Új Szó, 1982. november (35. évfolyam, 259-284. szám)
1982-11-17 / 273. szám, szerda
Hatvan sikeres év a szovjet vegyipar fejlődésében KOMMENTÁLJUK A Szovjetunió vegyiparának fejlődésében, s a dolgozók élet- színvonalának gyors emeléséhez szükséges feltételek megteremtésében nagy szerepe van a vegyiparnak, amely elősegíti a szovjet föld természeti kincseinek komplex hasznosítását. A vegyipar hatékonyan és gazdaságosan dolgozza fel az egyre értékesebb természetes nyersanyagokat, javítja a termékek minőségét, hozzájárul a munkatermelékenység növeléséhez és a műszaki haladáshoz számos termelési szakágazatban. A FORRADALOM ELŐTTI Oroszországnak kiváló kémikusai voltak, de vegyipari termelése nagyon elmaradt a többi európai országétól. Annak ellenére, hogy területe ásványi kincsekben bővelkedett, a piritet Spanyolországból, a foszfátokat Afrikából, a ként Olaszországból, a kálisót Németországból, a salétromot Chiléből stb. hozták be. A gazdag kálisó- és foszfátlelőhelyeket az 1925-1926-os években tárták fel. Az első ötéves tervidőszak éveiben, vagyis az 1928-tól 1932-ig terjedő időszakban helyezték üzembe az első vegyipari kombinátokat Bereznyikiben és Voszk- reszenszkben, továbbá az „Apatit“ foszforműtrágya gyártó kombinátot, a Klini Műszálgyárat, s számos további vegyipari létesítményt. A következő ötéves tervidőszakban bevezették a kénsav gyártását, s kibővítették a foszforműtrágyák termelését. A Kijovi Műszálgyárat 1937-ben helyezték üzembe. A harmincas években fejlesztették ki a szintetikus kau- csuk gyártását is S. V. Lebegyev tudós gyártási módszere alapján, először 1932-ben a jaroszlavi üzemben kezdték el, majd pedig Jefremovban, Voronyezsben és Kazanyban is bevezették. A Szovjetunió gumiiparának nyersanyag- szükségletét 1937-ben már több mint 70 százalékban fedezték szintetikus kaucsukból. Ebben az időszakban a műanyagok és a festékek gyártása is gyors ütemben fejlődött. Az 1938-1942-es években, vagyis a 3. ötéves tervidőszak éveiben tovább bővítették a kénsav és a salétromsav, az ammónia, a műszálak és a műanyagok, s más vegyipari termékek gyártását. A Nagy Honvédő Háború időszakában sok vegyipari üzemet helyeztek át az ország keleti részeibe, ahol új gyárakat is létesítettek az alapvetően fontos vegyipari alapanyagok termelésére. Az 1946-1950-es években az első háború utáni ötéves tervet a vegyipari dolgozók négy év alatt teljesítették. A tervidőszak végére az évi műtrágyagyártás elérte az 5,5 millió tonnát, ami 80 százalékkal haladta meg a háború előtti 1940-es termelési szintet. A műanyaggyártást háromszorosára növelték. Nagy teljesítményű egységeket helyeztek üzembe a szintetikus gyanták, a pvc és a polisz- tirén gyártására. Az 1950-től 1955-ig terjedő időszakban kétszeresére nőtt a vegyipari termelés, a műtrágyagyártást 75 a szódagyártást pedig 95 százalékkal növelték. Leggyorsabb ütemben a műanyagok és a szintetikus gyanták gyártása növekedett. Az 1959-1965-ös években a Szovjetunió 9 milliárd rubelt fordított a vegyipar fejlesztésére. Ebben az időszakban kezdték el a polietilén, a fenol-formaldehid gyanták s más műanyagok nagyüzemi gyártását, amelyek részaránya az egész vegyipari termelésben az 1960-as 18 százalékról 1965-ben 30 százalékra nőtt. A SZOVJETUNIÓ vegyipari termelése a hatvanas évek második felében is gyors ütemben növekedett. A műtrágyagyártást az évi 31 millió tonnáról 1970-ben 55,4 millió tonnára növelték, s több mint százezer tonnával nőtt a növény- védelmi vegyszerek gyártása A hetvenes évek elejére a Szovjetunió a termelés méretei szempontjából a világ második legnagyobb vegyiparával rendelkezett, ami lehetővé tette a szovjet népgazdaság sokoldalú kemizálá- sának fokozatos megvalósítását. A korábbi növekedési irányzatok a 9. ötéves tervidőszakban is tovább folytatódtak, a műtrágyák gyártását például 62, a műanyagokét pedig 100 százalékkal növelték, s a 10. ötéves tervidőszakban a szovjet kormány további 28,9 milliárd rubelt fordított a vegyipar fejlesztésére., A Szovjetunió vegyipara bőségesen támaszkodhat a hazai nyersanyagforrásokra, hiszen az ország földgázból a világ termelésének 25, kőolajból 20, kénből 15, foszfátokból 25, káliumból 31, faanyagokból pedig 18 százalékát adja. Ezekből a nyersanyagokból jelentős mennyiség jut a KGST- országok szükségleteinek fedezésére, valamint á nem szocialista országokba irányuló kivitelre is. A 10. ötéves tervidőszakban 31 százalékos volt a vegyipari termelés átlagos növekedése. Tovább bővült a nitrogén- és a foszforműtrágyák gyártása, s fokozták a kálisó jövesztését is a szaligorszki és a berezinkyi lelőhelyeken. A kénsav gyártást 23,6 százalékkal növelték, a műanyagok és a szintetikus gyanták gyártása 26,7 százalékkal növekedett, míg a szintetikus műszálak termelésében 50 százalékos növekedést értek el. Az utóbbiaknál ez a növekedés elsősorban annak volt köszönhető, hogy a mogilovi üzem beindításával kétszeresére nőtt a poliészter szálak (lavsan) gyártása. A po- liamid szálak gyártását ebben az időszakban 46,7 százalékkal növelték, s jelentősen kibővítették a műszálak gyártásához szükséges alapanyagok, például az akril- nitril, a kaprolaktam és a tereftál- sav gyártását is. Nagy gondot fordítottak továbbá a könnyűvegyipa- ri termékek gyártásának fejlesztésére, a lakosság és a háztartások jobb ellátására mosó- és tisztító- szerekből, kozmetikai készítményekből, festékekből és lakkokból stb. Ezekkel a termékekkel a bratislavai Incheba vegyipari vásár látogatói is rendszeresen megismerkedhetnek. A JELENLEGI 11. ötéves tervidőszakban számos új vegyipari kapacitás épül a Szovjetunióban, amelyek fokozatos üzembe helyezése további 30-32 százalékos növekedést tesz lehetővé az egész vegyipari termelésben. Ezen belül a terv előirányzatai szerint a műtrágyagyártás 45, a műanyagoké 70, a vegyi szálaké 36, a növényvédelmi vegyszereké 28, a mosószereké 32, a háztartásvegyipari termékeké pedig 50 százalékkal növekszik. A Szovjetunió vegyipari termelésének igen jelentős részét képezi a kőolajfeldolgozás, a petrolkémia és a gumiipar. Ezekben az ágazatokban a 10. ötéves tervidőszak folyamán 20 százalékkal növekedett a termelés. Ezen belül nagy gondot fordítottak az üzemanyagok gyártásának tökéletesítésére, a krakkolás, a hidrogénes finomítás és a katalízises reformálás alkalmazására. Gyors ütemben fejlődik a kőolaj vegyipari feldolgozása pirolízises üzemegységek építésével, növekszik az aro- matikus szénhidrogének, a toluol, a xilol, a butadién, az izoprén és a szintetikus kaucsukok gyártása. A gumiiparban 16,6 százalékkal növelték a gumiabroncsok és a műszaki gumitermékek gyártását. A 11. ötéves terv további 20 százalékos növekedést irányoz elő a kőolaj-feldolgozásban, a petrolkémiában és a gumiiparban. A cellulóz- és papíripar fő központjai Bratszkban, Amurszkban, Szegesben, Szelenginben, Krasz- nojarszkban és Uszty llimszkben találhatók, ahol a többi KGST- ország részvételével nagy teljesítményű gyáregységek épülnek. Folyamatban van a cellulózgyárak korszerűsítése Arhangelszkben, Kotlaszban, Szolombalban és Szevtikarban is. A kandorozsi, a kámai, a balahini és a szoli- kamszki faipari kombinátok korszerűsítése során az újságpapír gyártását is növelik, s új kapacitásokat helyeznek üzembe a hullámpapír, valamint az elektrotechnikai iparban használt kartonok gyártására. A VEGYIPARI TERMELÉS fejlődésében növekvő szerepet játszik a szocialista gazdasági integráció keretében megvalósuló kooperáció és gyártásszakosítás, a Szovjetunió ugyanis főleg a nehézvegyipari termékek gyártását vállalja, amihez lényegesen több energiára van szükség, míg a többi KGST-országban elsősorban a könnyűvegyipari termékek gyártását fejlesztik. JURAJ KRUPA Most már a cukorgyárakon múlik Hazánkban a cukorrépát főleg azért termesztik, hogy cukrot gyártsunk belőle. Ezért a betakarítási kampány megkezdése óta a párt- és gazdasági szervek törekvése arra irányult, hogy a mezőgazdasági üzemek akkor szállítsák a cukorrépát a feldolgozó üzemekbe, amikor legmegfelelőbb a feldolgozásra, és a legtöbb cukrot tartalmazza. Erről volt szó a nyitrai (Nitra) országos párt- és gazdasági értekezleten. A mezőgazdasági üzemek vezetői a feladatoknak megfelelően a cukorgyárak felvásárló osztályaival együttmüködve határozták meg a betakarítás ütemét. A veszteségek csökkentésének érdekében a helyi viszonyoknak megfelelően kombinált módszerrel, géppel, kézzel folyt a munka a cukorrépa táblákon. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva lényegesen kevesebb cukorrépa maradt a határban a gépek után. Szinte minden mezőgazdasági üzemben jól megszervezték az utánszedést. A termelő üzemek tehát mindent megtettek, hogy idén a feldolgozó üzemek teljesíthessék a cukorgyártás tervét. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztési osztályának értékelése szerint a mezőgazdasági üzemek teljesítik a cukorrépa felvásárlás tervét. Ok tehát mindent megtettek ami erejükből tellett. Ennek ellenére az értekezleteken elhangzottak olyan vélemények is, hogy még sem tudunk elég cukrot gyártani. Ezzel a kérdéssel szinte naponta foglalkoznak a felsőbb párt- és gazdasági szervek és az egyes járásokba ellenőrző csoportokat küldenek, hogy tájékozódjanak a feldolgozásról. Az első jelentések azt bizonyítják, bár a cukorrépát a mező- gazdasági üzemek már lényegében mindenütt betakarították - megközelítőleg ezer hektáron van még a határban mégis komoly veszteségek keletkeznek. Nem a termelő, hanem a felvásárló hibájából. A túl vastag rétegben tárolt cukorrépa egy része - mivel gyom és más szennyező anyag is került közéje - bemelegedett, és romlani kezdett. Néhány tárolóhelyen 30 fokos hő is keletkezett a prizmák közepében. Szakemberek szerint ilyen melegben gyorsan csökken a cukor- tartalom, és a répa egy része feldolgozásra alkalmatlanná válik. A mulasztás tehát az átvevőközpontokban történt. Mivel - amint már említettük - az a fő cél, hogy a cukorrépából minél több cukrot nyerjünk, megtörténtek az első intézkedések a cukortartalom csökkentésének megelőzésére, és általában a veszteségek csökkentésére. A bemelegedett répában rakodógépekkel hőelvonó árkokat hoznak létre. Más átvevőhelyeken gyorsan átválasztják a répa egy részét, és elsősorban onnan szállítják a feldolgozóüzembe, ahol legnagyobb a veszély, ahol leggyorsabban romlik a cukorrépa. Jó lenne, ha a siránkozás helyett mindenütt így cselekednének, mert akkor jóval kevesebb répában csökkenne a cukortartalom a norma alá. A termelők tehát elegendő cukorrépát termeltek, most már a cukorgyárakon múlik, hogy a beszállított cukorrépát milyen módon gondozzák és milyen körülmények között dolgozzák fel. Jóval színvonalasabb, szervező és ellenőrző munkára van szükség, hogy minden cukorgyár körzetében megtegyék a megfelelő intézkedéseket, a termelés jó állapotba való továbbtárolására. Alagutakkal, ventillátorokkal mérsékelhetik a bemelegedést. Ne sajnálják a költségeket ezeknek a munkáknak az elvégzésére, mert kamatostul megtérülnek. Ha sikerül megőrizniük a cukortartalmat, akkor jóval nagyobb a valószínűsége annak, hogy a cukorgyártás tervét teljesítsék. BALLA JÓZSEF Vendégek főztek vendégeknek Magyar konyti’a hete az Ukrajna étteremben Részletek az étlapból: Esztergomi borda, szűzérmék királyi ízekkel, Gundel-palacsinta, Bala- ton-tál, halászlé, kolozsvári töltött káposzta, gesztenyetorta, almásmákos rétes... Mindez három nyelven - szlovákul, magyarul és németül a bratislavai Kijev-szálló Ukrajna éttermében. Igaz, ez a kínálat eltér az étterem hagyományos étlapjától, s csak egy hétig ízlelhették a vendégek a magyar konyha ételkülönlegességeit.- Vendégeink számára nem újdonság, hogy időnként egy-egy hétig a szokásostól eltérő ételeket' kínálunk számukra. Például, amikor a prágai szakácsok mutatkoznak be a cseh konyha specialitásaival, vagy olomouci kollégáink a Hanákság ízeivel. Hosszú évek után viszont éppen a most megrendezett Magyar konyha hete az első nemzetközi gasztronómiai akciónk - mondja Mária Majerovs- ká, az Ukrajna üzemvezetője. - Ezúttal az esztergomi Hévíz étterem konyhaművészeinek főztjét kínáljuk vendégeinknek. Újkeletű a kapcsolat a két vendéglátóipari létesítmény között, szeretnék azonban ezt tartóssá kovácsolni. Az első lépéseket már megtették ennek érdekében: július végén a Hévíz étteremben az Ukrajna szakácsai, cukrászai, pincérei ismertették meg az ottani vendégeket a szlovák ételekkel, édességekkel, italokkal.- Nálunk igen jó fogadtatásra talált a Szlovák konyha hete- mondja Chalupa Józsefné, a Hévíz étterem vezetője, aki elkísérte dolgozóit - három szakácsot, egy cukrászt és az étterem- főnököt (ö fogadja a vendégeket)- Bratislavába, s a tolmács szerepét is vállalta a két kollektíva között. - Reméljük, itt hasonló keletje lesz a mi kínálatunknak. Igyekeztünk úgy összeállítani az étlapot, hogy valóban a magyar konyha különlegességeit kóstoltassuk meg a vendégekkel és választani mindenki tudjon akár könnyebb, akár laktatóbb falatokra támad étvágya. Két hazai kollégájának és az Ukrajna étterem szakácsainak munkáját ezúttal Horváth Károly, a Hévíz szakácsa irányította.- Először veszek részt ilyen A Hévíz étterem főnöknóje ezúttal a főzésben is segít Gyökeres György felvétele akcióban, habár a szakmában tizenegy éve dolgozom - mondja a szimpatikus fiatalember. - Az első nap kicsit szokatlan volt, először meg kellett ismerkednünk a környezettel, a konyha felszereltségével, hogy otthonosan mozogjunk, s ugyanúgy menjen a munka, mint otthon. Ezen átsegített bennünket a kollégák készsége. Mi pedig igyekszünk, hogy a főztünk kifogástalan legyen. Az édességek Puksa Ferenc cukrász irányításával készültek. Munkáját, kézügyességét csodálattal figyelik a cukrásztanulók, s bratislavai kollégái is.- Édességekből is igyekeztünk tipikusan magyar dolgokat választani, habár ez nehezebb, mint az ételeknél, hiszen a sütemények könnyebben válnak nemzetközivé. Végül is a Dobos-torta, a Gundel-palacsinta, a rigójancsi, a gesztenyetorta és a rétesek mellett döntöttünk. Ezek, ha ismertek is itt, mind magyar eredetűek Mi a magyar konyha hetének második napján jártunk az Ukrajna étteremben. Az első két nap forgalmával Mária Majerovská igen elégedett volt, s az akció sikerességében egy percig sem kételkedett. Megtudtuk tőle azt is, hogy azok az ételek, amelyek iránt a legnagyobb volt az érdeklődés, ezentúl rendszeresen helyet kapnak az étterem étlapján. FLÓRIÁN MÁRTA ÚJ SZÚ 4 1982. XI. 17.
