Új Szó, 1982. szeptember (35. évfolyam, 207-232. szám)

1982-09-24 / 227. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. IX. 24. Sok kicsi (nagyon) sokra megy Tojásgyár zöldövezetben A počeradyi erőmű 1 -es számú, 200 megawatt teljesítményű blokk­jának generáljavítása május végén kezdődött meg. A munkába 30 kivitelező szervezet több mint 450 dolgozója és az erőmű alkalma­zottai kapcsolódtak be. Nagy gondot fordítanak a turbina és a generátor ellenőrzésére, a turbina sűrítöje csövezetének kicseré­lésére, a kazán nyomórendszerének megjavítására és más munkák elvégzésére. A képen Edgar Mildner (előtérben) és František Kre- pindl, az erőmű dolgozói a középnyomású turbinarészen dolgoz­nak (Libor Zavoral felvétele - CTK) összpontosítsuk a figyelmet a betakarításra Utunk a Csilizközi Egységes Földmüvesszövetkezet központjá­ból az efsz baromfitelepéhez nem­rég kiültetett gyümölcsös mellett vezet.- összesen 2400 gyümölcsfát ültettünk ki - újságolja Szőcs László, a 19 tagú pártalapszerve­zet bizottságának elnöke, a ba­romfitenyésztés vezetője, akit az állatorvos helyiségében találunk meg. - Ültettünk két és fél hektár szőlőt, 500 darab jegenyét és 200 díszfát. A neveidé és a tojócsar­nok között védősávot létesítet­tünk. A baromfitelep körül parkot hoztunk létre. Amikor azt kérdem, ki a kezde­ményezője a faültetésnek, parko­sításnak, Szőcs elvtárs szerényen így válaszolt:- Ez még egy régebbi járási párthatározat volt. A szövetkezet elnöke teljes mértékben támogatja a kezdeményezést.- Szőcs elvtárs szenvedélyes faültető - jegyzi meg dr. Kórosi Rudolf járási baromfiszakos állat­orvos, s nyomban szakvéleményt is nyilvánít. - A védősáv óriási állategészségügyi pluszt jelent. Főleg a hőmérsékletet befolyásol­ja kedvezően. A nyári időszakban elősegíti a klimatizációt, a jobb takarmánykihasználást, s növeli a hozamot.- Ki gondozza a növényeket?- A telep dolgozói - válaszolja Szöcs László. - Pontosan elosz­tottuk, ki miért felel. A gondozás természetesen többletmunka, mint ahogy az ültetés is az volt. Minden brigádvezető párttag Ahol a többletmunkát ilyen pon­tosan elosztják, ott a munkaköri feladatok végzését is szigorúan megkövetelik. Természetesen mindenekelőtt a kommunistáktól. Ezért van minden egyes párttag­nak konkrét feladata, melynek tel­jesítését rendszeresen ellenőrzik és értékelik. A pártbizottság igen fontosnak tartja a párttagok ará­nyos^ széthelyezését az egyes munkaterületekre. Mind a négy szocialista munkabrigádnak kom­munista áll az élén. A neveidében létesült brigád öt tagja közül há­rom párttag. Vezetője Fodor Vio­la. A tojócsarnokban dolgozók héttagú kollektívájában, melynek élén Tóth Irén áll, szintén három párttag van. A tojásraktár brigádja is hét tagú, ebből kettő a kommu­nista. A brigádvezető Udvarhelyi Zsuzsanna. Cafik Dezső vezeti a karbantartók öttagú brigádját, melyben két kommunista tevé­kenykedik. A brigádok vezetői párttaggyűlésen negyedévenként számolnak be kollektívájuk mun­kájáról. A brigádvezetők jogköre jelentős, hiszen ők szabják meg a prémiumot, s ha valaki megbe­tegszik a kollektíva tagjai közül, ők gondoskodnak helyette emberről. Saját érdekük, hogy olyan sze­mélyt hívjanak, aki jó munkát vé­gez. Minden egyes brigádtagnak már van bronzjelvénye. Ezüstjel­vényt 15-en kaptak, s a közeljövő­ben öten az aranyjelvényt is meg­kapják. A baromfitelep valamennyi dolgozója tagja valamelyik szocia­lista munkabrigádnak. Értékes észrevételek a taggyűléseken Megnyilvánul a párt vezető sze­repe abban is, hogy a telepre csakis az alapszervezet jóváha­gyásával vesznek föl új dolgozót. Az alapszervezet pártbizottságá­nak elnöke egyben tagja a havon­ta egyszer ülésező üzemi pártbi­zottságnak, mely nyolc alapszer­vezet munkáját hangolja össze. Természetesen rendszeresen foglalkozik a baromfiteleppel kap­csolatos kérdésekkel is. Az alap­szervezet taggyűlésein a baromfi- telep gondjai állandóan napiren­den vannak. A tagok sok, a min­dennapi munkával összefüggő konkrét kérdést vetnek föl. Leg­utóbb például a baromfineveidében dolgozó Kulacs Margit azzal for­dult a karbantartókhoz, hogy a ketrecek közti trágyaakna üveg­jei túl gyakran eltörnek. Ezért rög­zíteni kell az üveget. A régi fém- . rögzítés már kikopott. Javaslatát helyesnek találta a taggyűlés, s Cafik Dezsőnek feladatul adta, hogy november végéig gondos­kodjon megvalósításáról. Olykor a brigádtagok részéről hangzik el hasznos javaslat A párton kívüli Takács László például azt indítványozta, hogy a neveidében a trágyakihordókat szereljék le, mivel télen befagynak és üzemképtelenné válnak, s he­lyettük alakítsanak ki trágyaakná­kat, ahonnan a trágyát szippantó­kocsival hordják el. Javaslatát a brigádvezető .pártgyűlésen is­mertette, s miután helyesnek talál­ták, az üzemvezető feladatul kap­ta a megvalósításról való gondos­kodást. Azóta már teljesítette is feladatát. Takarékosságot eredményező újítás A javaslatok nem kis részének célja a takarékosság. Ez volt az indítója annak a fontos újításnak is, melyet tavaly valósítottak meg. Ennek lényege, hogy a csibeneve­lők felső falát elszigetelték köny- nyen kezelhető felületű műanyag­gal. Ezzel évente 40 000 liter tüze­lőanyag (mazut) takarítható meg. Ráadásul a szigetelés után a 240 darab (100 wattos) műanyát sem kell használni.- Három éve párthatározatban rögzítettük, mi mindennel kell ta­karékoskodnunk - mondja Szőcs elvtárs. - Például kézzel kapcsol­juk ki a világítást, mert az önműkö­dő kapcsoló sokszor akkor sem oltotta le a villanyokat, amikor már világos volt. A takarmányt gyak­rabban adagoljuk, hogy kevesebb szóródjon ki. Csörkurtítás- Nagyban hozzájárul a takar­mánnyal való takarékoskodáshoz a csőrkurtítás is - szól ismét az állatorvos.- Az mi?- A jércéknek 15 hetes koruk­ban levágjuk a felső csőrkábájuk két harmadát, az alsó csörkábá- juknak pedig egy harmadát. Ezál­tal azért csökken jelentősen a ta­karmányfogyasztás, mert az állat nem tud válogatni, azaz mindent meg kell ennie. Ellenkező esetben a takarmányt szállító szalag végén levő állatoknak már csak por jutna. A csőrkurtitással körülbelül 5 szá­zalékkal csökken a tojáskárosítás is: nem csípik ki a tojók a tojáshé­jat. Sőt, a kanibalizmus is, mivel nem bánthatják egymást az álla­tok a ketrecben. A csőrkurtítást (1973-tól) maguk a gondozók vég­zik a baromfitelep gépeivel. Egy- egy személy a kiszolgáló sze­mélyzet segítségével naponta 2500 jérce csőrét vágja le izzított késsel. Ez az állatnak nem fájdal­mas, hiszen a csőr szaruanyagá­ban nincsnek idegszálak.- Mi lehet az oka annak, hogy nem minden baromfitelepen rövi­dítik meg az állatok csőrét?- Csupán az, hogy a kurtítás igen igényes feladat. A vágószer­kezet aránylag egyszerű. A takarékoskodás a baromfite­lepen a szakemberek véleménye szerint általában közvetett. A tech­nológia az egész országban egy­formán adott: vagyis a takarmány, a víz, a levegő és a világítás azonos. Amit az ember ehhez hozzáadhat, az a technológia pon­tos betartása, az állategészség­ügyi követelmények figyelembe vé­tele.- Például a turnusos ki- és betelepítést a tojóknál a tojóciklus befejezése után azonnal elvégez­zük. Az összes állat egyszerre kerül a vágóhídra, majd gondos takarítás, vegyszeres fertőtlenítés következik. Utána a hatást labora- tóriumilag ellenőrizzük, s ha kell, megismételjük a fertőtlenítést. A turnusos ki- és betelepítés ter­mészetesen a jércenevelő rész­legre is érvényes. A karbantartást is akkor végzik. A naposcsibét (SHAUER starcross 288 tojóhibrid fajtát) Nyitráról kapjuk, s magunk neveljük föl. A technológiai köve­telmények szigorú megtartásával csökkentjük az elhullást, ami az 1,5 százalékos állami normával szemben nálunk mindössze 1,2 százalékos. A tojáshozam eléré­sében alapvető feltétel a jércék felnevelése. Ez kizárólag saját ne­velőtelepünkön történik. Egy-egy tojás előállítására a ta­karmánykeret 164 gramm. Ezen a baromfitelepen a fogyasztás en­nél alacsonyabb: 160 gramm. Ezt magas tojástermeléssel érik el. Egy-egy tojójuk átlaghozama 260-270 darab. Évente az 50 ez­res tojóállománnyal 13-14 millió darab tojást termelnek.- Ez év első felében a 6 millión felüli termelési tervünket 156 000 darabbal túlteljesítettük. Eladási tervünket pedig 207 000 darabbal. A különbség abból adódik, hogy kevesebb volt a törött tojás. Ha minden jól megy, az évi tervet is túlteljesítjük - mondja a telep ve­zetője. Fázisos takarmányozásra volna szükség Lehetőségeikhez képest való­ban mindent megtesznek a telep dolgozói a termelési eredmények túlszárnyalásáért és azért, hogy lépten-nyomon takarékoskodja­nak. Pedig szerintük a takarmány­nyal való spórolásban még óriási lehetőségek vannak. Ez azonban az eddiginél rugalmasabb táp­anyaggyártást igényel. Hogy miről van szó, azt Kórosi doktor így fejti ki:- A napi 11 dekagrammos fo­gyasztás független a hozamtól, az állat létfenntartásához szükséges. Sajnos, nincs megoldva a fázisos takarmányozás. Sokkal maga­sabb értékű takarmányra volna szükség akkor, amikor az állat már tojik és még növekszik, s akkor, amikor már kevesebbet tojik. A to­jóállomány takarmányának táp­összetétele elsősorban a kukori­ca százalékaránya tekintetében eltér a kívánatostól. Nyolc hét után már kevésbé értékes takarmány kell a baromfinak. Ha különböző tápértékű volna a takarmány, nem pazarolnánk a fehérjékkel. A ba­romfi melegben kevesebbet eszik, inkább iszik. Külföldön már nem újdonság a fázisos takarmányo­zás. Számítógépeket is használ­nak az optimális adagoláshoz. Csehországi üzemekben nálunk is folyamatban van a fázisos takar­mányozás bevezetése. Hogy mi­lyen nagy szükség lenne Itá, az szinte minden szakmai összejöve­telen, konferencián elhangzik. A termelőüzemek dolgozói tud­ják a legjobban, mit jelent akár egy grammnyi takarmány megtakarí­tása egy-egy tojás előállításánál.- Ha mi átlagban egyetlen grammal kevesebb takarmányt használunk fel egy-egy tojás kiter­meléséhez, akkor évente nem ke­vesebb mint 13 tonna takarmányt spórolunk meg - mondja beszél­getésünk végén Szöcs László, a pártbizottság elnöke, a baromfi- telep vezetője. Sok kicsi, sokra megy. Nagyon sokra. FÜLÖP IMRE A mezőgazdaságban megkez­dődött a napraforgó, cukorrépa, szemes kukorica betakarítása, tart még a silózás, munkát ad a zöld­ségfélék és a burgonya felszedé­se, tárolása, szüretelők zajától hangosak a szőlőskertek, s idő­szerű feladat a búza vetése. Nem vitás, ősszel a szántóföl­deken több a munka, mint az esz­tendő ^öbbi időszakában együttvé­ve. A teendők sokaságát a teljes­ség igénye nélkül néhány, talá­lomra megemlített adat is kellően érzékelteti. Szlovákia mezőgazda- sági dolgozóinak többek között mintegy hatvanezer hektárról kell betakarítani a cukorrépát, harma­dával kevesebb területről felszed­ni a burgonyát és százötvenezer­ről letörni a szemes kukoricát. A többi teendőkkel egyetemben szumma szummárum közel hét­százezer hektár szántót kell meg­járni, néhány területen többféle műveletet is végezve. Ennyi munkát határidőre csakis gondos előkészület után és rugal­mas munkaszervezéssel lehet el­végezni. Fontos, hogy rendelke­zésre álljon minden gép, a munka­tervek kétféle betakarítással, a „szárazzal“ és az „esőssel“ egyaránt számoljanak, s mindezt politikai-szakmai szempontból jól felkészített dolgozógárda egészít­se ki. Olyan emberek, akik ebben a nehéz napokban is képesek megállni helyüket, ismerik a jó munka feltételeit, nemcsak felfe­dezik a hibát, hanem ki is küszö­bölik azt, s a nap minden órájában munkájuk szerves velejárója az akarat és a kezdeményezőkész­ség. Ez utóbbiak legalább olyan fon­tosak, mint a jó gép vagy a hasz­nálható munkaterv, s az is tény, hogy a kezdeményezés és a jó munka emberi feltételeinek meg­teremtése a mezőgazdasági üze­mekben működő pártalapszerve- zeteknek, pártbizottságoknak a feladata. Ezzel kacsolatosan na­gyon találóan jegyezte meg az egyik efsz pártalapszervezetének elnöke: „A gazdasági vezetők fel­adata megteremteni a jó munka gépi és műszaki feltételeit, nekünk pedig oda kell hatnunk, hogy az emberek éljenek az adott lehető­ségekkel. Minőségi munkát vé­gezzenek, tehát a lehető legki­sebb veszteséggel takarítsák be a termést“. Mindezt másutt is tudatosítot­ták, erről a betakarítás kezdetét megelőzően üzemlátogatásaink során meggyőződhettünk. A politi­kai-szervezési munkaterveket taggyűléseken és nyilvános párt- gyűléseken ismertették meg a dol­gozókkal, meghirdették a szocia­lista munkaversenyt, s személyek­hez kötötték a felelősséget. Bizo­nyára így tettek azokon a helye­ken is, ahová ezúttal az őszi beta­karítás előkészületei során nem jutottunk el, mégis hiányérzete tá­mad a határt járónak. Néhány üzemben mintha csak beszéltek volna a helytállásról, helyesen megfogalmazott általánosságokat hangoztatva a gazdaságosságról, de megfeledkeztek az ellenőrzés, értékelés és a nevelő célzatú bün­tetések fontosságáról. Akaratlanul is ilyesmi jut az em­ber eszébe, miközben a silókuko­rica tábláin szorgoskodó böngé­szőket nézegeti az ember. Mások is láthatták, néhány mezőgazda­sági üzem tábláján nem is kellett nagyon keresgélni. Találtak ka­lászt bőven a „böngészők“, ezért nem is tarisznyával, kosárral, ha­nem egyenesen zsákkal indultak útnak. Hárommal, néggyel, gumi­kerekű kocsival, sőt személyau­tóval. Félreértés ne essék, nem őket szidjuk, hiszen csak éltek a lehe­tőséggel. A bajt azok követték el, akik a gépek nyergében a hektá­rokat hajszolták, akik esetleg nem megfelelően készítették elő a gé­peket, elmulasztották a kellő szak­mai kiképzést, a szigorú ellenőr­zést, s így a gép kormánykereke mellett maradt az is, akit onnan már rég le kellett volna hívni. Ér­demes és szükséges elgondol­kodni a dolgon, hiszen a határban van még a szemes kukorica és a cukorrépa. Az utóbbi növénynél a betakarítási veszteségek egyet­len százalékos növekedésével ké­tezerkétszáz tonna cukor marad a földeken. S nem titok, hogy ta­valy is voltak mezőgazdasági üze­mek, ahol az ellenőrzés a gépi betakarítás során fellépő veszte­ség kétszeresét állapította meg. Odafigyelni tehát a szántóföldek minden hektárára, a napok min­den órájában úgymond harci fela­dat. Valamennyi vezető, köztük azok számára is, akik a dolgozók kezdeményezőkészségéért lesz­nek. EGRI FERENC A neveldei dolgozók a berendezést tisztítják

Next

/
Thumbnails
Contents