Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-14 / 218. szám, kedd
ÚJ szú 5 1982. IX. 14. Egy vállalati igazgató jubileuma Három helyett, harminc esztendő 1898-ban alapították az Úsovi Vadász- és Erdészmúzeumot a legrégebbi észak-morvaországi várban, amely 1260-ban épült. A legnagyobb érdeklődésnek a kiállított vadászfegyverek örvendenek. A gyűjteményben egyedi darabok, puskák és pisztolyok vannak. A látogatók száma évente eléri a 60-70 ezret. (Vladislav Galgonek felvétele-CTK) Ki rontotta el és mivel? Helyzetjelentés a tanyi (Tôň) len- és kenderfeldolgozó üzemből Kevés olyan vállalati igazgatót ismerek Kelet-Szlovákiában, aki kezdettől fogva ugyanabban a tisztségben, ugyanannak a vállalatnak az élén évtizedeken át kitartott. Miloslav Váláról van szó, aki harminc esztendőn át látja el a jubiláló strážskei Chemko vállalat igazgatói tisztjét. A vállalat is harminc esztendősül 952-ben alakult. A kettős jubileum ürügyén beszélgettünk az igazgatóval.- Sejtelmem sem volt arról, hogy három évtizedet itt töltök- emlékezett Miloslav Vála vállalati igazgató hiszen csak három évre küldtek ide. Ezt mondta az akkori vegyipari miniszter, Otokar Šimúnek mérnök, amikor a kinevezésemet és a vállalat alapításáról szóló okmányt átadta nekem. Abban az időben Prágában, a Chemoprojekt vezetőjeként dolgoztam. „Vála elvtárs, olyan fiatal emberre van most szükség a kelet-szlovákiai új vegyipari üzem létrehozásának szervezésénél, akinek nem idegen ez az ágazat- mondta a miniszter -, ezért esett önre a választás. Azt a három évet kibírja.“ Hát ebben igaza volt, és kibírtam ennek a tízszeresét is. A kezdeti időszakban úgy belegabalyodtunk az építkezés problémáiba, hogy észre sem vettük az idő múlását. Kemény és mégis szép három évtized van a hátunk mögött. A régi „gárdából“ még Ján Schulz, a gépek egyik karbantartója, Ján Lukán gazdasági igazgatóhelyettes és Jozef Daňo, a vállalati beruházási részleg vezető dolgozója töltött el itt velem együtt harminc esztendőt. És el ne felejtsem, két évvel később, 1954- ben került hozzánk Jozef Čech technológus, végzős mérnökként. Brnóban szerzett diplomát, és amikor megkapta a kinevezést Strážskeba, ki akart ugrani az ablakon. Nem ugrott ki, ma is itt dolgozik. El sem lehetne küldeni.- Abban az időben jött létre a mai Chemkostav vállalat is. Ki volt a fő szervezője ezeknek a vállalatoknak?- Valóban, vállalatunk megalakulásával egyidőben, tehát 1952- ben létesült a Chemkostav is, azzal a feladattal, hogy felépítse a Chemko-t. Tulajdonképpen mindkét vállalat létrehozása, megszervezése azoknak a feladata volt, akiket a központi szervek ideirányítottak. Velem együtt igen sok szakember érkezett ide Csehországból és az ország legkülönbözőbb főiskoláiból. Számunkra világos volt a feladat, amely Szlovákia iparosítási programjából A Jednota Fogyasztási Szövetkezet a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban ma már nem csupán a falusi lakosság ellátását biztosítja, hanem egyre jobban kielégíti a városi fogyasztók igényeit is. Hnúšťán az elmúlt években korszerű üzletközpontot építettek, Rimaszombatban pedig apró üzletek sora mellett hamarosan üzembe helyezik a járás legkorszerűbb szállodáját. A Jednotának az árusítás mellett a termékfelvásárlás az egyik legfontosabb feladata. Amint azt Babik Pál, a Jednota osztályvezetője elmondotta, az idén már kora tavasszal munkához láttak a felvásárlók. A Jednota boltjaiban jelentek meg ugyanis először a nyugatszlovákiai termelőktől vásárolt primőráruk, s a későbbiek folyamán is igyekeztek friss és jó minőségű áruval ellátni a lakosságot. A fő felvásárlási idény, persze, az őszi hónapokra esik; ilyenkor az emberek már nem csupán saját kiskertjük termésfölöslegét adják el a fogyasztási szövetkezetnek, hanem a szabadon termő erdők és mezők produktumait is. Ilyen tekintetben Gömör az ország leggazdagabb tájegységei közé tartozik, bár például az idei gombatermés elmaradt a várttól. Remélik azonban, nincs még vége az idénynek, hieredt. Megmondom őszintén, igen sok ember kétségbe vonta abban az időben, hogy Kelet-Szlovákiában létrejöhet egy vegyipari vállalat. Nekünk ezeket a kételyeket is folyamatosan el kellett oszlatnunk Igen sok tapasztalatunk nem volt, de az ideirányított emberek kapcsolatát a feladat nagysága, a kölcsönös segítőszándék, a derűlátástól fűtött tenniakarás erőssé, ütőképessé tette. Olyan nagyszerű kollektíva kovácsolódott össze, amely képes volt leküzdeni a legnagyobb problémákat is. Ezekben pedig nem volt hiány. Nem csüggedtünk, dolgoztunk. 1954-ben már elkezdődött a későbbi szakmunkások és az ágazati szakiskolák végzős növendékeinek munkába való felvétele, ezek továbbképzése hazánk huszonhat vegyipari intézményében. Folyamatosan megteremtettük a feltételeket az ország különböző részéből érkezett emberek számára, hogy barátságos környezetben, örömmel dolgozhassanak.- Mikor kezdődött el a termelő munka?- 1955 végén a segédtermelő részlegekben kezdődött el a munka és az első urotropin- majd a for- malinterméket 1956 közepén készítettük el. A gyártás megkezdésének első évében tízmillió korona értékű árut termeltünk. Vállalatunk termelési kapacitása állandóan bővült. Ebből a szempontból igen jelentős volt az 1962-es esztendő, amikor elkezdtük a Diakol, a salétromsav, a timsó és formaiin gyártását. A Chemko termékei megjelentek a külföldi piacokon is. Már abban az időben 11,5 millió korona értékű árut exportáltunk. 1969 májusában gyártottuk le a kombinált műtrágyák első tonnáit, s egy évvel később hozzáláttunk az ammóniák, a kénsav gyártásához. Nagyszerű eredményeket értünk szén volt már rá példa - 1968-ban hogy két hét leforgása alatt 45 tonnát vásároltak fel nyers állapotban, a legnemesebb gomba fajtából. Jó volt viszont az idei málna- és szedertermés. Fekete szederből már eddig több mint 15 tonnát vásároltak fel, remélhetőleg bokrokon van még a termés nagy része. Az idén várhatóan megnövekszik a borókagyüjtök tábora, hiszen kilónkénti 20 koronás felvásárlási árat még soha nem fizettek. A legközelebbi napokban veszi kezdetét a csipkebogyó szedése, melynek kilójáért hat koronát fizetnek a gyűjtőhelyeken. A zöldség és a gyümölcs felvásárlása is folyamatban van még. Az idén kitűnő paradicsom- és paprikatermés volt, így minden bizonnyal többet vásárolnak fel a tervezett 597 tonnánál. Hiány van viszont fokhagymából, hagymából és karfiolból. A gyümölcsfélék közül az idén sárgabarackból volt nagy termés, s ezzel részben pótolták a ribizlit is, melyből jóval gyengébb volt a termés a vártnál, Alma és körte - akárcsak az elmúlt évben - most is igen sok termett, s eddig korlátlan mennyiségben felvásárolták a hullott gyümölcsöt is. Az őszi dömping idején viszont elképzelhető, hogy korlátozásra kerül sor, el 1974-ben, amikor a bruttó termelésünk értéke meghaladta a 763,5 millió koronát, s több mint 122 millió korona értékű árut szállítottunk külföldre.- Eredményeik elismeréseként több kitüntetést is kapott vállalatuk.- Igen, 1967-ben az „Építésben szerzett érdemekért“, majd 1977-ben a „Munka Érdemrend“ állami kitüntetést kaptuk, és több alkalommal külön elismerésben részesültünk az exportfeladatok példás teljesítéséért. Eseményekben, sikerekben gazdag három évtized van a strážskei Chemko és igazgatója, Miloslav Vála mögött. A legfontosabbak közül említést érdemel, hogy a 6. ötéves tervidőszak utolsó éveiben - a vállalat fennállása óta legnagyobb - 1 milliárd 275 millió korona értékű beruházást valósítottak meg. A vállalat termelési kapacitásának bővítése nem ért véget, a 7. ötéves tervidőszakban is tovább folyik. A legjelentősebbek közé tartozik az épülőben levő Cyklohexa- non üzem, melynek próbaüzemelését 1983 júliusában tervezik.- Óriási népgazdasági jelentősége van vállalatunk fejlesztésének - hangsúlyozta az igazgató -, hiszen 1980-ban termelésünk értéke megközelítette az 1 milliárd 250 millió koronát, egy évvel később - tehát tavaly - elérte az 1,3 milliárd koronát. Állóeszközeink értéke 2 milliárd 231 millió korona. Vállalatunk hazánk fontos exportáló vállalatai közé tartozik. Termékeinket a világ húsz országába szállítjuk. Terveink szerint 1985-ig évi exportunk értéke eléri a 600 millió koronát. Ezt értük el, és még nincs vége fejlődésünknek.- Elégedett, igazgató elvtárs?- Igen, mert nem volt hiábavaló, amit jubiláló vállalatunk fejlesztése érdekében elvégeztünk. Igaz, úgy elszaladt felettem ez a harminc esztendő, hogy észre sem vettem, lassan nyugdíjba kell mennem. Ez az élet rendje. Az a fontos, hogy van kinek átadni a helyemet, van kire rábízni vállalatunk jövőjének irányítását. KULIK GELLÉRT és csak a szerződéssel rendelkező kistermelők értékesíthetik termésüket. Mindenképpen érdemes tehát szerződést kötni, mert a biztonságos értékesítésen túl az idén ötven százalékkal magasabb árat fizetlek a hullott almáért és körtéért! Minden várakozást felülmúló termést értek el az idén a méhészek. Idős szakemberek az 1933- as évjáratot emlegetik, állítólag akkor volt utoljára ilyen „méztermés“ Gömörben. A mézet ugyan az eredeti - magas - áron vásárolják fel a továbbiakban is, ám a méhészek türelmére lesz szükség, mert a galántai Medos jelenleg képtelen elegendő kannát biztosítani. Gond, mondhatni visszatérő gond a gyökérzöldség és a káposzta, továbbá a burgonya az alma és a körte téli tárolása is. A burgonyát megfelelő tárolóhelyiség híján középületek pincéiben raktározzák el. Az idén remélhetőleg valamicskét a zöldség és a gyümölcs tárolása terén is javul majd a helyzet azáltal, hogy a Méhi Efsz tárolóházának építéséből egytizednyi részt vállalt a Jednota, ennek fejében mintegy 50 vagon mezőgazdasági termék elhelyezésére nyílik lehetősége.-H. AAzt a furcsa megjegyzést, amely a közelmúltban hangzott el a tanyi len- és kenderfeldolgozó üzem termelési értekezletén, sokan megjegyezték. Amikor a helybeliek közül valaki azt hangsúlyozta, hogy csak akkor képesek első osztályú terméket gyártani, ha ehhez megfelelő minőségű alapanyagot kapnak, a holiči vállalat vezető beosztású szakembere annyit mondott: „ja, kérem, akkor túl könnyű dolguk lenne“. Ez majdnem így igaz. De rossz minőségű alapanyagból meg egyszerűen lehetetlen első osztályú árut készíteni. így aztán a tanyi üzem sem a féléves tervet, sem az exportfeladatokat nem tudta teljesíteni. Amikor Paszternák Antalnak, az üzem termelési vezetőjének azt a kérdést tettem fel, hogy hogyan értékeli az év első hat hónapját, röviden így válaszolt:- A termelés szerkezetét tekintve a Luxana bútortextília a legfontosabb termékünk, de mert hónapokon át rossz minőségű alapanyagból gyártottuk, egyszerűen képtelenek voltunk teljesíteni a félévi tervet.- A korábbi években milyen nyersanyagot kaptak Senicáról? Ez a kritikus helyzet egyik napról a másikra következett be?-A polieszterszál minőségével már három évvel ezelőtt is gondunk volt; egyenlőtlen volt a festése, így az anyag szálirányában különböző árnyalatú csíkok keletkeztek. Ez aztán annyira lerontotta a textília minőségét, hogy exportra nem nagyon gondolhattunk.- És a belföldi piacra?- Arra se. Az utóbbi időben ugyanis annyi reklamációt kaptunk, hogy a fele is sok lett volna. Volt idő, amikor olyan nagy volt a kereslet az áruk iránt, hogy sorba álltak a gyár előtt a teherautók, most meg olyan sok bútorszövet készül az országban, hogy a gyárak egyre igényesebbek, hiszen jó és jobb között válogathatnak. Idén viszont az történt, hogy már a rakodás során megmondták, reklamálni fognak. És meg is tették. Az más kérdés, hogy sok esetben nem tudtunk közös nevezőre jutni. A bútorgyárak ugyanis nincsenek úgy felszerelve, hogy száz százalékos ellenőrzést tudjanak végezni. Ha például négy-öt méter csíkosat találnak egy tekercsben, már az egész szállítmányt reklamálják.- A kritikus helyzet híre gondolom, a senicai műselyemgyárba is eljutott.- Igen, és nem is ajánlották az alapanyagukat, de nekünk meg nincs más lehetőségünk, csak az, hogy tőlük vásárolunk. És azóta sem tudnak jobb minőségű árut szállítani.- Akkor hogyan jutottak ki a kátyúból?- Úgy, hogy közben rájöttünk egy-két dologra. Februárban és márciusban még minden színnel elakadásunk volt, de a sötét árnyalatokat, amelyek mindig több gondot okoztak, mint a világos színek, kihagytuk. Elmentünk Senicára is, hogy lássuk a gyártási folyamatot. Megtudtuk, hogy korábban a Slovnaftból kapták a nyersanyagot, most meg külföldről hozzák be, ahol más a gyártási mód. Ebből aztán olyan termék készül, amelyből csak másodosztályú szövetet csinálhatunk. A bútorgyárak viszont első osztályú anyagot kémek tőlünk. Tehát heteken át a raktárra gyártottunk.- És mi lett a sorsa ennek az árunak?- Százezer méterből ötvennégy ezret Lengyelország vett meg. A többi még itt van. Reméljük, nem marad a nyakunkon. Már folynak a tárgyalások...- Tehát az utóbbi két hónapban javult a minőség.- Javult, mert most már árnyalatok szerint osztályozzuk az alapanyagot. Aztán próbakötést végzünk, hogy lássuk melyik színt, melyik csévét kell kidobnunk. Ez az egyetlen kiút, más lehetőségünk nincs, csak így javíthatunk aminőségen. Ez a módszer, a szín- árnyalatok egyenletes elosztása viszont jelentős többletmunkára kényszerített bennünket. És a számok is siettettek. A terv szerint ugyanis az év első felében a gyártott áru 85 százalékának első osztályúnak kellett volna lennie. Ehelyett csupán 76,2 százalékot értünk el. A különbség ugye, nem is olyan nagy. Csakhogy tavasszal az áru 30-40 százaléka volt első osztályú. És ez bizony elkeserített bennünket. Már ott tartottunk, hogy ha hétvégére sem áll be javulás, üzemi szabadságot hirdetünk és gyorsan átállunk valami másra. Az utolsó pillanatban szerencsére kedvező változás állt be.-Ami az exportot illeti, korábban hova szállítottak?- Csak a szocialista országokba. A legtöbbet a Szovjetunióba, Bulgáriába, Lengyelországba és Magyarországra. A szovjet exportot az első félévben is teljesítettük, a többit azonban nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni.- Másodosztályú anyagból, amely csak azért másodosztályú, mert csíkos, gondolom, a másik félévben is lesz elég. Ez azt jelenti, hogy továbbra is gyártanak majd a raktárra?- Hiszem, hogy változtatni tudunk majd a helyzeten, mert a Lengyelországgal kötött szerződés alapján elmodhatom, hogy a jövő évre 100 ezer méter csíkos szövetet rendeltek. És most éppen az a legfőbb célunk, hogy a lehető legtöbb megrendelőt nyerjünk erre az árura. A jelek máris biztatóak.- Bár beszélgetésünk elején említette, hogy a nyereség szempontjából a bútorszövet a legfontosabb termékük, kenderrostból és -kócból szintén jelentős meny- nyiséget visznek piacra.-A rostgyártást 106,3 százalékra, a kócgyártást pedig 108,5 százalékra teljesítettük az első félévben. Tehát ha van alapanyagunk és az jó minőségű, akkor a végtermék minőségével sincs baj. SZABÓ G. LÁSZLÓ Erdők, mezők bő termése Miloslav Vála igazgató (Felvétel: L. Sošková)
