Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-29 / 257. szám, péntek
ÚJ szú 5 1982. X. 29. A proletár és a szocialista internacionalizmus szellemében 0 „A különböző nemzetiségű és fajú szovjet állampolgároknak azonos jogaik vannak. Ezeknek a jogoknak a megvalósítását szavatolja az SZSZKSZ valamennyi nemzete és nemzetisége sokoldalú fejlődésének és közeledésének politikája, az állampolgárok nevelése a szocialista hazafiságra és a szocialista internacionalizmusra, az anyanyelv és a Szovjetunió más nemzetei nyelve használatának lehetősége. Az állampolgárok jogainak bármilyen közvetlen vagy közvetett korlátozását és közvetlen vagy közvetett előnyben részesítésüket faji vagy nemzeti hovatartozás alapján, s éppen így a faji vagy nemzeti felsőbbrendűség, gyűlölet és fennhéjázás bármilyen hirdetését törvény bünteti“. (A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Alkotmánya; 36. cikkely) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának közelgő 60. évfordulója alkalom arra is, hogy röviden áttekintsük a nemzetiségi kérdés megoldásának főbb eredményeit a Szovjetunióban. Mint ismeretes, a világon elsőként a Szovjetunió látott hozzá a nemzetiségi kérdés internacionalista alapon történő megoldásához. A szovjethatalom születésétől kezdve abból indult ki, hogy egyrészt a szocialista társadalom építése nem lehet sikeres a nemzeti elnyomás, a jogegyenlőtlenség, a népek közötti bizalmatlanság megszüntetése nélkül, másrészt, hogy a nemzetiségi kérdést csak a szocializmusban, csak a forradalmi, politikai, gazdasági és kulturális átalakulás közepette lehet megoldani. Lenin az OK(b)P programtervezetében a proletár- diktatúra fő.feladatait a következőképpen fogalmazta meg: „A nemzeti kérdésben az államhatalom birtokába jutott proletariátus politikája az imperializmus idején megvalósíthatatlan nemzeti egyenlőség burzsoá demokratikus formai proklamálásától eltérően az, hogy következetesen és ténylegesen megvalósítsa valamennyi nemzet munkásainak és parasztjainak közeledését és egybeolvadását a burzsoázia megdöntéséért vívott forradalmi harcukban“. A proletár internacionalizmus eszméje a bolsevik párt nemzetiségi politikájának alapja, a nemzetiségi viszonyok szocialista rendezésének elméleti-politikai eszköze volt. A világon elsőként mutatták be, hogyan kell megközelíteni az olyan bonyolult társadalmi probléma megoldását, mint a nemzetiségi kérdés. A nemzetiségi kérdés megoldása során szerzett szovjet tapasztalatok egyetemes jellegűek, amelyek tapasztalatok forrását jelentik a világ kommunista pártjai és haladó erői számára. Ezekre a tapasztalatokra és tanulságokra támaszkodott, belőlük indult ki nemzetiségi politikája terén a CSKP is. Ezeknek a tapasztalatoknak tanulmányozása nagy jelentőségű minden szocializmust építő több nemzetű vagy nemzetiségű állam számára. A világon elsőként A soknemzetiségű Szovjetunióban a nemzetiségi kérdés szocialista megoldása eredményeként felszámolták a nemzetek és nemzetiségek gazdasági, politikai és kulturális elmaradottságát. Megszűntek a nemzetek és nemzetiségek közötti ellentétek, a bizalmatlanság, a viszálykodások és súrlódások légköre, s helyébe a kölcsönös segítség és együttműködés talaján új, a szocialista internacionalizmus elvein nyugvó viszonyok jöttek létre. Megszűnt a szociális és nemzetiségi elnyomás, s kialakult a szocialista nemzeti államiság. Sok kis létszámú, a cári rendszerben a kihalás határán levő nemzetiség és etnikai csoport a történelemben először kapott lehetőséget saját nemzeti államalakulat megteremtésére. A társadalmi élet fokozatosan in- ternacionalizálódott, melynek feltételeit az egész ország, minden szovjet köztársaság szocialista gazdasági és politikai rendszerének azonos formája teremtette meg. További fontos tényező, hogy a nemzetiségi politika megvalósításában döntő mértékben magukra a nemzetekre és nemzetiségekre számítanak, szubjektumoknak tekintik őket. E szubjektum szerepének érvényesülését elsősorban a szövetségi, köztársasági, valamint autonóm állam- hatalmi szervekben váló részvétel biztosítja. A különböző szintű szovjetek küldöttei között több mint 100 nemzet és nemzetiség képviselőit találjuk. A szocialista nemzetiségi politikát olyan elvi kérdésnek tekintik, amely nem lehet függvénye a lakosság létszámának. így a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Kamarájában minden szövetségi köztársaságnak azonos létszámú, 32 tagú képviselete van. Az SZKP tapasztalatai azt igazolják, hogy a proletárdiktatúra győzelme után a nemzetiségi viszonyokat nem szabad az ösztönös fejlődésnek kitenni, hanem tervszerűen, céltudatosan kell azokat irányítani. A szovjet tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása, valamint a nemzetiségi viszonyok irányítása csakis e folyamat objektív törvényszerűségeinek és irányzatainak mélyreható ismerete alapján lehetséges. Ezt igazolta az az országos konferencia is, amelyet a közelmúltban rendeztek a Lett SZSZK fővárosában, Rigában „A nemzetiségi viszonyok fejlesztése a fejlett szocialista társadalom körülményei között“ címmel. A szocialista társadalom építése folyamán a Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek nemcsak a jellege, szociális- és osztályösszetétele, hanem egymáshoz való viszonya is megváltozott. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában azonban több objektív és szubjektív tényező, nemzetközi és belső körülmény teszi szükségessé a társadalom internacionalista tudatformálásának minőségi fokozását, amely mindenekelőtt a világ két ellentétes társadalmi rendszerre való megosztottságából ered, s amelyek közt az antagonisztikus harc kiterjed az élet minden területére. Az internacionalista szellemben való nevelésnek fokozottabb mértékben kell hozzájárulnia ahhoz, hogy a néptömegek minél nagyobb mértékben megértsék az egész szocialista világrendszer és a világ forradalmi erőinek szerepét ebben a harcban. A Szovjetunió objektíve fontos szerepet tölt be a szocialista világrendszer összefogásában és a világméretű forradalmi mozgalmak támogatásában. Az egyre hatékonyabb és nemcsak a gazdasági életet, hanem a politikát, a kultúrát és az élet egyéb területeit is érintő szocialista integráció történelmi jelentőségű szükségszerűség. Szükséges fokozottabban tudatosítani, hogy a szocialista világrendszernek az imperializmus ellen folytatott harca, ill. e harc sikere is nagyban attól függ, mennyire tudjuk a szocializmus előnyeit mind jobban összhangba hozni a jelenlegi tudományos-műszaki haladással. A szocialistaellenes erők mindenütt a világon közös nevezőre jutnak abban, hogy a nacionalizmus fegyverével megbontsák a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti szoros internacionalista kapcsolatot. Erőfeszítéseket tesznek a nacionalista propaganda sokoldalú felélénkítésére, a demagóg jelszavaktól egészen a nyílt erőszakig, különös szerepet szánva mindenekelőtt az antiszovjetiz- musnak. Megfeledkeztek azonban arról, hogy a szocialista forradalom győzelme és a szocializmus építése minden egyes országban szerves része a proletár világforradalomnak, s a szocializmus építését az egyes országokban nem lehet a szocialista világrendszertől elválasztani, minthogy a szocializmus építésének fő feladatai és törvényszerűségei általános érvényűek minden szocializmust építő országban. S ezeket a törvényszerűségeket első ízben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szovjet szocialista építés gyakorlata igazolta. Őrizzük és szilárdítsuk A szocializmus mint világrend- szer kialakulásának és fejlődésének meghatározó tényezője a szocialista internacionalizmus, amelyet a szocialista országok együttműködése és kölcsönös segítség- nyújtása, gazdasági és kulturális színvonala kiegyenlítődése, a szocialista integráció és az élet minden területén végbemenő in- ternacionalizálódási folyamat jellemez. Az imperialista propaganda e tekintetben is a legkülönbözőbb rágalmakat terjeszti a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Elferdíti a gazdasági intézkedések magyarázatát, gazdasági és pénzügyi blokádot szervez, igyekszik bizonytalanságot kelteni az emberek tudatában, gyengíteni a párt és a nép, a nemzetek és a nemzetiségek eddig kialakult 'egységét. Nem véletlen, hogy a CSKP XVI. kongresszusa is különösen fontos feladatként jelölte meg: ,,A múlt öröksége és a jövő parancsa, hogy elmélyítsük a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetségét, őrizzük és szilárdítsuk nemzeteink és nemzetiségeink egységét és testvéri együttműködését, ne engedjük ezt senki és semmi által bomlasztani, törődjünk azzal, hogy nemzeteink fejlődjenek és közeledjenek egymáshoz, megfelelő módon éljenek és dolgozzanak“. A soknemzetiségű Szovjetunió hatvanéves tapasztalata is azt bizonyítja, hogy a szocialista társadalmi rendszer véget vet a nemzetek és nemzetiségek közötti ellentéteknek és megteremti a kis és nagy nemzetek és nemzetiségek internacionalista egységét. Ez az egység hatalmas erő, amelyet szüntelenül tovább kell szilárdítani, tökéletesíteni, különös tekintettel a dolgozók internacionalista és hazafias nevelésének minőségére és e nevelés hatékonyságának fokozására. Dr. GYÖRGY ISTVÁN A bratislavai Klement Gottwald Pionir- és Ifjúsági Otthonban 140 szakkör tevékenykedik mintegy kétezer pionír részvételével. A társadalomtudományok iránt érdeklődők a nemzetközi barátság, a fiatal leninisták és a fiatal történészek klubjának tevékenységébe kapcsolódnak be. Műszaki szakkör is akad jó néhány, például a fiatal technikusok, konstruktőrök és feltalálók klubjai. A képen: a sport- és versenymodellezők szakkörét haladók számára Jozef Čollák vezeti. (Magda Borodáčová felvétele -ČSTK) Almáskert(ben) A targoncás • Takarékoskodnak az üzemanyaggal • A szövetkezet minden dolgozója tagja a Csehszlovák - Szovjet Baráti Szövetségnek Reggel van. A vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz csallóközkürti (Ohrady) hatalmas gyümölcsösében még csak az őr található, de alig néhány perc alatt megjönnek az almaszüretelők. A legtöbbjük kerékpáron érkezik. Berobog néhány személyautó is. Az egyiket Szaf- rics Franciska vezeti, aki azonnal munkához is lát. Azért kell iparkodnia, mert ő rakja meg a terméstől roskadozó almafák közé induló traktorokat üres ládákkal, hogy minél gyorsabban elkezdődhessen a szüretelés. Az idő bármikor rosszra fordulhat, s akkor a gyönyörű gyümölcs betakarításának gondja megsokszorozódna, a haszon pedig csökkenne, hiszen az sem mindegy a szövetkezet számára, milyen minőségű osztályban értékesíti az almát. Többen is megjegyzik a jelenlevők közül, milyen ördöngős ügyességgel rakja Franciska az óriás méretű ládákat a traktorra. Persze nem puszta kézzel, hanem emelővel. Amint elnézem, ahogy a targoncát vezeti, ügyességi autóversenyek jutnak eszembe. Helyben fordul, majd gyorsítja a kis masinát, de hirtelen megáll a ládák előtt, hogy a rakományt fölemelve máris tolasson. Amikor közlöm vele, hogy lenne hozzá néhány kérdésem, érthetően azt javasolja, majd az ebédszünetben, esetleg a munka végeztével beszélgessünk. Bizony az utóbbira került sor, mivel délben sem jutott rá idő.- Ma mennyi ládát rakott föl és le? - kérdeztem, amikor a szüre- telők már eltávoztak, s az almáskert egyetlen épületében (ahol megrendelt meleg ebédjüket elfogyaszthatják a dolgozók), már csak négyen voltunk: Franciska asszony, Bíró Gábor, a gyümöl- csészet agronómusa, Bognár László, a termést szállító teherautó sofőrje, meg jómagam.- Mennyit? - ismétli meg a kérdést a targonca vezetője, a párt- szervezet tagja, majd számolni kezd. Erre azonban nincs szüksége, mert az agronómus kezébe veszi az előtte levő zsebszámológépet, s már mondja is az eredményt.- Fölrakott 4,7 vagonnal, le pedig 4-gyel. Ezenkívül az üres ládákat föl- és lerakta. Hogy ez nem akármilyen teljesítmény, azt az agronómus alábbi megjegyzéséből könnyen megérthetem:- Két emelősnek kellene itt dolgoznia, de ő egyedül elvégzi a munkát. Elmondják, hogy eredetileg két targoncával dolgoztak, de a másikat vissza kellett vinni, mert csak kölcsönvették.- Csak az almaszezon alatt vagyok targoncás - magyarázza Szafrics Ferencné. - Szeptember 13-án kezdtem, s amíg a szezon tart, ezt végzem. Máskülönben a zöldségesekhez tartozom. A Víg Rozália vezette Vladimír Remekbrigádnak vagyok a tagja, de most kisegítek. Azelőtt az állami gazdaságban dolgoztam a kertészetben. A szövetkezetbe 1974-ben kerültem. Nemcsak a targonca érdekel, autót is szívesen vezetek. Azt is elárulja magáról, hogy egy ötéves kisfiú anyukája. A férje is a szövetkezetben dolgozik, kőműves. Az efsz-töl kapott lakásuk van. Bognár László, aki az egyik legilletékesebb annak értékelésére, hogy Franciska milyen munkát végez, ezt mondja.- A szövetkezetben öten-hatan vannak targoncások, de ő a férfiaknál is jobban dolgozik. Én mondom, hogy ő a legjobb emelősünk. Neki nem kell szólni, mit hova tegyen. Van, aki széttöri a kocsit a rakodáskor, meg várja, hogy lenyissák az autó oldalát.- A másik targonca akkumulátoros, ez pedig naftára működik -- magyarázza Franciska. - Ezért ezt nehezebb vezetni.- Hogyan takarékoskodik az üzemanyaggal?- Ha megállók, azonnal kikapcsolom a motort. Ezt még akkor is megtettem, amikor minden leállásnál kivágta a biztosítékot. Inkább mindig megjavítottam a biztosítékot, de fölöslegesen nem járattam a motrot. Az üzemanyag-spórolást a gépkocsi vezetője is igen fontosnak tartja. És lehetségesnek is. Részletezi, hogyan takarékoskodik. / - Rendben tartom a gépet. Ha észre veszem a túlfogyasztást, rögtön megjavítom. A szerelés technikája is sokat nyom a latban. No meg az üresjárat kerülése.- Van műszeresládám, s ha kell, kezembe veszem a szerszámot, - szól ismét Franciska. - Naponta át kell néznem a gépet. Ez ugyan a karbantartó feladata volna.- Fizetik a targonca karbantartását is?- Nem, azért nem kapok pénzt. De én elégedett vagyok. Mázsára fizetnek. Meg a norma alapján.- Azt kapja megfizetve, amit megmozgat - jegyzi meg Bíró Gábor. Bognár László, aki már tizenöt éve gépkocsivezető és a pártszervezet tagja, meg is jegyzi, hogy a bérezésnél bizony jobban kellene differenciálni, hiszen a karbantartás neki sincs honorálva. Pedig mindent megjavít, amit csak lehet. Ö ugyanis nemcsak vezető, hanem autószerelő is. Volt gépkocsi- vezető, akinek nem volt mechani- kusi szakképzettsége, s ugyanazt kapta, mint ő. Vagyis szerinte ilyen esetben a másik szakképzettséget is figyelembe kellene venni a jutalmazásnál. Azt is nehezményezi, hogy a gyümölcsösben dolgozó sofőrök télen gyümölcsfákat metszenek, s ahhoz nem értenek igazán. Olyankor kevesebbet is keresnek.- Voltak sofőrök, akik emiatt hagyták itt a szövetkezetet- mondja. Általában persze nem panaszkodhatnak a dolgozók a jutalmazás miatt. Sőt, a jutalomkirándulás sem fehérholló számukra.- Én tavaly Bulgáriában és Törökországban jártam kiránduláson- mondja Szafrics Franciska.- A csilizköziekkel közösen voltunk.- Én meg már kétszer jártam a Szovjetunióban - jegyzi meg Bognár elvtárs. - Egyszer barátságvonattal Moszkvában, egyszer meg repülővel Szocsiban. Szintén jutalomból. Barátságvonattal már Bíró Gábor is utazott a Szovjetunióba.- Kijevben, Leningrádban és Moszkvában voltunk - mondja.- Igen, a közös gazdaság nemcsak a nevével hirdeti a csehszlovák-szovjet barátságot. Ezt a már említett gyakori látogatásokon kívül az is bizonyítja, hogy baráti kapcsolatot tartanak fenn egy ukrajnai kolhozzal. Meggyőző bizonyítéka az is, hogy a szövetkezetnek minden egyes tagja egyben tagja a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szervezetének is. Amikor a pártfeladatokra terelődik a szó, Szafrics elvtársnő megjegyzi, hogy a csallóközkürti kertészeti részlegen ő egyedül párttag. Pártfeladatként a Vöröskereszt szervezetének vezetőségében dolgozik. Pártoktatásra középfokúra jár a lakhelyén, Csallóköz- kürtön.- Holnap lesz pártgyűlésünk- mondja, majd gondterhelten hozzáteszi -, s bizony hiányoznom kell: nincs, aki helyettesítsen a munkában. Pedig nemrég egy taggyűlésen éppen én szólaltam fel a hiányzások ellen. Igaz, az igazolatlan távolmaradásokat bíráltam. Sok munkahelyi és hazai elfoglaltsága mellett kikapcsolódásra, a kulturális életre is igyekszek időt találni magának. Méghozzá igen nemes célra fordítja szabad idejének egy részét: tagja a CSEMADOK helyi szervezete éneklőcsoportjának.- Hogy mindenre tudok időt szakítani, azt nagyrészt annak köszönhetem, hogy igen megértő férjem van - válaszolja csodálkozásomra a Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz kiváló munkása. FÜLÖP IMRE
