Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-08 / 239. szám, péntek
Korunk létkérdése az atomkatasztrófa elhárítása ÚJ SZÚ 3 1982. X. 8. Bohusiav Chňoupek felszólalása az ENSZ-ben (ČSTK) - Bohusiav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter tegnap felszólalt az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszakának általános vitájában. Beszédét az alábbiakban ismertetjük: Bohusiav Chňoupek bevezetőben jókívánságait fejezte ki Holtai Imrének az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszaka elnöki tisztjébe történt megválasztása alkalmából, s hangsúlyozta, hogy ez egyben a testvéri szocialista Magyarország nemzetközi elismerését is jelenti. További jó munkát kívánt neki és a világszervezet főtitkárának, Javier Perez de Cuellárnak. Négy hónap leforgása alatt már másodízben találkozunk, hogy áttekintsük a nemzetközi helyzetet és keressük a módját, hogyan egyesítsük erőinket az ENSZ Alapokmányába foglalt célok megvalósításáért. Most is le kell szögeznünk: a jelenlegi nemzetközi helyzet aggasztó és bonyolult - jelentette ki a csehszlovák külügyminiszter. Meggyőződésünk, hogy a politikai légkör lehűlésének nem kellett volna bekövetkeznie, mert nincs semmilyen ésszerű oka. Hiszen az enyhüléspolitika a népek történelmi vívmányaként bizonyította életképességét. Sajnos, az imperializmus és a reakció sötét erői a hidegháborúhoz való visszatérést tűzték programjukul. Minden módon támadják a kommunizmust, minden rosszal a szocialista országokat vádolják. A katonai-stratégiai egyensúlyt a saját javukra szeretnék felborítani, s állandóan a lázas fegyverkezés újabb fordulóit kezdeményezik. Kúiönböző elméleteket agyainak ki az első nukleáris csapásról, az úgynevezett „korlátozott“ és a „hosszas“ atomháborúról állítva, hogy ezt meg is lehet nyerni. Visszatérnek az embargó, a bojkott és a szankció politikájához. A nemzetközi helyzet kiéleződését tehát nem valami rajtunk kívül álló erők okozzák, hanem egészen konkrét kormányok, konkrét tetteinek a következménye. Világszervezetünk minden tagjának kötelessége mindent megtenni azért, hogy a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot megbízhatóan és hatékonyan garantáljuk. E téren nagyok a lehetőségek, és a népek kívánsága, hogy békében szeretnének élni, legyőzhetetlen. Ezért folytatni kell az enyhüléspolitikát, amelynek mély és szilárd gyökerei vannak főleg Európában, s amelynek a jövőben is meg kell hoznia a gyümölcsét. Ezt az állítást az alábbi bizonyítható tényekkel támasztjuk alá: 1. A helsinki Záróokmányban foglalt minden kötelezettségvállalás továbbra is érvényben marad, mégpedig teljes egészében. Egyáltalán nem vált levéltári dokumentummá, mint ahogy azt egyesek szeretnék. Ellenkezőleg, az európai országok többségének politikája számára továbbra is élő, a gyakorlatban bevált, megbízható iránytűje marad. 2. Úgyszintén megtartják a kétoldalú és a sokoldalú szerződéseket, a nemzetközi jog bevált alapjait, a békés Európa építésének e fontos tényezőit. Megemlíthetjük a Szovjetuniónak, Lengyelországnak, az NDK-nak és Csehszlovákiának az NSZK-val kötött megállapodásait, vagy a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi egyezményt. 3. Folytatódik a Nyugat és a Kelet közötti politikai párbeszéd az európai és a nemzetközi enyhülés infrastruktúrájának megszilárdításáért, továbbra is működnek azok az eszközök és fórumok, melyek a katonai konfrontáció csökkentésének lehetőségeit keresik a kölcsönös megértés és bizalom megszilárdítása, a stabilitás és biztonság kialakítása érdekében. 4. Mélyül és szélesedik a kölcsönös álláspontokat - néha látszólag összeegyeztethetetlennek tűnő álláspontokat - ismertető konzultációk mechanizmusa avégett, hogy megtartsák és fejlesszék Helsinki szellemét és betűjét. 5. Minden mesterséges akadály és megkülönböztetés ellenére folytatódik az európai kereskedelmi és gazdasági együttműködés. Ezt leginkább a földgáz- csővezetékre vonatkozó szerződéseknek teljesítése bizonyítja. Ez századunk legnagyobb akciója az európai energetikai problémák megoldására. 6. Tovább folytatódik a párbeszéd a kultúra, az oktatásügy, az információcsere és az emberek közötti kapcsolatok terén. 7. A háború- és atomfegyverellenes mozgalom az európai politikai légkör dinamikus tényezőjévé vált. Megnyugvással szögezhetjük tehát le, hogy bárhogy is szeretnék egyesek, az enyhülés fontosságát nem sikerült csökkenteni. Ha pedig a felelős államférfiakban lesz megfelelő politikai akarat, akkor az enyhülés tovább mélyülhet és szélesedhet. Európának, földgolyónk legstabilabb térségének példája igazolja, hogy az enyhülés mindenki számára kifizetődik. Európa közepén, ahol Csehszlovákia fekszik, abban a kritikus térségben, amely két pusztító világháború epicentruma volt, éppen az enyhülésnek köszönhetően figyelemreméltó, gyümölcsöző változásokra került sor. Érvényesül az a tudat, hogy kontinensünk nemzetei a történelemben először ragadták meg a történelmi alkalmat arra, hogy megteremtsék a béke, a biztonság és a nyugodt együttműködés reális feltételeit. S teszik ezt minden létező politikai, gazdasági, filozófiai vagy szociális különbség ellenére. E történelmileg teljesen új minőség létrehozásához a mi köztársaságunk is hozzájárul. A CSSZSZK és az NSZK viszonyának normalizálása és a kölcsönösen előnyös kapcsolatok gyümölcsöző fejlesztése az európai biztonsági rendszer jelentős elemévé vált. Hasonló a helyzet Ausztriával, a nyitott kérdések rendezése után létrejött a kölcsönös kapcsolatok gazdag struktúrája, beleértve a legmagasabb szinten megvalósuló politikai kapcsolatokat, melyek erősítik az együttműködést kontinensünkön. A Záróokmány ajánlásainak teljesítését jelenti Finnországgal folytatott sokoldalú együttműködésünk, s a Franciaországgal való együttműködés új utainak keresése szintén reményt kelt. Ugyancsak az enyhülést erősítik Görögországgal, Ciprussal és Luxemburggal kialakított kapcsolataink. A továbbiakban külügyminiszterünk megemlítette az USA-hoz és Nagy-Britanniához fűződő viszonyunkat, megemlítve, hogy Washington és London visszaküldött Prágába 18,4 tonnát abból az aranykincsből, amelyet a Csehszlovákiát megszállva tartó hitle- risták raboltak el a második világháború idején. Ezzel felszámoltuk az USA-val való kapcsolataink rendezésének egyik nagyon komoly akadályát. Ez a tény igazolja, hogy ha mindkét fél részéről megvan a jóakarat, akkor nincs megoldhatatlan probléma. Bohusiav Chňoupek a továbbiakban rámutatott az enyhülés materiális alapjának, a gazdasági és kereskedelmi együttműködésnek a jelentőségére s a kulturális, tudományos és iskolaügyi téren kialakított kapcsolatok fontosságára. Ahelsinki Záróokmányt aláíró tőkés országokkal kötött 70 kulturális megállapodás keretében tavaly 45 ezren jártak nálunk a kapitalista országokból, tőlünk 55 ezren jártak ezekben az országokban. Bohusiav Chňoupek beszédének további részében rámutatott, hogy az atomkorban az államok közötti kapcsolatoknak nincs más ésszerű alternatívája, mint a békés egymás mellett élés. Korunk létkérdésének tartjuk az atomkatasztrófa veszélyének az elhárítását. Ezért teljes mértékben támogatjuk a Szovjetuniónak azt a kötelezettségvállalását, hogy nem veti be elsőként az atomfegyvert. Nagyra értékeljük a Szovjetuniónak ezt a történelmi jelentőségű lépését. Ha ezt más államok is követnék, akkor az emberiség feje felől elhárulna az atomháború veszélye. Éppen a nukleáris háborúhoz való ilyen hozzáállást tartjuk a döntő kritériumnak, amikor azt akarjuk megítélni, hogy az egyes államok, főleg a NATO-országok, s mindenekelőtt az USA milyen felelősséggel közelítik meg földünkön a békés élet biztosításának kérdését. Ami azt az állítást illeti, hogy ez a kötelezettségvállalás mellőzi a hagyományos fegyvereket, szeretnénk megjegyezni, hogy éppen ennek a kifogásnak a szerzői akadályozzák már kezdettől fogva az olyan világszerződés megkötését, amely megtiltaná az erő alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban. Határozottan követeljük az atomfegyverek teljes és végleges felszámolását. Képletesen szólva ki kell tépni az új típusú atomfegyverek fejlesztésének és előállításának a gyökereit is. Éppen ezért teljes mértékben támogatjuk az Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter által, néhány nappal ezelőtt e helyütt előterjesztett szovjet javaslatot az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltására. Egy ilyen szerződés megkötését elősegítené, ha az atomhatalmak már most moratóriumot mondanának ki minden nukleáris robbantásra, beleértve a békés célúakat is. Ugyancsak nagyra értékeljük azt a szovjet javaslatot, hogy az államok fokozzák erőfeszítéseiket az atomháború veszélyének elhárítására, az atomenergetika biztonságos fejlődésének garantálására. Éspedig úgy, hogy a Közgyűlés jelentse ki: a békés célú nukleáris objektum elleni támadás, történjék bár hagyományos fegyverekkel, azonosnak számít az atomfegyver alkalmazásával. Ezt az ENSZ már korábban az emberiség elleni legnagyobb bűntettként bélyegezte meg. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az európai atomfegyver-korlátozásról folyó szovjet-amerikai tárgyalások sikerének. Mivel olyan közép-európai ország vagyunk, amelyet közvetlenül veszélyeztetnek a már létező és a Pentagonban tervezett rakétarendszerek, úgy véljük, hogy követni kell a jószándéknak azokat az őszinte megnyilvánulásait, amelyekkel a Szovjetunió eddig ösztönözte a tárgyalásokat, s amelyek oly pozitív visszhangot váltottak ki a világ közvéleményében. Véleményünk szerint a nukleáris leszerelés terén az előrelépés, s így a béke megszilárdítása nagymértékben attól fúgg, hogy sikerül-e megkötni a szovjet-amerikai megállapodást a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről. E cél pedig csak akkor valósítható meg, ha teljes mértékben tiszteletben tartják az egyenlőség és egyenlő biztonság alapelvét, és megőriznek minden pozitívumot, amit a két fél korábbi tárgyalásain már elértek. Aggasztónak tartjuk a különböző tömegpusztító vegyi fegyverek fejlesztését, s azt az amerikai tervet, hogy határainktól nyugatra ilyeneket telepítsenek. Az ilyen fegyverek betiltása a szovjet javaslatok szellemében szintén a legidőszerűbb feladatok közé tartozik. Ugyancsak támogatjuk a múlt héten benyújtott szovjet javaslatot, hogy dolgozzanak ki nemzetközi egyezményt, amely megtiltaná mindenféle fegyverfajta elhelyezését a világűrben. A genfi leszerelési bizottság talaján fel kellene gyorsítani a leszerelés egyéb problémáiról folyó tárgyalásokat, beleértve a neutron- és a radiológiai fegyverek betiltását is. Ma sokkal időszerűbb, mint bármikor ezelőtt, hogy a leszerelési problémák megoldásában az államok őszintén együttműködjenek. Ezért továbbra is időszerűnek tartjuk annak a csehszlovák javaslatnak a következetes teljesítését, amelyet az ENSZ-közgyűlés XXXIV. ülésszaka fogadott el. E dokumentum - ,, Nyilatkozat a nemzetközi együttmúködésről a leszerelés terén“ - felszólítja az országokat, hogy aktívan, kezde- ményezően és konstruktív módon vegyenek részt a leszerelési tárgyalásokon. Mint a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások közvetlen résztvevőinek létérdekünk a konkrét eredmények elérése. A haladás eléréséhez mielőbb meg kell kezdeni a megállapodás szövegének a megfogalmazását. Meggyőződésünk, hogy ennek igazságos alapját a szocialista országok ez év februárjában előterjesztett javaslata képezné. Sajnálatos, nyugati partnereink igyekezetünket gátolják azzal, hogy ragaszkodnak régi aszimmetrikus csökkentési modelljükhöz. Ezzel az a szándékuk, hogy a Varsói Szerződés országai biztonságának a rovására egyoldalú katonai előnyökhöz jussanak. Reméljük, hogy a katonai konfrontáció veszélyének a csökkentéséhez a madridi találkozó is hozzájárul. Hangsúlyozni szeretnénk érdekeltségünket abban, hogy e találkozón konstruktív dialógus folyjon, s mielőbb tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentumot fogadjanak el, többek között az európai leszereléssel és a bizalom megszilárdításával foglalkozó konferencia összehívásáról is. Úgy véljük, hogy e téren pozitív szerepet játszhatnak a semleges és az el nem kötelezett országok konstruktív javaslatai is. Aggasztanak bennünket azonban azok a törekvések, melyek veszélyeztetik a találkozó sikerét. A szocialista országokkal szembeni erőpolitika felújításáról van szó, a Lengyelország belügyeibe való beavatkozási kísérletekről, a Kelet és Nyugat közötti gazdasági együttműködés alapjainak aláásá- sáról a különböző szankciók által. Aggasztónak tartjuk, hogy a világ különböző feszültséggócaiban romlik a politikai légkör. Élesen elítéljük az izraeli agresszió újabb megnyilvánulásait a Közel-Keleten, amelyeket egyébként Washington politikai, katonai és gazdasági téren egyaránt támogat az ún. stratégiai együttműködés keretében. Felháborodással fogadtuk a Libanon elleni intervenciót, a palesztinok és a libanoniak véres lemészárlását. Hangsúlyozzuk, az izraeli csapatoknak azonnal és feltétel nélkúl vissza kell vonulniuk Libanon nemzetközileg elismert határai mögé. Tiszteletben kell tartani Libanon szuverenitását, területi egységét és politikai függetlenségét úgy, ahogy azt a közelmúltban a Közgyűlés rendkívüli ülésszaka követelte. A tartós és igazságos közel-keleti béke csak úgy teremthető meg, ha megtartják a nemzetközi jog általánosan elismert alapelveit, a Biztonsági Tanács és a Közgyűlés vonatkozó határozatait Vissza kell adni minden 1967-ben megszállt arab területet, beleértve Kelet-Jeruzsálemet, érvényt kell szerezni Palesztina arab népe törvényes jogainak, beleértve a jogot az ön- rendelkezésre és az önálló állam létrehozására az izraeli megszállás alól mentesített palesztin területen, a Jordán folyó megszállt nyugati partján és a Gázai-övezetben. El kell érni, hogy a palesztin menekültek hazatérhessenek, a térség minden államának garantálni kell a biztonságos és független létet és a fejlődést. Ki kell dolgozni és jóvá kell hagyni a rendezés nemzetközi garanciáit, amelyekre a Biztonsági Tanács tagjai, vagy pedig az egész tanács felügyelne Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a mi álláspontunk lényegében megegyezik az arab országok vezetőinek közelmúltban megtartott találkozóján született eredményekkel. E célok nem érhetők el a Camp David-i séma szerint, hanem csak sokoldalú, kollektív igyekezettel Mégpedig úgy, hogy nemzetközi konferenciát kell rendezni, amelyen minden érdekelt fél részt venne, beleértve a PFSZ-t is. Bohusiav Chňoupek a továbbiakban kijelentette, elí éljük a faji megkülönböztetés politikájának minden megnyilvánulását, a Dél-afrikai Köztársaság Angola és Mozambik elleni fegyveres agresszív akcióit, valamint azokat a törekvéseket, amelyek a namíbi- ai kérdést neokolonialista manőverekkel szeretnék megoldani. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a namíbiai nép önrendelkezéséért és függetlenségéért vívott harcával, amelyet a SWAPO irányításával folytat. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatait az afganisztáni helyzet politikai rendezésére a térség helyzete békés rendezéséhez való konstruktív hozzájárulásként értelmezzük. Pozitívan értékeljük az ENSZ főtitkárának ez irányú törekvéseit is. Kambodzsa, Vietnam és Laosz külügyminisztereinek javaslatai, beleértve a délkelet-ázsiai helyzettel foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását sürgető kezdeményezést, véleményünk szerint jelentős ösztönzést adnak ahhoz, hogy Délke- let-Ázsia a béke, a stabilitás és együttmüködés térségévé váljék. Véleményünk szerint az értelmetlen iraki-iráni konfliktust be lehet és mielőbb be is kell fejezni, mégpedig békés úton, mindkét fél jogainak tiszteletben tartásával. Véleményünket többször mindkét fél tudomására hoztuk. Támogatjuk az el nem kötelezett országok mozgalmának békés közvetítő szerepét. Közép-Amerikában és a karibi térségben teljes mértékben tiszteletben kell tartani a nemzetek önrendelkezési jogát, hogy azok önállóan dönthessenek sorsuk felől. Az amerikai imperializmus veszélyezteti Kubát, Nicaraguát, Grenadát, valamint Közép-Amerika és a karibi térség más államait, durván elnyomja a salvadori hazafias erők harcát, ami nagymértékben fokozza a feszültséget és veszélyezteti a békét a világnak ebben a térségében. Rokonszenvesnek tartjuk a karibi államoknak azt az igyekezetét, hogy a térséget a béke, a függetlenség és a fejlődés övezetévé változtassák. A dél-atlanti válság tárgyalásos rendezését javasoljuk az ENSZ határozata alapján. Határozottan támogatjuk a Koreai NDK kormányának igyekezetét az ország békés egyesítését és a Dél-Koreában állomásozó csapatok kivonását illetően. A ciprusi kérdés szerintünk is az ismert ENSZ-határozatok szellemében oldható meg. Bohusiav Chňoupek a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a 13- tező és a lehetséges konfliktusokat békés úton kell rendezni. Nagyra értékeljük az el nem kötelezett országok mozgalmának háborúellenes, a leszerelésért és a társadalmi haladásért folytatott tevékenységét. Továbbra is támogatni fogjuk a fejlődő országoknak azt az igyekezetét, hogy felszámolják a kolonialista és neokolonialista uralom örökségeit a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos egyenjogú és demokratikus alapokon történő átépítését célzó törekvéseit. Csehszlovákia mint szocialista állam és a Varsói Szerződésnek, a szocialista országok védelmi közösségének a tagja továbbra is hűséges marad a béke eszméihez. Készek vagyunk minden országgal együttműködni úgy, hogy az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszaka beválthassa az emberiség hozzá fűzött reményeit, azzal a céllal, hogy megállítsuk a lázas fegyverkezést, a nemzetközi feszültség veszélyes fokozódását. Tesszük mindezt az enyhülés érdekében, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti bizalom megszilárdítása érdekében.