Új Szó, 1982. augusztus (35. évfolyam, 181-206. szám)
1982-08-24 / 200. szám, kedd
ÚJ szú 5 1982. VIII. 24. Intenzívebb termelés - csökkenő munkaerőállomány Előrejelzések a mezőgazdasági dolgozók számának alakulásáról A feltételezések szerint a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban 1980-hoz viszonyítva 2000-ig 5-9 százalékkal csökken a munkaerőállomány. A mezőgazdasági alaptermelésben és szolgáltatásokban a munkaerőállomány csökkenése még nagyobb arányú lesz, mint az ágazat egészében. Számolunk azzal, hogy folytatódik a mezőgazdasági termelés koncentrációja, szakosítása és integrációja. A munkaerőállo- mánynak évi mintegy 0,6 százalékos csökkenését a jövőben is azzal próbáljuk ellensúlyozni, hogy kihasználjuk az idénymunkások, az ipari dolgozók segítségét, miközben a termelés intenzívebbé tételének köszönhetően az ilyen irányú szükségleteink csökkenésével is számolunk. Az egyes szakágazatokban dolgozók állományában változások várhatók, s ezek főleg a tudományos-technikai forradalomnak köszönhetők. Például kevesebb traktorosra lesz szükség, miközben a gépkarbantartó- és javító- műhelyek dolgozóinak száma emelkedik majd. A mezőgazdasági dolgozók szakképzettség szerinti szerkezeti összetételében várható változások fölötti elmélkedés során felmerülnek olyan kérdések is, hogy a tüzelőanyag-energetikai bázisban bekövetkező változások hat- nak-e, és ha igen, akkor milyen mértékben az egyes szakmák iránti szükséglet alakulására. Az első tekintetre figyelembe vehető az a vélemény is, amely szerint a növénytermesztésben dolgozók száma mintegy egynegyedével, a különböző mezőgazdasági gépek vezetőinek száma pedig a felével csökken. Az üzemanyag-ellá- tási helyzet arra utal, hogy a mezőgazdaságban esetenként visz- szatérnek a már elfeledett szállítási, fuvarozási módszerekre is. A széna- és takarmány-keverékek betakarításában például nagyon jól kihasználhatók a lovaskocsik. Energiapazarlás Az Állami Energetikai Felügyelőség szüntelenül foglalkozik a tüzelőanyag és energia hasznosításában megnyilvánuló fogyatékosságokkal. A feltárt hibák bizonyítják, hogy bizony szükség van az ellenőrzésekre. A második negyedévben például az ellenőrzések során olyan 270 csehországi és 74 szlovákiai vállalatra bukkantak, mely nem teljesítette az energia- gazdálkodással kapcsolatos követelményeket. Gyakran a szó szoros értelmében energiapazarlásról van szó. -ČA tehergépkocsivezetők és kocsikísérők száma a mezőgazdaságban aszerint növekszik majd, amilyen arányban növekszik a mező- gazdaságba szállított tehergépkocsik száma. Olyan vélemények is vannak viszont, hogy számuk az 1980-as szinten marad. Persze, ellentétes fejlődés is feltételezhető. A mezőgazdasági vállalatok ismerve a tüzelőanyagenergetikai bázis nyújtotta várható lehetőségeket, a jövőben talán nem igénylik majd azokat a tehergépkocsikat sem, amelyeket a múltban kértek. A mezőgazdasági termelés feltételezett belterjesítésének, valamint az ágazat jobb műszaki ellátásának köszönhetően az alaptermelésben dolgozók munkatermelékenységének növekedésével is számolunk. A számítások alapján úgy véljük, hogy az említett időszakban az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység évi 115,9 ezer koronáról 163 ezer koronára növekszik. Tények és adatok bizonyítják, hogy a mezőgazdaságban dolgozók száma éveken keresztül nem csupán azért csökkent, mert az ágazatban végzett munka nem volt vonzó, hanem azért is, mert egyéb ágazatokban túlburjánzott az előnyös bérezés és egyéb előnyök juttatása. A népgazdaság több ágazatában a növekvő termelési feladatoknak a legegyszerűbb módon, a dolgozók számának növelésével tettek eleget; és a munkaeröállományt nem csupán az ifjúság soraiból töltötték fel, illetve növelték, hanem a mező- gazdaságból is. A csehszlovák gazdaság világviszonylatban azon gazdaságok közé tartozik, melyek a rendelkezésre álló munkaerőállományt a lehető legnagyobb mértékben aktivizálják. Ennek a mértéke a következő időszakban aligha változik, s ez azt jelenti, hogy a dolgozóknak az ágazatok közötti mozgatása a jövőben az eddigiekben soha nem tapasztalt jelentőséget nyer. Annál nagyobb fontosságot nyer ez a tény, hogy az iparban az előttünk álló években lényeges szerkezeti változásokat kell megvalósítani, s ezek a szerkezeti változások a munkaerőállo- mány alakulására is hatást gyakorolnak. Ugyanakkor a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban a beruházási eszközök felső határának a megszabása azt jelentheti, hogy a termelés munkaigényességének csökkenése nem lesz a várt mértékű. Az élelmiszerek termelésében az önellátásra való törekvés ugyanis - amint más országok tapasztalatai is bizonyítják - azt eredményezi, hogy szükségszerűen növekedik az élelmi- szeripari dolgozók száma. Bizonyos feltételek között elképzelhető, hogy az önellátás mértékének fokozását elősegítik majd a gyümölcs- és zöldségtermesztésbe bekapcsolódó kertbarátok, valamint a hústermeléssel foglalkozó kisállattenyésztők is. Az e téren elért első eredmények olyan kedvezőek, hogy ennek a szempontnak a figyelembe vételével is szükség lenne a mezőgazdasági dolgozók munkaerőállományának várható alakulásával kapcsolatos előrejelzések átérté; kelésére. KŐVÁRY IVÁN Bratislavát építik Bratislavában az év elején ugyan létrehozták az Építőipari Müvek konszernt, melynek feladata: összehangoltan irányítani a Szlovákia fővárosának építéséből legnagyobb feladatokat végző vállalatok tevékenységét. Ebbe a munkába több más város vállalatainak építőipari kapacitásait is bevonják. A Magasépítő Vállalatok termelési-gazdasági egység vállalatai Bratislavában az év első hét hónapja alatt 577 millió korona értékű építési és szerelőmunkát végeztek el. így időarányosan 110 százalékra teljesítik az alapvető építőipari termelés tervét, ami 27 millió koronával lépi túl a tervezett szintet. Hagyományosan néhány éve a nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat bratislavai üzemének kollektíváira jut a legtöbb tennivaló. Ez most az eddig elvégzett munka terjedelmének kétötödét teszi ki. A hátralevő rész 9 vállalatra esik, köztük van a bratislavai Vízügyi Építővállalat is. Jól dolgoznak a közép-szlová- kiai építők, a Banská Bystrica-i és a Žilinai Magasépítő Vállalat kihelyezett dolgozói, akik az iskola- és a komplex lakásépítésben vesznek részt. Az ország legkeletibb kerületéből kiküldött építőknek sem kell szégyenkezniük elvégzett munkájukért, hiszen a Kassai (Košice) és Poprádi Magasépítő Vállalat főleg az egészségügyi létesítményeken végzett építési és szerelőmunkát 19, illetve 13,5 millió koronás tételekben teljesítette. A michalovcei magasépítők pedig több mint 10 millió korona értékű munkával járultak hozzá Szlovákia fővárosának építéséhez. -jšnA Bratislavai Nehézgépipari Vállalatnál üzembe helyeztek egy teljesen automatizált gépsort a szovjet exportra kerülő HE sorozatú hidraulikus hengerművek dugattyúfoglalatainak gyártására. A PR-16 jelzésű ipari robot két SPL-25 NC típusjelű félautomata esztergát szolgál ki. - A képen: František Paulík a PR-16-os robot irányító rendszerének programozását készíti elő. (Felvétel: Vlastimír Andor - ČSTK) KELLEMESET A HASZNOSSAL Szép, napsütéses vasárnap délután emberek ezrei hűtik felhevült testüket a fürdőhelyeken. Néhány mezőgazdasági üzemben a pihenés helyett mégis a munkát választották. Óuranytól Vágtornóc (Trnovec nad Váhom) felé haladva látom, hogy két parcelláról is hordják el a szalmát. Az úttól jobbra fekete fóliával takart bálák várnak elszállításra. A tarlóról idehordták kisebb kazlacskákba, hogy a traktorok szánthassanak. Addig is védik az eső ellen. Magasítókkal ellátott pótkocsikat vontató teherautók kanyarodnak be a határúton. Amikor megállnak, lebarnult, poros arcú fiatalok rakják fel a járművekre a bálákat. Egymást sürgetve dolgoznak.- Igyekezzetek - biztatja őket Stanislav Pacalaj, a Stavoindust- ria Banská Bystrica-i üzemének dolgozója, a munkacsoport vezetője -, ma egy kicsit korábban csapunk fájrontot, hogy több időnk legyen a tisztálkodásra, szórakozásra. A hétköznapokon majd megnyújtjuk a műszakot. Munka közben elmodják, ki honnan jött, miért áldozza fel szabadsága egy részét. Alojz Udička, Marian Pavlov, Jozef Datko, Peter Lupták említi üzemének nevét. Pár perc múlva megállapítom, hogy a 42 tagú komplex szalmabetakarító brigád tagjai különböző üzemek dolgozói, de egy falu lakói. František Ada- mec nyugdíjas hívta őket, miután megegyezett a Vágtornóci Állami Gazdaság vezetőivel. Olyan emberekkel jött, akik valamit értenek a mezőgazdasághoz és jó teljesítményt nyújtanak. Ezért vállalja a felelősséget. A szorgalmasan dolgozó ipari munkások azt is elmondják, hogy az idén két hétre jöttek Malá Leho- táról déli barátaikhoz. Közülük soknak már szoros kapcsolataik vannak az itteni lakosokkal. Negyedik éve dolgozik itt némi változással a munkacsoport.- Úgy járunk ide, mint haza - mondja Peter Ďatko -, mert egyrészt megszerettük az itteni embereket, másrészt segíthetünk a gazdaságnak és a jó szervezésnek köszönhetően összeköthetjük a kellemeset a hasznossal. Amikor esik az eső és nem hordhatjuk a szalmát, jut egy kis idő a pihenésre, néhány órára elugrunk a deáki, a podhajskéi és más fürdőhelyekre. Dinnyét és más gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk. A csoportvezető is a többiek között dolgozik. Biztatja társait, hogy jól rakják meg a pótkocsit, mert még néhány bála ráfér. Néhány fekete ponyvát lehúznak a kis kazlacskákról és tovább folyik a munka. Amikor már az újonnan érkezett járművek raktere is megtelik, felülnek rájuk és a táro- lóheiyre vitetik magukat. Közben elmagyarázzák, ha teljesen felhúzzák a kazlat, akkor befedésére szintén fekete fóliát használnak, hogy az eső vagy a hó leve ne csurogjon bele. Mind az 500 hektár tavaszi árpa szalmáját felhasználhatják takarmányozásra, mert jó minőségben takarították be. Sötétedéskor találkozunk újra a munkacsoport tagjaival, az állami gazdaság irodájának udvarában. Tisztálkodtak, beszélgettek. Elégedettek voltak, mert 90 hektárról hordták el a szalmát. František Adamec mégis arról beszélt, hogy másnap még jobban szervezik meg a munkát. Már eltervezték, hogy reggel korán kezdenek. A lakóházikók előtt az ipari dolgozók még egy kis ideig tereferélnek, aztán lassan elcsendesül a tábor. Csak a kijáratnál levő őr vigyázza álmukat. BALLA JÓZSEF Uborkaszezon EGY KISTERMELŐ TÖPRENGÉSEI Méghogy az uborkaszezon eseményekben szegényebb időszakot takar?! Hát ennek a szónak a tartalma is féligazra zsugorodott legalábbis mostanában, csapja össze maga előtt az’esti merengés közben fellapozott értelmező szótárt, amit pedagógus ismerősétől kölcsönzött a múltkoriban. Mióta benne van az uborkaszedés mindennapjaiban, nehezen tud végigolvasni hosszabb lélegzetű írást az újságban, könyvet meg nem is vesz kezébe, mert a fáradságtól rövidesen elaludna. így hát esténként inkább szívesebben gondolkodik, mereng a kistermelői magatartását befolyásoló dolgokról. Sokszor annyira összegabalyodnak benne az események szálai, hogy minél tovább töpreng az egészen, annál bonyolultabb összefüggésekre bukkan. Ilyenkor az alvás szakítja meg gondolatmenetét. Uborkatermesztői szándékának megszületésében közrejátszott a felvásárlás utáni adó törlése. Tehát érezte, társadalmi érdek lett a kertbarátok felkarolása. Ha most bekapcsolódik ebbe a folyamatba és kertjébe vet annyi csemegeuborkát, hogy a család szükségletén túl a többletet el is adhassa, mindenképpen jól járhat. Hiszen a munka feledésbe merül, de a pénzbevétel kiegészítésképpen jól jön majd, miközben a maga részével az országos ellátásba is besegít, fontolgatta akkoriban. Az első alkalomadtán szerződést kötött a helyi felvásárlóval. A mennyiséget inkább kitalálta, semmint pontosán felmérte volna lehetőségeit. Hagyta igazodni magát a megtermő uborkamennyiséghez. Végeredményben úgyis csak azt értékesítheti, amit leszed. Számolt vele: az uborkaszedés idején lesz mit qsinálnia, de azért nem gondolta volna, hogy ez ilyen fárasztó munka. Már a kikeléskor meg előtte is gondjai akadtak, hiszen az eső az uborka fejlődésébe egyszer sem segített be. Szakadatlanul öntöznie kellett, ha azt akarta: idejében legyen termés a szárakon. Mire eljött a szedés ideje, nyugodtabbnak látszott; az értékesítés majd könnyebben megy, gondolta. Pedig a java még csak ezután várt rá. Naponta lehajolva órákig, böngészett az uborkatáblán, forgatta a szárakat, hogy minden megnőtt példányt leszedjen. És lehetőleg még aznap, nehogy másnapra nagyobb legyen, s így már csak alacsonyabb minőségi osztályban juthasson eladásra. Elsősorban tehát a kisebb csemegeuborkákra „vadászott“, de a többit sem hagyta a szárakon. Eladta-, ha átvették. Olcsóbban ugyan, mint az igazi „csemegét“, de mégsem valamennyi „túlméretezett“ lett háziállatainak kedvenc eledele. Szétröppent a hír az országban, s így hozzá is eljutott: uborkából a vártnál nagyobb termés mutatkozik. A szerződésekben rögzített mennyiséget felvásárolják, a többlet értékesítésével foglalkoznak tették hozzá. Bárhogy próbálta befogadni a hírt, mindenképpen bizonytalanabbul érezte magát. A leszerződött mennyiség elég lesz a mutatkozó uborkatermésre? És ha nem: mi lesz a többlettel? Ilyen kérdések motoszkáltak a fejében, mikor újra és újra az uborkaszárak fölé hajolt. Mintha megérezte volna: a felvásárlási árak mozgása, csökkentése most már csak napok kérdése. Mert a piac íratlan szabálya: ha valamiből több van a kelleténél, olcsóbban próbálják értékesíteni. De valóban több termett, mint amennyire szükség lenne, vagy az értékesítés megszervezése nem tart még ott, hogy kellőképpen felmérje a szükségletet? Erre már kistermelői ismereteiből kiindulva választ nem adhatott. Különben is az újság azt írta: a termelő termeljen. És ő betartja ezt a szabályt, bár saját bőrén egyre gyakrabban tapasztalhatja: a felvásárlás gépezetében gyakran „csikorognak a kerekek“. Az árleszállítás aztán be is következett. De furcsa kettősségben. Az egyik felvásárlónál megtörtént, a másik meg továbbra is ugyanazon áruért az eredeti árat fizette. Ezt nem tudta megérteni. Hiába mondogatta egyik beavatottabb ismerőse: ilyen árváltoztatásokról már korábban is volt szó. De hogy mi ebben a logika, felfogha- tatlannak bizonyult számára. Máshol így magyarázták az emberek: a szállítás során a gyümölcs, a zöldség tönkremehet, s ennek az árát valahol bé kell hoznia a felvásárló vállalatnak. Ezt márhihe- tőbbnek tartotta. De a terméstöbblet sorsa továbbra is nyitott maradt. Mindenki értékesítse saját maga, szólt az újabb utasítás. Eszébe jutottak csehországi ismerősei. Értékesítenie kellene őket, hátha átveszik az uborkát. Sorra küldi a táviratokat: Sobés- lavba, Pardubicére, Olomoucba... Autóval is elszállítaná nekik, de aztán észbe kap: a benzinár jóval drágábbá tenné az uborkát. Marad tehát a posta, ha kell, majd ezen keresztül eljuttatja hozzájuk. Az egyik reggelen az újságban olvassa: „Alig látott napvilágot a határozat (arról, hogy mindenki maga értékesítse a többletet), s máris több ok miatt sokat változott a helyzet. A felvásárló szervek már a harmadik és negyedik osztályú csemegeuborkát is minden mennyiségben felvásárolják, mert a cseh országrészek feldolgozó üzemei kérik.“ Meglepődik, mert falujában a szezon kezdetének kivételével nem ezt tapasztalta. Tudja, az átlag sokszor megtévesztő, csakis így lehet, hogy náluk a valóság ezúttal szű- kebb kereteket szab. De nem meditál tovább. Az igenlő válaszokra csomagokat küld Csehországba. Délután ismét a kertben szedi az uborkát, hogy utána a felvásárló előtt várakozó sorban álldogáljon. Hazafelé jövet meg azon töpreng: miből termett az idén kevesebb, mert jövőre azt szeretne termeszteni. Kifogyhatatlan bizakodása új erőre kap. Ki tudja hányadszor?! J. MÉSZÁROS KÁROLY
