Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)

1982-08-06 / 185. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. VIII. 6. A minőség és hatékonyság javítása növeli a kereseteket V. Cikksorozat a bratislavai Pravda szerkesztői munkacsoportjának moszkvai, kalugai, rosztovi, Ivovi és uzsgorodi riportútjáról Hogyan segítik a munka szervezését az agitációs központok? NÖVEKSZIK AZ „EGY LEMARADOZÓ SEM LEGYEN A BRIGÁDBAN“ CIMU SZOCIALISTA MUNKAVERSENY JELENTŐSÉGE • ALAPOSAN ÉS SOKOLDA­LÚAN KÉSZÍTIK ELŐ A BRIGÁDRENDSZERÜ MUNKASZERVEZÉS ÉS JAVA­DALMAZÁS BEVEZETÉSÉT • A TUDOMÁNY ÉS A KUTATÁS DOLGOZÓI ÉLEN «.(ÁRNAK A SZERVEZÉSBEN • AZ IGAZGATÓK TANÁCSA FONTOS SZERV A LEGJOBB TAPASZTALATOK TERJESZTÉSÉBEN • KÖVETKEZETES FEL­KÉSZÜLÉS A PÁRTOKTATÁS KERETÉBEN A Pravda szerkesztőségi munkacsoportja tanul­mányújának harmadik állomása a Don melletti Rosztovban volt, amely nálunk elsősorban az itt gyártott mezőgazdasági gépekről, főleg a gabona- kombájnokról ismeretes. A rosztovi terület fontos szerepet játszik a Szovjetunió gabonatermelésé­ben, hiszen már jelenleg is több mint 10 millió tonna szemes terményt termelnek évente. A terület fejlett ipara a népgazdaság számos ágazatában segíti elő a tudományos-műszaki haladást. Ide tartozik első­sorban az energetikai gépgyártás, melynek fő rep­rezentánsa az atomerőműveket gyártó Atommas, továbbá a porkohászati alapanyagok gyártása, a számjegyvezérlésű szerszámgépek, a robbantá­sos alakítógépek gyártása, valamint több korszerű üzem működik itt a mikroelektronika, a repülőgép- gyártás és a vegyipar területén. A brigádrendszerű munkaszervezés és javadal­mazás bevezetésében szerzett tapasztalatokkal először a terület egyik gyorsan fejlődő városában, Novocserkaszkban ismerkedtünk meg. A pártaktíva hatékony közrem ű ködésével Az SZKP Novocserkaszki Váro­si Bizottságának funkcionáriusai­tól világos és meggyőző tájékozta­tást kaptunk. Amint azt mindjárt az elején kiemelték, a város ipari dol­gozóinak az a legfontosabb fel­adatuk, hogy a termelést kizárólag csak a munkatermelékenység fo­kozása által növeljék. E kiemelt cél elérésében különösen jól be­vált a brigádrendszerű munka- szervezés és javadalmazás érvé­nyesítése. Az új szervezési mód­szer bevezetése előtt a város üze­meiben a munkatermelékenység átlagosan 4,5 százalékkal növe­kedett évente, a brigádrendszerű munkaszervezés és a munka vég­ső eredményeihez kötött munka­bérezés azonban ezt az arányszá­mot 8,5 százalékra növelte. Emel­lett olyan üzemek is vannak a vá­rosban, ahol a legújabb tudomá- nyos-müszaki ismeretek kihasz­nálásával évente 25 százalékkal növelik a munka termelékeny­ségét. Aki azt gondolná, hogy a bri­gádrendszerű munkaszervezés bevezetéséhez elég néhány lel­kes, tettrekész dolgozó, és egy rátermett vezető, az bizony súlyo­san téved. Az életerős és fejlődő­képes brigádok létesítését pontos és céltudatos, hangyaszorgalom­mal végzett meggyőző és politikai- szervező munka előzte meg. Novocserkaszkban már az SZKP XXV. kongresszusa után elkezdték az új szervezési forma fokozatos érvényesítését. Ebben elsősorban a pártszervek és -szervezetek funkcionáriusai, az üzemekben dolgozó kommunisták haladtak az élen. A városi pártbi­zottság kidolgozta a brigádrend­szerű munkaszervezés és java­dalmazás bevezetésének komp­lex programját, s az egész pártak- tívát bevonta annak teljesítésébe. Az előkészítés eleinte csak el­méleti volt. A városi pártbizottság által szervezett tanfolyamokon és szemináriumokon részt vett min­den vezető dolgozó, az igazgatók­tól kezdve egészen a mesterekig, míg a brigádvezetók, a munkások és a műszaki-gazdasági dolgozók részére az üzemi pártszervezetek rendeztek tanfolyamokat. Ebben a munkában igen jelentős, sőt pó­tolhatatlan szerep jutott a tudomá­nyos és a főiskolai dolgozóknak. Természetesen nem valamiféle elvont, általános, elméleti tanfo­lyamokról volt szó. Az előadások az üzemek és az egyes munkahe­lyek konkrét feladatainak és prob­lémáinak a megoldásából indultak ki. Első hallásra az ember úgy gondolná, hogy a tudósok, a dok­torok, a docensek és a tudomá­nyok kandidátusai elég távol áll­nak a gyakorlati termelés problé­máitól, azonban az a tény, hogy a főiskolai tanszékeknek az egész országban, így Novocserkaszk­ban is kihelyezett munkahelyeik, laboratóriumaik vannak az üze­mekben, segített áthidalni ezt a problémát. A brigádok szervezésében csak akkor került sor az első konkrét lépésekre, amikor már mindenki előtt világossá vált, hogy mi az új szervezési forma lényege és célja. A rosztovi területen, pontosabban a novocserkaszki ipari központban azonban egy tipikus megoldással is találkoztunk, melynek jelentősé­ge különösen hazai viszonyaink szempontjából tűnik ki. Normafejlesztés a munkások kezdeményezésére A brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás hazai kí­sérleti bevezetésére vonatkozó alapelvekben az áll, hogy ez a for­ma megköveteli a munkaszer­vezés tökéletesítését, a munkafo­lyamatok ésszerűsítését, valamint a munkaszükségleti normák ob- jektivizálását, amelyek a munka- ráfordítás felmérésére szolgálnak az egyes tevékenységekben és műveletekben, s lehetővé teszik a komplex időnormák meghatáro­zását a termelés és a munka ter­vezéséhez és operatív irányításá­hoz, valamint a munkabérezés­hez. A komplex normák megálla­pításához elemezni kell a munká­sok kölcsönös viszonyait, s javas­latokat kell tenni olyan hatékony munkamódszerek bevezetésére, amelyek elősegítik a munkások munkaidejének legésszerűbb ki­használását, s részvételük értéke­lését a munka közös eredményei­ben. Az ésszerűsitóknek és a nor- mázóknak ezért ki kell használni­uk a brigádtagok kezdeményezé­sét és tapasztalatait A normák tökéletesítése jogos követelmény. Számos normánk elavult, s egyes műszakilag indokolt normáinkat csak különböző mate­matikai és statisztikai módszerek alapján állapították meg. így aztán nem csoda, hogy más országok­hoz viszonyítva nálunk indokolat­lanul nagy a nyers- és az alap­anyagok, valamint az energia faj­lagos fogyasztása, e egyes mun­kaszükségleti normáknál úgy tű­nik, mintha egyáltalán nem ven­nénk figyelembe a tudományos- műszaki haladás eredményeit és kihatásait. Hogyan lehetne ezt a fogyaté­kosságot a legeredményesebben felszámolni? Hogyan lehetne biz­tosítani a munkások részvételét ebben a folyamatban, növelni az irányításban és a jobb gazdasági eredmények elérésében való részvételüket? Ezekre a problémákra hatékony megoldást találtak a rosztovi terü­let ipari üzemeiben, mégpedig az akszaji rendszer formájában, amely a teljesítménynormák mun­kások által történő felülvizsgálásá­ból indul ki. Az Akszaji Műanyag­gyárban kifejlesztett rendszer alapelve abban rejlik, hogy a mun­kások a termelésben ható műsza­ki- technológiai tényezők felmé­rése alapján kezdeményezően ke­resik a munkatermelékenység nö­velésének tartalékait, s egyúttal a normákat is szilárdítják. A mun­kások által növelt teljesítménynor­mákat azonban nem általánosítják adminisztratív úton. Ez csupán azoknak a dolgozóknak az ügye, akik alkotóan viszonyulnak a mun­kájukhoz, fokozzák a szakképzett­ségüket, további szakmákat sajá­títanak el, s műszaki újításokkal segítik elő a munkaidő jobb ki­használását. Ha törekvésük ered­ményeként a teljesítménynorma is növekszik, a jutalom sem marad­hat el. Az akszaji vállalatnál példá­ul úgy járnak el, hogy amennyiben a munkások saját kezdeményezé­sükre tíz százalékig növelik a tel­jesítménynormát, az illetékes sze­mélyek vagy brigádok egyszeri prémiumot kapnak, annak az összegnek az 50 százalékát, amit a vállalat a norma növelése alap­ján három hónap alatt nyert. Ha a munkások több mint húsz szá­zalékkal növelik a teljesítménynor­mát, abban az esetben ezt az 50 százalékos prémiumjuttatást a vállalat hat hónapi, ilyen értelmű nyereségéből folyósítják. Az ak­szaji rendszer további érdekessé­ge, hogy a munkások által kezde­ményezett normaszilárdítás elter­jedésével összefüggésben a mű­szaki-gazdasági dolgozók száma ennél a vállalatnál az eredeti 280- ról 126-ra csökkent. Az akszaji rendszert a pártszer­vezetek széles körű népszerűsítő és szervező munkája alapján, ki­sebb-nagyobb változtatásokkal a rosztovi terület 365 vállalatánál kezdték érvényesíteni. Az 1974- tól 1979-ig terjedő időszakban több mint negyedmillió egyén és brigád növelte a teljesítménynor­mát, amiért 21,4 millió rubel jutal­mat kaptak. E kezdeményezésnek köszönhetően évente 100 millió rubellel nőtt a vállalatok termelé­se. Egyúttal az olyan nézeteltéré­seket is sikerült kiküszöbölni, amelyek általában a felülről jövő, hivatalos normaszilárdítást kísé­rik. (Folytatjuk) Érdekes, színes nyomtatásban, negyedévenként 800 példányban megjelenő kiadvány, címe: Té­nyek és érvek. Kiadója az SZLKP Lévai (Levice) Járási Bizottsága. Dr. Bohumír Jablonický járási titkár vezetésével az ideológiai osztály munkatársai szerkesztik. A legutóbbi szám 36 lapos, az A-4 formátú lapok a borítékból ki­emelhetők, vagyis könnyen elhe­lyezhetők a faliújságokon, és ez a szám már az aratás kezdetekor megjelent. Kézhez kapta, több példányban is, mind a 65 agitációs központ vezetője. Márta Kafková, a kiadvány egyik szerkesztője így vélekedik:- Ha régebben általános igaz­ságokkal folytattuk a propagandát, most munkával folytatjuk. Világos, beszédes tények és nem óhajok ismertetésével. A tényleges hely­zet számbavételével segítjük az érvelést. A Járási Statisztikai Hivatal igazgatója, Földi Béla és Tibor Gazdik mérnök gyűjtötték össze a tényleges helyzet számbavéte­léhez szükséges adatokat..- Ez persze önmagában kevés - magyarázza Kafková elvtársnő a politikai tapasztalatokra ala­pozva formáltuk mondanivalónkat, az érveket, mert csak az elmélet és a gyakorlat kapcsolata adhat sikert. Ahogy szemügyre veszem a ki­advány lapjait, nemcsak az ízlé­ses, érdeklődést keltő grafikai el­rendezés tűnik fel, ami a Járási Népművelési Intézet munkatársai­nak érdeme, hanem az is, hogy kérdések szerepelnek a szöveg­ben. Konkrét címzettekhez szóló kérdések szókimondó, éles kér­dések. Lenin sohasem kerülte meg a kényes kérdéseket, jut eszem­be. Nem félt az éles szavaktól, azt vallotta, hogy a propagandista be­széde legyen szenvedélyes, ne olyan, mint egy kis patak békés csörgedezése.- Azr>rt adunk az agitátorok ke­zébe ilyen segédanyagot - hallom a magyarázatot —, hogy szokják meg, a tények ismeretében így kell az elméletet a cselekvés ve­zérfonalává tenni, így segítik a szervezők munkáját. A kiadvány felhasználásának módját természetesen, figyelem­mel kísérik. Vlasta Záhorská és Kós Mária, a Népművelési Intézet munkatársai, akik az aratási hír­adók műsorának összeállításához is segédanyagot szerkesztettek, a tanácsadó, módszertani látoga­tások alkalmával mindegyik agitá­ciós központ vezetőjével megbe­szélik a tapasztalatokat. Miként Július Rubinský, a Népművelési Intézet igazgatója megbeszélte a szemléltető agitáció soron levő feladatait a népművelési otthonok és az agitációs központok vezetői­vel. Mindhárman a járási pártbi­zottság ideológiai osztályának ak­tivistái, így véleményük és a többi aktivista megítélése alapján isme­retes, hogy miként, milyen hatás­fokkal működnek az agitációs köz­pontok jelenleg.- Egyharmaduk kiválóan, a má­sik harmad közepesen, a többi pe­dig mintha aludna. Nagyon általános az ilyen érté­kelés. Megpróbálom a részlete­sebb tájékoztatást úgy megkapni, hogy találgatni kezdek, az „alvó“ minősítést érdemlő agitációs köz­pontok vezetői bizonyára pedagó­gusok, akik megérdemelt nyári szabadságuk napjait töltik. Ez azonban csak találgatás, mert hi­szen 65 agitációs központ közül 21 vezetője pedagógus, és Kural (Kuralany) községben Anton Pavlovié. Nagyod (Vyšná nad Hronom) Nagy Eva, Nagyöiveden (Veľké Ludince) Fógel József, Farnadon (Farná) Harangozó Kornélia, Deménden (Demandi- ce) Mária Nováková igazán pél­dásan teljesítik feladatukat. Elfo­gadom inkább ezt az érvelést:- Még nincs itt az ideje az érde­mi értékelésnek. Csak a tapaszta­latokról szólhatunk, hogy miként működnek. Élenjárónak, példásnak a nagy- sallói (Tekovské Lužany), a de- méndi és a zselizi (Želiezovce) működése mondható. Az utóbbi főként a szemléltető agitáció meg­szervezésében jeleskedik. A fakó- vezekényi (Plavé Vozokany) agi­tációs központ működése azért említésre méltó, mert vezetője, Bie- lik Sándor nyugdíjas, a sárói (Sárovce) működése pedig azért, mert Zuzana Máčeková, veze­tője még nem párttag, de mind­két agitációs központ sikerrel mozgósítja a dolgozókat, s nem­csak a földmüvesszövetkezet tag­jait, a jelenleg legfontosabb mun­kára, a szalma begyűjtésére. HAJDÚ ANDRÁS Kényszerpihenő közben Az éjszakai eső másnap dél­előtt a Nagyidai (Veľká Ida) Mag­termesztő Állami Gazdaság kom- bájnosait is pihentette. A reggeli napsütésben tétlenül álló kék gép­óriások körül a Krompaský fivé­rek is türelmetlenül tettek-vettek, várták az indulási parancsot.- Bárhogy próbáljuk megnyug­tatni önmagukat, mégis idegesít, hogy még csupán a kezdet kezde­tén tartunk. Ilyenkor a kényszerpi­henő is sokkal jobban bosszantja az embert, mint például egy idejé­ben megkezdett csépi éskor- fe­jezték ki az aratók hangulatát azon a reggelen. Hogy éppen mellettük álltam meg és nem másutt, az nem csu­pán a véletlen műve volt. Krom­paský János már évek óta a helyi állami gazdaság legjobb aratói kö­zé tartozik, s a műhelyben is - ahol a nyár kivételével gépjavító­ként dolgozik - oszlopos tagnak számít, azonfelül pedig kommu­nistához méltó lelkiismeretesség­gel végzi azokat a feladatokat is, amelyek lakóhelyén, Gomboson, mint a helyi nemzeti bizottság kép­viselője hárulnak reá.- Én ebben nem látok semmi különöset - mondta. - Igyekszem eleget tenni mindennek, amit tő­lem a családom, a munkaadóm és a lakhelyem elvár. Ez az én hajtó­erőm, semmi más. Igaz, az ember csak akkor tud itt is, ott is elérni valamit, ha kedve van hozzá, amit csinál.- Mióta arat?- Ha jól emlékszem, tizenne­gyedik éve. Azóta, amikor ide ke­rültem a meczenzéfi szakmunkás- képzőből.- Hol jobb, a műhelyben, vagy a kombájnon?- Szeretem a gépeket, a mű­helyt, de ilyenkor örülök az aratás­nak, a természetnek is. így egy kicsit változatosabb az év. Persze, ez a kéthónapos kikapcsolódás sincs szerelés, javítás nélkül. Ná­lunk ugyanis olyan a gyakorlat, hogy a kombájnokhoz nincs külön gépjavító-csoport. Mi készítjük fel a gépeket a munkára s még a kombájnok g( leráljavítását sem bízzuk másra. Ugyanakkor együtt aratunk, s ha valamelyik gép el­romlik, akkor azonnal helyben va­gyunk, segítünk egymásnak a ja­vításban. Ha pedig szükség van ránk, akkor más gépek javításánál is besegítünk. Tegnap például el­romlott egy Škoda traktorunk, de éjfélre rendbehoztuk.- Csak kedv kell ahhoz, hogy valaki jó munkát végezzen?-Talán elsősorban az. Kell vi­szont mások igyekezete is, hiszen vegyük az aratást. Mennyivel nyu- godtabb lenne a kombájnos, így én is, ha lenne elegendő kaszakés vagy ha az ékszíjak strapabírób- bak lennének...- Hogyan viseli a család az ara­tást, azt, hogy a családfő a nyári kirándulások idejét kora reggeltől késő estig a gabonatáblákon tölti?- Nem tagadom, nálunk is fel­merül néha ez a kérdés. Szeren­csére a feleségem, a kislányom és a kisfiam megértik, hogy valakinek azért csak muszáj végeznie a cséplést, ha azt akarjuk, hogy mindig legyen kenyér az asztalun­kon. Igaz, a nyári kirándulás szá­munkra sem ismeretlen, mert hol az aratás előtt, hol utána jut azért arra is idő. GAZDAG JÓZSEF Krompaský János (balról) és Milán (A szerző felvétele) Tények és érvek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents