Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-20 / 276. szám, szombat

KIS ______ NY ELVŐR Mikor lehet nyerni? A nyer ige alapjelentése: haszonra tesz szert; valakivel vetél­kedve megszerez valamit. Tehát nyerhetünk športkán, kártyán, lottón vagy esetleg sorsjátékon. Természetesen nem csupán pénzt nyerhetünk vagy valamilyen nyereménytárgyat. Nyerhet valaki elismerő oklevelet, valamilyen versenyen serleget, kupát, dijat, sőt aranyérmet is. Viszont helytelen, ha valaki ezt mondja vagy írja: Az átalakítás során az épület tetszetős külsőt nyert; A kutatók a hosszú tanulmányút folyamán sok értékes tapasztalatot nyertek. Mivel az épület nem športkázik, nem kártyázik és sorsjegye sincs, tetsze­tős külsejét nem nyerhette, hanem tetszetős külsőt kapott. Tapasztalatokat pedig szerezni vagy gyűjteni lehet, de nyerni semmiképpen. Valamilyen termelési mód mind nagyobb teret nyerhet, az ember időt nyer, esetleg egérutat. Ezekben a mondatokban senki sem kifogásolhatja a nyer ige használatát. A sajtó nyelvében azonban ezt az igét nemegyszer olyankor is szerepeltetik, amikor helyette nyilvánvalóan más ige kellene. Igen gyakran találkozunk efféle helytelen „megállapításokkal“: A forradalmi újítás alkalmazást nyert a gyártási technikában; A tár­gyalás a hatodik napon befejezést nyert; A nyomozás során az is megállapítást nyert, hogy...; Az ügy sima elintézést nyert. Helye­sen: A forradalmi újítást alkalmazták a gyártási technikában; A tárgyalás a hatodik napon befejeződött; A nyomozás során azt is megállapították, hogy...; Az ügy simán elintéződött. Ugyancsak helytelenek a nyer igével alkotott következő gyakori szókapcsolatok: beosztást, bizonyítást, elhelyezést nyer; értéke­sítést, megoldást, megbízást, tájékoztatást nyert. Ezeket a terjen­gős szókapcsolatokat egyszerű igével helyettesíthetjük: be­osztják, (be)bizonyítják, elhelyezik, értékesítették, megoldották, megbízták, tájékoztatták (vagy megoldódott, megbízatást, tájé­koztatást kapott). HASAK VILMOS Mit féltünk, és mitől félünk? A verseskötet összhangjának megbontását féltjük - olvastam egy bírálatban. Miért nem jó ez a mondat? Amit féltünk, amiért aggódunk, ahhoz nyilván ragaszkodunk, azt fontosnak tartjuk, nem akarjuk elveszíteni. Ha tehát azt mondjuk: féltjük a verseskö­tet összhangjának megbontását, akkor valójában attól tartunk, hogy ez az összhang nem fog megbomlani. Márpedig ez a mon­dat nem ezt akarta kifejezni. Próbáljuk csak meg kibogozni a helyes értelmét: A verseskötet összhangját féltjük - ez volna az egyik helyes megfogalmazás. A másik: Félünk, hogy a verseskö­tet összhangja megbomlik, illetve: Félünk a verseskötet összhang­jának megbomlásától. MAYER JUDIT A személynevek előtti névelőről Sz. L.-né ezt írja: „Erdélyi születésű vagyok, s bár már 30 éve élek Magyarországon, mindig fájdalmasan szúr fülembe, hogyha hallom: a Pista, az Irén, a Nagyék, Az Orbánék. szóval a személy­név előtti névelő. Ez, azt hiszem, germanizmus. Nem lehetne ez ellen valamit tenni, hogy a ragály ne terjedjen tovább?“ Minthogy mások is fölvetették már ezt a kérdést, írásban is, szóban is, érdemes lesz vele foglalkoznunk. Ami a németességet illeti, ezt már többen is mondták, laikusok és szakemberek egyaránt. Való igaz, hogy a német nyelvben (főként a mindennapi beszédben) igen gyakori a személynevek­nek névelővel való használata. De mégis azoknak a nyelvészek­nek kell igazat adnunk, például Simonyi Zsigmondnak vagy Nagy J. Bélának, akik szerint nem szükséges itt német hatást keres­nünk, kifejlődhetett a magyar nyelvben a némettől függetlenül is ez a nyelvi forma. Nem vált azonban általánossá az egész magyar nyelvterületen, csak egyes tájakon, így elsősorban a Dunántúlon. Ott bizony így beszélnek: ott megy a Kis Juli meg a Kovács Jani. Itt laknak a Hegyiék, ott a Horváték. Megértjük, hogy szokatlan az erdélyi fülnek, minthogy az erdélyi nyelvjárások ilyen esetben nem használnak névelőt. Irodalmi nyelvünkben is ez a névelótlen forma honosodott meg, ha nem is kivétel nélkül. Érdekes például, hogy Arany János, aki maga is helytelenítette, sőt germanizmusnak tartotta a névelő használatát személynevek előtt, elég gyakran él vele. Lehr Albert ilyen példákat idéz tőle (Magyar Nyelv 1 : 366): „Keresi a Klára Mégsem akad rája“, „Hej, mit akar a Bálint ma reggel Török-Magyar egyesült sereggel?“; „Míg elvette a Sinkóék Cifra lányát, a Terát“ - stb. Nagy J. Béla a Magyar Nyelv egyik számában (55 : 263 - 70) Mikszáthtól idéz sok hasonló példát. Mindezek ellenére mi is csak azt mondhatjuk, amit már Simonyi Zsigmond is megállapított, hogy a névelő nélküli használat irodalmibb, mint a névelővel való. Ugyancsak nem lehet a magyartalanság vádjával illetni az olyan névelós birtokos szerkezeteket sem, amelyekben személy­név a birtokos. Tehát az ilyenféléket: a Jákob létrája, a Márton lúdja stb. Legjobb íróinknál is gyakori ez a nyelvi forma. Nagy J. Béla előbb említett cikkében nagyon sok példát mutat be erre Arany Jánostól egészen Tamási Áronig. Az bizonyos azonban, hogy a névelóhasználat ezekben az esetekben is visszaszoruló­ban van. Előfordul ugyan mind a szépirodalomban, mind a tudo­mányos, értekező prózában, de az elsőben - érzésünk szerint - már tájnyelvi ízű, a másodikban pedig egy kissé régies hangulatú. Persze, még sok csínja-bínja van ennek a kérdésnek, mi szükségképpen valamelyest egyszerűsítve adtuk elő. Akit részle­teiben is érdekel, olvassa el a Magyar Nyelvnek már említett cikkét LŐRINCZE LAJOS Érdekünk; 9 fogy3SZtÓk 6léC|6CtettséC|6 A CSKP XVI. kongresszusán és az SZLKP kongresszusán egye­bek között hangsúlyozták, hogy a lakosság anyagi szükségletei to­vábbi kielégítésében fontos konk­rét szerepe van a belkereskede­lemnek, amelynek jelentős részét képezik a fogyasztási szövetkeze­tek. Ennek a mozgalomnak nagy a hagyománya. Haladó jellegű fő­leg azért, mivel a népben gyökere­zik, amelyet a régmúltban nem­csak szolgált, hanem védett is a kizsákmányolással szemben. Természetesen a fogyasztási szö­vetkezetek fejlődése nem választ­ható el az általános történelmi fej­lődéstől. Megemlíthetnénk a fo­gyasztási szövetkezetek forradalmi haladó tevékenységének számos példáját, a proletár szövetkezeti mozgalom ellenzéki magatartásá­nak időszakát, számos tagunk aktív részvételét a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben és kereskedelmünk szo­cializálását is. Mozgalmunk szá­mára is történelmi határkő volt 1948 Győzelmes Februárja, amikor a kommunista párt kezdeménye­zéséből egyesült és megkezdő­dött valóban szocialista fejlődése. Jelenleg több mint 12 400 ke­reskedelmi és vendéglátó egysé­günk van. A múlthoz képest összehasonlíthatatlanul maga­sabb színvonalat érnek el. Jelen­tősen gyarapodott tagállomá­nyunk. Ma csaknem 900 000 ta­gunk van, és az SZSZK Nemzeti Frontja gazdasági, társadalmi szervezetévé váltunk. Ma, a Fo­gyasztási Szövetkezetek Szlová­kiai Szövetségének IV. kongresz- szusán, az elmúlt öt esztendőben kifejtett tevékenységünket értékel­ve, felelősségteljesen megállapít­hatjuk, hogy hasznos munkát vé­geztünk a szocialista társadalom továbbfejlesztésében, ahogy azt feladatul meghagyta a CSKP XV. és XVI. kongresszusa. Kedvező eredményeket értünk el. Alapvető gazdasági mutatónk, a kiskereskedelmi forgalom az el­múlt öt esztendőben több mint 4,6 milliárd koronával növekedett és jelenleg hányada az SZSZK belpi­aci kiskereskedelmi forgalmában 29,6 százalék. Az ipari árucikkek értékesítése az élelmiszernél gyorsabb ütemben, 24,2 száza­lékkal növekedett. Főleg a falusi lakosság ellátása és a szolgáltatások további bőví­tése, valamint tökéletesítése fon­tos feladatának teszünk eleget az anyagi-műszaki alap fejlesztésé­vel. Az 1977-ben megtartott III. kongresszusunk óta 905 új létesít­ményt építettünk és adtunk át ren­deltetésének. Ezzel további, több mint 88 000 négyzetméterrel bő­vült az eladási terület, a vendéglá­tóipari intézményekben pedig több mint 25 ezerrel a férőhelyek szá­ma. Mindennek költsége 1 milliárd 694 millió korona volt. Számos boltot a nemzeti bizottságokkal együttműködésben építettünk fel. Jól teljesítettük a feladatokat egyéb gazdasági mutatókban is - a nagykereskedelmi tevékeny­ségben, az élelmiszertermelés­ben, a vendéglői étkeztetésben, a felvásárlásban stb. így például, eltekintve a zöldségtől és a gyü­mölcstől, az elmúlt öt évben felvá­sároltunk több mint 18 000 tonna erdei terméket, 16 000 tonna mé­zet, 600 tonna éticsigát stb. Ezek­nek a nyersanyagoknak jelentős hányadát exportáltuk, főleg a tő­kés államokba. Tevékenységünk a szocialista és a szövetkezeti demokrácia de­mokratikus centralizmusának el­veire épült. A fogyasztási szövet­kezetek társadalmi szerepe kifeje­zésre jut elsősorban a tömegpoliti­kai munkában. Egyebek között nevezetesen a szövetkezeti moz­galom tagjai, tisztségviselői és dolgozói, de általában a falu la­kossága körében is kifejtett céltu­datos politikai és kulturális-nevelő tevékenységben. Ebben a mun­kánkban kezdeményező segítsé­get nyújt nekünk a népes tisztség- viselői aktíva, amelynek csaknem 21 000 önkéntes tisztségviselője van. Ezzel összefüggésben sze­retném kiemelni azt a mozgalmat, amelynek keretében felügyelő bi­zottságaink szocialista gondozás­ba veszik a szövetkezeti létesít­ményeket. Noha, III. és IV. kongresszu­sunk között tevékenységünk min­den területén általában kimagasló eredményeket értünk el, tekintettel néhány belső és külső gazdasági körülményre, főleg a gazdasági tervfeladatok teljesítése nem volt egyszerű. Tagjaink, tisztségvise­lőink és dolgozóink derekas, áldo­zatkész munkájának köszönhető, hogy sok nehézséget leküzdöt­tünk, és kiküszöböltük a fogyaté­kosságokat. Ez nem utolsósorban annak a segítségnek is köszönhe­tő, amelyet a fogyasztási szövet­kezetek a párt- és az állami szer­vektől kaptak. A CSKP XVI. kongresszusa a 7. ötéves tervidőszak alapvető céljai egyikeként tűzte ki azt a feladatot, hogy őrizzük meg és tökéletesít­sük a nép életszínvonalát, szilár­dítsuk szociális biztonságérzését, természetesen a népgazdasági erőforrások gyarapításától függő­en. A szlovákiai fogyasztási szö­vetkezetek feltételei között ennek a célnak elérésével hangoljuk össze a munka valamennyi formá­ját és módszerét. Tisztában va­gyunk azzal, hogy a belpiac stabi­litása, vagyis ellátása jó minőségű áruval és természetesen a szol­gáltatások magas színvonala is nemcsak fontos gazdasági, ha­nem egyben politikai feladat is. A párt és az állami szervek nem egyszer hangsúlyozták a lakosság ellátása további javításának igé­nyét. A továbbiakban az élelmi­szer értékesítésnek, a kiskereske­delemnek és a közétkeztetésnek koncepcióját úgy kell orientálni, hogy a választék gazdag, a felkí­nált áru jó minőségű legyen és megfeleljen az ésszerű étkezés követelményeinek. A 7. ötéves tervidőszakban a kiskereskedelmi forgalom szeré­nyebb növekedésével számolunk, de az élelmiszerhez képest to­vábbra is nagyobb mértékben kell növekednie az ipari árucikkek el­adásának. Ez annyit jelent, hogy kereskedelmi politikánkat intenzí­vebben kell összpontosítanunk az ipari árucikkek kínálatának minő­ségi vonatkozásaira. Tudjuk, hogy a fogyasztók olyan gyártmányokat igényelnek, amelyekkel tökélete­síthetik háztartásaik ellátottságát, jobban élhetnek szabadidejükkel, illetve kielégíthetik személyi kedv­teléseiket. Ebben a vonatkozás­ban is előtérben áll az a feladat, hogy elmélyítsük együttműködé­sünket a termelőkkel. Kereskedel­mi szervezet vagyunk, tehát a ter­melőkkel szemben szavatolni kell a fogyasztók jogait. Ezért a piaci kereslet felmérése alapján aktí­vabban és ügyismerettel kell befo­lyást gyakorolnunk a fogyasztási cikkek termelése összetételére, valamint elosztásukra a kereske­delmi hálózatban. E tekintetben elég sok a proléma. Hiszen nem egyszer elnézzük az áru megké­sett szállítását, amire végső soron a fogyasztó fizet rá. Az önbírálat szellemében azonban rá kell mu­tatnunk arra, aligha beszélhetünk a szállító hibájáról, ha egyes szö­vetkezeti szervezeteink és felelős dolgozóink az áruátvételnél elég­telenül ügyelnek a minőségre, az áruválasztékra, illetve kellő isme­retek hiányában helytelen igénye­ket támasztanak a szállítással szemben stb. A jelen igényes feltételei meg­erősítik, hogy már nem elegendő a régi kereskedői rutin. Éppen ezért volt olyan nagy jelentőségű a CSKP KB 1977. májusában megtartott 7. ülése. Ennek az ülésnek a határozatait konkrét fel­tételeinkre alkalmaztuk. Tekintet­be vettük, hogy fogyasztási szö­vetkezeteink elsősorban a falva­kon működnek, de már a városoK- ban is, ahol a nemzeti bizottságok igényei szerint kiépítettük keres­kedelmi hálózatunkat. A piaci választék gazdagításá­nál és a választékkal kapcsolatos egyes aránytalanságok kiküszö­bölésénél segítségünkre van a fo­gyasztási árucikkek külfölddel való cseréje is. Sok esztendős jó ta­pasztalataink vannak a Szovjet­unió, Magyarország és az NDK partneri szövetkezeti szervezetei­vel. Ezeket a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatokat fej­leszteni fogjuk. Piaci helyzetünk javításának és a választék gazda­gításának tartalékait látjuk az ipari szövetkezetekkel és a helyi ipar vállalataival való együttműködé­sünk javításában. Közétkeztetési üzemeinkben a minőség javítása és a hatékony­ság növelése kérdéseivel a CSKP KB 6. ülése után foglalkozott a Fo­gyasztási Szövetkezetek Szlová­kiai Szövetségének Központi Bi­zottsága is. Intézkedéseket fogad­tunk el az ellátás és a szolgáltatá­sok javítását célzó, néhány nem hagyományos, vagy eddig kis mértékben kiaknázott lehetőség felhasználására, amit lehetővé tesznek az SZSZK kormányának ezzel kapcsolatos határozatai is. Ebben az évben például a galán­tai, az érsekújvári (Nové Zámky), a komáromi (Komárno), és a du­naszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban több mint 4000 szerző­dést kötöttünk a zöldség és a gyü­mölcs kistermelőivel. Célunk egy­ben az, hogy a felvásárolt gyümöl­csöt és zöldséget közvetlenül a boltokban, valamint a közétkez­tetési üzemekben értékesítsük. A közvetlen felvásárlásnak ez a formája is érvényesülni kezd. Fogyasztási szövetkezeteink­nek főleg a kereskedelmi hálózat problémái megoldásával kapcso­latban jó az együttműködése a nemzeti bizottságokkal. Ezt az együttműködést továbbfejlesztjük. Célunk az, hogy a fogyasztók a Jednota minden boltjából elége­detten távozzanak, a közétkezte­tési üzemekben felkínálják nekik a jó ételek, italok széles választé­kát, kulturált környezetet és fel­szolgálást. Ennek anyagi és ká­derfeltételeit több mint ezer szo­cialista munkabrigád és számos példás dolgozó teremti meg. A fo­gyasztók érdekét szolgálja az is, hogy középfokú szaktanintézete­inkben mintegy 5000 szakmun­kástanulót képezünk. A Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének IV. kongresszusán a jól elvégzett munka tudatában értékelhetjük az elmúlt időszakban kifejtett igyeke­zetünk eredményeit, mivel tevőle­gesen részt vettünk a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasá­gi, társadalmi és kulturális fejlesz­tésében. A kongresszus elé a következő öt évvel kapcsolatban jóváha­gyásra terjesztett alapvető felada­taink a CSKP XVI. kongresszusá­ból és az SZLKP kongresszusából indulnak ki. Számunkra elsőrendű feladat színvonalasan eleget tenni az idei végrehajtási tervnek, felké­szülni a jövő esztendő tervfelada­tainak teljesítésére, összhangban a komplex intézkedések megvaló­sításával. A párt vezetésével to­vábbra is cselekvóen részt ve­szünk hazánkban a fejlett szocia­lista társadalom építésében. PAVEL TONHAUZER, a Fogyasztási Szövetkezet Szlovákiai Szövetségének elnöke (A Družstevné noviny felvétele) ÚJ SZÚ 4 1982. XI. 20.'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents