Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-09 / 214. szám, csütörtök
A párt hűséges munkása volt DÉNES FERENC ELVTÁRS MEG NEM ÉLT 80. SZÜLETÉSNAPJÁRA KOMMENTÁLJUK- ■ ■ ■ Ma lenne nyolcvanéves, ha élne, Dénes Ferenc elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik alapító tagja, egész életén keresztül tevékeny tisztségviselője, tizenhárom évig az Uj Szó főszerkesztője. Idestova három éve lesz, hogy végső búcsút vettünk tőle. E sorok írása közben arcképére pillantva megelevenedik előttem szüntelen tettrekész, mozgékony alakja. Egész lényéből áradt a határozottság, minden tettét, lépését, döntését az a szándék vezérelte, hogy a kommunista párt politikájának megvalósítását, a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Rá valóban illett a jelző, hogy a párt hűséges munkása volt, kora ifjúságától kezdve szíve utolsó dobbanásáig. 1968 márciusában, amikor a CSKP és szocialista társadalmunk létét közvetlenül fenyegették a súlyos válságot kiváltó ellen- forradalmi erők, amikor a marxiz- mushoz-leninizmushoz tántorítha- tatlanul hűséges elvtársak - köztük Dénes Ferenc is - az antiszocialista, jobboldali opportunista, nacionalista elemek bősz, demagóg támadásának céltáblájává váltak, az SZLKP Központi Bizottságának ülésén elhangzott felszólalásában így vallott önmagáról: „Minden igyekezetemmel mindenkor arra törekedtem, hogy a magyar dolgozók még szorosabban felzárkózzanak kommunista pártunk köré, hogy erősödjön szocialista hazánk iránti szerete- tük, hogy nemzeteink és nemzetiségeink egyre közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy nemzetiségi súrlódások helyett a proletár internacionalizmus szellemében építsék közös szocialista hazánkat.“ Dénes Ferenc életútja törvényszerűen kapcsolódott össze a dolgozók jobb életéért küzdő munkásmozgalommal, s annak élcsapatával, a kommunista párttal. Édesapja, a nyolcgyermekes kézsmárki munkás a szociáldemokrata párt tagja volt, a proletár internacionalizmus szellemében nevelte gyermekeit. 1919-ben a Tanácsköztársaság aktív résztvevője volt az akkor tizenhét éves Ferenc fiával együtt, aki belépett a Vörös Hadseregbe. A Tanács- köztársaság elnyomása után apa és fia két hónapot töltött internálótáborban. Dénes Ferenc a szociáldemokrata párt marxista baloldalának tagjaként 1919-től tevőlegesen részt vett a munkásmozgalomban. 1920-ban a kassai vasúti fütőházban dolgozott mint géplakatos, a decemberi általános sztrájk szervezésében való részFontos árvái közlekedési építkezés a Dolný Kubín járási székhely körüli csaknem 5 kilométeres út, amelyet a Bratislavai Doprastav Vállalat žilinai üzeme épít. Bonyolult geológiai feltételek között hét hidat kell megépíteni, ezek közül legigényesebb az Árva folyót, a helyi utat és a vasutat átívelő 205 méter hosszú híd. A képen a híd betonozó munkásai. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) vételéért azonban az utcára került. 1921-ben közreműködött a kommunista párt kassai szervezetének megalakításában. Dénes Ferenc, az agilis fiatal kommunista abban az esztendőben ismerkedett meg először a csehszlovák burzsoázia börtönével. Luciabá- nyán bányászgyülés szónokaként tartóztatták le a csendőrök. 1923- ban az állítólagos lőcsei puccs révén került először a burzsoá bíróság elé. Fáradhatatlan munkásmozgalmi tevékenységéért az elkövetkező években is többször találkozott a burzsoázia elnyomó apparátusának önkényével. Életéből több mint négy évet töltött politikai fogolyként börtönben. Kommunista meggyőződésétől fűtött fáradhatatlan akaraterejét nem törte meg az üldöztetés, a zaklatás. A kommunista párt megbízásából szakszervezeti és munkás szövetkezeti tisztségviselőként tevékenykedett, sok éven keresztül vezető tisztséget töltött be a pártsajtó kiadásában, nagy érdemeket szerzett a munkás testnevelés szervezésében. A párt felelős funkcionáriusaként Szlovákia és az akkori Kárpátalja több körzetében dolgozott. A fasizmus elől családjával 1939-ben a Szovjetunióba emigrált. Fiával együtt a Vörös Hadseregben szolgált, majd szaktudását és tapasztalatait vezető gazdasági beosztásokban értékesítette. A barátaink országában töltött évtized folyamán még közelebbről megismerte a nyílt szívű szovjet embereket, szeretete, hűsége még inkább megacélozódott a világ első szocialista országa és építői iránt. Hazatérése után a párt szocialista társadalmunk építése irányításának felelős tisztségeivel bízta meg Kelet-Szlovákiában. Párt- és társadalmi szervezetek - közte a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség - vezető funkcióiban is tevékenykedett. 1954-ben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé és alelnökévé, 1955-ben Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjává választották. Magas párt- és közéleti tisztségeit nagy lelkiismeretességgel látta el. 1955 márciusában állították Szlovákia Kommunista Pártja magyar nyelvű napilapjának, az Uj Szónak az élére. Dénes elvtárs a rá jellemző ügyszeretettel, lelkes buzgósággal végezte ezt az igen nagy felelősséget, érzékeny hozzáállást igénylő munkát. Jelentős érdemeket szerzett abban, hogy az Új Szó a párt, a társadalom, a szocialista közösség és a nemzetközi helyzet bonyolult fejlődésének időszakában a marxizmus- leninizmus, a proletár és a szocialista internacionalizmus, a csehszlovák hazafiság szellemében teljesítette feladatait. A párt és a szocialista társadalom éhekében kifejtett tevékenysége nem szakadt meg akkor sem, amikor 1968 márciusában kinyugdíjazták. A súlyos válságtól terhes napokban is bátran kiállt a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióval és a szocialista közösség más országaival való barátságunk, szövetségünk és együttműködésünk erősítésének ügyéért. Megalapítója és éveken keresztül főszerkesztője volt a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottsága magyar nyelvű havi folyóiratának, a Szovjetbarátnak. Dénes Ferenc elvtárs érdemes politikai és közéleti munkásságát magas kitüntetésekkel - többek között a Munka Érdemrenddel, a Köztársasági Érdemrenddel, a Csehszlovák Békedíjjal - méltányolták. Elvtársai, barátai, munkatársai tisztelettel emlékeznek rá. GÁL LÁSZLÓ A hiányzás ellen Minden gyűlés, tanácskozás egyik alapfeltétele, hogy a meghívottak közül a lehető legkevesebben hiányozzanak. Erre törekszenek a kommunista párt alapszervezetei is taggyűléseik előkészítése során. A párt alapszabályzata kimondja, hogy minden egyes tagnak kötelessége részt venni a taggyűlésen, ha kell, a tanácskozás vitájában is, rámutatva az észlelt hibákra, de ez egymagában még nem jelenti a hiányosságok teljes kizárását. Hogy milyen irányú a tagok távolmaradása, az elsősorban a pártbizottságon múlik. Ahol a pártbizottság megfelelő gondot fordít a taggyűlés előkészítésére, napirendi és időpontjának megválasztására, a korábban felvetett kérdések megválaszolására, a határozati javaslat megfogalmazására, a tagok ídejébeni meghívására, ott általában nem okoz gondot a hiányzás. Nem vitás, hogy a taggyűléseken való megjelenés pártfegyelem kérdése is. Ezért azok a pártbizottságok járnak el helyesen, amelyek ezt a kérdést nem választják el egymástól. Amikor tehát a taggyűléseket értékelik, a pártfegyelem szemszögéből is megvizsgálják a távolmaradások okát. Ilyenkor nem ritkán az derül ki, hogy többnyire ugyanazok a személyek a távolmaradók, s ez félreérthetetlen jele egyesek pártfegyelme meglazulásának. A következetesen és szigorúan eljáró pártbizottságok ezért elbeszélgetnek a hiányzókkal, s ha szükségesnek tartják, a fegyelmi intézkedésektől sem riadnak vissza. Jól bevált formája a hiányzás elleni harcnak, hogy a távol maradt tagoknak a legközelebbi gyűlésen nyilvánosan kell beszámolniuk arról, miért nem vettek részt a tanácskozáson. Számos helyen, például a zsérei (Žirany) falusi pártalapszerve- zetben, a Rimaszécsi (Rimavská Seč) Egységes Földművesszövetkezet részlegszervezeteiben, a Királyi (Kráľ) Efsz alapszervezetében ezt a módszert a pártoktatás hiányzóival szemben is sikeresen elkalmazzák. A fegyelem következetes és határozott megkövetelése a leghatékonyabb eszköze az igazolatlan hiányzások csökkentésének, megszüntetésének. Más kérdés azonban a taggyűlés időpontjának helyes megválasztása. Vagyis az, hogy olyankor kell megtartani a gyűlést, amikor minden tag ott lehet. Ez pedig (kivált olyan munkahelyeken, ahol több műszakos a termelés) bizony nem könnyű feladat. Ilyen helyeken a leggyakrabban a két műszak között tartják a gyűlést. Van, ahol a tagság szétszórtsága (például az építőiparban) jelent nehézséget a taggyűlés időpontjának megválasztásában, illetve a hiányzások elkerülésében. Objektív akadálynak tekinthető az is, hogy nyáron a szabadságok idején sokan hiányoznak. A falusi pártalapszervezeteknek külön gondot jelent a hiányzásokkal kapcsolatban az, hogy sok az idős, beteg tagjuk, akiktől eleve nem várhatják el a 100 százalékos részvételt. A tanácskozáson elhangzottakról azonban igyekeznek minden esetben tájékoztatni őket. Ezért nem egy községben néhány fiatal tag pártfeladatul kapja a beteg kommunisták tájékoztatását, véleményének meghallgatását. Igen szép példájával találkoztunk a veteránokról való gondoskodásnak Muzslán (Mužla), ahol a járóképtelen tagokat személyautóval viszik el a gyűlésekre, hogy meghallgathassák értékes észrevételeiket, tapasztalataikat. Ahol a pártbizottságok keresik a hiányzások csökkentésének módját, ott az objektív nehézségek ellenére meg is találják, s ezzel is hozzájárulnak a tanácskozások sikeréhez, az eredményes pártmunkához. FÜLÖP IMRE bíznak az emberekben Tartalmas, formaságoktól mentes pártmunka A forradalmi hagyományokban gazdag rozsnyói (Rožňava) járásban több olyan jelentős üzem működik, ahol számottevő arányban dolgoznak kommunisták. Ezek közé tartozik a Slavošovcei Papírgyár is, ahol a dolgozók huszonhárom százaléka párttag vagy tagjelölt. Hét alapszervezetben, illetve huszonnyolc pártcsoportban tevékenykednek. Az SZLKP Rozsnyói (Rožňava) Járási Bizottságán kedvezően értékelik a Slavošovcei Papírgyár pártszervezeteinek, kommunistáinak munkáját. Különösen azért, mert itt teljes mértékben érvényesül mind a pártmunkában, mind a gazdasági feladatok teljesítésében a kdllektív vezetés és az egyéni felelősség elve. A kommunisták tanácskozásait közösen végzett, alapos felkészülés előzi meg, s a határozati javaslatok kidolgozása, megtárgyalása és elfogadása sem formálisan történik. A határozatok meghozatala előtt a kommunisták szem előtt tartják, milyen céllal fogalmazzák és fogadják el a javaslatokat. A 7. ötéves tervidőszak második évében - a februári taggyűléseken hozott határozatok értelmében - a kommunisták figyelme elsősorban a gazdasági feladatok teljesítésének biztosítására és a gyár dolgozóinak kezdeményezésére irányul. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy helyes úton haladnak. A Slavošovcei Papírgyár kollektívája az év elejétől száz százalékon felül teljesíti a tervmutatókat és a felajánlásokat is. Mindezek ismeretében látogattunk el a gyárba és beszélgettünk Július Jesenko elvtárssal, az üzemi pártbizottság elnökével. Természetesen, azzal a céllal, hogy még közelebbről megismerkedhessünk a gyárban működő pártszervezetek munkájával, az ott dolgozó kommunisták helytállásával. Az elnök ezeket mondta:- Kedvező helyzetben vagyok, mert elmondhatom, hogy vállalatunk kollektívája eredményes munkát végez, sikeresen teljesíti a feladatokat. Dolgozóink túlnyomó többsége helyesen viszonyul a munkához, méltók a 165 éves gyár forradalmi hagyományaihoz. Dolgozóink több mint 98 százaléka részt vesz a szocialista munkaversenyben, csaknem 39 százaléka bekapcsolódott a szocialista munkabrigád mozgalomba. Kétségtelen, a csaknem háromszáz kommunista példamutatása - mint mozgósító erő - döntően befolyásolja a gyár egészséges légkörének kialakítását. Ehhez a pártszervezetek céltudatos munkája nagyban hozzájárult.- Milyen módszerekkel dolgoznak a gyár pártszervezetei? - kérdezem az elnöktől.- Minden esetben következetesen, megalkuvás nélkül megköveteljük önmagunktól és másoktól is a közösen kitűzött feladatok teljesítését. A pártmunkában is igényeljük a rendszerességet, a személyes felelősséget. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a helyes káderpolitikai gyakorlatra. E kérdésre még majd külön kitérnék. Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a tizenegy tagú pártbizottságunk az előre kidolgozott munkaterv szerint havonként kétszer ülésezik. Minden alkalommal napirendre kerül a gazdasági feladatok teljesítésének, valamint egy-egy alapszervezet tevékenységének értékelése. A beszámolókat mindig az érdekelt szervek és személyek terjesztik elő. Hasonló módszerrel végzik munkájukat az alapszervezetek pártbizottságai is. Üléseikre meghívják a pártcsoportok vezetőit.- Elnök elvtárs, az egyes munkahelyeken többnyire csak fiatalokat látni, milyen az átlagos korhatár a gyárban?- Nem éri el a harmincnyolc évet sem, tehát valóban sok fiatal dolgozik a gyárban. Ez örvendetes jelenség, de nevelésük fokozott körültekintést, megkülönböztetett gondoskodást igényel.- Milyen a fiatalok politikai nevelése és a párttagság összetétele?- A tagság fele olyan fiatalokból áll, akiket 1969 után vettünk fel a párt soraiba. Az utóbbi három év alatt 46 tagjelöltet vettünk fel Többségük fiatal munkás. Nagy súlyt helyezünk a tagjelöltek nevelésére. Tavaly, a Járási Politikai Nevelés Házában többhetes tanfolyamokon vettek részt, az idén külön oktatási alakulatot létesítettünk a tagjelöltek és fiatal párttagok részére.- Ennek kapcsán elérkeztünk a korábban említett káderpolitikához, mi a helyzet e téren?- Természetesen, az erre vonatkozó központi irányelveket betartjuk. Egyébként a káderpolitikában gyakorolt alapelvünk: mindenkinek lehetőséget kell nyújtani, hogy fejleszthesse magát, hogy bizonyítani tudjon, és egy meghatározott idő elteltével értékelni lehessen munkáját. Pártbizottságunknak az az álláspontja, hogy bízni kell az emberekben, tudásuk Július Jesenko, a pártelnök (Karol Lipový felvétele) és tapasztalataik alapján, megfelelő munkakörbe kell őket beosztani. Néhány évvel ezelőtt még nálunk is az volt a gyakorlat, hogy a fiatal, főiskolát végzett embereket munkaiba lépésük után rögtön irodákba ültették, elhalmozták adminisztrációs munkával, amitől folyamatosan elidegenedtek és a gyárból is eltávoztak. Ezen nincs mit csodálkozzunk, hiszen nem azért tanultak szakmát, hogy kimutatásokat, jelentéseket gyártsanak. Ilyen feltételek mellett nem nagy jövőt láttak maguk előtt. Ezen változtattunk. A fiatal, szakképzett embereket végzettségüknek megfelelően osztjuk be olyan munkakörbe, ahol elméleti tudásukat a legjobban érvényesíthetik. Örömmel mondhatom, hogy a szakképzett fiatalok most már megtalálják számításukat a mi gyárunkban is, és nem kívánkoznak el tőlünk. S ami lényeges, hatékony, s minőségileg is kifogástalan munkát végeznek. KULIK GELLERT ÚJ SZÚ 4 1982. IX. 9.
