigyelés tárgyát képezi. Nem ilyen zajos külsőségek kö­zepette folynak kis városokban a tájoló színházak fesztiváljai. A lapok is kevesebbet foglalkoz­nak ezekkel a látszatra szeré­nyebb rendezvényekkel, pedig legtöbbször itt alakulnak ki a nem­zeti színjátszás sajátos vonásai, s itt emelkednek ki az ismeretlen­ség homályából a jövő emberét alakító nagy'$jzínészegyéniségek. Szlovákia * egyik városában, Nyitrán idén ^nyáron rendezték meg a tájoló színházak hagyomá­nyos fesztiválját, melyről terjedel­mes cikkben számol be a Szov- jetszkaja Kultura október 19-i szá­ma. A prágai és a bratislavai művé­szek csak a díjkiosztás után sze­repeltek - írja cikkében A. Krecse- tova. - A város lakossága nagy érdeklődést tanúsított a színre vitt művek iránt, tíz napig a nézőtéren egyetlen üres szék sem maradt. Előadások után benépesült színé­szekkel a klub s reggelig tartó heves viták folytak szakmai kérdé­sekről. Feltűnt, sok a fiatal szerep­lő, kiknek alakításában már a jö­vővel találkozhattunk. A fesztivált a nyitrai Andrej Ba- gar Színház művészei nyitották meg, Mihail Satrov Égszínkék lo­vak vörös füvön című darabjával. Karol Spišák rendező nemcsak engedelmesen megvalósította a szerző elképzeléseit, hanem út­mutatásait követve bátran hátat fordított annak a szokásnak, hogy Lenint festményszerűnek mutassa be. Spišák még ezzel sem elége­dett meg, talán napjainkban még túlságosan is újszerű dramaturgia szerint szólaltatta meg azt a négy színészt, akik Leninről szóló szö­veget olvastak föl, a nézők még csak kísértésbe sem estek, hogy az egyik vagy másik szereplő alakját Leninével azonosítsák. A rendezőnek a darabban nagy­szerűen sikerült ötvöznie a publi­cisztikai jellegű vita elemeit a tör­ténelmi eseményekkel. A darab egyik kulcsa a lenini eszmék mélv­gadtatta nemcsak a színészeket, a fiatal főszereplőket: Anna Šiško- vát és Štefan Kožkát, hanem a rendezőt is. A makrancos hölgyet Eduard Gürtler állította színpadra. A pre- šoviak ügyeltek a pontos szöveg- mondásra, a mondathangsúlyok ritmusára. A színészek jól vizs­gáztak tehetségből, művészi alá­zatból, kollektivitásból. A színpa­don a kétemeletnyi ablak, ajtó, kisablak, függöny előadás közben valamennyi meglelte funkcióját. Bonyolult, mégis könnyed ritmus­ban, szükségnek megfelelően vál­takoztak, színes hátteret biztosít­va a „betörés“ történetének be­mutatásához. (A díszlet Mona HafSzal munkája.) A rendező jól használta a különböző effektusok­ban rejlő lehetőségeket. Tatiana Červenáková erős egyéniség. Képes karaktert te­remteni. Gúnyos mosolyával, iro­nikus megjegyzéseivel remekül érzékeltette, hogy megtalálta sze­Obrazcov művészete Találkozás a jövővel Jegyzetek a tájoló színházak fesztiváljáról ségének, hatékonyságának, álta­lánosító és elemző erejének meg­értetése. Dédelgeti, kedveli Lenin eszméinek logikáját, de nem ön­magukért állítja azokat a darab központjába, hanem azt vizsgálja, milyen visszhangot váltanak ki a vitázókban, hogyan jutnak el tudatukig és milyen hatással van­nak rájuk A két Shakespeare-darabot bemutató színházat közös cél ve­zérelte: szakítani a régi megszo­kásokkal, valami újjal lepni meg a színházlátogatókat. A trnavai színház művészei a törtető, a nem éppen szalonképes tréfák, csíny­tevések, a nem kényes ízlésű, a komédiázó trükköket kedvelő Shakespeare Rómeó és Júliáját mutatták be Juraj Novota rende­zésében. A rendező határozott kézzel formálta át az egész dara­bot s a szöveget önkényesen osz­totta föl a két-három, egyazon szerepet játszó színész között (Júliát például hárman játszották). A nézők zavaró és zavarba ejtő elemekkel tarkított előadást láthat­tak - állapítja meg a cikkíró s ez csupán részben írható a stílusvál­tás rovására: elsősorban gondolati tisztázatlanságokról van szó. A „mai“ Shakespeare-t teremtő „játékos kedv“ túlkapásokra ra­lídítőjével szemben a megfelelő hangnemet. Meggyőzte a nézőt igazáról, hogy kettőjük közül ő az erősebb, mert eszes, önálló véle­ménye van, tud alkalmazkodni, győzelmét a megbékélés álarca mögé rejtette. Még egy lépés és a pöffeszkedő szelídítőbői kezes­bárány lesz. Sok érdekeset és újat adott a martini színház a fesztiválnak Peter Shaffer Amadeusának be­mutatásával. A mai fiatal szlovák rendezők: Ľubomír Vajdička és Jozef Bednarik filmen mutatták be munkájukat. Vajdička Csehov Cseresnyéskertjét rendezte, s azt vették filmre, Bednarik Shakes­peare Titus Andronicusát. A két ren­dezés rendkívül jelentős. Jelleg­zetes a Cseresnyéskert rendező­jének hozzáállása, pszichológiai fejtegetései finomak, árnyaltak és a színpad területének szokatlan használatával még nagyobb hangsúlyt ad újszerű Csehov-ér- telmezésének. A fesztivál maradandó élmé-_ nyét sokáig őrzik majd a nézők és a résztvevő színházak művészei is, és az új útkeresések a jövőben bizonyára megteremik gyümölcsü­ket, nemcsak a szlovák, hanem a külföldi színművészeiben is. K. B. Összeáll egy arckép A Kodály-centenárium rádióműsorairól Ahogy közeledünk az év végé­hez, úgy sűrűsödnek a Kodály- centenárium eseményei, Magyar- országon éppúgy, mint a világ számtalan más országában. A megemlékezések sorozatát ugyanis mindenütt úgy állították össze, hogy az decemberben, egészen pontosan december 16- án, Kodály születésének 100. év­fordulóján csúcsosodjék. Magyar- országon ekkor kerül sor a Ko- dály-emlékbizottság központi ün­nepségére a Zeneművészeti Főis­kola nagytermében, s ekkorra ter­vezik egy monumentális Kodály- szobor leleplezését is a budapesti Városligetben. A Kodály-centenárium méltó megünnepléséhez, a Kodály-élet- mű felidézéséhez és széles körű megismertetéséhez a Magyar Rá­dió is jelentős mértékben hozzájá­rul. Ez év márciusától egészen a jövő év májusáig tart ugyanis a rádió ünnepi Kodály-programja. Már eddig is szép számban sugár­zott a rádió Kodály-hangverse­nyeket, s március óta folyik az ötvenhét adásból álló így láttuk Kodályt című sorozat, amelyben alkotó- és előadóművész kortár­sak emlékeztek, emlékeznek Ko­dályról. A „Pátria“ népzenei hanglemezfelvételeiből összeállí­tott sorozat 62 adása hetenként hallható, szintén március óta. Szeptemberben fejeződött be a ti­zenöt adásból álló Kodály leg­szebb hangfelvételei című soro­zat, melynek keretében Kodály műveinek jelentős rádió-, illetve hanglemezfelvételeit hallhatták az érdeklődők, s további sorozatok néhány adása is elhangzott már az elmúlt hónapok során. Az ünnepi program kicsúcsoso­dása természetesen a rádió ese­tében is decemberre esik. Min­dennek illusztrálására talán csak annyit, hogy a hónap harmincegy napjára huszonnégy Kodály-mű­sor közvetítése esik. A legjelentő­sebb a decemberi műsorok között a december 16-i ünnepi hangver­seny közvetítése a Zeneakadémi­áról, melynek műsorában követ­kező művek szerepelnek: Felszál­lott a páva - változatok magyar népdalra; Weöres Sándor: öre­gek; Székely keserves; Jézus és a kufárok, valamint a Psalmus Hungaricus. Közreműködik a Ma­gyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Az ünnepi hangversenyt Ferencsik János vezényli. Ezt megelőzően, december 15-én Só- lyom-Nagy Sándor (ének, Onczay Csaba (gordonka), Kiss Gyula (zongora) és a Kodály-vonósné- gyes hangversenyének közvetíté­sére kerül sor, majď a központi hangversenyt követően, decem­ber 17-én a nyíregyházi, debrece­ni, miskolci, kaposvári és komlói gyermekkórusok - „Éneklő Ifjú­ság“ - hangversenye hallható a rádióban. December 18-án a Székelyfonót közvetíti a rádió az Erkel Színházból a Magyar Állami Operaház társulatának előadásá­ban, majd húszadikán kerül sor a Canticum Rákócziánum - Ko­dály Czinka Panna balladája című színjátékából készült kantáta - rá­diófelvételének bemutatójára, Bárdos Lajos és Nádasdy Kálmán összeállításában. Ezeken a műso­rokon kívül november utolsó nap­ján indul az öt részből álló Kodály Zoltán rádióelőadásai című soro­zat is. Az egyes adások címe: 1. Magyar táncok 1729-ből; 2. Arany János népdalfeldolgozásai; 3. A „kultur“ szó elterjedéséről; 4. A folklorista Bartók; 5. Szentirma- ytól Bartókig. Tovább folytatódnak a hónap folyamán „Pátria“, az így láttam Kodályt, a Kodály kórus­művészete és a Népdalgyűjtő úton Kodály nyomában című sorozatok is. Lényegében ezeknek a soroza­toknak a folytatása képezi a jövő év első öt hónapjának Kodály- műsorát a rádióban, s amint azt a Magyar Rádió Zenei Főosztálya által kiadott műsorfüzetből meg­tudhatjuk, további hangverseny­közvetítéseket tervez a rádió a Kodály-év ezen időszakában is. A rádióadások pontos idejét a részletes rádióműsorokban kí­sérhetik figyelemmel az érdek­lődök. Németh Gyula Együttműködés A mongol-szovjet kulturális együttműködés szép példái a kö­zös szerkesztésű kiadványok. Nemrég rendezték sajtó alá - öt évvel a második kiadás megjele­nése után - „A Mongol Népköz- társaság története“ című mű har­madik, bővített kiadását. A mo­nográfia szerzői a legutóbbi évek történetével gazdagították az eddigi anyagot. Érdekes közös szerkesz­tésű kiadvány - a „Mongol Nép- köztársaság szocialista gazdasági fejlődése“ című tudományos munka, amely az ipar, a mezőgaz­daság és más népgazdasági terü­letek fejlődésének sokoldalú, tu­dományos igényű elemzésével tű­nik ki. Esteledett. Moszkvában a Sza- dovaja-Szamotocsnaja sugárúton hömpölygő néptömegből sokan ugyanazon irányba, a Szergej Va- sziljevics Obrazcov nevét viselő bábszínház felé igyekeztek, egyes érkezők azonnal besiettek a sarkig tárt üvegajtókon, mások megálltak az alig több mint egy évtizede épített korszerű színház előtt, és az épület homlokfalán elhelyezett meseórát figyelték. Azt várták, mi­kor jelzi a hetet és hogy a tizenkét házikó közül melyiknek az ajtaja nyílik majd ki, illetve melyiknek a báblakója emeli rájuk kalapját. Tucatszámra lehettek olyanok, akiknek elővételben már nem ju­tott jegy, ám még abban remény­kedtek, hogy közvetlenül az elő­adás előtt hátha sikerül szerez­niük valakitől. A nézőt a moszkvai „Orloj“ után az előcsarnokban berende­zett páratlan bábmúzeum bűvöli el. Szinte órák kellenek ahhoz, hogy az ember szemügyre vehes­se a magyar László vitézt, az orosz Petruskát, a cseh Kaspare- ket, valamint a kínai, indiai, görög és a világ sok más országának jellegzetes bábfiguráit. Az előcsar­nokból tovább jutva a látogató még nem a színházterembe érke­zik, hanem a tarka madarak füty- tyétől hangos, akváriumokban úszkáló halaktól színes és pál­mákkal, valamint más növények­kel ékesített társalgóba. Amikor a nézőtéren kialudt a fény, szinte mindenki lélegzet­visszafojtva leste, várta, hogy az elkövetkező másodpercekben mi­lyen újabb meglepetés, újabb lát­ványosság következik. S követke­zett is, méghozzá két óra hosszá­ig. Addig tartott ugyanis a Don Juan '82 című bábjáték (melyet 1976 óta tart műsorán a színház). Nem mindennapi látvány, amit az alulról mozgatott bábuk, vala­mint a színház hang- és fénytech­nikája „műveltek“ a paraván mö­gött és az egész teremben. A spa­nyol mondái alak - aki a köztudat­ban az életörömöt hajhászó, léha, ellenállhatatlan nőcsábítóként él, de ugyanakkor pozítív vonásokat is tulajdonítanak neki - és társai ezúttal a Vaszilij Livanov és Garri Bardin szerzői páros elképzelése szerint zenés, musicalszerű báb­előadásban mutatták be a világiro­dalom népszerű hősének érdekes módon kivitelezett és kifigurázott jelenkori kalandjait. Hogy ebben az esetben mi az érdekes mód? Elsősorban a bábok és a színházi technika csodákat művelő, igen látványos összjátéka, az, amit Ob- razcovékon kívül ilyen szinten ta­lán senki sem tud a világon. Má­sodsorban a bábjáték nyelvezete, amiről a műsorfüzet azt írja: „külföl­di“. Megteremtője, Zinovij Gerdt, az érthetetlen szövegbe olyan ügyesen épített bele számos olyan nemzetközileg ismert kifeje­zést, mint például a „kontakt“, „alimento“, „kaput“, „vivat“ -, hogy a nézőtéren ülő hazaiak és külföldiek egyformán követni tud­ták a cselekményt, azaz Don Jü­annak és Anna asszonyságnak nemcsak az általános vonatkozá­sú páros jeleneteit értették tökéle­tesen, hanem azokat a részeket is, amikor Olaszország, Amerika, Mexikó, Japán, a pokol, a keleti bölcsek birodalma és további más hely volt a szerelmi kalandok szín­tere.- Bravo - állapította meg, illetve mondott véleményt az előadásról tolmácsának egy előttem ülő an­gol férfi, amikor a függöny legör- dültével a nézők sokáig tartó „ér­tékelő“ tapsa kezdődött. A Szovjetunióban működő 108 bábszínház családjába tartozó 350 tagú Obrazcov-társulat való­ban megérdemli az elismerést. GAZDAG JÓZSEF A Don Juan című bábjáték egyik jelenete (Archív-felvétel) Kulturális mozaik Szovjet könyvek Tananarivében, a Malgas Köz­társaság fővárosában újabb köny­vesboltot nyitottak meg, mely szovjet könyvek eladásával foglal­kozik majd. Az első ilyen típusú könyvesboltot 1978-ban létesítet­ték. Azóta Tananarivében és a szigetország más városaiban öt további szovjet könyvesboltot nyi­tottak. A szovjet könyvek iránt egyre nagyobb az érdeklő­dés: a szigetországban már több mint 60 ezer példányban adtak el orosz nyelvű.szovjet könyveket. Turgenyev-levelek Iván Turgenyev 30 kötetre ter­vezett életmű-sorozatában kiadják egyebek között azt a 600-nál több levelet is, melyet a nagy orosz realista író hazai és külföldi bará­taihoz, ismerőseihez, pályatársai­hoz irt. A levelek, melyek nagy­részt csak most látnak először napvilágot, új fényben mutatják meg Turgenyev emberi és művé­szi egyéniségét, és gazdag irodal­mi munkásságát. Húsz interjú Josef Hermann Santer, a berlini rádió irodalmi osztályának vezető­je, több évtizeden át készített rádió­interjúkat a világ neves íróival. Több tucat beszélgetést rögzített magnószalagra, s ezekből most húszat könyv alakban is megjelen­tetett a lipcsei Kiepenheuer Ver- lagnál. A könyvben érdekes inter­júk olvashatók Pablo Nerudával, Halldór Laxnesszal, Danyiil Gra- nyinnal, Alan Szillitó-val, Ludwig Renn-nel és más jeles művé­szekkel. Új szerepben llosvay Katalin színművésznő, a budapesti Madách Színház tagja új - eléggé meglepő - szerepben: műfordítóként mutatkozott be a közönségnek. A könyvesboltok­ban már kapható Georges Sime­non Maigret Vichyben című ismert detektívregényének magyar kia­dása. Tolmácsolója: llosvay Kata­lin. Újságírók előtt kijelentette, hogy szívesen olvas jó detektívre- gényeket. Simenont és regényeit, melyeknek a felejthetetlen Maigret felügyelő alakja áll a középpont­jukban, a krimiirodalom európai klasszikusai közé sorolja, ezért próbálkozott meg a fordításával. A budapesti lapok recenziói arról tanúskodnak, hogy a színművész- nő műfordítói debütálása - sike­rült. (k) ÚJ SZÚ 4 1982. XI. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents