Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-06 / 211. szám, hétfő
Ismeretes, hogy a Magyar Nép- köztársaságban nyáron is nagy figyelmet szentelnek a közművelődésnek, mely különféle formákban valósul meg. Egyik sajátos - immár hagyományos - formája a nyári egyetemek szervezése. először kapuit. A Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi kara és a TIT Hajdú- Bihar megyei titkársága évről évre nagy körültekintéssel készíti elő a nyári egyetemet, melynek hallgatósága a legnépesebb: mintegy háromszáz körül mozog. Az ide jelentkezők a magyar nyelv és irodalom, a tudomány és a kultúra legújabb és legjelentősebb eredményeivel ismerkedhetnek meg, és természetesen intenzív nyelv- tanulásra is alkalmuk nyílik a hallgatóknak. A debreceni nyári egyetemről már írtunk lapunkban, most az augusztus 7. és 16. között megrendezett IX. egri filmművészeti nyári egyetemről számolunk be olvasóinknak. (Egyébiránt Eger, ez a kb. 55 ezer lakosú, gazdag lásáról, rendező és színművész együttdolgozásának izgalmas kérdéseiről. A leforgatott Ranódy-fil- mek nemcsak a rendező életpályájának jelentős állomásai, hanem a magyar filmtörténet emlékezetes alkotásai is. Ranódy első filmjétől, a bűbájos Lúdas Matyitói kezdve, mely 1949-ben készült, a filmkurzus résztvevői láthatták még a Sza/cadékot,(1956), az Akiket a pacsirta elkísér c. művet (1959), a Pacsirtái (1963), a Bajai mozaik című rövidfilmet (1968) és a közelmúltban oly nagy sikert aratott, Móricz Zsigmond regényéből készült Árvácskát (1976). Ranódy László filmjein kívül még 13 más, az utóbbi egy-két évben készült magyar film kópiáját vetítették le a résztvevőknek. A bemutatott filmek között megismerkedhettek a hallgatók a nemrég elhunyt Huszárik Zoltán néA filmművészet mint társadalomformáló eró Jegyzetek a magyarországi nyári egyetemekről Ebben az évben húsz (széles tematikai skálát befogó) nyári egyetemnek tizennyolc város adott otthont (köztük Budapest, Debrecen, Győr, Eger, Esztergom, Gyula, Szentendre stb.). A különböző nyári egyetemeken több mint háromezer hallgató vett részt, körülbelül huszonöt országból. A nyári egyetemek fő szervezői, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Központja és megyei titkárságai mindent megtesznek azért, hogy a résztvevők valamennyi témában csakugyan egyetemi szintű előadásokat hallhassanak. A budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nyelvi intézete adott otthont a Magyar gazdaság ’82 címmel megrendezett 10. közgazdasági nyári egyetemnek. Itt Andorka Rudolfnak, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjének nyitó előadása után (mely Magyaroroszág a fejlett szocialista társadalom építése időszakában címmel hangzott el) a kéthetes kurzuson konzultációra is lehetőséget adó érdekes és időszerű előadásokat tartottak a szakterület neves képviselői. Ugyancsak több külföldi részvételével rendezték meg Gyulán az eszperantó nyári egyetemet, s Esztergomban a Dunakanyar művészeti nyári egyetemet, ahol többek között a Kodály-módszer- rel is megismerkedhettek a vendégek. A győri üzemszociológiai kurzus programsorozata a magyar középvezetők számára nyújtott olyan társadalomtudományi ismereteket, amelyekre támaszkodhatnak majd mindennapi tevékenységükben. A legnagyobb múlttal rendelkező és a legtekintélyesebb a debreceni nyári egyetem, mely ötvenöt esztendővel ezelőtt nyitotta meg történelmi múltú, sajátos hangulatú patinás kisváros évről évre otthont ad a műemlékvédelmi nyári egyetemnek is.). A tíznapos filmművészeti nyári kurzus programját úgy állítják össze, hogy a hazai és a külföldről érkezett hallgatók minden évben megismerkedhessenek egy-egy jelentős magyar filmrendező életművével, azonfelül áttekintést nyerjenek a legfrisebb magyarországi filmtermésről. Az elmúlt évek során bemutatták pl. Keleti Márton, Fábri Zoltán, Jan- csó Miklós és más rendezők életútját. Az idén Ranódy László Kossuth-díjas filmrendező munkásságáról kaptak a résztvevők átfogó képet. Az ismerkedést igen hatásossá tette, hogy Ranódy László személyesen is jelen volt a nyári egyetemen, s azon túl, hogy előadást tartott a magyar filmgyártás jelenéről, mindennapi problémáiról, a róla, rendezői és művészetpolitikai tevékenységéről készített dokumentumfilm bemutatása után - a feltett kérdésekre válaszolva - közvetlen hangon vallott filmes tapasztalatairól, művészi elveiről, sót még munka- módszereiről is; sok esetben konkrét műveket, filmjeleneteket felidézve tette szemléletesebbé, ,,képszerűbbé“ mondanivalóját. A Ranódy-portré természetesen nem lett volna igazi a neves rendező filmjeinek megismerése nélkül. Az életrajzi film bemutatása után az első négy napon Ra- nódy-filmek peregtek a vásznon. A vetítések során nemcsak egy jelentős alkotó művészi erőfeszítéseivel ismerkedhettek a magyar filmművészet iránt érdeklődő külföldiek, hanem képet nyerhettek a magyar filmnek a háború utáni első nehéz lépéseiről, a gondolatkimondás szabadságáért folytatott becsületes és bátor csatározásairól, a sematizmus zátonyaitól fenyegetett filmformanyelv kialakuhány kiváló rövidfilmjével (Elégia, Capriccio, Tisztelet az öregasszonyoknak, Amerigo Tot, A piacere). Huszárik Zoltán filmrendezői életművét Máriássy Judit filmkritikus ismertette. A rövidfilmek bemutatásával Huszárik Zoltán emléke előtt tisztelgett a nyári egyetem hallgatósága. E szép aktusnak jelentős hangsúlyt adott, hogy a vetítés utáni beszélgetésen ott volt a rendező édesanyja, Huszárik Mária is, aki sok érdekességet mondott el fiáról, a nagyszerű emberről. A levetített filmek közül néhány (Mészáros Márta Anna, Bacsó Péter Tegnapelőtt, című alkotása) az 1956-os magyarországi eseményeket elemezte, nagy történelmi felelősségtudattal. Ezek közül úgy vélem, a legsikerültebb Bacsó Péter alkotása. Több filmrendező (pl. Kovácsi János Cha-cha-cha, Got- hár Péter Megáll az idő, című filmjében) a hatvanas évek magyar társadalmáról beszél történelmi objektivitásra, hű valóságábrázolásra törekedve - mély őszinteséggel. Olyan jelentős új, egyéni hangvételű filmeket is leforgattak Egerben mint például Böszörményi Géza Szívzűr, Makk Károly Egymásra nézve, Rózsa János Kabala című alkotása, melyek valószínűleg nemzetközi érdeklődésre is számíthatnak. Az egri filmművészeti nyári egyetem, melyen tizennégy országból több mint százan vettek részt (filmforgalmazási szakemberek, filmklubvezetők, filmkriti- sok, pedagógusok, diákok), kisebb filmfesztivállal is felért. A hallgatók nemcsak jó filmeket láthattak és előadásokat hallhattak, hanem a szocialista Magyar- ország múltjába és jelenébe is bepillanthattak. KÖVESDI JÁNOS Madách-könyvekröl a Korunk Két csehszlovákiai magyar könyvvel is foglalkozik az erdélyi Korunk 6. száma, az egyik Jakab István Nyelvünkről - nyelvünkért című munkája, a másik Tóth László Vita és vallomás című interjúkötete. Jakab István könyvét Gálffy Mózes ismerteti-értékeli csaknem négy teljes oldalon, azzal a megállapítással indítva dolgozatát, hogy a kelet-európai országokban a nemzetet alkotó nép mellett kisebb vagy nagyobb számban élő nemzetiségek egyik állandó gondja az anyanyelv ápolása. ,,Azé a nyelvé, amely nemzetiségi voltuknak elengedhetetlen ismérve. Erről győződhetünk meg Jakab István nyelvművelő munkáját olvasva.“ A szerző végigvezeti olvasóját a Nyelvünkről - nyelvünkért egyes fejezetein, különös tekintettel azokra a cikkekre, melyek az erdélyi nyelv-, illetve szóhasználat szempontjából is tanulságosak. Nymodon számos, Jakab által tárgyalt kérdést, jelenséget emel ki a könyvből, idézve a példákat is, például: „nálunk is kezd népszerű lenni az amennyiben kötőszó, a nagyságrendű melléknév, az állandó jelleggel kifejezés és számos körülményeskedő társa, a befizetést eszközöl, bírálatot gyakorol, gyomirtást vagy térdemelést végez, hogy ne beszéljünk a rendelkezik ige fölös használatáról“. Egyben tehát összehasonlító dolgozat is a Gálffy Mózesé, aki a kérdések többségében egyetért Jakab Istvánnal, helyesnek, tanulságosnak, figyelemre méltónak tartja a legtöbb javaslatát is, ugyanakkor azonban néhány ponton vitatkozik vele, (az alapiskola kifejezés helyességében, néhány igekötős szóalakkal kapcsolatban). „Nézeteink is azonosak, sót eljárásaink sem különböznek alapvetően“ jegyzi meg egy helyütt. Ennek megfelelően, írásának címe: Nyelvünk gondjairól. A Vita és vallomást K. L. jelzéssel Kántor Lajos kritikus és irodalomtörténész ismerteti bő két oldalon; jórészt a könyvből idézve, talán azért is, hogy „első kézből“ kapjon „ízelítőt“ irodalmunkról, íróink világáról, magatartásáról a Korunk olvasója. A dokumentumirodalomba sorolható ez a tizenkét csehszlovákiai magyar írót megszólaltató „regény“, mondja a szerző, „tehát mindazok érdeklődésére számot tarthat, akik jobban figyelnek a történelmi-szociológiai-lélektani megközelítésre, mint a látványos cselekménybonyolításra“. Jó és jól kérdezőnek tartja Tóth Lászlót, a beszélgetések készítőjét. Kiemeli, hogy a Vita és vallomás sem a vita, sem a vallomás elől nem zárkózik el; és műfajából eredően „egymás mellé, illetve egymással szembe állítja a véleményeket - nem egyszerűsít, és nem keresi mindenáron a közös nevezőt a tizenkét interjú, azaz a meginterjúvoltak között. Az olvasóban viszont tovább dolgozik a »regényanyag« - írja -, és nemcsak akkor fogunk a (meg)nyilatkozókra s a véleményekre gondolni, amikor a csehszlovákiai magyar irodalom történetében próbálunk majd eligazodni, hanem valahányszor újratalálkozunk az ismerős kérdésekkel ‘'. -bor Luis Miguel Valdes (Kuba): (Fametszet) Picasso Alapmű Fordításkötet az NDK lírájáról Az Európa Kiadónál Hajnal Gábor válogatásában megjelent fordításkötet a Német Demokratikus Köztársaság költészetének eddig legátfogóbb bemutatása. Hadd mondjuk el mindjárt: ez a kitűnően szerkesztett munka alighanem olyan alapmű lesz majd, amely a pontos összefoglalással nyomban a további érdeklődés elmélyítését, a közelítés útjainak keresését szolgálja. Már első lapozgatás után is elcsodálkozunk, milyen gazdag a névsor; mennyi kitűnő költőt vonultathat fel seregszemléjén a kiadvány. Ez az első örömünk: egymás mellett látni azokat, akik körül bárkit is hiba lenne kihagyni. Ne maradjunk meg a legismertebb nevek igézetében: Johannes R. Becher, Bertolt Brecht, Erich Arendt. Klasszikus életművükből jeles és jellegzetes részleteket fog egybe a könyv. Georg Maurer és Louis Fürberg míves költészete nem veszített korábban megismert értékéből. Engem e „régebbiek“ közül most mégis mintha Stephan Hermlin művészete ragadna meg a leginkább, érintene igazi meglepetés erejével. Roppant mesterségbeli tudást fanyarsággal és érzelmi gazdagsággal vegyít ez a költészet; nagyon olvasmányos és igen áttételes; a politikai költészet jó iskolapéldája - azzal is, hogy sosem iskolás, hogy nem a kifejezés el- szegényítésével tör célra, hanem az emberi megszólalás szinte baráti közvetlenségével. A Többé nem látják egymást és a Ha hűlt hamuban tűz támad című verseit, a kötet kiemelkedő darabjaiként ajánlhatom. (Persze, más ilyen s rokon értelmű versek társaságában.) Johannes Bobrowski „minimalista“ művészete, tájköltészete most is szépen érvényesül a meghittség és az erő jegyében. Hans Cibulka itt közölt versei rokonítha- tók hozzá. Közeli „ismerősünk“ Franz Fühmann, költészetünk lelkes és avatott tolmácsolója mesét és rémületet ötvöz hitelesen. Günter Kunért bölcs elemzőkészsége, versépítő tudása megint elmélyült olvasásra biztat. De hát nehezen hagynék ki ebből a felsorolásból olyan neveket, mint a jelentős szavú Uwe Berger, a dzsesszesen érdekes Jens Gerlach, a drámáiból ismert, tündöklete „vívó“, Peer Hacks. Adolf Endler hétköznapias hangvétele, emelkedettséget kizáró témavilága mintha újabb lírai korszakba vezetne át. (Bár itt természetesen Kunért költészete a mérvadó.) Heinz Kahlau bensőséges világot tár fel a látszólag objektív tényközlések „rácsszerkezetein“ keresztül. A borongásra hajló Wulf Kirsten is újdonság lehet számos olvasójának nagy tér- mészetközelségével. Heinz Cze- chowski dialektikus költészete roppant távol van bármi didaktikától: él, mint egy külvárosi csavargó, meggyőző, akár egy logikaprofesszor. Kito Lorenc sajátos színei, Elke Erb intenzitása, feltétlenül vonzó versmondat-indázása, Volker Braun költészetének nagy közösségi lélegzete - megannyi változatosság! Friedemann Berger és Uwe Grüning bizonnyal közelebb kerül még, kötete révén, a magyar olvasóhoz. Megtörtént ez már Jürgen Rennert esetében, aki a válogatás egyik legjelentősebb pillére, ha - nyilván fiatalabb kora miatt - viszonylag kevés verssel szerepel is. A kötet legfiatalabb költője az 1950-es születésű Sonja Schüler. A válogatás, figyelembe véve a mi olvasói igényeinket is, elsősorban az NDK-ban megjelent összefoglaló lírai körképre (1974) támaszkodik. A kötetben szereplő költők életrajzi adatai, munkásságuk rövid értékelése, bibliográfiai utalások és még sok hasznos támpont található ebben a könyvben a további búvárláshoz. Hiszen csaknem biztosra vehető, hogy a figyelmes olvasás nyomán bárki még élénkebb érdeklődést érez majd az NDK költői, múltbéliek és ma élők iránt, mint eddig. Jóllehet ez az olvasói vonzódás eddig sem volt csekély. S megannyiszor támadhatott olyan érzésünk: frázisokat és rossz beidegzéseket kerülni igyekvő, nemzeti monomániáktól mentes poézis formálódik, mi több, él ott elevenen. Érdemes leszögezni mégis: a lírakedvelők számára ez a könyv csemege. Üdítő és tanulságos kézikönyv, változatos és kedvcsináló olvasmány. Említsük az alábbi szempo- tot is. aki fordítóként kíván elmélyülni valamely költészetben, jól teszi, ha efféle, már a maga anyanyelvén megjelent munkákat tanulmányoz - összehasonlításért, kiindulópontért. Ha bárki úgy véli, hogy a könyv társfordítójaként nem e sorok írójának kellett volna a méltatás feladatára vállalkoznia, hadd közöljem sietve: az NDK lírájának fordítása a magam számára elsősorban (s ennek a könyvnek a tanulságaival és támogató biztatásával) a további feladatot jelenti. Most erősödött meg hozzá a kedvem, hogy ezt a kötetet áttanulmányozhattam. TANDORI DEZSŐ Kulturális hírek • Dimiter Kirov bolgár festőművész munkáinak nyújt otthont szeptember 3-tól a budapesti Műcsarnok. A Plovdivban élő művész 70 festményét tárja a látogatók elé. A tárlat október 17-ig várja az érdeklődőket. • A szeptember 8-ig tartó velencei filmfesztiválon, különböző szekciókban, 150 filmet vetítenek le. A Magyar Népköztársaság film- művészetét Kósa Ferenc rendező Guernica címú alkotása képviseli, melyet augusztus utolsó napján mutattak be. Ebből a műsorból, az 1982-es díjak szempontjából azonban csak 24 nemzeti versenyfilmet és hét elsőfilmes alkotást vesz figyelembe a zsűri. ÚJ SZÚ 4 1982. IX. 6.
