Új Szó, 1982. október (35. évfolyam, 233-258. szám)
1982-10-21 / 250. szám, csütörtök
A jobbak között A mintegy ezerháromszáz lakosú Dunamocs (Moča) magyar tanítási nyelvű alapiskoláját nemcsak a komáromi (Komárno) járásban, hanem a nyugat-szlovákiai kerületben is a jobb alapiskolák között tartják számon. Kis közösségük munkájának eredménye többek között azon is lemérhető, hogy a továbbtanulásra jelentkező növendékeik amellett, hogy helytállnak a felvételi vizsgákon, osztályzatukon sem rontanak a későbbiekben. Mindezt Vozák Tibor igazgatóhelyettestől tudom meg, aki Beck László igazgatóval együtt huszonkét éve került az iskolába. Akkoriban még nem ebben az épületben tanítottak; szükségmegoldásként a falu különböző öt helyén, lehangoló körülmények között folyt az oktatás. Az iskola mostani korszerű épületébe 1965. októberében költöztek. Ma két- százkilenc tanulója, tizenöt pedagógusa és két napközis nevelője van az iskolának; a helybelieken kívül a környékbeli települések gyerekei is ide járnak. Az iskola igazgatóját arra kérem, beszéljen részletesebben is tanulóik pályaválasztásáról.- Az utóbbi években valameny- nyi tanulónkat elhelyeztük; negy- venöt-ötven százalékuk gimnáziumba és szakközépiskolába ment, a többiek valamilyen szakmunkás- képzőbe kerültek. Növendékeink a szakközépiskolát előnyben részesítik a gimnáziummal szemben, főleg a komáromi gép- és építőipari, az érsekújvári egészségügyi szakközépiskola és az ógyallai óvónőképző vonzza őket. Talán a gimnázium iránti kisebb érdeklődés az oka, hogy mostanában aránylag kevés tanulónk jut el egyetemre, főiskolára. Régebben mintha többen folytatták volna tanulmányaikat; az utóbbi tíz évben húsz-huszonöt egykori növendékünk végzett egyetemet, közülük sokan külföldön szereztek diplomát.- Talán nem eléggé szorgalmazzák a gyerekek továbbtanulását vagy kevésbé ösztönzik a szülőket?- Ellenkezőleg. Én úgy érzem, mi mindent megteszünk azért, hogy a lehető legtöbb gyerek folytassa tanulmányait, s a szülők részéről is megvan az igény, hogy taníttassák őket. Egyáltalán nincs szükség a meggyőzésükre, mert régen tudatosították a továbbtanulás fontosságát. Szerintem olykor a gyerekek ambíciójában kell keresni a hibát, hiszen néha csak azért nem ajánlhatjuk továbbtanulásukat, mivel tudásuk nem üti meg a kellő mércét. Hiába tehát a szülők igyekezete, inkább a gyerekeket kellene jobb tanulásra ösztönözni. Ez persze nem általánosítható, hiszen a továbbtanulásra jelentkező tanítványaink zöme a felvételi vizsgán eredményesen szerepel, sőt, az idén tavasszal például matematikából sokkal jobb osztályzatot kaptak, mint nálunk. És a középiskolák visszajelzései is tanulóink helytállásáról győznek meg bennünket, s arról, hogy kezdeti nehézségeiket áthidalva képesek tartani a nálunk elért szintet. S ugyanezt elmondhatom azokról a növendékeinkről is, akik szakmunkásképzőben tanulnak tovább. A legtöbbjük persze az éppen divatos szakma mellett dönt, így aztán sokan rádió- és tévéműszerészek, autójavítók vagy szobafestó-mázolók szeretnének lenni. De többüket vonzza a fémmegmunkálás is, s a komáromi hajógyár vagy Agrostroj szakmunkásképzőjébe kérik felvételüket. Érdekes, hogy a lányok mostanában olyan szakmák felé is fordulnak, amelyek korábban csak fiúkra számíthattak. Egyre többen jelentkeznek kárpitosnak vagy asztalosnak.- Bár a felvételi vizsgák eredményei visszatükrözik az oktatómunka színvonalát, mégis szólhatnánk a kulcsfontosságú tantárgyak tanításáról.- A természettudományi tantárgyak tanítása megfelelő színvonalú - folytatja az igazgató. - Tanulóink az utóbbi tíz évben rendszeresen részt vesznek a matematikai és a fizikai olimpián; két- három növendékünk bekerül a járási fordulóba, de az élvonalba sajnos még nem sikerült betörnünk. Az anyanyelv tanításával kapcsolatban is csak jót mondhatok. A tanulók beszédkultúrája fejlett, az olvasási készségük azonban gyöngébb. Keressük ennek okát, hiszen fontos, hogy a gyerekek már az alsó tagozaton megtanuljanak értelmesen olvasni, előrehaladásuknak ez a legfőbb feltétele. Az új oktatási tervezet azonban olyan terheket rak a kisgyerekek vállára, hogy a négy év alatt bizony nem mindegyik jut el erre a szintre. A felső tagozatosok között viszont az olvasottság nem kielégítő. Csak a jó tanulók érdeklődnek az irodalmi művek iránt. Ezen a helyzeten szeretnénk mielőbb változtatni, ezért még ebben az évben olvasótermet akarunk létrehozni. Célunk, hogy többen és többet olvassanak. Azt tervezzük, hogy az olvasóteremben pedagógus felügyelete mellett ki-ki érdeklődésének megfelelően vagy szépirodalommal vagy tudományos-műszaki irodalommal foglalkozhatna. Hasonló jó eredmények elérésére törekszünk szlovák nyelvből is. Annak ellenére, hogy a gyerekek szlovák szót csak az iskolában hallanak, jó a szókincsük, beszédkészségüket pedig a szlovák nyelvi konverzációs órákon fejlesztjük. E szempontból nagyon hasznosak a nyári pionírtáborok és sokat segítenek a nyelvi vetélkedők is.- S vajon mit tesznek az elmélet és a gyakorlat szorosabb kapcsolatának megteremtéséért? Ezen a téren milyen eredményeket érnek el?- Szeretnénk az elméleti oktatást még közelebb hozni az élethez, ezért ebben a tanévben műszaki és gyümölcstermesztő szakkört alakítottunk. Nagy az érdeklődés irántuk, a gyerekek már a szülői házból magukkal hozzák a kert, a kertészkedés szeretetét. Jelenleg az egyik pedagógusunk foglalkozik velük, de szeretnénk, ha szülő vezetné e szakköri tevékenységet, hiszen a gyümölcstermesztés időigényes és nagy szakmai hozzáértést feltételez. Egyébként tízféle szakkör működik iskolánkban. Az említetteken kívül jól dolgoznak az ifjú határőrök, a lövész-, a tüzoltókör és az egészségügyi őrs tagjai is. S elismeréssel szólhatok a világnézeti, az irodalmi szakkör és az énekkar munkájáról is. Segédeszközökkel jól ellátott iskola a miénk, pedagógusaink szakképzettek, s a szülők segítségére is bármikor számíthatunk. Tehát minden feltétel adva van ahhoz, hogy a fiatal kollégák ambíciójára és az idősebbek tapasztalatára támaszkodva még jobb eredményeket érjünk el. Legfőbb célunk ugyanis, hogy a szülői ház elvárásait szem előtt tartva, kellő tudással indítsuk útnak tanulóinl/pt TÖLGYESSY MÁRIA EGY ÉRDEKES CSÓNAKLELET A vízi élet fontos kellékei, a vízen való szállítás leggyakoribb eszközei a csónakés a ladikvoltak. A magyar nyelvterület nagy részén a csónak, illetve a ladik megnevezés két, alapvetően más módszerrel készült, de azonos célra használt eszközt különböztet meg. A csónakot egy fából faragták, míg a ladikot deszkából építették. Különböző vidékeken, különböző korokban, de századunkra szinte mindenütt kiszorította a használatból a csónakot a ladik. A Dunán századunkban már szinte kizárólag ladikot használtak a vízi emberek, a halászok, a molnárok, a hajósok. Ezért bír szerintünk nagy jelentőséggel az a csónaklelet, mely 1982. augusztus 19-én került a Csallóközi Múzeum birtokába. A csónakot egy Somorja (Šamo- rín) melletti kavicsbányában találták, kavics és víz alól emelte ki a bagger. Sajnos, kiemelés közben a csónak kettétört. A lelőhely a töltésen belül található a Négyesek nevű dűlőben, a környező talajszinttől számítva kb. 3,5-4 m mélyen. A leletre Horváth Géza hívta föl a figyelmet, aki a beszállítást is intézte. A talált csónak leírása: egy fából faragták, ill, vésték ki mint a teknőt vagy vályút, mégpedig nyárfából. (Herman Ottó említi a csónakkészítésnek égetéses módszerét is, ez azonban szerinte sem lehetett általános). Hossza a szakirodalomban leírt csónakokéval nagyjából megegyezik - 470 cm -, ám mivel kettétörött, egészen pontosan nem sikerült megállapítani. Az eltérés maximum 10 cm lehet. Oldalai, melyek kívül 30, belül 25 cm magasak, egyenesek, tehát merőlegesen állnak a fenekére. Feneke lapos. Orra és fara viszonylag hasonló módon van kiképezve. Az orr-rész hosszabb (72 cm), mint a farrész (35 cm). A farrészben, 20 cm mélységben még egy 10 cm széles bevágás is található, mégpedig legnagyobb valószínűség szerint az ún. fúró evezés céljára. Ezt az evezésmódot Szabó Kálmán szerint vízimolnárok és hajósok használták: „Az evezésnek azon módját, amikor a csónak végén az evezőt ide oda forgatják, fúrásnak nevezik. Ezt az evezésmódot vízimolnárok, hajósok használják; fárasztó munka lévén, a halászatnál nem szokásos. “ Egyébként mind a hajósok, mind a vízimolnárok a folyás irányára merőlegesen álló csónakkal járnak leggyakrabban, hisz a partról a hajóra (malomra) és vissza kell jutniuk. Hogy nem halászember eszköze volt a csónak, azt véleményünk szerint az is megerősíteni látszik, hogy - előttünk ismeretlen céllal - több, durván megmunkált, általában 25-30 cm hosszú, 8-10 cm vastag követ találtunk magában a csónakban és közvetlen közelében. Valószínűsíthetően a csónak ezeket a köveket szállította. A kavicsbányában dolgozó munkások szerint ilyen durván megmunkált kövek a csónak lelőhelyének közvetlen közeléből már korábban is kerültek elő. Számuk több tucatra tehető. A csónak közvetlen közelében még egy eléggé megrongált állapotban lévő gyutacsos puskát találtak, mely a múlt század második feléből származik. Az értékes lelet rendkívül rossz állapotban van, egyrészt, mert a kiemeléskor kettétörött és megrongálódott, másrészt, mert szárazra kerülve szétesésre van ítélve. A fa ugyanis ha hosszabb ideig víz alatt van, kilúgozódik belőle teljes egészében a cellulóz (egyébként ez a fa anyagának 50 százaléka), s ezáltal elveszti tartását. Restaurálni csak úgy lehetne, ha a jelenleg benne levő vizet helyettesítenénk polietilén glikol- lal, s így megtarthatnánk jelenlegi állapotában. Ehhez azonba a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeumnak nincsenek megfelelő eszközei, így csak a lelet szakszerű leírását tudták a szakdolgozók ez idáig elvégezni. Jelenlegi állapotában pedig kiállítási tárgynak nem alkalmas. Ez eléggé sajnálatos, és sürgős intézkedést igényel, mert tudomásunk szerint a Dunán ez a lelet az első bizonyíték a fából faragott csónak használatára. KOVÁCS LÁSZLÓ Susil Weerarathna felvétele HÁROM SZÉP ÉLMENY Hazai és külföldi művészek a Bratislavai Zenei‘Ünnepségeken A Bratislavai Zenei Ünnepségek hangversenyeit, előadásait hallgatva egyre inkább megalapozottabbnak érzi az ember azt a meggyőződését, hogy ez az eseménysorozat világviszonylatban is a rangos fesztiválok között foglal helyet. Egy-egy zenei est bizonyára tartós élményként marad meg a hangverseny- és színházlátogatók többségének emlékezetében. Kétségtelenül ide sorolható az október 10-én elhangzott Verdi -Requiem is. A Rádiózenekart és a Prágai Filharmonikusok Énekkarát Ondrej Lenárd vezényelte. A művészek egy része félig tréfásan, félig komolyan ezt a művet Verdi legszebb operájaként emlegeti, hiszen az operaszerzőként méltán népszerű komponista tudásának legjavát ebbe a műbe tömörítette. A gyászzene a nagy költóbarát Alessandro Manzoni halálára íródott 1873-74-ben. A hét tétel felépítésében, hangzásában romantikus zene a javából, érthető tehát, hogy alkotója teljes művészi szabadsággal használja a liturgikus zenei szerkezetet. A gondolati háttér, a mondanivaló súlyos, de nem patetikus mélysége, megrendítő őszintesége áll a zenei kifejezőeszközökkel mesterien bánni tudó Verdi művészi szándékának előterében. A zenekar néha mégis túldi- menzált kontrasztokra ragadtatta magát, követve a helyenként önfeledten vezénylő karmester túlméretezett gesztusait. A fortissimók- ból kissé kevesebb határozottan több lett volna. A nagy előadói apparátus ugyanis még itt sem zárja ki a bensőségesebb hangzás szükségességét. Nem csoda tehát, hogy a szólisták a mű vége felé már nem bírták befejezni a szépen induló frázisokat. S hogy ez mégsem árthatott Verdi szárnyaló muzsikájának, elsősorban a kiváló kórus és a nagy hanganyaggal rendelkező Gabriela Be- ňačková-Čápová, valamint az egyre kiforrottabb művészi produkciókat nyújtó Peter Mikuláš érdeme volt. A prágaiak kiemelkedően magas színvonalú teljesítménye Ľubomír Mát! fölényes szakmai tudásának tudható be, aki énekkarával a romantikus egyházi zene előadásmódjának minden művészi lehetőségeit kiaknázta. A több éve Prágában éneklő Gabriela Beňač- ková-Čápová szopránjának hatalmas erejével, magas fokú énektudásával és muzikalitásával megérdemelten nagy sikert aratott, elhomályosítva így az indiszponált, fáradtnak mutatkozó, gyakran technikai problémákkal küszködő Peter Dvorský produkcióját. Eva Randová, aki a mezzó szólamot énekelte, meglepően szép, átélt előadásával segítette sikerre vinni Verdi remekét. Az idei moszkvai Csajkovszkij énekverseny egyik helyezettje, Peter Mikuláš telt, bársonyos basszusával és mindig ihletett előadásmódjával ezen az estén is bizonyította, hogy énekeseink közt máris előkelő helyet foglal el. / Szlovák Nemzeti Színház, október 12-e, kedd; a berlini Staats- oper társulatának vendégszereplése. A nézőtér csupa izgalom és várakozás: Mozart Cosi fan tutte című vígoperájának egyik szerepében ismét itthon lép fel Magdaléna Hajóssyová, a nyolc éve Berlinbe szerződött kiváló szlovák énekesnő. A közönséget már a nézőtérre lépve rokokó hangulatot árasztó díszlet fogadta, mely mintha csak arra várt volna, hogy terét megtöltse az ének és az önfeledt játék. A társulat Mozart egy olyan darabjával készült a bratislavai bemutatóra, amely sokat vitatott és bírált, frivolnak mondott hangvétele ellenére az emberi lélek legrejtettebb mélységeit tárja fel a csodálatos zene segítségével. Erich-Alexander Winds, a rendező friss, ötletekben gazdag, lendületes előadást hozott létre. Humora bensóségés és átvilágító erejű, színészvezetése határozott, a lélek koreográfiájához és az ezt tökéletesen kifejező zenéhez igazodó. Nem részleteket hangsúlyoz, a cselekmény gyors kibontakoztatása, az ösz- szességében egységes mű fontos a számára. Magdaléna Hajóssyová Fiordili- gi és Siegfried Vogel Don Alfonso alakítása kiemelkedett az együttes produkciójából. Csalódást csak Renate Hoff okozott, aki Despina- ként színészileg bravúros, ám vokálisán kiegyensúlyozatlan alakítást nyújtott. A dalénekesként méltán világhírű Peter Schreier Fer- randó szerepében kissé elmaradt a várakozástól. A szellemes, a szó színházi értelmében szórakoztató előadást, hosszan tartó tapssal köszönte meg a bratislavai közönség. A Filharmónia október 13-án kínált ismét érdekes hallani-látni valót. A linzi Bruckner Zenekar a kiváló szovjet csellóművészt, Viktorija Jaglingót kísérte Haydn C-dúr gordonkaversenyében. Jagling hangszere minden fekvésben és dinamikában szépen, a zenekart egy árnyalattal a háttérbe szorítva szólt. Technikája egyedülállóan kidolgozott, tónusa a cselló lágy hangzását meghazudtolóan fényes, muzikalitása és stílustudása a legnagyobbakéval vetekszik. Teodor Guschlbauer biztos keze az egész műben teljes koncentrációt, tökéletes játéktechnikát, megdöbbentően stílushű interpretációt követelt, félreértést nem tűrő, de erre a lehetőséget meg sem adó gesztusaival. A Moderato erőteljes indítása, az Adagio nem mindennapi szépségekre rádöbbentő cantabiléja, majd az Allegro molto perzselő lüktetése és lélegzetelállító tempója a fesztivál egyik csúcsteljesítménye volt. A koncert második felében a Szlovák Filharmónia énekkara, valamint a négy szólista Magdaléna Blahušiaková (szoprán), a lengyel Maria Olkiszová (alt), az NDK-beli Eberhart Büchner (tenor), és a svájci Alfred Muff (basz- szus) közreműködésével a linzi zenekar, Bruckner 3. F-moll miséjét adta elő. A közönség őszinte elismerése azonban a zenekarnak szólt, amely hihetetlen lelkesedéssel, Bruckner zenéjének avatott tolmácsolásával és a közös zenélés elemeinek - másutt oly gyakran hiányzó - pompás összehangolásával átgondolt, érett koncepciót hozott létre. Az énekkar jól, megbízhatóan készült, talán csak régi gyenge pontja, a tenorok bizonytalansága rontott némileg az összhatáson. A szólisták közül igazán figyelemre méltóan Alfred Muff énekelt, teljes odaadással, biztos szólamtudással, dinamikai árnyalókészséggel, szép hangját minden tételben a mű teljes szolgálatába állítva. RÁCZ TIBOR DJ SZÓ 6 1982. LÁTOGATÁS A DUNAMOCSI MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ALAPISKOLÁBAN
