Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-05 / 184. szám, csütörtök
újxzá 3 1982. Vili. 5. Izrael megkísérelte Nyugat-Bejrút elfoglalását (Folytatás az 1. oldalról) Az egyesült palesztin és libanoni erők meghiúsították az izraeliek újabb partraszállási kísérletét is. Az AP hírügynökség jelentése szerint ez a támadás minden valószínűség szerint több száz polgári lakos életébe kerülhetett. Hangsúlyozta, hogy a libanoni főváros lángokban áll, és sűrű füstfelhő borítja, s hogy minden négyzetméternyi területre több száz gránát hullik. A tegnapi rendkívül erős és átfogó támadás előzményeihez tartozik, hogy Izrael a 9. tűzszünet ellenére kedden röviddel éjfél előtt ismét ágyúkkal és rakétákkal lőtte Nyugat-Bejrútot. A tüzérségi tűz szerda reggelig tartott, s főleg a bejrúti nemzetközi repülőtér térségére irányult. Ezt követően a reggeli órákban az izraeli csapatok megkezdték előrenyomulásukat a zöldövezet felé. Ennek következtében a hírügynökségek már reggel arról számoltak be, hogy az izraeli csapatok feltehetően a tankelháritó akadályokat akarják felszámolni. Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár a szerdára virradó éjszaka utasította az ENSZ-megfi- gyelók egy csoportját, hogy foglalják el kijelölt állásaikat Libanonban. Ezeknek a tűzszünet megtartását kellett volna ellenőrizniük. Az ENSZ-főtitkár annak ellenére kiadta ezt az utasítást, hogy az izraeli kormány még nem hagyta Nyugat-Bejrútban szinte állandó a vízhiány, s mint képünkön is látható, a libanoni főváros lakosai gyakran a bombatölcsérekben felgyülemlett vizet kénytelenek inni (Telefoto: ČSTK) jóvá a BT ez irányú döntését. Mint ismeretes, Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke már korábban bejelentette, hogy szervezete hajlandó együttműködni az ENSZ-megfigyelók- kel. Az ENSZ-főtitkár egyébként jelentésben számolt be a Biztonsági Tanácsnak arról, hogy az izraeli csapatok akadályozzák az ENSZ-megfigyelőket állomáshelyeik elfoglalásában. Az izraeli kormány állítólag ma fog tárgyalni az ENSZ-megfigyelők ügyében, miután Jicchak Samir külügyminiszter visszaérkezik az USA-ból. GENF ENSZ-tanácskozás az Indiai-óceánról (CSTK) - Genfben kedden megnyílt az Indiai-óceánnál foglalkozó különleges ENSZ-bizottság ülésszaka. A tanácskozássorozat feladata olyan nemzetközi konferencia előkészítése, amelyen áttekintenék, hogyan valósítható meg az el nem kötelezett országoknak az Indiaióceán békeövezetté változtatását indítványozó javaslata. A konferencia 1981 -ben történő összehívására vonatkozó ENSZ- határozat megvalósítását az Egyesült Államok és szövetségesei meghiúsították azzal, hogy elzárkóztak a tanácskozás gyakorlati előkészítésében való részvételtől. A világszervezet határozata értelmében a nemzetközi tanácskozást legkésőbb 1983. első felében kell megtartani. Az Egyesült Államok továbbra is kitart a konferencia szabotálását célzó politikája mellett. A Szovjetunió és a bizottságban részt vevő szocialista országok támogatják az Indiai-óceán békeövezetté változtatásának gondolatát, valamint az Indiai-óceánnal foglalkozó konferencia összehívását szorgalmazó ENSZ-határozatot. Jellemző: Tel Aviv akkor indította a frontális támadást, amikor az USA állítólag arra próbálja őt rábírni, hogy szüntesse meg Nyugat-Bejrút bombázását. Hiszen Samir külügyminiszter csak tegnap fejezte be a Reagan elnökkel és más vezető politikusokkal folytatott tárgyalásait Washingtonban Az izraeli külügyminisztérium egyik szóvivője is beismerte, hogy Washingtonban még csak szóba sem került a bombázás, s a Fehér Ház semmilyen ultimátummal nem fenyegette meg Izraelt. De ez nem is meglepő, mivel a politikai megfigyelők szerint az izraeli külügyminiszter amerikai látogatásának fő célja az volt, hogy koordinálják Tel Aviv további agresszív akcióit Bejrút ellen. Ali Nasszer Mohammed, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, kormányfő, valamint Ali Abdullah Szaleh, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke tegnap Damaszkuszban tanácskozott Hafez Asszad szíriai államfővel. A találkozó fő témája a libanoni helyzet volt. Mindhárom államfő sürgette az arab csúcstalálkozó összehívását a Libanon elleni izraeli agresszió megtárgyalására. Hangsúlyozták, hogy támogatni kell a palesztin nép harcát a PFSZ irányítása alatt. nyújtandó hatékony segítséget, és az arabok közötti ellentétek elmélyülésére számit. A már hosszú évek óta tartó konfliktusos közel-keleti helyzet Izrael és az USA hibájából keletkezett. Éppen ezek azok az államok, amelyek szabotálják a kulcsproblémák megoldását. Nem valósult meg a palesztin népnek saját független állama létrehozásához való joga. Folytatódik az arab területek okkupációja, amelyeket Izrael már 1967-ben megszállt. Tel Aviv újabb libanoni kalandja, amelyet az USA támogatásával valósít meg, csupán növeli a felgyülemlett problémák terhét. Az agresszor és védelmezői megkísérlik lerögzíteni a mostani és az összes előző hódító háború eredményeit és saját hegemóniájukat megteremteni. A Szovjetunió konstruktív hozzáállásának a libanoni eseményekhez és az egész közel-keleti helyzethez az a célja, hogy ne keletkezzenek újabb akadályok, hanem ellenkezőleg elháruljanak azok, amelyek gátolják a közel- keleti helyzet rendezését. Ezt az álláspontot világosan kifejtette Leonyid Brezsnyev a moszkvai Pravda kérdéseire adott válaszaiban, valamint Gustáv Husákkal lezajlott krími baráti találkozója alkalmával, amikor is megállapították, hogy a Szovjetunió és a CSSZSZK a lehető leghatározottabban elítéli a szuverén Libanon és a palesztin nép elleni bűnös izraeli agressziót csakúgy, mint azt a közvetlen támogatást, amelyet Washington nyújt Tel Avivnak. A háború tüzét el kell oltani, az agressziót meg kell állítani. Az izraeli csapatoknak távozniuk kell libanoni területről — ez a Szovjetunió követelése. E célhoz vezető elsődleges és halaszthatatlan lépés Bejrút körülzárásának megszüntetése és a Nyugat-Bejrútot védelmező erők, valamint az izraeli csapatok szétválasztása. Csupán üdvözölhető az ENSZ Biztonsági Tanácsának újabb határozata, amellyel - tekintettel az ag- resszorok általános nemzetközi elítélésére - még az amerikai képviselő sem merészelt szembehelyezkedni. Most arra van szükség, hogy e határozatot teljesítsék. Ami Washington követelését illeti, a Szovjetunió kategorikusan ellene van annak, hogy libanoni területen amerikai csapatok jelenjenek meg, s erre figyelmeztette az USA-t. Izrael libanoni agresszióját élesen elítélték már szerte a világon, az ENSZ Közgyűlésén, az el nem kötelezett országok nicosiai találkozóján és az arab államok külügyminisztereinek tuniszi értekezletén. Minél összeforrottabbak lesznek azok az erők, amelyek szembeszállnak az izraeli kalanddal, annál gyorsabban és megbízhatóbban ér véget e kaland. E téren kétségtelenül kulcsfontosságú az arabok cselekvő egysége és aktív szerepe. Egyre sürgetőbbé válik, hogy közös intézkedéseket dolgozzanak ki a palesztinok törvényes létjogainak biztosítására és hogy e válságos pillanatban mellőzzék mindazt, ami gátolja a cselekvő egység elérését. A Szovjetunió segítséget és támogatást nyújtott és fog továbbra is nyújtani mindazoknak, akik nem vetik magukat alá az agresszor- nak és akik e térségben igazságos rendezésre és békére törekszenek. A nagy nemzetközi visszhang, amelyet Leonyid Brezsnyevnek a Pravda kérdéseire adott válaszai keltettek, arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió következetes elvhű állásfoglalása elismerésre és tiszteletre talál a nemzetközi közvélemény széles köreiben. Izrael és védelmezői libanoni kalandjából, abból a lehetőségből, hogy ez megismétlődhet bármelyik más arab országban, újból sürgetően következik a közel-keleti helyzet igazságos és átfogó rendezésének szükségessége. Amint Leonyid Brezsnyev megállapította, az agressziókkal és háborús konfliktusokkal teli elmúlt évtizedek szomorú tapasztalatai megmutatták, hogy a Közel-Kelet problémáit sem a fegyveres konfrontációk, sem a különutas megállapodások nem oldották és nem oldhatják meg. E problémákat csupán valamennyi érdekelt fél kollektív erőfeszítésével lehet megoldani — beleértve a PFSZ-t mint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjét. Éppen e távlat szempontjából emlékeztetünk a nemzetközi konferencia összehívására tett javaslatunk jelentőségére. Minél előbb összehívják, annál jobb. A Szovjetunió kész e téren gyakorlatilag eljárni és lojáliséin együttműködni mindazokkal, akik szeretnének hozzájárulni a tartós közel-keleti béke megteremtéséhez. A helyzet olyannyira komoly és válságos, hogy a legsürgősebb intézkedéseket követelik meg - hangzik az üzenetben, amelyet Leonyid Brezsnyev intézett az USA elnökéhez. A szovjet államfő üzenete továbbá hangsúlyozza, hogy Libanon tragédiája, főként a főváros lakosainak tragédiája kitörölhetetlen foltot hagy mindazoknak a lelkiismeretén, akik megállíthatták volna az agresszort, de ezt nem tették meq. A libanoni események arról tanúskodnak, hogy a közel-keleti problémák megoldása nem tűr halasztást. Véget kell vetni a Libanon elleni agressziónak. Nem lehet tovább halogatni az agresszió megállításához vezető lépéseket. AESZ-viszály Csak a név marad? Tavaly júniusban Nairobiban robbant az első bomba, de nem minden előzmény nélkül - az aknamunka akkor már hónapok óta folyt. Mauretánia a teljes összeomlástól tartva kiszállt a Nyugat- Szaharáért vívott értelmetlen harcból, csak Marokkó makacsko- dott továbbra is. Rabat egyszerűen nem hajlandó tudomást venni A Poiisario Front vezette szaharai- ak nemzeti felszabadító harcának eredményeiről, és már végképp nem az időközben kikiálltott Szahara! Arab Demokratikus Köztársaságról. Ennek meg is vannak a mész- szemenó következményei. Marokkó törvényszerűen szemben találta magát egykori szövetségesével, Mauretániával, a Polisariót sokoldalúan támogató Algériával és fokozatosan valamennyi haladó afrikai országgal. Ezek után szinte magától érthető, ami Nairobiban történt - az Afrikai Egységszervezet rácáfolt nevére. Az ötven tagállam közül 26 elismerte a Polisariót és támogatta felvételi kérelmét. A csúcstalálkozót előkészítő külügyminiszteri konferencián részt is vett az 51. tag képviselője, s ekkor robbant az a bizonyos diplomáciai bomba, amelynek pusztítását az AESZ máiig sem heverte ki. Elkezdődött a tárgyalóteremből történő teátrá- lís kivonulások, sértődöttségek, a diplomáciai gyakorlatban példátlanul heves és szenvedélyes viták végeláthatatlan sora. A megoldás, a megegyezés persze elmaradt. Csak a viszály folytatódik, ezúttal Tripoliban, Líbia fővárosában. A huzavona a múlt héten hétfőn kezdődött ismét a csúcsot előkészíteni hivatott külügyminiszteri tanácskozáson. Miután semmiképpen sem sikerült megteremteni a konferencia határozatképességét - ehhez 34 tagállamnak, vagyis kétharmados többségnek kellett volna hajlandóságot mutatnia arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a Polisarióval - felkérték a szaha- rai küldötteket, hogy „önként“ mondjanak le a csúcstalálkozón való részvétel jogáról. A kérést még pénteken elfogadták - egy feltétellel. Mégpedig azzal, hogy részt vehessenek a csúcsot előkészítő, hivatalos, vagyis kétharmados többséggel rendelkező külügyminiszteri konferencia munkájában. A válasz váratott magára, mindaddig, míg kedden a Szaha- rai Arab Demokratikus Köztársaság AESZ-tagságát támogató 26 afrikai ország felhívást tett közzé Tripoliban, amelyben az értekezleten való részvételre szólít fel minden tagállamot. Többórás vita után adták ki az ún. tripoli felhívást, amely élesen elítéli a szervezeten belüli viszálykodást és „az AESZ egységének és szolidaritásának megbontására irányuló imperialista mesterkedéseket“. Az alaptalannak távolról sem mondható vádakhoz csatlakozott Moa- mer Kadhafi líbiai államfő is: azzal vádolta az USA-t, hogy megvesztegetett bizonyos afrikai vezetőket, hogy azok ne menjenek el az AESZ tripoli csúcsértekezletére. Vagyis végeredményben még mindig bizonytalan a csúcstalálkozó sorsa. GÖRFÖL ZSUZSA Adalékként a fentiekhez egy tavalyi „történelmi“ felvétel Nairobiból: a kép bal oldalán látható marokkói küldött és a Poiisario képviselőié között tettlegességig fajuló szópárbaj alakult ki. A lengyel népgazdaság első félévi eredményei Továbbra is bonyolult a helyzet (A Rudé právo varsói tudósítójától) - A Trybuna Ľudu, a Žlnierz Wolnosd és más lengyel lapok kiterjedt cikkekben kommentálják a lengyel Országos Statisztikai Hivatal jelentését az ország első félévi társadalmi és gazdasági helyzetéről. A Trybuna Ludu a jelentést a szigorú realitás tükörképének nevezte. Az Országos Statisztikai Hivatal jelentéséből kitűnik, hogy az 1981 végén és 1982 elején hozott döntések a stabilizálódás kezdetét és a gazdasági fegyelem erősödését jelentik Lengyelországban. A rendkívüli állapot elrendelése és a gazdasági reform megvalósításának útján tett első lépések hozzájárultak a termeléscsökkenés ütemének1 lelassulásához; a termelésnek ez a csökkentése tavaly katasztrófával fenyegetett. A tavalyi év első hat hónapjához viszonyítva az idén a széntermelés 16 százalékkal növekedett. 4 százalékkal több rezet termeltek, és a parasztok, kistermelők 24 százalékkal több gépet és munkaeszközt kaptak. Pozitív fejlődés figyelhető meg más területeken is, ami azonban még mindig kevés, állapítja meg a Trybuna Ludu. A statisztikai adatok tanűsága szerint a gyógyszerek, a tisztálkodási és kozmetikai szerek, az elektrolitikus réz, a traktorok stb. termelésének növekedése mellett számos ipari ágazat még nem érte el az 1981-es év első félévének termelési szintjét. Mintegy 470 vállalat és üzem átmenetileg vagy tartósan kénytelen volt csökkenteni termelését, mivel hiányoznak az elsősorban behozatalból származó nyers- és alapanyagok. A helyzet bonyolultsága ellenére, amit a nyugati államok részéről életbe léptetett gazdasági szankciók is fokoznak, megállapítható, hogy a lengyel gazdaság fokozatosan kezd fellélegezni. Hogy milyen mértékben, milyen gyorsan javul meg a helyzet, az attól függ, hogy ehhez saját munkájával ki, milyen mértékben járul hozzá, írja a Trybuna Ludu. Határozati javaslat a Puerto Rico-i kérdésről (ČSTK) - Kuba, Afganisztán, Irak és SÍzíria az ENSZ dekoloni- zádós különbizottságában Puerto Rico problémájával kapcsolatos határozati javaslatot terjesztett elő. A javaslat ajánlja az ENSZ- közgyülésnek, hogy. a soron következő ülésszakán önálló napirendi pontként tárgyalja meg a Puerto Rico-i kérdést. Ugyanakkor síkraszál! Puerto Rico népének önrendelkezési jogáért, függetlenségéért s követeli, az USA tegyen lépéseket, hogy a hatalmat a Puerto Rico-iak vehessék át, s tegye lehetővé, hogy a bizottság megfigyelőket küldhessen a szigetre. A javaslat elítéli az Egyesült Államokat azért is, mert megtiltották a Puerto Rico-i sportolóknak a közép-amerikai játékokon való részt- vételt.
