Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)
1982-09-29 / 231. szám, szerda
ÚJ szú 3 1982. IX. 29 o Általános vita az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszakán Az enyhülési politika ellenségei a jelenlegi erőviszonyok aláásására törekednek A lengyel külügyminiszter felszólalása • Andrej Gromiko tárgyalásai (ČSTK) - Mint már hírt adtunk róla, az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszakán hétfőn kezdődött meg az általános vita. Aznap este szólalt fel a lengyel küldöttség vezetője, Stefan Olszowski külügyminiszter. Hangsúlyozta: Lengyel- országban azért került sor a szükségállapot bevezetésére, hogy megakadályozzák a polgárháborút, s megteremtsék az ország szuverenitása és függetlensége megőrzésének a feltételeit. Tehát a szükségállapotra nemcsak Lengyelország érdekében, hanem az egész európai biztonság érdekében került sor. A lengyelországi események veszélyes alakulása katasztrofális következményekkel járhatna, főleg akkor, amikor az enyhülési politika ellenségei a jelenlegi erőviszonyok aláásására törekednek. A lengyel külügyminiszter rá- mutatot, hogy az elmúlt hónapok igazolták a rendkívüli állapot bevezetéséről szóló döntés helyességét, megakadályozták az állam és a gazdaság bomlasztásának folyamatát és a lengyel válság internacionalizálását célzó veszélyes irányvonalat. A továbbiakban Olszowski elmondta, lehetőség van a jelenlegi korlátozások megszüntetésére, s a lengyel vezetés készen áll a nemzeti dialógus folytatására. Kiemelte, hogy egyes nyugati kormányok, főleg az amerikai kormány, valamint az imperialista propagandaközpontok arra használják ki a jelenlegi lengyel fejlődést, hogy dühödt lengyelelleAz izraeliek fosztogatnak Nyugat-Bejrútban A Begin-kormány engedményre kényszerült (ČSTK) - Az izraeli hadsereg továbbra is figyelmen kívül hagyja az ENSZ Biztonsági Tanácsának minden arra vonatkozó határozatát, hogy azonnal és feltétel nélkül távozzon Bejrútból, sőt az agresz- szor továbbra is ellenőrzése alatt tartja Nyugat-Bejrút legfontosabb pontjait. Az izraeli inváziós egységek elsősorban a bejrúti kikötő és a nemzetközi repülőtér környékéről nem hajlandók távozni. Az izraeli katonai főparancsnokság ezzel kapcsolatban bejelentette, hogy továbbra is ellenőrzi a repülőgépek fel- és leszállását. A libanoni főváros nyugati részének déli területein az izraeli tankok és páncélos jármüvek körülzárták a palesztin menekülttáborokat, és a helyi lakosokat akadályozzák a barbár izraeli bombatámadások következtében romba dőlt lakóházak helyreállításában. Szabra és Satila menekülttáborokban önkéntesek csoportjai tovább folytatják az egy héttel ezelőtt lezajlott tömegmészárlás áldozatai - palesztin gyermekek, nők és idős emberek - holttesteinek a felkutatását és kiszabadítását a romok alól. Nyugat-Bejrútból autó-karavá- nok tartanak az izraeli határ felé lopott és lefoglalt élelmiszer-szállítmányaikkal, valamint olyan árukkal és fegyverekkel, melyeket a Nyugat-Bejrútból távozni kényszerült palesztin harcosok hagytak a libanoni hadsereg raktáraiban. Az AP hírügynökség szerint az izraeliek tevékenysége leginkább fosztogató bandákéhoz hasonlítható. Az izraeli katonák nemcsak a hivatalokat, üzleteket, raktárakat rabolják ki, hanem magánlakásokat is. Minden mozgathatót magukkal visznek, még gyermekjátékokat, edényeket is. A Bekaa-völgyben is tovább tart a feszültség, itt az izraeli egysé- . gek több összetűzést provokáltak ki. A WAFA palesztin hírügynökség jelentése szerint az egyik akció során megölték Szaad Szai* dot, az ismert palesztin vezetőt, a PFSZ hadműveleteinek irányítóját. Bejrútban tegnap megtartotta első ülését a palesztin menekültek körében végrehajtott tömegmészárlás körülményeit kivizsgáló katonai bizottság, melynek élén a libanoni katonai főállamügyész áll. A közvélemény nyomására végül is az izraeli kormány szintén egy hasonló bizottság létrehozására kényszerült. A jelek szerint azonban a bizottságnak nem szánnak Izraelben fontosabb szerepet. Ezt támasztották alá Samir külügyminiszter szavai is, aki kijelentette, hogy mindaz, amire fényt derítenek, eltörpül az „Izrael ellen folyó rágalomkampány“ mellett. nes kampányt indítanak, s egyoldalúan értékelik a jelenlegi helyzetet. Lengyelország a meg nem engedhető beavatkozások célpontjává vált. Az Észak-atlanti Szövetség bizonyos körei szándékosan akadályokat gördítenek a lengyel gazdaság elé, ellenséges és irreális álláspontot foglalnak el Lengyel- országgal szemben. Fenyegetőznek és „tanácsokat“ osztogatnak, miközben megfeledkeznek arról, hogy Lengyelország nem része az Észak-atlanti Szövetségnek, hanem a szocialista közösség elválaszthatatlan és szuverén tagja. Ez a közösség a jelenlegi nehéz időszakban is minden támogatást megad Lengyelországnak. Ugyancsak hétfőn szólalt fel Javier Arias Stella perui külügyminiszter, aki támogatta Argentína álláspontját a Malvin-szigetek kérdésében s kijelentette, Peru egyetért azzal, hogy Argentína és Nagy-Britannia tárgyalásokat folytasson. Allan MacEachen kanadai külügyminiszter felszólalásában hangsúlyozta, hogy kormánya teljes mértékben támogatja Libanon szuverenitását, függetlenségét és területi egységét, valamint a BT azon határozatait, amelyek az izraeli csapatok kivonására szólítanak fel. + + ♦ Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn New Yorkban találkozott Willibald Pahr osztrák külügyminiszterrel A nemzetközi helyzet áttekintésekor hangsúlyozták, minden államnak még nagyobb igyekezetei kell kifejtenie napjaink legfontosabb feladatának teljesítése, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek az európai feszültségenyhülés és a leszerelés kérdéseinek. A szovjet külügyminiszter tárgyalt spanyol kollégájával, Jósé Pedro Pérez Llorcával is, akivel a nemzetközi kérdések mellett áttekintették a szovjet-spanyol kapcsolatokat is. Gromiko kifejezte azt a reményét, hogy Spanyolország aktívan hozzájárult a madridi találkozó sikeres befejezéséhez. LIBANON Amikor az 1978-as Libanon elleni invázió után Tel Aviv méltóztatta kivonni csapatait északi szomszédja területéről, a szélsőjobboldali szeparatista Haddad őrnagynak ajándékozta azt a 10-15 kilométer széles, 50-60 kilométer hosszú területet, amely a Földközi- tengertől a Hermon hegység lábáig húzódik az izraeli-libanoni határ északi oldalán. De nemcsak területet adott Haddadnak, hanem 50 páncélozott járművet és több tüzérségi lö- veget a hozzávaló lőszerrel együtt - a kezdeti időkre. Ráadásként pedig azt az ígéretet, hogy segítségére siet a határon át, ha erre szükség lesz. Mi szükséges és mi nem - ezt Begin és társai mindig is másképpen látták, mint az egyszerű halandók többsége. Az időközben, 1979 áprilisában - hol másutt, ha nem egy izraeli városban - Haddad által független állammá kikiáltott enklávé hadserege (értsd: jobboldali milicisták és nemzetközi hírnévnek örvendő, nagy múltú volt idegenlégiósok és zsoldosok gyülekezete) számolatlanul kapta a fegyverzetet Izraeltől. Tel Avivban úgy vélték ez - szükséges. Épp ügy mint a dél-libanoniak terrorizálása, támadások a palesztinok ellen, az izraeli portyázások előkészítése, az ENSZ- katonák tevékenységének akadályozása vagy a libanoni jobboldali körökben (és az izraeliekben nem különben) szinte népi játéknak számító céllövészet gyakorlása, amihez az UNIFIL-katonák ée védtelen polgári személyek szolgáltak célpontul. Ehhez pedig fegyverekre és munícióra van szükség, hát kaptak is eleget ebből a fogyó áruból. S nehogy valaki a körmükre koppinthasson, csak addig Haddelhaddfad) merészkedtek, ameddig a határon beásott izraeli nehéztüzérség lőtávolsága terjed. Ugyanezen okokból nem terjesztették ki miniállamuk területét sem. Meglepő szerénységet tanúsítva nyilván úgy böl- cselkedtek, hogy a kis bábállam is állam, s ha már Izrael létrehozta, hát vigyázzon rá, nekik egyéb dolguk is van. Merthogy ez a szabadnák és államnak mondott valami teljességben izraeli kreáció, ahhoz sohasem fért kétség. Volt egy időszak, amikor Haddad és állama kicsit háttérbe szorult. Tette amit parancsoltak neki, de elvesztette előkelő helyét a közel-keleti híradásokban. Mások gaztettei kerültek előtérbe. A júniusban kezdődött, s máig tartó izraeli agresszió hathatós előkészítésének köszönhetően Hadda- dék ismét felverekedték magukat az elsőoldalas hírek közé.. Sáron „fiúi“ hídfőként használták a mini-Libanont, s a dezertálásért körözött őrnagy mindenre kész fegyveresei mindent meg is tettek, nehogy csorba essék hírükön. Büszke is volt Begin védencére, és hálája jeléül neki ajándékozta a középkori kereszteslovagok Beaufort nevű erődjét. A részben romos erőd addig sem élte a műemlékeknek kijáró békés életet, katonák lakták: a palesztinok megerősített állásául szolgált. De ezek az új lakók? A bibliai tájakon voltak már csodák. Az is csodának számít, hogy az ősi falak új lakóik láttán felháborodásukban nem omoltak össze. S mindez csak szerény előjátéka volt annak a gaztettnek, amit Haddad milicistái - természetesen ezúttal is hathatós izraeli támogatással-a két nyugat-bejrúti menekülttáborban elkövettek. Talán még közelebb kerülnénk az igazsághoz, ha azt mondanánk, hogy amit tettek, izraeli utasításra tették. Az, hogy a Begin kormány most mossa kezeit és igyekszik elhitetni a világgal, hogy semmiről sem tudott - ócska kis trükk. Ezt már ismerjük. De hát miért is próbálna másképpen reagálni védencei garázdálkodásaira, gaztetteire, mint ahogyan azt az ő pártfogója, Washington teszi. Az egyenlet rém(esen) egyszerű: Tel Aviv úgy viszonyul Haddadékhoz, ahogyan Washington Tel Aviv- hoz. Világos, nemde? GÖRFÖL ZSUZSA Bécsi kilátások Ismét benépesült a bécsi Hofburg tárgyalóterme: megnyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 28. fordulója. Az immár kilenc éve folyó megbeszéléseken a szocialista országok küldöttségei közel huszonöt kompromisszumos javaslatot terjesztettek be annak érdekében, hogy lényegesen csökkenjen a közép-európai katonai szembenállás mértéke. A nyugat azonban e javaslatok érdemi megválaszolása helyett mindeddig időhúzó, halogató taktikát folytat, a NATO- országok katonai erejének egyoldalú növelésére törekszik. Az előző, 27. forduló végén beterjesztett NATO-tervezetből világosan kitűnik: céljuk nem a megegyezés, hanem irreális és egyoldalú engedmények követelésével a szocialista országoktól meg akarják bontani a térségre jellemző megközelítő erőegyensúlyt s ezáltal veszélyeztetnék a szocialista poli- tikai-védelmi közösség biztonságát. Most, a bécsi tárgyalások újrakezdésekor jogos a kérdés, milyenek a kilátások, van-e remény a továbblépésre, az egyenlő és kölcsönös biztonság alapján kompromisszumos megállapodás elérésére? Gyors és látványos eredmény nemigen várható, hisz az említett NATO-javaslatok a nyugati magatartás megkemé- nyedéséről tanúskodnak, s több tekintetben visszalépést jelente- i nek a korábbi időszakhoz képest. Ebből világosan kitűnik az is, hogy a bécsi tárgyalásokon képviselt NATO-irányvonal az észak-atlanti tömb általános taktikájának, a Varsói Szerződés tagállamaival szembeni erőfölény megszerzésére irányuló törekvésnek a része. Már a mostani forduló első plenáris ülésén elhangzott nyugati állásfoglalás is azt igazolja, a két tárgyalási menet közötti időszakban az álláspontok inkább távolodtak egymástól, mintsem közeledtek volna. Újra és újra az úgynevezett létszámvitára terelik a tárgyalásokat - s ezzel is hátráltatják az érdemi megegyezést - a nyugati partnerek nem fogadják el a Varsói Szerződés Szervezetének saját haderejéről beterjesztett hiteles adatokat. Ugyanakkor a szocialista országok az idén február 18-án benyújtott egyezménytervezete messzemenően figyelembe vette a NATO-országok álláspontjának lényeges elemeit, és tekintettel volt az úgynevezett számyorszá- gok biztonsági szempontjaira is. Ez a tervezet az összes korábbi szocialista javaslat lényegét magában foglalta, amelyek közül - jelentőségét tekintve - kiemelkedik az az indítvány, hogy a tárgyalásokon közvetlenül részt vevő országok a megbeszélések időtartama alatt ne növeljék haderőik létszámát. A NATO viszont az úgynevezett földrajzi tényezőre való hivatkozással aránytalanul nagy csökkentést vár a Szovjetuniótól, a maga részéről pedig szeretné elkerülni éppen azt, ami a tárgyalások célja: a fegyverzetcsökkentést. A bécsi tárgyalások szempontjából is lényeges volna - amint ezt Emil Keblúšek, hazánk képviselője hangsúlyozta - a Szovjetunió azon legutóbbi indítványának a megvalósítása, hogy a Varsói Szerződés, valamint a NATO vezetői nyilatkozatban rögzítsék: nem terjesztik ki tevékenységüket Afrikára, Latin-Amerikára és az Indiai-óceán térségére. A Leonyid Brezsnyev által ismertetett javaslat nagymértékben hozzájárulna a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, és a népek közötti bizalom erősítéséhez. Egyfelől tehát a szocialista országok kezdeményező, messzemenően kompromisszumos indítványaikkal a bécsi tárgyalások légkörének megjavítására törekednek, hogy megszűnjék az egy- helybentopogás és végre rátérhessenek a kölcsönösen elfogadható első megállapodás érdemi kidolgozására, másfelől a Nyugat nem hajlandó változtatni korábbi álláspontján. A kilátások így ennek a tárgyalási fordulónak az elején sem biztatóak, nem igen van jele annak, hogy belátható időn belül sikerül előbbre lépni. A békesze- rető európai közvélemény azonban bízik abban, hogy végül is siker koronázza a szocialista országok kitartó és kezdeményező erőfeszítéseit arra, hogy megegyezésre jussanak partnereikkel, kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. PROTICS JOLÁN Nicaraguai tiltakozás (ČSTK) - Javier Chamorro, Nicaragua állandó ENSZ-képviselő- je kormánya nevében erélyesen tiltakozott az ellenforradalmi bandák Nicaragua-ellenes provokációi miatt. A Biztonsági Tanácshoz benyújtott levélben közük, hogy BOLÍVIA A junta átadja a hatalmat (ČSTK) - Guido Vildoso elnök vezetésével hétfőn este ülést tartott Bolíviában a katonai kormány, melyen döntést hoztak arról, hogy a junta október elsején átadja a hatalmat az 1980-ban megtartott választásokon megválasztott Nemzeti Kongresszusnak. A Nemzeti Kongresszus viszont október 10-én megválasztja az ország új elnökét, aki polgári kormány élén fog állni. Minden jel arra mutat, hogy Hernán Siles Zuazo lesz Bolívia új elnöke, aki a Demokratikus és Népi Egységfront jelöltjeként a két évvel ezelőtti választások alkalmával megkapta a szavazatok többségét. Salvadori partizánakciók (ČSTK) - A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front partizáncsapatai Aguilares városban (33 km-re a salvadori fővárostól) megtámadták a katonai parancsnokság épületét. A kormánykatonáknak emberéletben 'ŕs anyagiakban egyaránt jelentős károkat" okoztak nagy mennyiségű fegyvert is zsákmányoltak, San Ramon városkában pedig a hazafiak bekerítették az egyik katonai különítményt. Heves harcok folynak Usulután tartományban is a partizánok és a katonaság között. szeptember 22-én hondurasi területről fegyveres banditák hatoltak be Nicaraguába. Megölték a nicaraguai mezőgazdasági minisztérium két munkatársát, öt személyt pedig megsebesítettek. Az incidensre Nueva Segovia tartomány San Nicolas nevű kisvárosában került sor. A hivatalos dokumentumként benyújtott levél leszögezi, hogy ezek a gaztettek nemcsak Nicaragua, hanem egész Közép- Amerika békéjét veszélyeztetik., A provokációért teljes mértékben a hondurasi kormányt terheli a felelősség, amely nemzetközi kötelezettségeivel ellentétben támogatja a terrorista csoportokat. A nicaraguai kormány ismét hangsúlyozta: szüség van a Honduras- szal folytatott tárgyalások felújítására, hogy rendezhessék a vitás kérdéseket. Titok (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke aláírta a Központi Hírszerző Szolgálat (CIA) és további kémszervezetek jövő pénzügyi évre szóló költség- vetésének törvénytervezetét. A titkosszolgálatok tevékenységére fordított összeg nagyságát nem hozták nyilvánosságra, az elnök a törvényjavaslat aláírásakor mindössze annyit mondott, hogy jelentősen növelték a kémszervezetek költségvetését. Thaiföldi provokációk (ČSTK) - Az SPK kambodzsai hír- ügynökség tegnap közölte, hogy szeptember 17-e és 23-a között a thaiföldi légierő többször megsértette a Kambodzsai Népköztársaság légterét, a thaiföldi hadihajók pedig többször behatoltak Kambodzsa felségvizeire. Ugyanezen idő alatt a thaiföldi tüzérség gránátokkal lőtte Battambang, Si- emreap és Preahvihear kambodzsai tartományok határ menti területeit.
