Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-26 / 202. szám, csütörtök
Napjaink fő problémája Ma nincs fontosabb az emberiség számára, mint ez a nyers egyenességgel megfogalmazott kérdés: meg tudják-e őrizni a haladás erői a békét, vagy az agresszív militarizmus a háború szakadékéba taszítja az emberiségét? 1982 elejének eseményei változatlanul e két tendencia jegyében alakultak. Annak a harcnak a jegyében, amely oly drámai jelentőségű korunkban, amikor is a földrészek és az országok közti távolságokat nem kilométerekkel, hanem a ballisztikus rakéták repüléséhez szükséges percekkel mérik, amikor a felhalmozott fegyverek hatékonyságát nem a tüzérségi lövedékek és a légibombák számával, hanem a „megsemmisítési koefficienssel" határozzák meg, amikor a háború kitörésének lehetősége nem a politikai érdekek összeütközésétől függ, hanem egy egyszerű emberi hibától vagy a hírközlési hálózat rövidzárlatától. Végzetes az emberiség számára - bár más, társadalmi síkon - a hidegháború is. A fizikailag és szellemileg romboló fegyverkezési hajsza fokozása, az országok közötti kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos, technikai és kulturális -együttműködés megnehezülése súlyos gazdasági terheket ró a dolgozókra. A hidegháborús légkör, amelyben nyíltan megmutatkoznak a társadalmi fejlődés legreakciósabb tendenciái, fékezi a forradalmi folyamatot, késlelteti az emberiség előrehaladását. Erről sohasem szabad megfeledkeznünk. Különösen nem most, amikor a békét valóban sokkal nagyobb veszély fenyegeti, mint bármikor az utóbbi időkben. Az imperialista körök egyre nyíltabban konfrontációra törekszenek, és ebben a helyzetben, az események ilyen fejlődése láttán, több mint megengedhetetlen a nemzetközi közvélemény passzivitása, megengedhetetlen mindaz, ami szabad kezet ad azoknak az erőknek, amelyek a feszültség további növekedésére számítanak, és a saját önző osztályérdekeik miatt készek átlépni azt a határt, amely a békét és a háborút elválasztja. Hát ezért olyan fontos napjainkban az emberek milliói előtt feltárni, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért, hogyan lehet megállítani a háború felé sodródást, hogyan lehet előmozdítani, az enyhülés ügyét. A kommunisták a társadalmi folyamatok tudományos elemzéséből kiindulva igyekeznek világos választ adni ezekre a kérdésekre. Az imperializmus és a reakció erői aktivizálódnak, támadást kísérelnek meg a béke és a haladás erői ellen; ez közvetlenül összefügg azzal, hogy Washingtonban az olyan csoportok és politikusok kerültek a hatalomra, akik a tőkés világ politikai köreinek szélsőséges jobboldali szárnyát képviselik. A Reagan elnök beiktatása óta eltelt másfél év alatt teljes egészében kikristályosodott az a külpolitikai irányvonal, amely a hetvenes évek második felében kezdődött és nyílt konfrontációt hirdetett a szocialista világgal és a nemzeti felszabadító mozgalmakkal. Ennek gyakorlati megnyilvánulása az a törekvés, hogy az Egyesült Államok és az irányítása alá tartozó tömbök javára billentsék a szocializmus és az imperializmus közötti katonai-hadászati egyensúlyt, amely lényegében a béke megőrzését szolgálja bolygónkon. Helytelen lenne, ha ennek az irányzatnak a forrásait csak egyes politikusok antikommunista, reakciós beállítottságában látnánk. A fejlődés jelenlegi szakaszában egyfajta objektív törvényszerűséget kell látni. Az imperializmus igyekszik revánsot venni az utóbbi években elszenvedett vereségekért, arra törekszik, hogy megzavarja a nemzeti felszabadítás, a demokrácia és a szocializmus előrehaladását. A jelenlegi nemzetközi helyzet osztályszempontú elemzése lehetővé teszi az imperialista katonai tervek leleplezését, segít kidolgozni az ellenintézkedések reális politikáját, megteremti a békéért és a biztonságért küzdő néptömegek összefogásának feltételeit. Az osztályszempontú elemzés világosan mutatja, hogy a háborús veszély nem a nemzetközi színtéren egymással küzdő két fő erőtől való „egyenlő távolságtartással“ hárítható el, nem is azokkal a próbálkozásokkal, hogy egyenlőség- jelet tegyenek a NATO agresszív tömbje és a védelmi célokat szolgáló Varsói Szerződés közé, nem is a pacifista kivárással, hanem csak az aktív, formáját tekintve antimilitarista, tartalmát tekintve antiimperialista harccal. A sajátos nemzeti körülmények között működő kommunista és munkáspártok tisztában vannak a béke megszilárdítására tett közös erőfeszítéseinek történelmi jelentőségével. Ezt nemrég, újra megerősítette az a Prágában tartott tanácskozás, amelyen 90 testvérpárt képviselői értékelték folyóiratunk munkáját. A találkozó megmutatta, milyen nagy a kommunisták felelőssége a béke ügyéért ebben a bonyolult helyzetben. Azért .is igen időszerű, hogy a néptömegeket következetesen felvilágosítsuk a jelenlegi feszültség valódi okairól, mert a békemozgalom nem minden résztvevője -*• a passzív emberekről már nem is beszélve - látja világosan, hogy ki felelős a kalandor jellegű fegyverkezési hajsza és a nemzetközi ellentmondások további éleződéséért. A szovjetellenes propaganda például nem kis munkát fejt ki annak érdekében, hogy a világhelyzet rosszabbodásáért a felelősséget a Szovjetunióra, és más szocialista országokra hárítsa. Hallgat viszont arról, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok kezdte az atomfegyverkezési hajszát, hogy a Pentagon kezdeményezésére tökéletesítik és fejlesztik a rakétafegyvereket. A burzsoá propaganda elhallgatja, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok hálózta be az egész világot katonai támaszpontokkal. A polgári sajtó igyekszik elkendőzni, hogy nem a Szovjetunió és más szocialista országok, hanem az Egyesült Államok és szövetségesei avatkoznak be számos ország belügyeibe. A béke megőrzésének, a kölcsönös megértésnek és a népek békés egymás mellett élésének érdekeivel kiáltó ellentmondásban van . z imperialista köröknek az a törekvése, hogy ellenforradalmi akciókat szítsanak a társadalmi fejlődés útját követő országokban. Az ilyen provokációs irányvonalat igazolja Reagan elnök példa nélkül álló beavatkozási kísérlete a szocialista Lengyelország belügyeibe. A Fehér Ház igyekszik eltitkolni ezeknek a kísérleteknek a kudarcát, ezért újra megsérti a nemzetközi jog normáit. Sőt, „gazdasági szankciókat“ is meghirdetett a Szovjetunió ellen, miután olyan akciókkal vádolta, amelyek teljesen idegenek a szovjet politika lényegétől. Ezért halaszthatatlan feladat, hogy segítsünk az embereknek felismerni az alapvető különbséget a világot leigázni akaró imperialista politika és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését szorgalmazó szocialista külpolitika között. Ezek a különbségek nyilvánvalók, ha elfogulatlanul vizsgáljuk őket. Ezek a különbségek megmutatkoznak elsősorban a számos javaslatban, amelyet a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai tettek a katonai szembenállás szintjének csökkentése érdekében - azokban a javaslatokban, amelyek magukban foglalják a leszerelés és a nemzetközi biztonság valamennyi szféráját. A javaslatok végső célja a ka- tonai-politikai tömbök egyidejű felszámolása, az emberiség megszabadítása a fegyverkezés terhétől. Aligha lehet túlbecsülni azt a szerepet, amelyet ebben a folyamatban a Szovjetunió játszik. Az SZKP XXVI. kongresszusa, a mai nemzetközi helyzet kulcskérdéseit érintve, kidolgozta a nyolcvanas évekre vonatkozó békeprogramot, megjelölte a nemzetközi légkör javításának konkrét útjait. Ezáltal a békeprogram reális platformja lett a béke védelmére szervezett akciónak, amelyekbe egyre szélesebb társadalmi körök kapcsolódtak be. Most láthatjuk, hogy ez a program, az objektív és a mesterségesen létrehozott akadályokat legyőzve realizálódik konkrét javaslatokban, megegyezésekben és megállapodásokban. Emellett a szocialista diplomácia lankadatlanul törekszik a békés célok elérésére, változatlanul kész a kölcsönösen elfogadható kompromisszumok keresésére. Az egyetlen dolog, amit a szocialista diplomácia nem engedhet meg: az erőviszonyok megváltoztatása az imperializmus javára. Az események ilyen fordulata végzetes lehet az emberiség sorsára nézve. Vajon mit állítanak szembe a szocialista békeprogrammal az Egyesült Államok és leghívebb NATO-szövetségesei? Új rakéta- rendszereket és a neutronbombát, a „korlátozott háború“ doktrínáját és álnok javaslatokat az úgynevezett nulla megoldásról, durva nyomás Kubára, Nicaraguára, Etiópiára, Angolára, Líbiára, a függetlenségért küzdő palesztinai arab népre... A háborús veszély ellen harcoló kommunisták abból az objektív lehetőségből indulnak ki, hogy ez a veszély még olyan körülmények között is elhárítható, amikor a föld nagyobb részén még a tőkés rendszer van uralmon. Természetesen a marxisták-leninisták a háború teljes és végleges kiküszöbölését az emberiség életéből összekapcsolják a kommunista ideálok győzelmével az egész világon. Az 1982-es év új erővel bebizonyította. napjaink realitása abszolút prioritást követel az embér alapvető jogának - az élethez való jognak - a biztosítására. E központi probléma kezelésén lehet legjobban lemérni, hogy a politika megfelel-e a néptömegek leghőbb vágyainak. Ma is rendkívül aktuálisak Lenin szavai: „a demokrácia a háború és a béke alapvető kérdésében jut kifejezésre a legvilágosabban“ (Lenin összes Művei. Kossuth Könyvkiadó 1974. 40. köt. 89. old.). A kommunisták, tanításuk humanista lényegéhez hűen, megalkuvás nélküli harcot hirdetnek a háború ellen. Mindenkit felszólítanak, köztük azokat is, akik távol állnak a szocialista eszméktől, hogy aktívabban harcoljanak a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért. A méreteiben és minőségileg új, igazi népi mozgalom, amely az elmúlt évben bontakozott ki a háborús veszély ellen, arról tanúskodik, hogy ez a felhívás meghallgatásra talált. (Béke és Szocializmus) KOMMENTÁLJUK Mindenekelőtt a minőség! Olyannyira időszerű téma, hogy hovatovább már mindennapi dolgunk, termelőtevékenységünk hatékonyságának és minőségi színvonalának kérdéseivel kell foglalkoznunk. Nem új keletű követelmény ez. Pártunk és államunk legfelsőbb szervei már évek óta sürgetik az előbbre haladást e téren - az utóbbi időben azonban a minőségi mutatókra helyezve a nagyobb hangsúlyt. Okai köztudomásúak, mégsem tekinthetjük puszta informatív tényeknek. Ugyanis a hetvenes években tapasztalt általános gazdasági fellendülést 1979 végétől a termelés- növekedés fokozatos visszaesése követte a legtöbb fejlett ipari államban, ami éppen a legfejlettebb tőkésállamokban gazdasági pangást, inflációt, nagyarányú munkanélküliséget vont maga után. E hanyatlás megállítását, s egyben következményei enyhítését, mindenekelőtt a legújabb tudományos-technikai vívmányok, technológiai eljárások felgyorsított alkalmazásában látják lehetségesnek szerte a világon. Távolról sem közhely hát - még ha egyesek annak fognák is fel -, amikor lépten-nyomon arra hívjuk fel a figyelmet, hogy nekünk is ezt az utat kell járnunk. Egyrészt belső szükségleteink színvonalasabb kielégítését mi is csak az intenzív gazdálkodás, népgazdasági rendszerünk szükséges méretű szerkezeti átalakítása és korszerűsítése révén érhetjük el. Másfelől külgazdasági kapcsolataink további alakulása is termékeink világpiaci versenyképességétől függ. Mindez bonyolult gazdasági folyamatok véghezvitele, rengeteg összetevőből álló feladatok megoldása elé állít bennünket, amelyekkel különben pártunk XVI. kongresszusának és több központi bizottsági ülésének határozatai átfogóan foglalkoztak, megvalósításuk módjai, feltételei pedig megtalálhatók a komplex intézkedésekben. Szükségtelen most felsorolásokba bocsátkozni, hiszen főbb tudnivalói köztudomásúak, de hogy társadalmunk döntő része milyen komolyan veszi, elért eredményeink tanúsítják - még bizonyos lemaradások ellenére is. Mert azok is vannak. A Szlovák Statisztikai Hivatal közzétett jelentése szerint például 1982 első félévében a korábbi időszakhoz képest 21 ezerrel nőtt a foglalkoztatott dolgozók száma, s ez a növekedés mégsem járult hozzá a termelés és a szolgáltatások színvonalának tervezett emeléséhez. Egy-két adat: az ipari munkások munkaidőalapjának kihasználása csupán 0,2 százalékkal javult, a saját értékben kimutatott munkatermelékenység pedig csak 1,9 százalékkal nőtt, az építőiparban meg éppenséggel csökkent - méghozzá 7,1 százalékkal. Ezt is szükségtelen tovább sorolnunk, azt azonban hozzá kell fűznünk, hogy az ilyen s a hasonló lemaradások - paradox módon fejlődő termeléstechnikai feltételek, valamint a javuló szociális ellátottság mellett következtek be. Már csupán a fent említettek is jelzik, hogy társadalmunk egy pontosabban meg nem határozható részének-hányadá- nak tudatában elég sok még a hiányosság, magatartásában, hozzáállásában pedig a tétovaság - vagy éppen a visszahúzó szubjektivitás. Tapasztalhatóan elég sok emberben él az az eltorzult hiedelem, hogy a szocializmus a benne élők egyéni teljesítményétől függetlenül is funkcionál. Nem kell azonban ma már senkinek sem magyarázni, hogy a szocializmus tudományos törvényszerűségek alapján fejlődik. Fokozottabb érvényű megállapítás és tény ez ma, az elektronika, a robottechnika, vagy újabban a mikroprocesz- szorok termelési szerepe, térhódítása idején. Viszont ne feledjük, hogy a legfontosabb termelőerő mégis az ember, a maga céltudatosságával, szellemi és fizikai alkotóképességével, aktivitásával. Mindezzel együtt azonban ahol hiányzik gazdasági tevékenységünkben a dolgozók kellő politikai öntudata, társadalmi elkötelezettsége, szakértelme vagy aktivitása, ott mindenütt a vezető szervek fokozottabb felvilágosító, irányító, munkaszervező és ellenőrző tevékenységére van szükség. Ez korunk kemény, de szükségszerű követelménye. S ebben, magától értetődően, a minden szinten és munkahelyen dolgozó kommunistáknak kell az élen járniuk - beosztásuktól függetlenül. MIKUS SÁNDOR A beruházások kivitelezésében az építők sok és mindenféle építőanyagot használnak. Sokszor előnyösebb, ha maguk állítják elő ezeket, de gyakran, főleg a műszakilag igényesebb építkezések megrendeléseit nem tudnák maradéktalanul leszállítani. Különben is az építőanyaggyártás nem tartozik az építkezéseket kivitelező vállalatok fő feladatai közé, erre más vállalatok, társulások szakosodtak. v Hazánk egyik legnagyobb, többféle építőanyagszállítóinak egyike a Bratislavában székelő Házelemgyárak termelési-gaz- dasági egység, melynek dolgozói mind az irányítási, mind a termelési szférában fokozott igyekezettel törekednek az állami terv rájuk háruló feladatainak teljesítésére. A fennálló nehézségek és fogyatékosságok miatt azonban minden évben nem sikerül tervfeladataikat teljesíteniük. A 6. ötéves tervidőszak eredményeinek komoly értékelése (rámutatott néhány vállalat és üzem hiányos tervteljesítésére) nyomán célul tűzték ki a mostani ötéves tervidőszak feladatainak sikeres teljesítését. Elmélyítették a verseny- és kötelezettségvállalási mozgalmat, nyomatékosabban megkövetelték a komplex intézkedések végrehajtását. Érvényt szereztek az ésszerűsítési feladatok Állják a szavukat teljesítésének, az újító- és feltaláló mozgalom célkitűzéseinek. Már a tavalyi esztendő végén kedvező fordulatról adhattak számot, hiszen a termelési feladatok teljesítésében, az építőanyagok minőségében és a saját termelési érték csökkentésében jó eredményeket értek el. A termelési-gazdasági egység vállalatai munkatermelékenységi tervüket mindkét országrészben túlteljesítették. Ugyanez mondható el a gázbeton- idomok előállításáról, amelyben 10 millió koronával lépték túl az előirányzott szintet. A kedvező fordulat jó hatással volt a minőség alakulására is. Megmutatkozott ez a termékek nagyobb választékanak I. minőségi osztályba sorolásánál, amivel sikerült a kitűzött célt elérni. Ebbe a minőségi osztályba került például a Nové Mesto nad Váhom-i és a michalovcei üzem B 70-es rendszerének külső falszerkezete és a hrabovéi üzem terméke, a továbbfejlesztett boltozatszerkezet. Sikeresen birkóztak meg az alapanyagok - fémek, cement, mész, kő, pernye és így tovább - takarékossági feladataival is. Az előírt takarékossági keretnél mintegy 117 TJ-al többet takarítottak meg. Ebből mindegyik vállalat kivette a részét, a szlovákiaiak közül a legjobb eredményeket a Bratislavai Könnyübeton Építőanyagok nemzeti vállalat ésszerűsítési javaslatai hoztak. A jó eredmények a Bratislavai Házelemgyárakban az idei év első felében sem maradtak el. Különböző fórumaikon hangzott el, hogy az építőkkel vállalt kötelezettségeiket továbbra is teljesítik, azaz kellő időben minőségben és választékban látják el építőanyaggal a beruházások kivitelezőit. MIKULÁŠ MAŤAŠEJE Becsületes munkát végeztek (CSTK) - A Prágában nemrég befejeződött nyári ifjúsági építőtáborok az idén 5700 főiskolai hallgatót - köztük 630 külföldi fiatalt - láttak vendégül. Noha a SZISZ városi bizottsága még nem fejezte be az építőtáborok eredményeinek kiértékelését, elmondhatjuk, hogy a fiatalok becsületes munkát végeztek. Többségük Prága gépipari és építőipari üzemeiben, egészségügyi intézményeiben és a szolgáltatóvállalatoknál dolgozott. Különösen a Prágai Állami Gazdaság dolgozói dicsérték a fiatalokat. A náluk dolgozó mezőgazdasági főiskolai hallgatók az aratás gyors lefolyását segítették munkájukkal. ÚJ SZÚ 4 1982. VIII. 26.
