Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)

1982-11-18 / 274. szám, csütörtök

Sápos Menyhért elkötelezettsége Naponta sok száz jármű halad át a vasúti átjárón. Sokszor kell várni a lezárt sorompó előtt, így van rá alkalom, hogy az utas né­zelődjön. És mit lát a vasúti átjáró perbenyíki oldalára áttekintve? Rettenetesen rossz állapotban lé­vő „útszakaszt, amely alig húsz -harminc méter után lekanyarodik a zöldségfelvásárló üzem és a szénlerakat felé. A községbe vezető egyenes út rendes, porta- lanított. Sápos Menyhért, a Perbeníki (Pribeník) Hnb elnöke is bosszan­kodva szólt erről az útszakaszról. Akik csak a zöldségfelvásárló üzembe, vagy a széntelepre jár­nak ezen az úton, a község belse­jébe nem mennek, úgy gondolhat­ják, hogy az egész falu ilyen csúf. Az elnöknél kerestük a választ nem igen osztogatják az elismerő okleveleket. Egyébként is, aki jól ismeri az 1160 lakosú Perbenyík községet és a hnb elkötelezetten tevékenykedő elnökét, tudja, mennyi igyekezet, kölcsönös meg­értés, összefogás van a köz­ségfejlesztésben elért, szemet, lelket gyönyörködtető eredmények mögött. Ki ne csodálná meg azt az emeletes épületet, ahol a hnb székhelye van, ahol a könyvtár, színházterem, agitációs központ, ifjúsági klub, a tűzoltószertár nyert elhelyezést. Csaknem kétmillió korona értékben, határidő elótt, a NOSZF 60. évfordulója tisztele­tére adták át. A lakosság negyvenötezer órát dolgozott tár­sadalmi munkában ezen az épít­kezésen. Talán nem tévedek, ha A lakosság szereti faluját és ezt munkájával is kifejezi (Gazdag J. felvétele) arra a kérdésre, miért van ilyen állapotban ez az útszakasz? A vá­laszt meg is kaptuk.- Amikor annak idején megépí­tették, úgy sebtében ezt az utat, ,,elfelejtettek“ alá szilárd alapot csinálni. így, akárhányszor is tol- dozzák-foldozzák, mihamar ilyen állapotba kerül megint. A két emlí­tett üzembe más út nem vezet, a zöldséget és főleg a szenet jóformán az egész év folyamán szállítják. Hát ezért ilyen az út, de reméljük rövidesen megtaláljuk a megoldást. Természetesen, az érdekelt üzemek segítségével. A faluban is a lakosság társadalmi munkájával, hozzájárulásával tud­tunk rendet teremteni. Ott nézze­nek széjjel s meglátják, nem csú­nya a mi falunk. A kerületi és járási szervektől kapott tájékoztatás alapján tudtuk, hogy Perbenyik az utóbbi években a településfejlesztésben elért eredményei elismeréseként kerü­leti, járási okleveleket kapott. Sá­pos Menyhért elnök pedig az SZSZK belügyminiszterétől kapott az idén elismerő oklevelet, a nem­zeti bizottságok szocialista mun­kaversenyében végzett sikeres szervező munkáért. Kétségtelen, egy csúnya, ren­dezetlen községnek és elnökének azt mondom, a Thália Színpad művészei nagyon szívesen játsza­nának másutt is olyan teremben, mint Perbenyíkben. A Magyar Népköztársasággal határos község aránylag alacsony fekvésű, ivóvize sohasem volt ki­fogástalan. Bár, 1956-ban a vasútállomás már hálózatból kapta a vizet, a község lakosságá­ban csak 1980-ban ébredt fel a re­ménye annak, hogy a bodrogközi hálózatból kap ivóvizet. Ugyanis abban az évben került az NF vá­lasztási programjába a községi vízvezetékhálózat kiépítése. Je­lenleg már kilencven családi ház­ban folyik csapból a víz és folya­matban van a többi lakóház bekö­tése is. Bármerre tekint az ember eb­ben a faluban, mindenütt lát vala­mi újat, elkészült, vagy épülőben lévő létesítményt. Többek között az ízlésesen bekerített sportpá­lyát, új öltözőt, a befejezés előtt álló temetőkerítést, a felépült ki­lencvennyolc, illetve épülő további tizenöt új családi házat, a portala- nított utakat, járdát stb. Elismerést érdemel a nyugdíjasok klubja, ahol az idős emberek ebédet is kapnak. A házak előtt virágágyak, ró­zsabokrok ékeskednek. Ez is, és sok egyéb, Sápos Menyhért elnök szavainak igazát bizonyítja: a la­kosság szereti faluját, megértette a közös igyekezet értelmét, hiszen csaknem ötszáznegyvenkétezer órát dolgozott társadalmi munká­ban a választási program felada­tainak teljesítéséért. A Perbenyíkben látottak, ta­pasztaltak alapján nem csodálko­zom azon, hogy Vladimír Košlab, a Tőketerebesi (Trebišov) Jnb tit­kára így jellemezte a Perbenyíki Hnb elnökét: ,,Sápos elvtárs hoz­záértéssel, lelkesedéssel irányít, teljes összhangot képes teremte­ni. Szót ért a lakossággal, ennek köszönhető az eredményes köz­ségfejlesztés. “ Arra a kérdésre kerestem a vá­laszt, hogyan találta meg Sápos Menyhért elnök az utat a lakosság és a járási vezetők felé? Mert mindkét részről támogatják mun­kájában. Röviden talán így lehetne fogalmazni. Sápos Menyhért elkö­telezetten, céltudatosan dolgozik Ennek eredménye például az is, hogy jó együttműködést alakított ki a községben tevékenykedő tö­megszervezetekkel és ezek között is. Beszélgetésünk alatt rájöttem, nem a véletlen műve, hogy Sápos Menyhért a közügyek ilyen lelkes istápolója.. Ez nem csupán a szü­lőfalu iránti szeretetből és köteles­ségérzetből fakad. Valami más is közrejátszik abban, hogy helytáll a közügyek, társadalmi feladatok intézésében.- Nem volt ismeretlen számom­ra ez a munkaterület, amikor elnök lettem - tudtuk meg tőle -, hiszen 1956 óta vagyok a Perbenyíki Hnb képviselője. Horský Miska bácsi­tól, aki 1948 és 1976 között volt nálunk elnök, sokat tanultam, öt éven keresztül mellette láttam el a titkári teendőket, majd 1976-ban elnökké választottak. Tetszik ez a munka, szívesen csinálom, mert van értelme és eredménye. Tiszta szívemből örülök annak, hogy megtanultuk - képviselők és vá­lasztó polgárok egyaránt - a leg­kellemetlenebb dolgok sem hall­gathatók el, megfelelő helyen, őszintén, félelem nélkül foglalkoz­ni kell a felmerült kérdésekkel, problémákkal. Ez a kölcsönös bi­zalom alapja. így mindig kevesebb lesz az elégedetlenkedő ember. Azt vallom, nem lehet számunkra közömbös, hogy a községi hatóság épületéből milyen érzésekkel tá­vozik az ügyfél. Még, ha nincs is igaza, tudnia kell, hogy miért?! KULIK GELLÉRT KOMMENTÁLJUK Sokféleképpen - ugyanazt! November 17 - a nemzetközi diáknap csak annyiban ifjúsági és diák az emléknapok sorában, amennyire a tanulás, mint munkaforma különbözik más foglalkozástól, az idősebb nemzedék munkájától. A tanulás is társadalmi érdeket szol­gál, azért hangsúlyozzuk a diákok és a felnőtt nemzedék érdekeinek azonosságát valahányszor az ifjúság, a diákok gondjairól, jogairól vagy kötelességeiről szólunk. Az érdekazonosságra emlékeztet az emléknap is, hiszen köztudott, hogy a második világháború után alakult Demok­ratikus Ifjúsági Világszövetség nem véletlenül jelölte, választotta emléknapnak ezt a novemberi napot. Prága fasiszta megszállásának idején véresen megtorolták a diákok békés tüntetését, Ján Opletal belehalt sebeibe, hét diákot kivégeztek, az egyetemet, a főiskolákat bezárták, a diákokat kényszermunkára vitték. Erre emlékezve választották emlék­napnak. Ahogy közös érdek volt akkor a diákok és a dolgozók összefogása, harca az elnyomás ellen, úgy közös érdek napjainkban, hogy a fiatalok, a diákok vágyai a társadalom egészének gyarapodásával, fejlődésével váljanak valóra. Akkor, Szlovákia területén 2079 fiatal tanult egyetemen, főiskolán, csupán tizenketted része az akkori főiskolás diák­ságnak. Ma körülbelül ugyanennyi tanár, oktató tanít Szlová­kia egyetemein, főiskoláin. Hazánk ifjúságának 24,9 száza­léka szaktanintézetekben, 56,2 százaléka szakközépiskolák­ban, majdnem egynegyede gimnáziumokban, egyetemen, főiskolán tanul. Bátran mondhatjuk így is: alig akad fiatal, aki ne lenne diák. Ifjú nemzedékünk diákság. Nem egyformák. Nem is akarjuk, hogy egyformák legye­nek. Ha csak közös ismertetőjegyeiket vennénk észre, hogy diákok, elveszne egyéniségük. Jó, hogy sokfélék, egyéni képességeik kibontakozása által akarják megvalósítani ugyanazt, amit a felnőtt nemzedék: a fejlett szocializmus építését. Az ifjúsági vezetőknek, a kommunistáknak, mindazoknak, akik a fiatalokat, a diákokat nevelik, akik hatást gyakorolnak rájuk, számolniuk kell a személyiség egyéni jegyeivel. Évek óta törekszünk az ijfúság, a diákság rétegsajátosságainak megismerésére. A gyakorlat megköveteli, hogy másként szóljunk a szakmunkástanulókhoz, mint a leendő orvosok­hoz, másként a gimnazistákhoz, mint a mezőgazdasági szak­tanintézetekben tanulókhoz. És az élet további differenciálást sürget. Ha azt akarjuk - és azt akarjuk! -, hogy az ifjúsági szervezetek vonzóak legyenek, hogy politikai tekintélyük legyen, akkor ezt tegyük követelménnyé a diákok nevelésével foglalkozó kommunis­ták számára. Ismert elv a nevelésben, a pedagógiában: szeretlek, tehát igényes vagyok veled szemben, követelek. Persze, nem általánosságban „valamint“, ami eszünkbe jut, hanem a nevelendő fiatal érdeklődésének, a tehetségének megfe­lelőt. Kérdezhetik persze, hogy nem hullik-e szét a közösség, az egységes ifjúsági szövetség, nem válik-e az együtt munkál­kodás egymás mellett munkálkodássá? A kérdésre határozott választ ad a tapasztalat: a csoportok, a szervezetek, a közös­ségek erősödnek a növekvő egyéni teljesítményektől minde­nütt, ahol a közös célt, a közös feladatot megjelölték. Ez pedig ismert, a közös érdekből adódó, amit az eszmei és politikai nevelés nem elvonatkoztatott, nagyon is reális céljaként meghatároztunk: a fejlett szocializmus építése. Sokféleképpen, de ugyanazt akarjuk. A legfiatalabb diák, meg tanára, mestere, oktatója, nevelője is. HAJDÚ ANDRÁS Ne legyen falra hányt borsó A Palárikovói Erdőgazdaság 378 ezer hektárnyi területével hazánk legnagyobb fakitermelő üzeme. Évente 61 ezer erdei köbméter fát, főleg akácot, nyár- és cserfát szállít a Párkányi (Štúrovo) Papírgyárba és különböző fafeldolgozó üzemekbe. A felvételen Izsóf Árpád a Palárikovói Erdőgazdaság fűrésztele­pén munka közben. (Peter Šimončík felvétele - ČSTK) SOK BALESETET OKOZ A FIGYELMETLENSÉG A Szlovák Munkavédelmi Inté­zet jelentése szerint a munkaidő letelte után hazánkban évről évre egyre több baleset éri az embere­ket. Ezen a téren sajnos 1982 elsó félévében sem állt be javulás. Míg 1981 első felében Szlovákiában a munkahelyeken kívül 92 657 bal­eset történt, 1982 első félévében már 95 072. Ez év első felében e balesetek következtében napon­ta 12 1 54-en hiányoztak a munka­helyükről, s a betegállományban eltöltött napok száma összesen 2 millió 123 ezer 616 volt! Elgondolkodtató számadatok ezek. Képzeljük csak el, milyen kihatása van ennek a termelésre. S a helyzettel Szlovákia egyik ke­rületében sem lehetünk elégedet­tek! 1982 első félévében a kö­zép-szlovákiai kerületben 33 214, a nyugat-szlovákiaiban 27 569, Bratislavában 9763-, Kelet-Szlo- vákiában pedig 24 526 volt az ilyen balesetek száma. Az üzemi balesetek száma háromszor keve­sebb, mint az egyéb baleseteké. Hol leselkedik ránk a legtöbb veszély? Nos, a legtöbb baleset az utcán, illetve otthonunkban adódik Ezenkívül elég sok sérülés keletkezik sportolás közben. Itt a baleseteket egyrészt a hibás felszerelés okozza, de az sem ritkc^ logy egyesek túlbecsülik tel­jesítőképességüket, adottságukat. Nem elhanyagolható azoknak a baleseteknek a száma se, me­lyek a háztáji munkák végzésekor és a „csináld magad “-mozgalom mesterekedései közepette történ­nek. Jóllehet, ezeket a baleseteket nem írhatjuk egyértelműen az em­berek ügyetlenségének számlájá­ra. Nem is olyan régen például még olyan fűrészeket is árultak az üzletekben, melyek nem feleltek meg a munkavédelmi előírá­soknak ... A Szlovák Munkavédelmi Inté­zet az utóbbi időben több alkalom­mal is ellenőrizte az egyes munka- szakaszokon és területeken hasz­nált gépek műszaki állapotát, téve ezt a belesetek közvetlen vagy közvetett megelőzése érdekében. Figyelemre méltó volt például az, amit Szlovákia 29 kiválasztott téli üdülőközpontjában tapasztaltak. Amint megállapították, a hegyi személyszállító eszközök - főleg a síterepeken - biztonsági szem­pontból nem mindenütt voltak megfelelők. Olyan esetek is elő­fordultak, hogy a felvonóberende­zések az illetékes szervek jóváha­gyása nélkül üzemeltek. További problémát jelentett, hogy ezeknek a személyszállító eszközöknek a rendszeres műszaki ellenőrzése elmaradt, mint ahogy a síterepek karbantartását is rendszertelen­nek találták. Az SZSZK kormány- bizottsága ezen észrevételeket megtárgyalva feladatul adta a ke­reskedelmi minisztériumnak illetve a Testnevelési Szövetség Szlová­kiai Központi Bizottságának, hogy dolgozzák ki a síterepek üzemel­tetésének és karbantartásának ál­talános szabályait. Az utóbbi években a lakóhá­zakban a felvonók is elég sok balesetet okoztak. A biztonsági előírásoknak nem megfelelő felvo­nók 1979-ben például 4 gyermek életét oltották ki Kelet-Szlovákiá- ban. Ezek az esetek a Szlovák Munkavédelmi Intézetet arra késztették, hogy alaposan megvizs­gálják milyen is a helyzet ezen a téren. Vizsgálatuk eredménye figyelmeztető. 314 felvonót ellen­őriztek és összesen 1942 hiányos­ságot jegyeztek fel! Észrevételeik­ről tájékoztatták az illetékeseket, intézkedéseket kérve a hiányos­ságok kiküszöbölésére. Ellenőrzést tartottak Szlovákia 75 különböző építkezésén is. El­sősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a munkaidő letelte után a dolgozók hogyan hagyják ma­guk után a gépeket és egyéb mun­kaeszközeiket. Megállapítást nyert, hogy több építkezésen még őr sem volt, nyitva hagyták az áramelosztó szekrényeket, meg­sérült szigetelésű villanyvezetéke­ket találtak, az erőgépek között is akadtak olyanok, amelyeket nem csuktak be, tehát illetéktelen egyének - akár gyerekek is odaül­hettek a kormánykerékhez - és így sorolhatnánk a hiányosságo­kat, a felelőtlenségeket, melyekből olyan gyakran tragédiák kelet­keznek. A Szlovák Munkavédelmi Inté­zetnek nincs joga arra, hogy a munkahelyeken kívül történt bal­esetekért büntetéseket szabjon ki. Ök csupán annyit tehetnek, hogy figyelmeztetik az illetékese­ket, ha hiányosságokat észlelnek Sajnos, olykor az is előfordul, hogy figyelmeztetésük a címzet­tekről lepereg, mint a falra hányt borsó. Talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, vajon nem kelle- ne-e jogi alapot teremteni az ilyen esetekben a felelősségrevonás- hoz. , . SZASZAK GYÖRGY ÚJ SZÚ 4 1982. XI. 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents